Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

1984. július 29. NÉPÚJSÁG 5 Nyári meleg asszonyszemmel Nem újság, ha megálla­pítjuk, minden évszakhoz másképpen kell alkalmaz­kodnunk. S nyáron sem könnyebb ez, mint télen. Sokakat — a szív- és ér­rendszeri betegségben szen­vedőket — a hőség gyak­ran jobban megviseli mint a tartós hideg. Bár nagyjából mindenki tisztá­ban van az egyes ciklu­sok követelményével, még­sem árt néha áttekinteni a 30—35 fokos hőségre vo­natkozó életviteli tudni­valókat. Kezdjük a kisgyerekek­kel: kánikulában ne öltöz­tessük pizsamába őket. A mamák-nagymamák álta­lában attól félnek, hogy megfázik a gyerek, ha le­rúgja magáról a takarót. Pizsama helyett rövid ujjú kisinget, a lábára egy rövid zoknit javaslunk. Viszont lefekvéskor tekerjük kör­be a derekát egy duplára hajtott könnyű takaróval, így elkerüljük a sok apró, viszkető kiütést, ami a testhajlatokban keletkezik az izzadságtól, s amit a gyerek elvakarhat. Az ma­gától értetődő, hogy ha vi­har tör ki éjjel, lehűl a le­vegő, az alvót betakarjuk. Ha egészen kicsi gyereket nappalra erkélyre, kertbe teszünk ki levegőzni, a ro­varok ellen tekirtsük le a kocsit (ágyat) egysoros géz­zel, s szűrt árnyékba te­gyük. Nagy melegben sem a felnőtt, se gyerek ne hord­jon nylon fehérneműt. Ez az anyag nagymértékben gátolja a test természetes kipárolgását, ami a nagy melegben még fokozot­tabb. A sós izzadtság az­tán, ha lecsapódik, sok kel­lemetlen bőrbaj okozója is lehet. Tehát kellemes, szel- lős pamutholmit vegyünk fel, s reggeli-esti mosdás­fürdés után használjunk hintőport. Különösen áll ez a nehezebben mozgó, kövér emberekre, akik izzadásra különösen hajlamosak. A hintőpor is üdít-hűsít, szagtalanít, s nem okoz olyan foltokat, kiterjedt gyulladást, mint az egyes sparay-k, sőt kölnik. Nagy melegben az izza­dó láb külön kínszenvedés. Vásároljunk Mikofen gom­bagátló hintőport, ezzel szórjuk be a lábbelik bel­sejét. Bár harisnyát a nagy melegben ma már nemigen hordunk, mégis a férfiak­nál hagyjuk el a nylon­zoknit, jobb a nedvszívó pamut. A zsíros hajnak valóság­gal áldás a sok napfény, a laza, könnyű frizura ilyen­kor gyógyító hatású, sam­ponnál többet ér. Viszont a festett hajat tovább szá- rítja-vékonyítja az erős su­gárzás, nem árt, ha a leg­melegebb órákban szabad­ban kalappal-kendővel jár­kálunk. A vízben pancso­ló kisgyerekeket is védjük a napsugárzás ellen. — komáromi — Veszélyes az ismeretlen kutya Az utóbbi időben ismétlő­dően előfordult, hogy a hír- közlő szervek (elsősorban a televízió) keresték annak a kutyának az ismeretlen gaz­dáját, amely — főleg gyer­mekeket — megmart, meg­karmolt, megharapott. Kutyaharapásnál valóban fennálhat a veszélye annak, hogy az olyan ebtől szárma­zik, ameíly a veszettség ví­rusával fertőzött. Ez a be­tegség — úgy tűnt — ha­zánkban is már régóta a le­győzött kórok közé sorolható, hiszen még a múlt század­ban — Pasteur irányításával — kidolgozták az ellene al­kalmazható védőoltást. A vírus azonban mindmáig nem pusztult ki; évente ezernyi veszettség-gyanús esetet tartanak nyilván. Amíg az idejében alkalma­zott védőoltással a fertőzött ember megmenthető, ia már kitört betegség éllen nincs gyógyszer: az biztosan halá­los. A veszettség vírusát általá­ban a húsevő állatok (a va­don élők közt elsősorban a róka, a háziállatok között a kutya, ritkábban a macska), terjeszti. A vírus a fertő­zött állat nyálmirigyéről ke­rül a megmart élőlény (em­ber, őz, szarvas ,háziállat) szervezetébe. E fertőzést ál­talában marás, harapás idé­zi elő, de előfordulhat e nél­kül is: ha például egy hor­zsolt bőrű gyermek kezét megnyalja — akár csak já­ték közben — a vírushordo­zó állat. Az ilyen sérült bő­rön át a szervezetbe jutott vírus az idegpályák mentén vándorol a központi ideg- rendszerbe. Kísérletes úton ennek sebességet is meg­mérték: 3 mm/óra. Ennek je­lentőségére még visszaté­A batikolás igen régi vál­tozata a kötözött batik. Nem olyan eszközigényes, mint a viaszolás, ezért egyszerűbb és gyorsabb. Érdekes, szép felületek kialakítását teszi lehetővé. Az eljárás lényege: ahol az anyag eredeti színét akarjuk megtartani, ott szo­rosan elkötjük erős, vékony kenderspárgával, lencérná- val. Festés után a kötözések helyén szabálytalan szélű csíkok maradnak. (Az anyag­ba különböző ritmus szerint kötözhetünk kavicsokat, gombokat, diókat, karikát, bárpiit, ami jól bírja a fes­tést, főzést.) Lehetőleg ter­mészetes alapanyagú textíli­át batikoljunk, mert szinte­tikus, gyürtelenített kelmén nem érhetjük el a kívánt ha­tást. A könnyű fejkendőhöz egy darab négyszögletes formájú selymet, batisztot, pamut­rünk. A központi idegrend­szerbe jutott vírusok ott sza­porodásnak indulnak, majd egy részük ismét tovább vándorol az idegpályák mentén és főleg a nyálmiri­gyekben koncentrálódik; a nyállal jut a felszínre. A fer­tőzött neuronok degenerá­lódnak, és a lappangási idő elteltével előbb általános tüneteket: nyugtalanságot, kedélyhullámzást, fény és hang iránti túlérzékenységet okoznak, mely napok múlva görcsbe, később dühöngő ál­lapotba csap át. Ezután egy hüdéses szak követke­zik, majd beáll a halál. Állatokon megfigyelték, hogy éppen fordítva visel­kednek, ha veszettek, pél­dául a rókák, emberközelbe merészkednek, szelídek, a barátságos kutyák viszont dühöngenek. A hosszú lap­pangási idő következtében azonban a szelíd kutya (macska) is lehet fertőzött! Említettük a vírus ván­dorlásának a sebességét. Ez is kihat a lappangási időre: ha az például az alsó végta­gon történt marás következ­ménye, sokkal hosszabb lesz, mintha például a nyakon, fejen történt. Így lehetséges ez, hogy olyan szélsőséges (2 héttől 6 hónapig terjedő) a lappangási idő. Mindennek azért van rendkívüli jelentő­sége, mert a veszettség el­leni vakcinák (úgynevezett aktív oltóanyag) ez azt je­lenti, hogy nem közvetlenül hat a bejutott kórokozóra, hanem a beoltott személy szervezetét készteti arra, hogy önmaga termeljen el­lenanyagot a fertőzés ellen. A mesterségesen bejuttatott vakcina ugyanis hamarabb váltja ki az emberi immun­vásznat válasszunk. A ken­dőt az 1. rajz szerint (össze­sen 4-szer) hajtjuk össze; először az a—b pont vona­lán átlósan, majd a kapott háromszöget ismét felezve és így tovább (2). Ezután vé­kony spárgával három he­lyen elkötjük a kendőt (3), és a már előzőleg 30—60 per­cig melegített festékfürdőbe rakjuk. A festéshez NDK gyártmányú „Citocol” nevű kelmefesték kapható a ház­tartási boltokban. Állandó keverés mellett főzzük az anyagot 15—20 percig zo- máncos fazékban. Bő, hideg vízben többször kiöblítjük, majd kibontva újra öblítjük és szárítjuk. Mielőtt egészen megszáradna, még nyirkosán vasaljuk simára, így a köté­sek okozta gyűrődések telje­sen kisimulnak, és a festék is jól rögzítődik az anyag­ban. rendszer fajlagos válaszát (azaz hamarabb termeltet ve­le Ellenanyagot a vírus el­len), mint amilyen gyorsan a vírus feljut a központi idegrendszerbe. Ez az oka annak, hogy olyan nagy fontossága van annak, milyen állattól szár­mazik, a feltételezett fertő­zés. Ha ugyanis a gyanús ál­lat biztosan ismert, akkor annak megfigyelése enetén, ha a marás például az alsó végtagon történt, várni, kell a védőoltással, illetve az ol­tás adagolása különböző. Ez azzal az előnnyel jár, hogy nem szükséges minden eset­ben a teljes védőoltás-adagot (6 nap alatt 6 Oltást, majd egy hónappal később még egy hetediket) beadni. Az ol­tás sem közömbös beavat­kozás ! Legfontosabb, hogy minden kutya hatóságilag előírt ve­szettség elleni oltása (újra- oltása) megtörténjen .Ebben a lakosság társadalmi ellen­őrzése sem közömbös! A kó­bor kutyák befogadása, a dúvadak (elsősorban a rókák) irtása imár szakmai feladat. Köztudottá kell tenni, hogy a falvakba, lakott területek­re bekóborolt „szelíd” rókák sokszor veszettséggel fertő­zöttek, és a velük való érint­kezéssel a fertőzés akár köz­veti nül az emberre, akár közvetve: a kutyák útján ter­jed. Ugyancsak felelőtlen­ségre vall, ha elhullott, eset­leg gépjárművek által el­ütött rókákat megnyúzva, a bundájukkal akar valaki hasznos prémet szerezni; ez is életveszélyes lehet. Ha pedig valakit megmart egy kutya, azonnal forduljon orvoshoz. K. K. Pihenősarok a kertben Megesik, hogy az ember szeretne egy csöndes zugban elbújni, elmélkedni, pihenni, olvasni, rejtvényt fejteni, stb. Ahol kert van a ház kö­rül, pompás búvóhelyet ké­szíthetünk e célra. Kell hozzá egy kb. 120-150 cm hosszú, vastag fatörzs, egy darab sátorponyva vagy jó erős és hosszú nyugágy vá­szon. Háttámlának két faosz­lopot a földbe verünk, illet­ve ásunk, a harmadikat a tetejére rácsavarozzuk, és ferdekötéssel még stabilan rögzítjük. A nyugágyvásznat duplán a vízszintes oszlopra ráhelyezzük, kissé belógni hagyjuk — de ne túl mély­re —, és a végeit a fatörzs alá, mélyen hátra begyűr­jük. Így nem mozdul el, és saját súlyunk is tartja. A ponyvát szükség szerint iga­zíthatjuk kényelmessé. Batikolás kötözéssel Bárszék lécekből A beépített konyhabútorok asztallapját a szokásosnál magasabbra szerelik, hogy álló helyzetben kényelmesen dolgozhassunk rajta. De ugyanezen a „pulton” tálal­hatjuk a reggelit, uzsonnát vagy a későn jövő család­tag vacsoráját. A magasan elhelyezett asztallaphoz ma­gasabb szék illik. Különbö­ző méretű lécekből és egy habszivacs párnából kényel­mes bárszéket ’készíthetünk. Használaton kívül a székek az asztallap alá tolhatok. De ha például az étkező sarká­ban egy falra’ erősített szek­rénykéből és egy 110—120 cm magasságban felszerelt keskeny pultból hangulatos „bársarkot” rendezünk be. a magas székek ott is használ­hatók. Egy szék lábszerkezetéhez 4 db 81x3x3 cm-es fenyőfa iléc (1), 2 db 31x6x2 és 2 db 37x6x2 cm-es alsó lábössze­kötő léc (2, 3), valamint 2 db 17 és 2 db 23 cm hosszú 6x2 cm keresztmetszetű felső összekötő léc (4, 5) szüksé­ges. Az ülőlap (6) 32x32x2 cm-es falap, melyet három oldalról 2 db 34x5x2 és 1 db 32x5x2 cm-es léc keretez. Az alkatrészeket szegekkel erősítjük össze, de a szere­léshez facsavarokat is hasz­nálhatunk. Az ülőlapot a szék nagyobb szilárdsága ér­dekében facsavorkkal és ra­gasztóval rögzítsük a lábak­ra, illetve a felső összekötők­re. A támla nélküli székre egy 32x32 cm-es 10—12 cm vastaa. textilhuzatba bújta­tott habszivacs lapot helyez­zünk. Ha a párnázatot közvetle­nül az ülőlapra ragasztjuk, majd az alsó felületre tű­zött vagy szegeit bútorszö­vet darabbal vonjuk be, az ülőlapot keretező lécekre nem lesz szükség. A megadott méretek alap­ján daraboljuk le a szék al­katrészeit. Minden egyes da­rabot csiszoljunk simára. A lecsiszolt darabokból először a lábszerkezetet állítsuk ösz- sze. Mivel a szék lábai nem merőlegesek a padlóra, fel­ső és alsó végeiket finom­fogú , fűrésszel, ráspollyol munkáljuk kissé ferdére, hogy a talajon felfeküdje­nek. Szegeljük a láblécekre (azonos magasságban) az al­só összekötőket, majd az ülőlap alatti merevítő léce­ket is. Először a két oldalsó lábkeretet állítsuk össze. A munkaasztalra vagy sík fe­lületre fektetett lábak bel­ső oldalára szegeljük rá a két alsó, illetve felső össze­kötőt. Ezután a hosszabb merevítőlécekkel a két-két lábat kapcsoljuk össze. A lécvégeket szükség esetén vágjuk ferdére, hogy a lá­bak ferde vonalába ponto­san illeszkedjenek. Végül szegeljük az ülőlap peremére a szivacspárnát közrefogó három lécet. He­lyezzük az ülőlapot a láb­szerkezetre, és bejelölés után, előfúrt lyukakba hajtott fa­csavarokkal kapcsoljuk ösz- sze a két részt. A puhafa .anyagú székeket páccal, lazúrral, esetleg szín­telen lakkal vonjuk be. Ha a faanyag erezete hibás, esetleg tapaszolni is kell, a bárszéket színesre is fest­hetjük. A kész székre he­lyezzük rá a textilhuzatba bújtatott szivacslapot. Ropogós lapocskák Hozzávalók: 1 db tojás, 15 dkg óvári sajit, 5 dkg füs­tölt sajt. A sajtot megreszeljük, majd hozzáadjuk az egész tojást. Turmixgép (robotgép) tésztakészítő tartozékával, vagy fakanállal jól összedol­gozzuk. Tészta keménységű masszát kapunk. A tésztát gyúrótáblára helyezzük, ke­vés liszttel megszórjuk, hogy ne ragadjon a gyúrótáblára. Négy-öt milliméter vastagsá­gúra kinyújtjuk, derelyevá- góval kb. egy centiméteres csíkokra vágjuk. A csikókat kenőkés vagy hosszú pengé­jű kés segítségével sütőtep­sibe helyezzük, vigyázva, mert könnyen törik. A sü­tést előre felfűtött forró sü­tőben végezzük. Sütési idő; 8—10 perc. A kész lapocs­kák haloványsárga színűek. Ha túlsütjük, a sajt megég, és kellemetlen ízűvé válik. Ugyanebből az összeállí­tásból készül: Töltött sajtkorong Hozzávalók: a töltelékhez: 2 db tojás, 30 dkg sajt (óvá­ri). 10 dkg füstölt sajt, 10 dkg gomolyatúró és 5 dkg gyulai kolbász. A fenti módon összeállí­tott tésztát két részre oszt­juk, kinyújtjuk. Az egyik la­pot megkenjük gomolyatú- róval, ráhelyezzük a kolbász­karikákat, egymástól olyan távolságra, hogy minden ki­szaggatott korongra egy-egy kolbász kerüljön. Ezután a második lappal lefedjük, a széleit kicsit megnyomkod­juk és közepes nagyságú po­gácsaszaggatóval a korongo­kat kiszúrjuk. Előfűtött sütőben 10—15 percig sütjük, vigyázva, hogy halványsárga maradjon. For­rón tároljuk, ketchupöt kíná­lunk hozzá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents