Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-29 / 177. szám
1984. július 29. "népújság 3 Mórágy! nemzetiségi napok 8 Az elmúlt hét végén másodszor rendezték meg a mórágyi nemzetiségi napokat. A nagyon sok vendég, tánccsoport és érdeklődő két napig színvonalas műsorokban gyönyörködhetett. Felvételeink a vasárnap délutáni fellépésről készültek. (Fotó: Bakó Jenő.) 0 A szekszárdiak menettánra a mórágyi utcán Az érdeklődök sorfala között Tévések és fotósok kereszttüzében Az elhagyott kőbányában levő szabadtéri színpadon folyt a műsor Ezer hektár tarlóvetés már kikelt Dalmandon A Tolna megyében csütörtökön lehullott 18—25 milliméteres eső rövid időre szüneteltette az aratást, amelynek csaknem háromnegyed részét végezték el eddig az állami gazdaságok és a tsz-ek.1 A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát 3800 hektárnyi kalászos gabonájából — a búzán kívül a zabot és a tavaszi árpát is beleértve — már csak mintegy ezer hektárnyi aratása van hátra. Nagy gondossággal folytatok a szalma betakarítását is, mivel a kombinát szálas- takarmány-iszárító üzemei részben a saját állatállomány takarmányozására, részben eladásra, feldolgozzák a szalmatermést, s az abból készült pelleteket a hazai takarmányipar hasznosítja. A szalmabetakarítást követi a tarlóhántás és a tarlóvetés. A dalmandi kombinát ezerhektáros tarlóvetési feladatát már teljesítette, a másodvetésű takarmánynövények, zömükben silókukoricák, már szépen kikeltek, s az utóbbi eső hatására megerősödtek. A kombinátban, amely az ország egyik legjelentősebb hibridkukorica-vetőmag előállító gazdasága, ezerkétszáz résztvevővel javában halad a címerezés is. A csapadék miatti aratási szünetben a szalmabetakarításban foglalkoztatott dolgozók is kukoricát címereztek, mert a kedvező meleg, párás időben még sürgetőbbé vált ez a fontos munka. (B. L.) Késik a termés Drága vagy olcsó a zöldség? Drága a zöldség és a gyümölcs, legalábbis drága, ha az ember vásárló. A termelő ugyanis egészen mást mond, szerinte olcsó: azaz alacsonyak a felvásárlói árak. Nem régen írtunk egy ügyről, s ennek kapcsán csörögtek a telefonok. Különösen sok volt a panasz Dombori ellátására. Valaki elmondta, hogy miközben Szekszárdon negyven forint a paprika kilója, Dom- boriban 58, és nincs választási lehetőség, mert csak egy szerződéses üzletvezető árusít. Panasz több oldalról is volt. Sokan kifogásolták, hogy a Zöldért üzletéből miért tiltották ki a zöldséget és gyümölcsöt. Körülbelül ez az egyetlen kérdés, amire világos válasz adható. Gazdag István, szerződéses üzletvezető elmondta, hogy választani kellett, vagy vegyi árut tart, vagy pedig zöldséget. A Zöldért úgy döntött, vitathatatlanul helyesen, hogy a bolt mellett önálló zöldséges pavilont állít. E szerződéses üzlet vezetője, Horváth Lajosné, akinek a férje segít. — Honnan szerzik be az árut? — A budapesti Bosnyák téri piacról, hetenként többször utazunk. — Miért nem a Zöldérttől? — Ott nagyobb a választék, közvetlenül a termelőtől friss és szép árut tudunk beszerezni, azon 20 százalék árrést alkalmazhatunk, ha a Zöldérttől vennénk, akkor 15- öt lehetne. A lényeg az, hogy minél jobb árut tudjunk adni. Alapelvünk, hogy jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Sajnos az összehasonlítással nem sokra megyünk, mert az árak nemcsak naponta változnak, de napszakonként is. Amikor Domboriban jártunk, Szekszárdon hiány volt paradicsomból, ahol volt, ott negyven forintért árulták, Domboriban pedig hatvanért. Igaz, lehetett kapni húszért is, de az olyan is volt. A bérleti díj nem kevés. Üdülőterületen a keresletet sem könnyű kiszámítani. Ráadásul, panaszolják a kereskedők, különösen hétvégeken sok az engedély nélküli árus. Már jártak a községi tanácson is... Hirmann Béla tanácselnök: — Méghogy engedély nélkül? Erről szó sincs! Minden kistermelőt biztatunk arra, hogy hétköznap, vagy a hét végén, amikor az üdülők, kirándulók létszáma megnő, menjenek ki minél többen, adják el, ami megtermett. Ez nemcsak az ellátás miatt fontos, az árszabályozásra sincsen egyéb eszközünk. De, beszéljük meg együtt — javasolja. A megbeszélt időpontban a faddi Lenin Termelőszövetkezet elnökének irodájában próbáljuk meg közösen kisütni, hogy mitől is drága a zöldség. Természetesen nemcsak Domboriban, hiszen ami ott gond, az másutt is az lehet, a szabályozóig a gazdasági helyzet is tanulságokkal szolgálhat. A beszélgetésben részt vesz Puskás János, a szövetkezet elnöke, Gehring József köz- gazdasági és Máté János termelési elnökhelyettes, Horváth István, a tolnai áfész elnöke és a tanácselnök. Az újságíró zöldségügyben éppúgy csodálkozik, mint bármely más halandó, ha azt látja, hogy az árusítópavilontól alig egy kilométerre éppen szedik a fóliaházakban a paprikát. Ha naiv is, de logikus a kérdés, hogy akkor ugyan minek jár a kereskedő Budapestre áruért. A közepén kezdjük a témát, mivel azt mondja az újságíró, hogy miért nem nyit pavilont a termelőszövetkezet, hiszen nyilván olcsóbban tudna árulni. Hogy ez mekkora tévedés, az hamarosan kiderül. Ugyanis, ha nyitna, akkor legkevesebb százezer forintba kerülne az elárusító- hely kialakítása, a boltosnak vagy boltosoknak bért kellene fizetni, de ez még csak a legkevesebb, ugyanis nekik csak néhány termékük van: úgymint fehér- és fűszerpaprika, káposzta, hagyma és zöldbab, valamint konzerv- borsó, ami édeskevés az ellátáshoz. Más is kellene, azt pedig csak a Zöldérttől lehetne beszerezni, vagy a Bosnyák. térről. Egy kör tehát már bezárult. Jó megoldás volna, ha kiadná a pavilont szerződéses üzemeltetésbe, akkor pedig a következő kör is bezárul. A tsz számára első az értékesítési biztonság, márpedig azt a kertészeti társulás, a Zöldért és a konzervgyár biztosítja, nem pedig egy kósza” pavilon eßy üdülőtelepen, ahol nyáron, ha esik, száz ember unatkozik, ha süt, tízezer akar vásárolni. Télen meg csak néma csend. A termelési költségek olyan magasak, hogy amit nem lehet gépesíteni, azt ki is adják a tagságnak művelésre, így a parikát is. A termést visszavásárolják, részben év közben fizetnek, a végső elszámolás pedig zárszámadáskor történik. Könnyen lehet tehát, hogy a saját pavilonban sem tudnának olcsóbbak lenni, mint mások. Egyébként valamennyi résztvevő egyöntetű véleménye, hogy a szerződéses üzemeltetés a vendéglátásban bevált, Dombori ellátását is megoldotta, de a zöldségárusításban az árak emelkedését hozta magával. Az áfész elnöke részletesen elmondja, hogy mit tesznek a körzet ellátásáért, s annak hatását mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy a tolnai árak a legalacsonyabbak a megyében. Dombori- ból viszont a fenti okok miatt már teljes egészében „kiszálltak”. Az utdlsó boltot, a komp közelében is eladják, mert csak a munkabér több, mint a haszon az üzleten. Az áfész-elnök legtanulságosabb mondata talán az volt, hogy „nincs tőkénk, ezért könnyen hallgatunk”. Nyereségérdekeltségük viszont van, tehát ami nem gazdaságos, azt vagy kiadják bérbe, vagy pedig felszámolják. A termelő biztosan joggal kevesli a felvásárlási árat, hiszen dolgozik a család apraja-nagyja, saját munkabért nem számítanak, mégsem nagy a nyereség. Hadd illusztrálja a helyzetet egy személyes példa. Az újságírónak van vagy 10 fej káposztája, a palánta legalább ugyanennyi forintba került. A múlt hét végén vett az egyik szerződéses üzletben két kisebb fejelt 6 forint ötven fillérért, ha kimegy a kertbe, úgy csak a buszköltség 4 forint... Ezzel a témával kezdődik a záróbeszélgetés Bésán Ró- berttel, a Zöldért kereskedelmi igazgatóhelyettesével, aki nagyon szívesen megosztja gondjaikat és eredményeiket az olvasóval. Ugyanazt mondja, amit a többiek, nőttek a termelési költségek, „késésben a természet”, más években már ilyenkor döm- ping van. A felvásárlás minden cikkből kevesebb a tavalyinál, az ár pedig magasabb. Minderről részletes féléves statisztika készült. Hangsúlyozandó, hogy ezek felvásárlási árak, amelyekből csak a saját üzletben ellenőrizhető a fogyasztói ár. A felvásárlásra rájön 15 százalék árrés, ez megy a költségekre, köztük a ítéli tárolásra is. Tizenöt százalék a nagykereskedelmi haszon, ugyanannyi a kiskereskedelmi. Mindez nem termékenként és naponként, hanem éves átlagban értendő, a zöldség-gyümölcsön nem is igen van haszon, az rendszerint éppencsak nullán van. Például a paradicsom fel- vásárlási ára 21, a zöldpaprikáé 22, a salátáé 53,4 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt évben. A vállalatok minden nap megkapják telexen a többi megyei és a budapesti árakat, ennek alapján állapítják meg a fel- vásárlási áralt. Ebből is következik, hogy a megyében nem olcsó a piac, ami részben azzal is magyarázható, hogy a zöldségtermelésnek nincsenek hagyományai. A termelő 10 fillér haszonért is hajlandó szerződést szegni, és inkább elviszi az árut, ha kell éppen a Bosnyák ' térre, vagyis megint körbe jutottunk. Gazdasági kényszer az üzletek szerződésbe adása, hiszen így a vállalat állandó összeggel számolhat. A negyvenöt boltból 26-ot már eddig is kiadtak. A maradék 19 pedig nem lehet hatással az árakra. Természetesen adnak el másnak is, de a teljes forgalomnak így is csak mintegy egyharmada származik a Zöldérttől. Elméleti megoldást tudna az igazgatóhelyettes, de a pillanatnyi gazdasági realitások miatt átszervezésről nincs szó. így hát annyi a tanulság, hogy a szerződéses üzletek, valamint a magán- kereskedők szaporodásának a hatása kettős. Javult az ellátás, választékban, udvarias kiszolgálásban, de nőttek az árak is. Van áru, mert az ár csökkenti a keresletet, ami viszont vigasznak nem sok. IHÁROS1 IBOLYA