Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

1984. július 7. KÉPÚJSÁG 11 Közművelődés a Mezőgazdasági Múzeumban Mezőgazdaságunkkal párhuzamosan a Mezőgazdasági Mú­zeum is jelentős tevékenységet folytat a maga területén, töb­bek között és kiemelkedően a közművelődésben. Szemléletet formál, terjeszti a műveltséget, kedvet teremt a mezőgazda­ság iránt az ifjúság körében, ezzel válik áttételesen termelési tényezővé is. Nagy jelentőségű, hogy az idén tizennegyedszer rendezi meg a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című országos rajzkiállítást általános iskolásoknak; ezzel párhu­zamosan a kertészet, a npvénytermesztés, az állatgondozás, az erdőgazdálkodás témaköréből dolgozatokat kér középisko­lásoktól. Ez a munka 1970-től folyamatos, hatékony egyete­mi, főiskolai előkészítő, — agrárkulúránk egyik alapja. Eb­ben kiemelkedő eredményt ért el a múzeum közművelődési osztálya Dr. Szabó Loránd főigazgató irányításával. Impozánsak a mérőszámok. Jellemző, hogy a komplex pá­lyázatra az idén 3159 pályamunka érkezett: rajz, szobor, gra­fika, kerámia, batik és írásbeli dolgozat a kertészet, az állat- tenyésztés, az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés téma­köréből az ország általános és középiskoláiból. Ez te­kintélyes előrelépés. Annál is inkább az, mert az ál­talános iskolákból érkezett 173 dolgozat, 2137 textil­munka, kisplasztika, rajz, kép, kerámia, érem és a 404 középiskolás írásos pályázat számottevő érték, alapozza az utánpótlást és a holnapot. Az is örvendetes, hogy az or­szág minden tájáról jelentkeztek, mintegy nyolcvan városból és településről. Izgalmas, hogy Budapestről, Debre­cenből, Szombathelyről, Nyíregyházáról, Békéscsabáról, Szol­nokról, Gyöngyösről, Makóról, és más városokból is számta­lan munka érkezett, jelezve, hogy mezőgazdaságunk fejlődé­se nem korlátozódik csupán falvainkra. Az más kérdés, hogy kisebb-nagyobb községeink érdeklődése kiemelkedő. Most Vaszar több díjat vitt el, sok vaszari gyerek dolgozata, kép­zőművészt! alkotása példás. Holnap mindez a mezőgazdaság mérőszámaiban és minőségében jelentkezhet. Ez az alap, az alapozás. Vonzó, hogy több mint százezer forintot osztot­tak ki budapesti, gencsapáti, jászapáti, debreceni, kismar­jai, gyáli, keceli és még tucatnyi helyre való gyerek kö­zött és elismerést kapott több rajztanár, festőművész, töb­bek között Fegyó Béla, Pataki Tibor és a Fóti Gyermekvá­ros nevelője, Sebestyén J. András. Jövőre jubiláris, tizenötö­dik kiállítására készül a múzeum. Jó lenne, ha a műfajok további bővítése és a mennyiség növelése mellett katalógust is kiadnának, — visszatekintést a múltra, előretekintést a jövőre. Ez a bemutató június végéig várja a látogatókat. A Francia mezőgazdasági kutatás és fejlesztés című kiál­lítás május 31-ig. A francia INRA szervezete ezt a példás technikai felkészültséggel, szórólapokkal, tv-adással bővített, számtalan makettet és statisztikai összefüggést is felvonul­tató anyagot, mely jelzi a francia mezőgazdaság tudományos és ipari alapon szerveződő fejlődését, mely a mi magyar me­zőgazdaságunknak is hasznos tapasztalatokat adhat. Ad is: erről tanúskodik a sok látogató az állami gazdaságokból, a téeszekből. LOSONCI MIKLÓS Orbán Dezső kiállítása A ma 100 éves és még min. dig aktívan tevékenykedő, Ausztráliában élő Orbán De. zső gyűjteményes kiállítása nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. Orbán nem készült festő­nek, talán sose lett volna fes­tő, ha kamaszkori osztálytár­sa, Gulácsy Lajos nem adja kezébe az ecsetet. 1905-ös, el. ső bemutatkozása a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán már olyan sikeres volt, hogy elha. tározta: egyetemi tanulmá­nyai után festő lesz. Párizsba ment, ahol az ott élő Berény Róbert sietett segítségére, s megismertette Cézanne, Ma­tisse, Van Gogh festményei­vel, és az új festészeti irány, nyal. Amikor hazatért Párizsból, csatlakozott az új festői nyel­vet beszélő művészi csopor­tosuláshoz, a Nyolcakhoz. Orbán ekkor készült csend­életein Cézanne hatása érez­hető, de megfigyelhetjük Ma­tisse és a fauve-ok inspirá­cióját is. A Nyolcak társaságának felbomlása után 1917-ben mutatkozott be önálló kiállí­táson az Ernst Múzeumban. 1920-ban hosszú európai kör­útra indult, a megújulást ke­reső festő az európai művé­szet új mozgalmaival ismer, kedett: a dadaizmussal, az orosz konstruktivizmussal, a szürrealizmussal. Orbán új festői stílusa feszes felületű, fanyar színfoltokból kompo­nált városképekben ölt tes­tet. S mind a mai napig nem hagyta el a városfestészet műfaját. Hazatérve Magyarországra 1931-ben megnyitja iskoláját, ahol grafikát, kerámiát, la­kásművészetet, textil- és di. vattervezést és fotózást ok­tatnak barátaival. Nagy tanári és művészi ta­pasztalatok birtokában kény­szerül elhagyni 1939-ben Ma. gyarországot, Ausztráliában telepszik le, ahol csoportos kiállításokon vesz részt. 1943-ban már első önálló tárlatát is megrendezi. Syd­neyben ismét iskolát nyit. Az 50-es években alakul ki jellegzetes absztrakt stílusa, amelyben minden absztrakci­ón áttetszik természet-élmé. nye. egy-egy lakodalom költségei­ről. Az egyikben így kezdődik a felsorolás: egy tehén, egy hízott borjú, két juh, 15 lúd, 30 akó bor... Igaz, ez az es­küvő, az udvaron felvert sá. torban gyakran egy hétig is eltartott: hajnalban elmentek aludni, délután újra kezdték. Az utolsó napon a szakács­nők kását adtak, s akkor már nem szólt a muzsika sem. S aki nem akart hazamenni, azt a kásás kanállal tuszkolták haza. Ez volt a kitoló kása . . . T. A. Menyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő datban él e viseletről, igen­csak leegyszerűsített. A ru­hák anyaga az egyszerű vá­szontól a brokáton át a se­lyemig terjed. A csipkés, puf- fos ujjak is változatosak, hát még a kötények hímzései. Egy-egy remek ruhadarab a múlt századból azt is bemu. tatja, hogy az esküvői ruhák régen feketék voltak, csak a jegykendő, a párta, s a ro­pogósra keményített csipke­gallér csillogott fehéren. Zöld rakott szoknyás, feke­te kőtényes-mellényes, fehér vászoninges, hímzett a szá­ki esküvői ruha; a megesett leány esküvőjére csak barná­ba öltözött: hófehér, hímzett, vállkendős a túrái menyasz- szony ruhája. A jegyajándékok mellett kiállították a számlákat is A magyar lakodalmi szo­kások tárgyi emlékeiből, vi­seletéiből mutat be egy cso- korravalót a budapesti Nép­rajzi Múzeum legújabb ki­állítása. Láthatunk itt hatal­mas, igazi sátort, amelyben, jó időben, az esküvői ebédet tartották, megcsodálhatjuk a felpúpozott ágyat, szobasar­kot, a menyasszony kelen­gyéjével; valódi szekeret, amely a menyasszony kék alapú, tulipános ládáit, bú­torait szállította; s a nász­nép szebbnél szebb esküvői ruháit. A magyar néprajz leggaz­dagabb emlékei mindig ün­nepekhez kapcsolódnak. A felidézett évszázadban — 1830—1930 — a lakodalom volt az a családi ünnep, amely életre szóló változáso. kát hozott — legfőképpen a házasságot kötött fiatalok életébe. A vőlegény házába fogad­ta a menyasszonyt, ettől kezdve saját külön életüket élik. A nagy családi közösség megmaradt — a fiúnak több. nyíre saját falujából kellett nősülnie —, mégis ez az új család megalapításának moz­zanata. nyebb családokra, hogy adós­ságukat életük végéig fizet, niök kellett. „Hadd korog jón, csak ragyogjon!” — tar tóttá a mondás: a menyasz szonyi ruha nemcsak egy va. gyonba, de rengeteg fáradság ba is került. A menyasszony családjára hárult a lány kiházasítása: a kelengye — amely tájegy­ségenként változóan 280—400 darabból állt! —, az esküvői ruha, s az esküvő, a lakodal­mi étkezés biztosítása. Ez olyan terheket rótt a szegé­A kiállítás esküvői ruhái nagyszerűen reprezentálják a tájegységek legszebb visele­tét. Mezőkövesd, a matyó népviselet mutatkozik be a legtöbb ruhával, bizonyítva, hogy az a kép, ami a köztu­Menyasszonyi díszben ... Lakodalmas szekér a kelengyével Szász pár díszes népviselete Albumlapozó Nemes Lampérth József Nem először késztetnek töprengésre efféle megállapí­tások: „...alig húszéves, ami­kor kialakítja jellegzetes rajzmodorát”; másutt: Má­sodéves iparművészeti isko­lás (19 éves!) amikor... a Mű­vészház ... bemutatja egy csendéletét.” S a nagy tromf: ez időben „festett olajképei mglepően érett művésznek mutatják”. Huszonegyedik életévéről pdig emígyen szól a summázat: „.*,1912. a rö­vid életpálya legterméke­nyebb éve.” Vajh, akad-e kényelembe süllyedt korunk­ban „ifjú tehetség”, akiről hasonlókat lehetne írni? — Legtöbbjük az útkeresésig sem jut el 33 évesen, ami­kor Nemes Lampérth Józse­fet már „jeltelen sírba dob­ják”. Mily igazságtalan sors! — kiált fel az olvasó Mezei Ot­tó magvas, szép tanulmá­nyát szemelgetve a művésze­tünkben nem egydülien tra­gikus pályáról. Felhőző szo­morúságunk csak a szép kép­anyag láttán enged fekete­ségéből. Olyan festő műveit tárja elénk az album, aki ké­pes volt egy időben művésze­tét az egyetemesség össze­függésében kibontani. Lehet, hogy parázsló fiatalsága vagy sötét sejtelmei rejtik a titkot? Mezei Ottó könyve a Cor­vina Kiadó „magyar festők” sorozatában jelent meg. A bevezető nem vállalkozha­tott a téma teljes mélységű kifejtésére. Ismertterjesztő és a szakmának is szóló ket­tős feladatát mégis sikeresen oldotta meg. A felgyűlt tu­dáshalmazból kellő fegye­lemmel emelte át írásába a legfontosabb, nem egyszer új megállapításokat. Vezérfonala nagyjából az életrajz tényeire feszül. Leg­feljebb a probléma kibontá­sa kényszeríti — főként az analógiák, változatok miatt — időbeli „harmonikázásra”. Nemes Lampérth számára küzdelmes sorsot szabott a kor. „Östehetség”-nek lehet­ne tekintenünk, mert korán beérő művészetében a zakla­tott tanulmányoknak jósze­rivel nyoma sincs. Gondol­junk a bevezetőnkben kie­melt megállapítások bizonyí­tó erejére. Egyedül a Nagy­bánya légkörét felkavaró „neos” forrongásból merí­tett, de nem követője, tevé­keny formálója volt az alaku­ló új művészetnek. A cé- zanne-i rajz- és festéstechni­kát eredeti módon fejlesztet­te sajátjává, miközben élénk színei, gesztusai roppant fe­szültségeket hívtak életre. Párizsi útja tovább fokozza festményei, tusrajzai dina­mizmusát. Hidakról készült sorozatában Mezei „belső konfliktusok, szorongásos víziók kivetítését” látja. Részletesen elemzi 1916-os nagy festményeihez vezető aktrajzai sorozatát, portréit. A háttal és szemben egyaránt megfestett, súlyos formákból felrakott női test képei egye­temes értékei piktúránknak. A bennük megoldott problé­mák a korszak áramlataiból merülnek felszínre. Egyben a „viszonylagos elismertség” kezdetét és tárgyát is jelen­tik. Rövid, termékeny időszak következik ezután a nehéz pályán. Jeles művek szület­nek, amelyeken új vonásokat fedez fel és részletesen ele­mez a szerző. Kolozsvári raj­zait és a Horgony utcai rész- let-et említsük meg példa­ként. Tragikus végső évek mozzanatai zárják a tanul­mányt. Irodalom- és képjegyzék, francia, angol és német re­zümé egészíti ki a szöveget. Majd hatvan mű színes és fekete reprodukcióját tartal­mazza a képanyag. Elrende­zése a tanulmány gondolat­csoportjait követi, ezért nem pontos időrendben szemlél­teti Nemes Lampérth kibon­takozását. A szerző szemszö­géből helyes szerkesztés azon­ban megnehezíti az össze­függő pályaív „elképzelését”. SALAMON NÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents