Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

1084. július 26. FIATALOK Ilii FIATALOK FIATALOK Szegedi ifjúsági napsk E hét végén fiatalok veszik birtokukba Szegedet. Tizen­nyolcadik alkalommal rende­zik meg július 27-461 29-ig az ország legnagyobb ifjúsági találkozóját, a szegedi ifjú­sági napokat. A KISZ KB támogatásával a városi KISZ- bizottság és az Express, If­júsági és Diák Utazási Iroda háromnapos nonstop prog­rammal várja az ország min­den részéből érkező mintegy hatezer fiatalt és a Szegeden élő lányokat, fiúkat. A har­madik nemzedék tagjait, melynek jellemzését így fog­lalja össze a Szegedi Feszti­vál Magazin egyik írásában Tanács István: „A nyolcva­nas évek fokozatosan kemé­nyebbek, ridegebbek. Jobban próbára teszik a mostani if­júságot, a szocialista társa­dalom konszolidációba bele­nőtt harmadik nemzedékét Mire ők felnőttek lesznek, ta­lán már e keményebb törvé­nyek érvényesülnek. Ez a nemzedék sem rosszabb a többieknél, követelményei pedig talán minden eddigi­nél jobban alakultak eddig. A gazdasági, különösen pedig a társadalmi megújulás to­vábbvitele részben már az ő feladatuk lesz.” Mit is jelent ez a mondat, hogy a fiaitaloké lesz a vá­ros? Egyrészt, hogy a három nap alatt a város sok hely­színén, így a Tisza-parton, a Móra parkban, a Klauzál té­ren, az Üjszegedi Szabadtéri Színpadon, az Ifjúsági Ház­ban és sok-sok klubban szí­nes programok várják az ér­deklődőket. Másrészt, hogy a rendezvények skálája igen színes, a pop- és rock-kon­certektől a moziműsorokon, pantomímelőadásökon, nép- művészeti vásáron át az iro­dalmi színpadig, bemutatókig és a Szegedi Egyetemi Mű­hely tudományos programso­rozatáig, a művészeti és a pszichológiai napokig terjed­nek. Mintegy tizenöt beat- és rock-együttes koncertezik ez idő -alatt Szegeden, többek között az Anonymus, a P. Box, a Bikini, a P. Mobil, az Első Emelet, a Mini Rock Cirkusz, a Sirokkó, az R—Go. A country-csoportok kö­zül fellép a Rodeo, a 100 Folk Celsius, az Interfolk és a Spirit. Megrendezik a mai dalosok találkozóját, -lesz Dixieland-klub és Dzsessz- program. A Szegedi Ifjúsági Napok fő attrakciójának mégis a szombaton délután 5 órakor kezdődő színes és lát­ványos Tisza-parti karnevál ígérkezik. A -menetben a vá­ros üzemeinek és vállalatai­nak fiataljai élőképekben mutatják be mai valóságunk -megannyi hiteles és torz -ké­pét. Az ifjúsági napok egyik legfontosabb missziója, hogy -ilyenkor tizenévesek töltik meg a Szegedi Szabadtéri Já­tékok széksorait. Ezen a hét­végén 18 ezren kaphatnak történelmi leckét és művészi élményt Erkel: -Hunyadi László című operájának és Szörényi-Bródy: István, a király című rock-operájának megtekintésékor. Két érdekes kiállítás is nyílik a hét végén. A Bartók -Béla Művelődési Központ­ban Eifert János és Jung Zseni fotókiállítását rende­zik meg, a Juhász Gyula Művelődési Központ pedig 14 Csongrád megyében élő szakszervezeti díjas képző­művész alkotásaiból rendez kiállítást Vallomások az em­berről címmel. Az olimpiai ötpróba után Bemutatjuk a KISZ KB sportosztályának vezetőjét Két napon -keresztül fi­gyeltem -tevékenységét. Egy­szerűen lenyűgözött munka­bírása, szinte megállás nélkül dolgozott. Az Olimpiai öt­próba úszásprogramja ha­talmas szervező munkát igé­nyéit, melyet dr. Spiegl Jó­zsef stábjával sikeresen meg­oldott. A kevéske holtidők egyikét kihasználva, interjúra kértem őt, melyet szívesen fogadott. — Mikor jegyezted el ma­gad a sporttal? — Már az általános iskola végén kedvet kaptam a sportoláshoz, gimnáziumban atlétizáltam, középtávfutó voltam, 800 méteren 2 perc körül futottam. Később egy év alatt -izmosodtam 10 kg-ot, a futás emiatt nem ment, -így áttértem az öttusára. Itt szakképzős voltam, mire azonban eljutottam volna a versenyzési szintig, akkor már kereső foglalkozás után kellett -néznem, edzősködésre adtam a fejem. — öt éve vagy a KISZ KB sportosztályának vezetője, milyen úton jutottál idáig? — Több évig voltam egy pesti gimnázium tanára, majd 10 éve megkerestek a KISZ Központi Bizottságától. Elő­ször munkatársként kezd­tem, később helyettesként dolgoztam, utána vezetője lettem a spartosztálynak. Közben sok mindent csinál­tam, volt lehetőségem fedett­pályás EB-t szervezni, Arany­jelvényesek az olimpiára ak- ciót elindítani, és ezzel egy olyan -újszerű sportmozgal­mat „feltalálni", melyben a 'teljesítmónycentrikusság do­minál. Ennek szép kibonta­kozása az olimpiai ötpróba — 23 ezren vettek részt. Lassan elmondható, kezd olyan nép­mozgalommá válni, amire mindenki büszke, aki benne van, presztízse van annak, aki átúszta a Balatont, futott 28 km-t, vagy körülevezte a Szentendrei-szigetet. Öröm­mel nyugtázom, egyre töb­ben vannak, akik így gon­dolkodnak. — Kinek az ötlete alapján valósult meg a sportakció­program, milyen szereped van a szervezésben, sikeres volt-e az olimpiai ötpróba? — Az ötletek mindig el­személytelenednék, és nem is az az érdekes, ki találta ki, hanem az, hogy jó-e, meg­valósítható-e. Volt számta­lan ötletem, melynek jó része megvalósult, de ez mindig csapatmunka volt. Az olim­piai ötpróba sportakció is az. írtak egy -könyvet, melyben azt írja a szerző, én vagyok a keresztapja ennek az egész „bulinak”, van valami igaz­ság ebben, azonban nemcsak az én érdemem. Egyáltalán, hogy a KISZ vezetése adott -nekünk lehetőséget a kísér­letezésre, ez mindig egy na­gyon jó háttér volt, mertünk is kísérletezni. Ezek egy ré­sze -bejött, a -másik része nem, ez az akció azok közé tarto­zik, mely sikeresnek mond­ható. Tulajdonképpen két cikluson keresztül — amely négy évig tartott — kísérle­teztünk, utána teljesen új alapokon indultunk el. Ezt már nemcsak a KISZ -szer­vezi, hanem sporthivatalok, szakszervezetek, művelődési osztályok is komoly terhet vállalnak magukra. Óriási eredmény ez, sikerült konkré­tabbá tenni az együttműkö­dést is — mivel ez „kény­szerpályán” van — orszá­gos, illetve megyei szinten. A Balaton-átúszás előtt az érdeklődők kérdezhettek, — dr. SpiegI József válaszolt Az első akcióban nem volt ilyen tömeges a részvétel, kb. ötezren’ indultak, és 2215-en teljesítették az elvárásokat. Most közel öitezren jutottak révbe a huszonháromezer induló közül. — Lezárult a nagy esemény a -Balaton átúszásával. Mi várható ezután? — Ezt nem lehet abba­hagyni. Mint az előbb is mondtam, ez népmozgalom, együtt vannak nagy -baráti közösségek, különböző helye­ken, iskolákban spontán mó­don szerveződött társaságok, akiknek ez a fő programjuk. Közösen, együtt készülnek ezekre az eseményekre, is­merősként üdvözlik egymást. A 23 ezres szám is minden­képpen igényli a folytatást, döntöttünk is ebben, folytat­juk az akciót, módosítva. Szeretnénk még hozzáférhe­tőbbé tenni a teljesítést, to­vább decentralizáljuk a le­bonyolítási színhelyeket. Vi­déki városokban — nemcsak székhelyeken — lehet próbá­kat rendezni, csak egy meg­adott napon, -mindig abban a sportágban. A versenyrend­szer kidolgozás ailatt van, ezt nemsokára nyilvánosságra hozzuk, az elnevezésre vonat­kozólag pályázatot írtunk ki. A rendezőség 50—60 ezer főt vár a folytatástól... — Hány fővel dolgozik az osztályotok? — Heten vagyunk — no, nem gonoszak — a titkár­nőm, a helyettesem, és négy munkatársam. A sportakció munkájának dandárját mi végeztük. A nem kis munkát elvégeztük, az egyetlen prob­lémát a számítógépes feldol­gozás okozta. A ínyilvámtar- tás személyi számok alapján történt. Ez keveredett a személyi igazolvány és az egyéb fals számokkal, az egy százaléknyi tévedés a feldol­gozás alatt ebből adódott. Még lett volna néhány kérdésem, azonban a hang­szórón már keresték dr. Spiegel Józsefet. Hiába, itt nincs megállás, mindig van -intéznivaló. Megköszöntem a beszélgetést, és abban a re­ményben búcsúztunk el egy­mástól, hogy a 'következő akciónál újból találkozunk. Még egy fontos dolgot ki­emelnék, a szerénységet. Kol­légájától tudtam meg, hogy testnevelésből doktorált, azonban ezt az egész beszél­getés alatt gondosan eltitkol­ta. Nem a végzettségével, hanem a munkájával akar elismerést kivívni. Ügy érzem, ez sikerült neki. ERDŐS PÁL Fotó: GOTTVALD Neotonék Szekszárdon A megyeszékhelyen adott koncertet „közkívánatra” a disco hazai koronázatlan csa­pata, a Neoton família. Hiá­ba mondják: „lehullóban” van az elsősorban ritmusra és dallamos zenére épülő dis- co-muzsika, az érdeklődés rá­cáfol erre. Sokan hallgatják otthon is magnószalagról, le­mezről a fülbemászó dalokat, s koncertjeiken sem kizáró­lag a (tinik töltik meg a szék­sorokat. Így volt ez Szekszárdon is. A „nagybuli” előtt, a Babits Mihály könyvesboltban, a ti­zenévesektől a negyvenesek­ig több százan dedikáltatták hanglemezeiket, posztereiket, és ismerték meg személyesen is a világjárt zenészeket... Fotó: Bakó J. A Babits Mihály könyvesboltban Csepregl Éva Fiatalok a természetvédelemért Madarászok ____^----------------------------------------------------------­Mo lnár Zoltán és Zörényl János madarat gyűrűznek „Madarak fogásával, ne­velésével, idomításával fog­lalkozó személy.” — mondja a szabatos meghatározás. — Mint minden gyerek, én is kiszedtem egy-két ma­dárfészket. Főleg a házak kö­rül található veréb- és gerle­fészkek közül. — mondja Molnár Zoltán matematika és földrajz szakos tanár. — De később megváltozott minden. — Idézhetjük talán Kosz­tolányi Dezső sorait?: „Nem madarásztam, mert szántam a madérfiókot, a picinykét.” — Illetve akkor kezdtem igazán madarászni. Az em­ber, ha egy kicsit is a dol­gok mélyére .lát, azonnal észreveszi, hogy itt baj van. A madarak védelemre szo­rulnak. Védelmet kérnek az embertől, az ember ellen. Tovább menve, magáért az emberért. Ott, ahol a mada­rak nem tudnak megélni, az ember sem élhet meg. Visz- szakanyarodva a meghatáro­záshoz, az az idillikus, szép időket idézi. Abból sok do­log érvényes ma is: a mada­rak befogása, megfigyelése, szokásaik vizsgálata. És még sok minden más. Ami a nevelést és idomítást illeti, az egészen sajátos. A mai madarásznak az embereket kell nevelnie és idomítania, hogy a gazdasági munka végzése közben gondoljanak a természetre is, benne a madarakra. — A mai madarászat harc — szól közbe Zörényi Já­nos, aki Szekszárdon a Vo­lánnál rendelkező forgalmi szolgálatvezető, egyben a Magyar Madártani Egyesü­let helyi csoportjának veze­tője. — Harc, hogy a mada­rak kapjanak életteret és harc, hogy azok a vezetők, intézkedésekre jogosultak megértsék: a gazdasági mun­ka kis körültekintéssel úgy is végezhető, hogy a kecs­ke és a káposzta közmondást betartjuk. Egy példa: a ter­mészetvédők legutóbbi tábo­rozásánál láttuk. Megjelent egy fűkasza és könyörtele­nül vágni kezdte a tábor­hely körüli bokrokat, csa­lánt, dús aljnövényzetet. A madársűrűséget figyelembe véve egy-egy fordulóban biztos, hogy négy-öt fész­ket is levágott. Most van a madarak második költése. Ki tudja, hány fióka esett ál­dozatul? Mi lett volna a he­lyes intézkedés? Ha én tu­dom azt, hogy bizonyos terü­leteket tisztán kell tartanom, akkor arra az első pillanat­tól kezdve ügyelek. Nem hagyom, hogy fölverje a gyom, a bozót. Azaz nem csábítom oda a fészekrakó madarakat. Majd keresnek maguknak máshol helyet. Még mindig jobb ez, mint, hogy fészkestől, fiókástól le­tarolok mindent. Ez előbbi megoldás sem drágább, csak egy kis figyelmességet, kö­rültekintést igényel. A szavak hol keserűek, hol indulatosak, de mindenkép­pen a felvállalt ügyért lel- kesedők. Két fiatal, a har­mincon még innen, de már öreg madarász. — Én még egyetemista ko­rámban letettem a gyűrűző­vizsgát. — mondja a tanár úr. — Szegeden nagyon jó csapat volt. Az Európa-hírű Fehér-tó volt az „edzőpá- lyánk”. Zörényi János nyolcadik éve tartozik azon 170 sze­mély közé, akik Magyaror­szágon gyűrűzési Vizsgával rendelkeznek. A vizsgát egyébként egy országos bi­zottság előtt kell letenni, az énekesmadarakra vonatkozó ismeretekből. Később van­nak, akik specializálják ma­gukat valamilyen fajra, al­fajra. — Én már két éve a csa­láncsuk életmódját tanulmá­nyozom — mondja Molnár Zoltán. — Még egy évet szá­nok rájuk, és akkor szeret­ném publikálni is megfigye­léseimet. Zörényi Jánost a ragadozó madarak érdeklik jobbam. — Ügy látom, hogy ezek végveszélyben vannak. Élet­terük beszűkült, és tudott, hogy a szaporodásuk is na­gyon lassú, hiszen a legtöbb pár évente csak egy-két fió­kát nevel. Aztán az emberek többségében még ma is meg­van az ősi gyűlölet a raga­dozók ellen. Bár szigorúan védett madarak, de, ha mondjuk a vadász meglát egy héját, már a puskájáért kapkod. Valamikor én is va­dász vagy vadőr akartam lenni, de amikor láttam, hogy például a vonuló récék kö­zött milyen ritkaságokat lő­nek le a vadászok, elhatároz­tam, hogy vadra lőni nem fo­gok. Ezért is értek azokkal égyet, akik az 1982-ben ki­adott új természetvédelmi törvényben bírálják, hogy a rendelkezés arra a hatóságra bízza a természet védelmé­nek hatósági gyakorlását, melynek vadászai .lelövöldö­zik például a védett récé­ket. — Nagyon reménytelen a helyzet? — Válaszuk egybehangzó nem. — Mögöttünk ott sorakoz­nak már a fiatal gyerekek. Én például ahol tanítok, a tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumban „fertőzöm” a diákokat, újabban pedig az úttöröházban általános isko­lásokkal is foglalkozhatom. Szekszárdon a „Babitsban” Zörényi János foglalkozik fiatalokkal, Dombóváron pe­dig Nagy Sándor rendelkezik egy nagyon erős csoporttal. Tudni kell, hogy amikor az ember a madarak után kaj­tat, nem „madárvak”. Lát mindent. Füvet, virágot, bok­rot, fát, vizeket, a felhők járását. Látunk, figyelünk, megismerünk. A természet dolgai, jelenségei utalnak egymásra, épülnek egymásra. czaikó — 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents