Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
1984. július 1. KÉPÚJSÁG 3 Sokcélú panel térelemek Több célra is használhatóvá fejlesztette -előregyártott garázsát a Beton- és Vasbetonipari Művek hirdi üzeme. Az új változatok bejárati oldalukon és aljukon nyitott, téglatest alakú, ajtó- és ablaknyílásokkal ellátott tizenhét -négyzetméter alapterületű betondobozok különféle elárusító pavilonnak, felvonulási épületnek, kiskerti szerszámraktárnak, tetejükön nyílással pedig még szivattyúháznak is alkalmasak. A hirdi üzem szakemberei a gyártási technológia megfelelő módosításával a sablon megszabta méreten belül szinte bármilyen megrendelői igényt képesek kielégíteni, ablakot, ajtót nyitnak az egy darabban öntött betonelem tetszőleges oldalfalán. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat felvonulási -épületként, a Pécsi Piacfelügyelőség vásártéri új pavilonsorának - elemeiként, Dunaújváros autóbuszváróként használja a Hi-rden készült térelemeket, de rendeltek már tőlük -kis fazekas- műhelyt és gazdasági épületként szolgáló házikót is. ■«-!_ ■ f a Megkezdődött a szüret a tolcsvai Békeharcos Termelőszövetkezet most termőre fordult 22 hektáros fekete ribizli ültetvényén. A gazdaság a Debreceni Konzervgyár jelentős anyagi támogatásával finn gyártmányú ribizlibetakarító kombájnt vásárölt. A -gép naponta 3—4 hektár termését -szedi le, s így 100 —150 ember munkáját helyettesíti. Az egy kilométeres óránkénti sebességgel haladó kombájn úgy fogja be a termő bokrokat, hogy a növényben nem okoz kárt, eközben vibrációs berendezése tálba gyűjti a termést, aztán ládába rakja, a ládákat pedig a sorok végén de- pózza. A kombájn mindösz- sze 8 százalékos, tehát még a szedőknél is kisebb veszteséggel és nagyon tisztán dolgozik. A szemeket nem töri össze. A most -termőre fordult ri- bizliültetv-ényt már eleve gépi -betakarításra, 70 centiméteres tő és 300 centiméteres sortávolsággal telepítették. Kórház-rendelői ntézet a figyelem központjában Mielőtt bárki meggyanúsítana bennünket " . ......... azzal, hogy szándékosan i dőzítettük július 1-re — Semmelweis Ignác születésnapjára, az egészségügyi dolgozók napjára — a Tolna megyei Balassa János Kórház- Rendelőintézet tevékenységéről szóló krónikánkat, meg kell mondanunk, tévednek. Amikor a megye legnagyobb — 1515 ágyas 35 gyógyító és diagnosztikai osztállyal működő —, több, mint intézményének, mert inkább szervezetének el-* múlt tíz évi tevékenységét tárgyalta a hét derekán a fenntartó Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, hely- és időhiány szabta szűkszavúra híradásunkat. De alig sajnáljuk, hogy így esett, hiszen a közérdeklődés központjában helyet foglaló szervezetről érdemben szólni már csak azért is kötelező, mert lakosságunk társadalmi, gazdasági fejlődésünk következményeként is mind magasabb igényeket támaszt az egészségüggyel szemben. Kritikai készsége olykor meglehetősen kihegyezett, bár észrevételei olykor megalapozatlanok, s nem ' túl nagy egészségügyi kultúráról, állampolgári kiegyensúlyozottságról, ha úgy tetszik felelősségtudatról tanúskodik. Azt aligha kell itt és most hosszadalmasan kifejteni, hogy hazai egészségpolitikánk megvalósulása révén milyen hatalmas utat tett meg a fejlődésben a megyei kórház-rendelőintézet, fekvő- és járóbeteg-ellátásunk egyaránt! Ahogy hazánk, úgy a szűkebb haza is dicsekedhet szép eredményekkel akkor is, ha az egyes, középtávú tervidőszakokban a fejlődés dinamikája eltérő volt. Ha valamiért, a fejlődés dinamikájában jelentkező eltérések miatt tárgyalt a Tolna megyei Tanács V. B. dr. Molnár Ádám főigazgató főorvos írásos és szóbeli előterjesztésében egy olyan beszámolót, mely a megelőzés, ellátás javítása érdekében — és az egészségügyi ellátás távlati fejlesztési elképzeléseinek ismeretében azzal foglalkozott döntően, ami a jelenleginél eredményesebb gyógyító-megelőző tevékenység feltételeinek megújításához, gazdagításához kell. A helyzetelemzés sem maradt azért el, mert a beszámolóra záporozó kérdések megválaszolása során kialakult a kép az évi 265 milliós költség- vetéssel működő szervezet munkájáról. Mindezeket megelőzően arról, hogy a kórház-rendelőintézet tevékenységének színvonalát az 1982-es főfelügyeleti szemle — résztvevői a szakminisztérium megbízásából országos intézetek voltak — a hasonló nagyságú vidéki kórházak színvonalához viszonyítva jónak értékelte, egynémely vonatkozásban a vidéki átlagot meghaladónak. Megállapítva azt is, hogy az egyes osztályok szakmai vezetésének színvonala között van ugyan eltérés, de ennek okai nem az osztályvezetők személyére vezethető vissza. Ugyancsak fontos megállapítása volt a főfelügyeleti szemlének az is, hogy korrekt, a betegellátás szempontjait érvényesítő az egyes osztályok közötti szakmai együttműködés. Nincsenek favorizált osztályok, az egyes osztályok és vezetőik jól ismerik, értékelik egymás tevékenységét. Mielőtt bárki közbeszúrhatna egy epés kérdést, megjegyezzük, hogy a megyei kórház-rendelőintézet sem a mennyei békesség szigete. A napi munka feszültségeket, vitákat, vélemény- különbségeket dob felszínre — akárcsak más munkahelyeken —, de ezek nem torkollnak hadüzenetbe. Azért nem, mert a gyógyítás-megelőzés munkájának alkalmanként adódó vitás kérdéseit különféle szakmai fórumokon és rendszeresen tárgyalják meg. Akárcsak a gyógyítómunka mellett végzett tudományos kutatás eredményeit. Nemrég egy ismerős, aki potenciális betegként tartja magát az egészségügyi ellátás szakértőjének (a hozzá hasonlókról később, többet!) azt mondotta, hogy a megyei kórház gigantikus intézmény. Nincs miért vitába szállni vele. A szervezet — mert mint említettük, ez esetben erről van szó — közel 2000 dolgozót foglalkoztat — áll a kórház gyógyító és diagnosztikus osztályaiból, a palánki szocioterápiás és rehabilitációs osztályból és foglalkoztatóból, a szakorvosi rendelőintézetből, gondozóintézetekből, de integráns része a szervezetnek az üzemegészségügy, a Szekszárd városi felnőtt- és gyermekkörzeti orvosi és fogorvosi ellátás, a védőnőkkel egyetemben. Része ezenkívül a megyei kórházrendelőintézetnek a pincehelyi kórház és szakrendelője is. A felállásból nem nehéz következtetni a ---------------------------zökkenőmentes fekvő- és járóbetegellátás, -gondozás, stb. működtetésének feladatára, mely feladat nem egyszeri, hanem folyamatos, így gondjai sem rendezhetők varázsütéssel. E lkészült 1983 végére a kórház-rendelőintézet új kazánháza, mely tartósan szolgálhat a biztonságos üzemeltetés alapfeltételéül. Elkészült a fűtőműhöz kapcsolódó transzformátorház, átadták a távfűtővezeték egy szakaszát, mely lehetővé teszi a többi felújítását. Elkészült a víztározók bővítése, mely átlagos fogyasztás esetén 36 órás tartalékot biztosít. Befejeződik az idén a szolgálatból rég kiöregedett távbeszélőhálózat és telefonközpont rekonstrukciója. Előreláthatóan év végén megtörténhet a kórbonctani osztály új szárnyának átadása, s ezzel megszűnik az az áldatlan állapot, mely miatt ez az osztály az érvényben lévő norma által meghatározott alapterület 50 százalékán végzi most még a tevékenységét. A gyermekegészségügyi ellátás kulcsfontosságú kérdéseként ismert új gyermekosztály megépítése változatlanul napirenden van. Jövőre elkészül ennek kivitelezési terve és a soros tervidőszakban megkezdődhet az építés. Nem történhet azonban belátható időn belül lépés az élelmezési üzem kapacitásának bővítésére, a gépek, konyhatechnológiai berendezések rekonstrukciójára, jóllehet ennek tanulmányterve már elkészült. Rendkívül mostoha körülmények között működik a központi sterilező, aminek ideá- lisabb elhelyezése sürgős megoldást követel. Elégtelen a belgyógyászati osztályok röntgenkapacitása, a fertőző osztály teljes rekonstrukciója is időszerű, megfelelőbb elhelyezése, a laboratórium bővítése, a fizikoterápiás lehetőségek javítása. De jobb megoldást sürget a raktározás, a mosoda, a javítóműhelyek és az adminisztratív részlegek megfelelőbb telepítése is. Bár a felsoroltak fontossági sorrendjének megállapítása nehéz dolog, mégis meg kell történnie, mintegy folytatásaként az évtizedekkel ezelőtt kezdett rekonstrukciónak, ami az intézmény pavilonrendszere miatt némely vonatkozásban abszurdnak látszik. Éppen'ezért a középtávú tervekre ütemezhető fejlesztések mellett szükségesnek látszik a fejlesztés hosszú távú tervében helyet adni a központi műtő és diagnosztikus blokk megépítésének. De térjünk vissza a fekvőbeteg-ellátás idézett minősítéséhez, mely ha az orvosi munkát tekintjük a megyei ellátási szintnek felel meg. Ám egyes szakmákban ezt jócskán meghaladja. A kórbonctani osztály ma másutt még nem rutinszerűen végzett szövettani vizsgáló módszereket vezetett be. A központi laboratórium Gamma-kamerával végzett izotóp diganosz- tikai tevékenysége ugyancsak meghaladja a vidéki kórházak átlagszintjét, de országosan ismertek a sebészeti osztálynak az érprotézis műtétéi, valamint a II. sz. belosztály endoscopos vizsgáló eljárásának gyakorlata is. Ami a járóbeteg-ellátást illeti, a rendelőintézet zsúfoltsága immár megyére szólóan ismert. A bővítés megtörtént, de úgy látszik a minőségileg kifogásolható munkához is idő kell. A zsúfoltság feloldása mellett az ellátás szakmai színvonalát is garantálja az új szárny, melynek munkába állítása után kezdődhet csak a régi szárny felújítása, majd a központi karto- nozó és a tervezett gyógytornaterem létesítése. Szekszárdon 10 felnőtt-körzeti orvosi állás van. Valamennyi betöltött, nyolc körzeti orvos rendelkezik szakképesítéssel. A megyeszékhely alapellátásának nagy gondja viszont, hogy az orvosi rendelők kivétel nélkül nem orvosi rendelőnek épültek, így funkciójuknak nehezen felelnek meg. Ellátatlan a baktai lakótelep. Itt csak a következő tervidőszakban épülhet meg a tervezett egészségügyi központ. Nem megfelelő a városi fogászat elhelyezése, a fogászati, szájsebészeti állások közül öt üres. De a volt Beruházási Bank épületében megkezdődött egy 4 munkahelyes fogorvosi rendelő kialakítása. Az üzemegészségügy területén tíz orvos tevékenykedik napi 80 órában. A megyei tanács vb. elismeréssel nyugtázta a kórház-rendelőintézet tevékenységét. összecseng ez az elismerés a lakosság véleményével? Igen is, nem is. 1980 és 1983 között 98 lakossági panaszbejelentés történt. Ebből 31 kifogásolta a gyógyító munkát, a többi a nem szakmai ellátás körébe tartozó dolgokat (hotel-szolgáltatások, rendelési idő, várakozási idő, táppénzes eljárás körülményessége, élelmezés, dolgozók hangneme). A két kategóriában 10—10 panasz bizonyult négy év alatt megalapozottnak a kivizsgálás során. A kórház-rendelőintézet ettől függet-------------------------------------------------------lenül minden jelzést komolyan vesz. Nem rajta múlik, hogy az 1980-as év második felétől kiosztott 50 ezer kérdőívnek — mely íveken a betegek véleményt nyilváníthatnak a kapott kezelésről, ápolásról, bánásmódról — mindössze négy százaléka jött vissza kitöltve. A kivizsgálással, kezeléssel elégedett volt és érzése szerint mindent megkapott és ezért elégedett 1816. Nemleges választ adtak 35-en. Részben távoztak elégedetten 97-en, és a kérdésre nem válaszolt 21. A közvélemény olykor, sajnos, nyilatkozóképe- sebb. Hogy mennyire objektív? A 20 a 98 panaszhoz arány ezt jól érzékelteti. —óa— Lefoglalt kábítószerraktár időben megnőtt Nyugat-Euró- pa fontossága is. Az USA-ban évente állítólag több, mint 100 milliárd dollárt költenek különféle kábítószerekre, s a listán a kokain egyre feljebb emelkedik. S míg ma- -ihuánából például az amerikai fogyasztók lassan önellátóvá váltak, kokainból változatlanul a délkelet-ázsiai aranyháromszögből és a latin-amerikai ellátóktól (ahogy a londoni Times egy nagy terjedelmű leleplező írásában titulálta: Narkó- földről) származnak a csempészküldemények. A hatóságok általában tehetetlenek: a titkos kolumbiai finomító laboratóriumokban előállított port kis magánrepülőgépek szállítják, amelyek közül jó, ha minden századikat sikerül elcsípni. A fő célpont Florida, Miami, de ha az amerikai hatóságok itt fokozzák az ellenőrzést, akkor az árut könnyűszerrel más szövetségi államba irányítják át. A vámőröknek nincs egyszerű dolguk: tavaly ugyan csaknem 10 tonna kokaint koboztak el a határállomásokon, a szakemberek véleménye szerint azonban ez csak töredéke az országba áramló mennyiségnek. Ráadásul a portéka minősége is egyre javul — a fehér por tisztasága napjainkban 2—3 szorosan meghaladja a néhány évvel ezelőttit. Ez a háttéripar laboratóriumainak felkészültségéről árulkodik. Érthető hát, hogy Washingtonból erősödik a sürgetés: a bogotai kormány számolja fel a kábítószerláncolatot. Lara Bonilla épp erre törekedett: igyekezett összehangolni a kokainkereskedők elleni fellépést. Először történt meg az is, hogy nyilvánosan, név szerint megjelölte a „fekete hercegek” némelyikét, s hogy sajtónyilatkozatokban leplezte le szoros összefonódásukat az üzleti és politikai élettel. Voltaképp nem volt nehéz dolga. Kolumbiában ugyanis közszájon forgott, ki az, aki a szennyes pénzek segítségével még képviselőséghez is jutott, s az is nyílt titok volt, hogy az ország második legnagyobb városában székelő „medellini maffia” mintegy egymillió dollárral szállt be a legutóbbi, márciusi helyhatósági választásokba. Kiadatási kérelmek Ami viszont újdonság: az igazságügy-miniszter által indított kampány során bebizonyosodott a kábítószerpiac irányítóinak és egyes anarchista gerillacsoportoknak együttműködése. Tavasszal például, "amikor a kolumbiai rendőrség eddigi legnagyobb fogását érte el (csaknem 14 tonna kokaint foglaltak le és semmisítettek meg egy dzsungelbeli rejtekhelyen), kiderült, hogy a kábítószerraktárakat egy szélsőséges fegyveres szervezet emberei őrizték. A politikai harcok és a kábítószerpiac elleni küzdelem frontjai tehát összefüggnek. A bogotai kormányzat most teljes erőbedobást hirdetett a „fekete hercegek” ellen. Kérdés, hogy lesz-e elég erejük beváltani a fenyegetéseket Az elnök Lara meggyilkolása után mindenesetre több határozott lépést tett: a biztonsági erők rendkívüli meghatalmazást kaptak, fokozzák a fegyveres alakulatok készültségét, megkönnyítették a letartóztatásokat. Belaúnde Terry azt is bejelentette, hogy ezentúl teljesíteni fogják az Egyesült Államokból érkező kiadatási kérelmeket. A higgadtabb megfigyelők azonban csak mérsékelt derűlátással figyelik a szigorú intézkedéseket. Egyrészt túl kiterjedtnek, a hatalmi rendszerbe mélyen beágyazódott- nak látják a kábítószerbárók birodalmát, s figyelmeztetnek: a kábítószer rabjainak száma magában Kolumbiában is gyors ütemben növekszik, elsősorban a fiatalok soraiban. Másrészt — valószínűleg joggal — túl erősnek tartják a százmilliós üzleteket jelentő kábítószer-busi- ness vonzását. S ez nemcsak a viszonteladókra, az utcai árusok alvilági hálózatára igaz. Amíg ugyanis egy ko- kanövényt termesztő paraszt akár tízszer annyit is kaphat a felvásárlóktól, mint ameny- nyiből társai egy évig tengődnek, addig a veszélyeket is vállalni fogják, s kitart a gyilkos anyag mellett. Márpedig ez szolgál alapul a „fekete hercegek” uralmának. Sz. G. Belaúnde Terry elnök meggyilkolt minisztere koporsójánál
