Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-04 / 155. szám
6 KÉPÚJSÁG 1984. július 4. Atlétika A Somogy megyei Atlétikai Szövetség területi minősítő versenyén Kaposváron dombóvári és szekszárdi versenyzők is indultak. A kedvezőtlen időjárás hátrányosan befolyásolta az eredményeket, ennek ellenére akadt néhány említésre méltó közöttük : Férfiak: 1500 m akadályfutás: Zerényi (DVMSE) 5:34,0. Súlylökés: Tóth 14,74, Steib 13,71 (mindkettő Sz. Dózsa), Greschner (DVMSE) 12,67. Nők: Magasugrás: Mayer (DVMSE) 165. Távolugrás: Tóth (DVMSE) 510. Súlylökés: Kiss (Sz. Dózsa) 10,35. Gerelyhajítás: Egyed (DVMSE) 41,24. Kerékpár Országos bajnok az fluth-Jávor páros Győr adott otthont az elmúlt héten a kerékpáros országos párosbajnokságnak. A kerekesek hazai nagy versenyén megyénket a Szekszárdi Spartacus párosai képviselték. A csornai országúton két csoportban — felnőttek és ifjúságiak — mérték össze erejüket, harcoltak az idővel, a másodpercekkel. Az ifjúságiaknak 30 kilométert kellett teljesíteniük, s ezen a távon az erős mezőnyben a szekszárdiak kettőse vitte el a pálmát. Az Auth László—Jávor Péter páros 41:27-es idővel győzött, szerezte meg az országos bajnoki címet a Csepel párosa előtt. A felnőttek között a Hal- lász testvérpár és Sajó Péter indult a szövetkezetiek színeiben. A Halász fivérek kellemetlen meglepetésként — talán már túlságosan hozzászoktunk a győzelmekhez — „csak” a második helye# végeztek 1:06,37-es idővel. Klubtársuk, Sajó a győri Kövecsessel vegyes párosban Jávor Péter versenyzett, s ők végeredményben hatodikak lettek. Idejük: 1:09,04 volt. A Halász testvérek és Sajó számára nem ért véget azonban a küzdelem, a versenyt követően ugyanis Tatára keAulh László rekeztek át a szekszárdi válogatottak... Az edzőtáborban készülnek ugyanis a hétvégi Olimpia Kupa elnevezésű 100 km-es csapatversenyre, amit ugyancsak a csornai országúton rendeznek meg. Úttörő-természetjárás Mamede világcsúcsa * Budapest felnőtt gyaloglóbajnokságát összekapcsolták a férfi utánpótlás gyalogló országos bajnoksággal. A 20 km-es távon 42-en indultak, köztük Kovács László, a Szekszárdi Dózsa ifjúsági korú versenyzője is. A neki még szokatlan hosszú távon 1:39,40 órás időeredményt ért el és az ifjúságiak között a második helyen érkezett a célba. Június 23-tól 27-ig Dél- Balaton legnagyobb úttörőtábora, a több mint ezerfős Fonyódligeti Úttörőtábor volt a helyszíne a természetjáró úttörők két évenként megrendezésre kerülő országos találkozójának. A rendező Somogy megye több mint ötszáz természetjáró úttörőt fogadott öt napra, hogy összemérje tudását a turisztikához kapcsolódó versenyágakban. Tolna megyét tíz fiú és tíz leány képviselte a szekszárdi I-es, a paksi Il-es, a dombóvári I-es és nagydorogi általános iskolából. Tizenkilenc megye és a főváros csapatainak versenyében a Tolna megyei csapat hatodik helyezést ért el. Nyéki Mária hetedik helyezett lett az N—14-es kategória tájfutás versenyszámában. A természetjáró akadályverseny összesített versenyében Tolna megye csapata második helyezést ért el. Hétfőn a portugál Fernando Mamede 27:13,81 perccel világcsúcsot ért el a férfi 10 000 méteres futásban. Mamede mögött a következő sorrend alakult ki: 2. Carlos Lopez (portugál) 27:17,48. 3. Mark Nenow (amerikai) 27:40,56. Érdekesség, hogy Mamede az egyes résztávok során egyszer sem szerepelt a vezető helyen, mindössze 9 kilométer után, de akkor jókor robbantott. Mamede az utolsó 400 méterét 57,5 mp alatt teljesítette. Harminc évvel Bern után Asztalitenisz A DVMSE az NB lll-ban Július első vasárnapján Pécsett, az egyetemi torna- csarnokban délelőtt 11 órától szinte megállás nélkül pattogott a fehér kaucsuk- labda. Közel nyolc órán át zajlottak az NB III-ba jutásért rendezett osztályozó mérkőzései a férficsapatok mezőnyében. Tolna megyét a Dombóvári VMSE, Baranyát a Pécsi Kinizsi, Somo- gyot a Nagyatádi VSE, míg Fejér megyét az NB-s játékosokkal megtűzdelt Székesfehérvári Vízmű asztalitenisz együttese képviselte. A végig színvonalas és izgalmas csatározások után dombóvári siker született. Huszonnégy év után sikerült a Dombóvári VMSE férfi asztalitenisz szakosztályának kivívni az évek hosszú során keresztül áhított magasabb osztályba kerülést. Dombóvári VMSE—Nagyatádi VSE 9-1. A fiatal, ügyes, de rutintalan játékosok alkotta nagyatádi csapatot magabiztos játékkal győzte le a DVMSE. Győztesek: Puska 3, Iván, Szalai, G. Bíró 2—2. Dombóvári VMSE—Pécsi Kinizsi 8-8. Az erősségként figyelembe vett G. Bíró csak a pécsiek ifjúsági versenyzőjét tudta legyőzni. Így aztán Iván Gyula remek játékára volt szükség ahhoz — mindhárom ellenfelét legyőzte —. hogy a pécsiek ellen sikerüljön kiharcolni a döntetlent. Dombóvári VMSE—Székesfehérvári Vízmű 9-3. Ezen a találkozón dőlt el a feljutás sorsa. A dombóváriaknak csak a győzelem számíthatott sikernek. Iván és Szalai remek teljesítményével mindegyik mérkőzésüket megnyerték, így a DVMSE biztosan harcolta ki az első helyet, ami az NB III-ba jutást jelentette. További eredmények: Pécsi Kinizsi—Székesfehérvári Vízmű 8-8, Székesfehérvári Vízmű—Nagyatádi VSE 9-3, Pécsi Kinizsi—Nagyatádi VSE 8-8, Végeredmény: 1. Dombóvári VMSE 5, 2. Székesfehérvári Vízmű 3, 3. Pécsi Kinizsi 3, 4. Nagyatádi VSE 1 ponttal. A DVMSE versenyzőinek egyéni teljesítményét vizsgálva nyolc győzelmével és egy vereségével Iván Gyula kívánkozik a sor élére. Utána Szalai Jenő következik, aki nyolcszor győzött é'S kétszer vesztett. Puska Lajos öt győzelemmel és öt vereséggel, dr. Iván Gyula két győzelemmel és egy vereséggel, míg G. Bíró Albert három győzelemmel és három vereséggel zárta osztályozós szereplését. Dr. Iván Gyula, a DVMSE játékos-edzője így foglalta össze a történteket: — Kétségtelenül nagy bravúrt hajtottunk végre, hiszen a Pécsi Kinizsi volt az osztályozó nagy esélyese. Ügy látszik, a pécsiek nem tudták elviselni az esélyességet, mert végül is csak döntetleneket 'értek el valamennyi ellenfelükkel szemben. Minden elfogultság nélkül mondom, és mint apa büszke is vagyok rá, hogy fiam az osz- tályozón csapatunkból a legjobb, legeredményesebb teljesítményt nyújtotta. A szakemberek körében ez volt a vélemény az ifjúsági korosztályú fiamról. Rajta kívül elsősorban Szalai Jenő volt csapatunk legeredményesebbje, aki csupán kétszer vesztett. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Kaposvári Rákóczi játékosainak és edzőjének. Milos Imrének, hogy két hónapon keresztül segítették együttesünk felkészülését az osztá- lyozóra. — G. — Harminc éve, 1954. július 4-én, vasárnap vívta a svájci labdarúgó VB-n Magyarország válogatottja a döntőt az NSZK-val. A nyugatnémetek 3:2 arányban győztek. A gólszerzők Rahn (2), Morlock, illetve Puskás, Czibor voltak. Sebes Gusztáv együttese a sportág magyar történetének legnagyobb sikere küszöbén botlott meg, bár a számszerűséget tekintve így is ez az ezüstérem az eddigi legbecsesebb eredménye. Több hír- ügynökségi jelentés felhasználásával az MTI sportrovata most arra emlékezik és emlékeztet, hogy a berni Wankdorf-stadionban lefolyt finálén (65 ezren ültek a lelátón) játszottak élete, pályafutása hogyan alakult? MAGYARORSZÄG: Grosics Gyula: a Volán SC elnöke Buzánszky Jenő: tisztviselő Dorogon Lóránt Gyula: a görög PAOK Szaloniki edzőjeként, 1981-ben hunyt el Lantos Mihály: szívpanaszai miatt nyugállományba vonult Bozsik József: az 1978-as argentínai VB nyitónapja előtt hunyt el Zakariás József: súlyos' vírusfertőzést kapott afrikai munkája során, mely 1971- ben életét követelte Czibor Zoltán: Barcelonában él, jelenleg edzői munkát szeretne vállalni Diego Maradone, a spanyol Barcelonában játszott argentin csillag 7,5 millió dollárért cserélt gazdát, és játszik majd ősztől az olasz bajnokságban, a Napoli színeiben. Ez a tény már ismert, de egy új jelentés szerint az olasz klubnak nagyon pontosan be kell tartania a rekord-vételár törlesztési határidőit. Erről a Kocsis Sándor: 1980-ban hunyt el Barcelonában Hidegkúti Nándor: Dubaiban edzősködik Puskás Ferenc: utoljára Port Saidban volt edző, jelenleg Spanyolországban él Tóth II. Mihály: már nyugdíjban van Sebes Gusztáv, szövetségi kapitány: nyugdíjas NSZK: Toni Turek: idén májusban halt meg, hosszú betegség után Jupp Posipal: saját bútorüzletét vezeti, amellett hobbiból kertészkedik Werner Kohlmeyer: Mainzban dolgozott portásként, 1974-ben bekövetkezett haláláig Horst Eckel: egy saarvidé- ki iskolában testnevelő tanár Werner Liebrich: egy kai- serslauterni cipőboltot vezet Kari Mai: Fürthben él, testnevelő tanár, egyben edző Helmuth Rahn: ő rúgta a győztes gólt, egy esseni használtautó-kereskedés tulajdonosa Max Morlock: Nürnberg- ben totó- és lottófiók vezetőjeként keresi kenyerét Ottmar Walter: nyugdíjas Fritz Walter: sportfelszereléseket gyártó cég képviselője Hans Schäfer: ajándékcikkekkel foglalkozó nagykereskedelmi vállalata van Sepp Herberger szövetségi kapitány: 1977-ben hunyt el. barcelonai klub igazgató tanácsa bocsátott ki rövid közleményt. Ezek szerint az átigazolás automatikusan érvényét veszíti, ha az olaszok a következő időpontig nem teljesítik fizetési kötelezettségüket: Az EB kapcsán Stilusdilemma Már több mint egy hete befejeződött a labdarúgó Európa- bajnokság. Az emlékképek, élmények elraktározása után következik a szakemberek részéről az átfogó analízis eme csodálatos játék fejlődését illetően. A futball nagy tudorai rendszerint megpróbálják felvázolni az eredményes szereplés érdekében követendő irányvonalat. A természettudományokhoz hasonlatosan megpróbáljál^ egzakt módon, képletekkel leírni a valóság történéseit. Ez elsősorban a játékmódra, játékrendszerek változására, fejlődésére vonatkozik. Elöljáróban elmondom, nem vagyok híve ezeknek a tudományosság szerepében tetszelgő „elméleteknek”. Van bennük igazság, szó se róla, de több aspektusból támadhatók is. Most e nagyszerű, valóban közönségszórakoztató EB után egyesek — a franiák és spanyolok sikerének nyomására — a latin stílus egyeduralmáról beszélnek. S a kontinensünkön azért sok esetben még mindig domináló fizikális képességek fölött kongatják a vészharangot. Kötve hiszem, hogy Anglia sikercsapatai az EB hatására igyekeznek átprogramozni magukat a latin stílusra, remélve, hogy sikereiknek csak ez lehet a záloga a jövő évi nemzetközi kupaküzdelmekben. A felvillantott példa is érzékelteti, hogy fölösleges bizonyos stílusokat eredményességük révén monopolhelyzetbe helyezni. Csöppnyi múltidézéssel, amikor a legutóbbi nagy futball- fiesták „menő” stílusait villantjuk fel emlékeztetőül, megvilágítjuk, hogy mennyire nem „ültek” hosszú távon az akkori tézisként ható bölcsességek. 1974-ben a nyugatnémetek világbajnoksága kapcsán az erő hegemóniáját hirdették meg a játékos, „brazilos” focival szemben. Történt pedig, hogy a világbajnoki címre áhítozó dél-amerikaiak jókorát koppantak öncélú, közönségszórakoztató játékukkal. A tényként felfogható fizikális képességek előtérbe kerülésének következtében egyszerűen csak másodlagosnak tekintették, hogy a nyugatnémetek közül — klasszisaikon kívül is — szinte mindenki gyorsasága, munkabírása mellett remekül kezelte a labdát, kitűnően látott a pályán. Újszerűnek, ezáltal korszerűnek számító stílusuk csak úgy válhatott jellemzővé, hogy a technikát is felső szinten birtokolták. Négy évvel később Kempesék úgy válhattak saját hazájukban prófétává, hogy az előző világtalálkozón eredménytelennek bizonyuló, rövidpasszos összjátékra, improvizációra épülő dél-amerikai stílus alaposan európásodott. Tehát az argentinok világbajnoki címének legfőbb szakmai oka az volt: „fizikálisán” is felvették a kesztyűt. Visszatérve az előbbiekhez: csak így tudták csillogtatni technikai fölényüket. Hogy egyik nincs a másik nélkül, azt az olaszok spanyolországi példája is igazolta, akik még azzal is rácáfoltak a futurológusokra, hogy kifejezetten defenzív játékkal hódították el a világajnoki trófeát. Holott jóval a VB előtt a támadójáték diadaláról szólt a fáma. A franciák mostani csillogása is komoly fizikális hátteret takar. Miképpen az „észnélküli robotembereknek” nevezett britek is tudnak ámulatba ejtő dolgokat a labdával. Még akkor is, ha ezen az EB-n csak szemlélődök voltak. —bégyé— Michel Piatini. aki a francia csapat egyik legeredményesebb játékosa volt a labdarúgó EB-n, a legifjabb nemzedék tagjait tanítja focizni. — 3 millió dollárt július 19- cel bezárólag. — 2,2 millió dollárt 1985. szeptember 30-ig. — 1,8 millió dollárt 1986. szeptember 30-ig. — A maradék 500 ezer dollárt kamatként folyamatosan. „Maradona mehet Nápolyba, ha akar, de mindaddig Barcelona-játékos marad, amíg az olaszok nem teljesítik fizetési kötelezettségeiket az ismertetett módon” — mondta a Barcelona szóvivője, Joan Gaspart. Maradona mehet, de...
