Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-05 / 156. szám
1984. július 5. Képújság 5 Ék fíffi#V valamivel kedvtelésből, nem hivatás^1*#»»m szerűen foglalkozó személyek. Műkedvelők. Rosszalló értelemben is használják, amikor nagy kedvvel, de kevés hozzáértéssel, szakértelemmel készült, végzett, gyenge, alacsony színvonalú előadásról, munkáról esik szó. Művészeti csoportjaink életét figyelemmel kisérve, a legnagyobb rosszindulattal sem használhatjuk lekicsinylőn, leértékelőn e fogalmat. A jól működő csoportjaink a közművelődés bázisát alkotják. A helyi kultúra közvetítői. A helyi közösség és közönség igényeiből és gondjaiból táplálkoznak, így válva társadalmi ihletettségű és társadalmi hatású művészeti mozgalommá... Megyei helyzetkép * A Tolna megyei Tanács V. B. művelődési osztálya készítette a jelentést, amelynek lényegesebb megállapításait adjuk közre: Megyénk amatőrmozgalmának színvonalában ma is meghatározóak a 10—15 évvel ezelőtt alakult csoportok, melyek megszakítás nélkül, folyamatos szakmai fejlődésükkel nemcsak az adott település, a megye, hanem az ország művészeti és kulturális életében is kiemelt szerepet töltenek be. Tessék most itt, a szekszárdi madrigálkcrusra, a dombóvári Kapos kórusra, a szekszárdi Bing Bandre vagy a különböző nemzetiségi hagyományőrző együttesekre és szakkörökre gondolni. Az idézett tanulmány a részterületekről szóló ismeretek összefoglalását követően foglalkozik az amatőrmozgalom különböző ágaival, így jellemezve őket. A megye képzőművészeti szakköreinek száma és színvonala az utóbbi években csökkent. A korábbi képző- művészeti stúdió munkájához viszonyítva a jelenlegi AKT kevesebb eredményt tud felmutatni. Az amatőr filmezés-fotózás évtizedekig nagy tömegeket vonzott. Kiemelkedő sikereket értek el. Végezetül lássuk a művészeti mozgalom fejlesztésével kapcsolatos jelenlegi és távlati tennivalók egy csokrát. Törekedni kell a művelődésért felelős szerveknek, hogy a mozgalom jelenlegi értékeire és eredményeire alapozva segítse és hatékonyabban működjön közre a mozgalom szocialista vonásainak erősítésében, a kulturális értékek megszületésénél és a műértő közönség formálásánál. Bővíteni kell a művészeti mozgalom társadalmi bázisának növelését. Részben új együttesek létrehozásával, részben pedig a régebbi együttesek fiatalításával. Minden eszközzel segíteni kell, hogy a mozgalom legfontosabb funkciója, a művészetre nevelés hatékonyabb legyen. A mozgalom fenntartásában az eddigieknél hatékonyabban működjenek közre az álami, a társadalmi és a szövetkezeti szervek. Rengeteget kell dolgozni Lázas próbák, kemény szövegtanulások, szituációs játékok és mozgástechnikai feladatok részesei. S miután felgördül a függöny, az örömteli játéké is. Akikre büszkék lehetünk és akiket féltenünk is kell. Ök a színjátszók. Egy olyan életforma megszállottjai, melyet nemcsak önmaguk, hanem a közönség művelődésére és épüléséért vállaltak. De a meg nem értettséget és a sikertelenség után jogosan járó bánatot is. Milyen megqyénk amatőr színjátszóinak helyzete? Milyen feltételek között és milyen légkörben dolgoznak? A kérdésekre Dránovits István, a szekszárdi Babits Mihály megyei és városi művelődési központ munkatársa, a megyei amatőr színjátszó szak- bizottság titkára válaszol. — Megyénk amatőr színjátszóinak helyzete azonos az országoséval. Nevezetesen: nem sikerült nekünk sem lényegesen növelnünk a színjátszó- és versmondócsoportok számát. A felnőtt-, a munkás- és a falusi színjátszóknál csak néhány csoport dolgozik. A Tolna megyei csoportok minőségi munkája — A paksi gimnázium diákszínpada javult, ezzel egy időben létszámuk pedig visszaesett. Elszomorító, hogy ipari üzemekben, egyszerűen nem alakulnak színjátszócsoportok. Egy Paksi Atomerőműnél, egy Szekszárdi Húskombinátnál, egy Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál egyszerűen nincs is igény rá. Ugyanakkor a diákszínjátszás fejlődik. A középiskolákban egyre több csoport dolgozik rendszeresen. Néhány helyen megrpóbálták már, hogy új csoportot alakíttassanak. Ez rossz irány, mert felülről valamit kinyilatkoztatni ugyan lehet, de attól eredmény nem várható. — A már működő csoportoknak kell megadni a működésükhöz szükséges minden feltételt. És ebben mi, Tolna megye nem állunk rosszul. Vannak profi csoportjaink, például a duna- földvári játékszín vagy a paksi gimnázium diákszínpada. Nem anyagi kérdés az amatőr művészeti mozgalom! Csoportjaink munkájához általában biztosítják a pénzt. Itt nem százezrekre, hanem csak tíz-húsz-harmincezres összegekre tessék gondolni. — Még valamit. Színjátszómozgalmunk eredményét jelzik az évente ismétlődő du- naföldvári színjátszótáborok. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi is. Ám ehhez sokat kellett és kell a jövőben is dolgozni. A művészeti nevelés leghatékonyabb formája az, amikor lehetőséget teremtünk a cselekvő ismeret-, illetve készségszerzésre. Mit tud, hogyan tud ebben segíteni a KISZ, ezt tudakoltuk Török Máriától, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkárától, aki elmondta, hogy a köz- művelődési tevékenység egyik fontos eleme a fiatalokkal való foglalkozás. Az ifjúsági mozgalom lehetőségeket teremt a különböző csoportok megalakulásához, biztosítja a bemutatkozást — részben saját rendezvényekkel, részben pedig pályázatokkal, ösztöndíjjal és egyéb felhívással. Ilyen lehetőség többek között Csillagrózsa elnevezéssel „futó” amatőr művészeti bemutatórendszer, ahol azon túl, hogy megtudják, milyen változás állt be a már meglévő csoportok munkájában, a közösségek megalakulását is elősegítik. Ez a generációkat átfogó, nem felmenő rendszerű rendezvénysorozat a szakmai munkát is segíti, hiszen neves szakemberek mondják el tanácsaikat, adják át tapasztalataikat a különböző együtteseknek, illetve egyéneknek. A KISZ a „társszervekkel közösen” 1975-ben ösztöndíjat alapított a megyében élő fiatal amatőr képzőművészek számára. Az „akció” ösztönző és sikeres volt, ezt bizonyították többek között az idén is bemutatott alkotások. Tapasztalat és egyben a gond is, hogy nincs utánpótlás. Emiatt az idén nem hirdetik meg a fiatal amatőr képzőművészek számára az ösztöndíjat, hanem a meglévő anyagi eszközökből más amatőr csoportokat támogató alaoot hoznak létre azzal a céllal, hogv működési feltételeiket javítsák. Ez az ősztől már realizálódik. — Nagyobb figyelmet kellene fordítani a munkásfiatalokból álló amatőrcsoportok létrehozására, illetve a meglévők patronálására, hisz elvárják. szívesen veszik a segítséget — összegez végül Török Mária. A művészetnek és nem a művészetből Három esztendei már, hogy Bogyiszló azzal büszkélkedik, hogy ma élő művész otthonává lett a falu. Mözsi Szabó István festőművészt aligha kell bemutani olvasóinknak. Azt, hogy ez a kis község otthonává lett, igazolja az a kép is, amint a műtermes lakása előtt a Duna holtágán békésen csónakázik feleségével. Egyszerűen, tömören fogalmazza meg az amatőrökről alkotott véleményét. — Csak művészet van — kezdi, mikor csónakútra invitál. — Formai dolognak érzem az ilyen megfogalmazást, hogy hivatásos és amatőrművész. Valamikor hivatástudatot érezhettünk az előbbi fogalom mögött. Ma egyértelműen a valamit foglalkozásszerűen űző ember tekintendő hivatásosnak. Hivatásos, professzionista, profi. így el is jutottunk a lényegig, azt hiszem. Elek egy hasonlattal: az amatőr és profi ökölvívók közötti különbséget a művészeti életre is lehet alkalmazni. Az utóbbi pénzt kap azért, mert pofozzák, vagy pofoz. Az előbbi, az amatőr pedig szeretetből, a sport szépségéért, valamilyen belső kényszerből állja a pofozást. Az amatőr művész is ilyen indíttatásból teszi, amit tesz, állja a pofonokkal felérő bírálatokat, amit egy-egy zsűrizés alkalmából kap. Éppen a napokban esett szó Kiss István kollégámmal azokról a tervekről, amelyek a megyénk amatőr képzőművészeinek támogatását célozzák. A megyei művelődési központ márványtermében egy állandó kiállítási sarkot biztosítunk azoknak, akik új munkáikat bemutatásra szánják. Az intézetünkben közismert és kedvelt kiállítóhellyé vált a folyosógaléria. Az ország valamennyi részéből érkeznek vendégek, akik megtekinthetik az itt bemutatott alkotásokat. — Én a magam életét is igyekeztem úgy berendezni — evez tempósan Mözsi Szabó István —, hogy ne kenyérkereső foglalkozást jelentsen számomra a festészet. A művészetnek és nem a művészetből akartam és akarok élni... A közösségnek Dombóváron az idén is megrendezték a már hagyományos fafaragótábort. A rendező szervek között szerepel a megyei, a városi művelődési központ és a Népművelési Intézet. Ez utóbbi biztosítja az előadókat. A fafaragók a gimnáziumban laktak, annak tágas udvarán dolgoztak. Tehát minden együtt volt, ami a sajnos rövid időt hasznossá és kellemessé tette. Volt munka — hiszen elsősorban azért jöttek össze —, továbbképzés, jó előadókkal és kirándulás a szép vidékre. A faanyagot a kaposszek- csői termelőszövetkezet biztosította, cserébe nem kértek mást, mint egyet az elkészült munkákból. Faragtak is a szövetkezet irodája elé egy stilizált búzakalászt. Az is hagyománya ugyanis a tájbornak, hogy nem „akármit” faragnak, hanem elsősorban Készülnek a hintalovak gyermekjátékokat, amiket a tábor végén, a múlt héten csütörtökön és pénteken fel is állítottak Dombóváron, Kaposszekcsőn és Csikóstőt- tősön. A gyerekek esztétikai érzékének fejlesztését ugyanis nem lehet eléggé korán •kezdeni, ezek a játékok pedig nagyon szépek, össze sem lehet hasonlítani őket a sok egyforma és fémből készült játszótéri „felszereléssel”. Felvételeink még a munka közben készültek. Szekszárdi Big Band Tabló a Big Band legutolsó koncertje után — A szekszárdi Big Band 1979 őszén alakult — emlékezik Pecze István művészeti vezető — teljes egészében amatőr muzsikusokból. Az elinduláshoz, illetve a folyamatos működéshez a lehetőséget a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ biztosította. A személyi feltételek a hosszú idő óta kiválóan működő dr. Kelemen Endre által vezetett Jazz- Triónak köszönhetők. Az együttes rövid, egyéves közös munka után két igen jelentős sikert könyvelhetett el magának, mégpedig egyfelől a pécsi dunántúli amatőrfesztiválon való sikeres szereplést, ami a zsűri elnökének, Gonda Jánosnak igen pozitív értékelésében fejeződött ki. Másfelől pedig az első nyilvános szekszárdi koncerten való kirobbanó közönségsikert. Ez utóbbi koncertet közkívánatra táblás ház előtt ismételhette meg a zenekar. Ezek után az együttes célul tűzte ki magának a repertoár további bővítését és természetesen a játszott darabok zenei színvonalának emelését. Ennek érdekében a heti egyszeri összpróbát további szekciópróbákkal kellett bővíteni, mivel az együttes által játszott műsorszámok híres sztárzenekarok (mind Duke Ellington, Count Basie, Glenn Miller) kiválóan felkészült muzsikusai számára íródtak. A zenekar Szekszárd, illetve Tolna megye testvér- kapcsolatainak köszönhetően két külföldi turnén vett részt, mindkettőn igen jelentős sikerrel szerepelt. Első ízben 1982-ben a szovjetunióbeli Tambov vendégei lehettünk, majd 1983. szeptemberében a franciaországi Bezons testvérváros meghívását fogadhatta el az együttes. Ez utóbbin és az ezt követő televíziós felvételen —, az együttes művészeti vezetőjének külföldi vendégszereplése miatt — Stark Tibor budapesti vendégkarmester vezette a zenekart. A szekszárdi Big Band alakulása és működése — bízvást állíthatjuk — jó példát mutatott az ország több városának, mert örömmel hallhatjuk, hogy Győrben, Szombathelyen és Pécsett is alakult, Barcson pedig alakulóban van egy-egy hasonló zenekar. A szekszárdi közönség 1984 őszén hallhatja újra az ötéves jubileumát ünneplő Big Band-et. Népi együttesek hétköznapjai, ünnepei Tolna megyében 19 gyermek, 11 hagyományőrző és 9 népi táncegyüttes van, amelyek fenntartási költségeit az ipari, a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek vállalják. A táncos lábú amatőrök mozgalmáról Szabadi Mihályt, a Babits Mihály művelődési központ munkatársát kérdezzük. — Az emberek igénye a néptánckategóriában egyfajta fellendülést eredményezett — kezdi a beszélgetést Szabadi Mihály. — Ahol a működési feltételek biztosítottak, ott utánpótlás és közönség is van. A legfőbb dolog a megfelelő vezető és nem az anyagi erőforrás... Ez a műfaj szerencsés, mert lehetősége van az idegenforgalomba való bekapcsolódásra, és így a működési feltételeket is lehet javítani. Itt a mozgalom dolga az, hogy ne váljon napszámosmunkává, hanem a felvállalt ismeretterjesztést szolgálja. A beszélgetésből az is kiderül, hogy bőséges szereplési lehetőség adódik azoknak a csoportoknak, ahol folyamatos, tervszerű munka és produkció van, de picikét menedzselni is kéne őket. — Még egy nagy-nagy értéke ennek a mozgalomnak — így Szabadi Mihály —, az, hogy nem kötődik korosztályokhoz, és van mögötte pártoló tömeg. De van szakmai segítség- adás is. A jövő tavasszal fejeződik be az a kétéves tanfolyam, amelyet a Somogy, Tolna, Baranya megyei táncoktatóknak szerveztek. Tervezik a hagyományőrző csoportok vezetőinek, valamint az együtteseket kísérő zenészek képzését. Filmtár, hangzóanyagtár és a leendő vi- deoszolgálat is segíti a szakmai munkát. A hétköznapok a mindennapi tevékenységben nyilvánulnak meg, hisz sok munka kell ahhoz, hogy megszülessen a produkció. A közös együttléteknek pedig a tánc okozta élményen, örömön túl pedagógiai jelentősége is van, ugyanis a résztvevők megtanulnak dolgozni, idejüket beosztani. Az ünnepet a szereplések jelentik, hisz bármilyen kis településen is jeles nap az, ha a község pávaköre, hagyományőrző vagy néptánccsoportja fellép. Az oldalt készítették: Deesi Kiss János, Dombai István, Ékes László, Ihárosi Ibolya és Szűcs László János.
