Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-24 / 172. szám
1984. július U. NÉPÚJSÁG 5 Lauda sikere A Forma—1-esek vasárnapi angliai világbajnoki versenyében a győztes Niki Lauda mögött a harmadik helyet meglepetésre tanítványa, a fiatal brazil Ayrton Senna szerezte meg. Lauda a győzelemnek (amellyel a pontversenyben megközelítette az „istállótárs” Prostot) és tanítványa sikerének egyaránt örült. (Telefotó) Két újabb győzelem Mozgalmas volt az NSZK- ban portyázó magyar labdarúgó válogatott hétvégéje: Mezey György „védencei” szombaton és vasárnap is előkészületi mérkőzésen szerepeltek. Mint arról a szövetségi kapitány hétfőn kora reggel az MTI munkatársának telefonon beszámolt, két újabb győzelem került a mérlegre, amelyek közül a francia I. osztályú bajnokság élvonalába tartozó RC Strasbourg elleni siker igazán szép fegyverténynek számít. Mezey György elmondta, hogy szombaton egy stuttgarti másodosztályú együttes volt az ellenfél, az FC Roth, amelyet 3:l-es félidő után 6:l-re vert a magyar válogatott, Hajszán, Varga illésből), Preszeller, Csongrádi, Esterházy és Dajka góljaival, szép közönségsikert aratva. Ezt követően, alig 24 órával később a francia bajnokságban 4. helyen végzett Strasbourg ellen készült bizonyításra a piros-fehér-zöld mezes gárda, a francia—nyugatnémet határtól alig néhány kilométerre fekvő Oberkirc- henben. Óriási hőségben, szép számú nézőközönség előtt Dajka mesterhármasával 3:1 (3:0)-ra győzött a válogatott, a Honvéd sokoldalú játékosa szebbnél szebb gólokkal kápráztatta el a nézőket. Ezen a találkozón a következő csapat kezdett: Disztl P. — Sallai, Róth, Garaba, Varga —* Hannich, Nagy, Détári — Bodonyi, Dajka, Hajszán. A kapitány folyamatosan cserélt, szóhoz jutott még Disztl L., Preszeller, Mészáros, Csuhay, Csongrádi és Esterházy is. Kitett magáért az együttes, az első félidőben jóformán támadni sem hagyta a franciákat, s megérdemelten szerzett háromgólos előnyt. A második játékrészben valamelyest csökkent az iram, de a Strasbourg csak szépíteni tudott. Európa legjobbjai az ifjúsági asztaliteniszező lányek Juhos József szövetségi kapitány és a négyes: Szigeti, Bolvári, Böhm és Bátorfi. Fotó: Koppány György Atlétika — országos ifjúsági bajnokság Kétszer-két bajnoki arany Európa-bajnoki győzelmet aratott ifjúsági asztalitenisz leánycsapatunik. A magyar asztaliteniszezők sikerében nagy szerepe volt a Tolnai VL két klasszisának Bolvári Katalinnak, aki korát meghazudtoló rutinnal, türelmes. taktikus játékkal „szállította” a győzelmeket és Bátorfi Csillának, aki félelmetes szerváival és pörgetéseivel sorsdöntő mérkőzést nyert a döntőben is. A szép siker után Sáth Sándorral, a Tolnai VL mesterével telefonon beszéltünk: — Jól szerepeltek lányaink és Bátorfi Csilla és Bolvári Katalin is meghatározó tagja volt a magyar válogatottnak. Csilla két győzelme, a szovjet Kaszanova, majd Kovtun ellen is bizonyította, kirobbanó formája van, húzóereje tud lenni a nemzeti együttesnek. Bolvári Kati igen elfogódottan játszott, vereségének is az lehetett az oka. hogy mindenki maximumot várt tőle, s ez óriási terhet jelentett. Mint már az olvasók is értesülhettek róla, a páros mérkőzés óriási csatát hozott és 2 óra 10 perces drámai küzdelemben tudtak győzni a mieink a szovjet duó ellen. — Mit vár a következő napoktól ? — Természetesen egyéniben is esélyesként indulnak a lányok, győzelmet azonban elsősorban vegyes párosban várok. Július végén három országos bajnokságot állított be versenynaptárába a Magyar Atlétikai Szövetség. Az ifjúsági versenyzők kezdték a sorozatot és a felnőttek zárják a hónap utolsó napjaiban. A korábbi évekhez hasonlóan az ifiik magas színvonalú küzdelmeiben megyénk három szakosztályának atlétái derekasan helytálltak. A szekszárdi dózsás Sárközi Gyula két bajnokságot nyert. Az 1500 méteres síkfutásban óriási taktikai csatában a táv utolsó méterein bizonyult jobbnak diósgyőri ellenfelénél. Háromezer méteren utcahosszal győzött. Az ugyancsak szekszárdi Bíró Péter magasugrásban nagy meglepetésre 200 centiméteres ugrásával a dobogó harmadik helyére kapaszkodott fel. Ismét nagyszerű teljesítményt nyújtott Banai Róbert, a DVMSE kiválósága. A bajnokság első napján 5000 méteren állt rajthoz. Eleinte úgy tűnt, mivel 2000 és 4000 méter között 80 méterrel leszakadt az élbolytól, hogy meg kell elégednie egy szerényebb helyezéssel. Az utolsó 1000 méteren feltámadt. utolérte ellenfeleit és a hajrában maga mögé utasította őket. A 2000 méteres akadályfutásban hasonlóan, az utolsó akadály és a célvonal között döntötte el az elsőséget a maga javára. Eredmények: Fiúk: 200 m: Bencse Sándor (Sz. Dózsa) 23,43. 400 m: Bencze Sándor (Sz. Dózsa) 52,19. 1500 m: 1. Sárközi Gyula (Sz. Dózsa) 3:59.5 (Edzője: Németh Gyula). 3000 m: 1. Sárközi Gyula (Sz. Dózsa) 8:26,03. 5000 m: 1. Banai Róbert (Dombóvári VMSE) 14:44,9 (Edzője: Fazekas Gáspár). 110 m gátfutás: ...7. Bojtos György (Paksi SE) 15.80. 2000 m akadályfutás: 1. Banai Róbert (DVMSE) 5:46,07. Magasugrás: ...3. Bíró Péter (Sz. Dózsa) 200 cm. Lányok: 1500 m: Kőműves Anita (DVMSE) 5:04,0. Magasugrás: Márton Andrea (Sz. Dózsa) 160. Gerelyhajítás: ...5. Egyed Krisztina (DVMSE) 41,92. A vonal végén: Kovács Béla A szerződést már aláírta és átigazolásához volt egyesülete, az Üjpesti Dózsa hozzá is járult Már csak néhány sürgős intéznivalója marasztalja a fővárosban, a hét közepére tervezi az átköltözést Szekszárdra, Kovács Béla, az újpestiek labdarúgója ugyanis a következő bajnoki szezontól a szekszárdi lila-fehéreket erősíti. Egyelőre még otthonában tudtuk elérni telefonon. — Miért döntött úgy, hogy távozik a „nagy" Dózsából? — Volt egyesületem nem kötött velem szerződést, személyem ugyanis nem illik bele Temesvári edző koncepciójába. Közölték is velem, nem a teljesítményem ellen van kifogásuk, csak öregnek tartanak. — Hány éves? — Harminckettő... — Ha az újpestiek mesterének állásfoglalásával nem is mindenki ért egyet, az azonban tény, hogy az utóbbi néhány évben kevesebbet jutott szóhoz. — Az biztos, hogy legszebb napjaimat az MTK csapatában töltöttem, ahol legnagyobb sikerünk Mezei irányításával 1978-ban a bajnoki bronzérem volt. De ez időszak alatt végigjártam szinte valamennyi válogatottat, az olimpiai kerettől a „B” és a „nagy” válogatottig. — A Dózsában mintha megtorpant volna a sikeres „menetelés". Mi volt az oka? — Várhidi Pál hívására 1980-ban öltötem magamra a lila-fehér mezt, de balszerencsémre, már a hatodik mérkőzésen megsérültem. Mire felépültem bokasérülésemből, Szusza Ferenc edző mellett „másodhegedűsként” szerepeltem már. Hogy ekkor nem adtam fel, csak annak volt köszönhető, hogy jött Temesvári és biztatott, maradjak: „Minden szép lesz, minden jó lesz...” És itt szólt közbe újabb bokasérülésem — s persze újabb egy év kényszerpihenő. — De azt követően már kapott lehetőséget, játszatta Temesvári! — Elsőként az NSZK teremtornáján léptem pályára, ahol tényleg jól ment a játék. Azután viszont mindig csak a „rázós” meccseken jutottam szóhoz. Ennek ellenére úgy érzem, nem okoztam csalódást. Mégis volt olyan hazai találkozó, amelyen kezdés előtt pár perccel közölték velem, mégsem én leszek a kezdő ember... — Miután mennie kellett, miért választotta éppen Szek- szárdot? — Több másodosztályú egyesület megkeresett, így az Eger, a 22-es Volán, a Budafok is. Mivel a rendőrtiszti főiskolán harmadéves vagyok, s folytatni szeretném tanulmányaimat, a Szekszárdi Dózsa „hívása" volt a legkedvezőbb. — Mit tud a szekszárdi együttesről? — Emlékeimből egy edzőtáborozás képei maradtak meg az MTK csapatával, amikor nagyon szívélyesen, barátságosan fogadtak bennünket Tolna megye székhelyén. — A tavalyi bajnoki év nehéz volt a Tolna megyei csapatnak. .. — Igen, figyeltem az NB II alakulását, tudom, nagy harcot folytattak a bentmar adásért. Így még nagyobb feladat vár rám: hozzásegíteni a csapatot a középmezőnybe való felzárkózáshoz. — Sokat várnak öntől, meg tud felelni majd? — Mindenképpen bizonyítani szeretnék. Magamnak és másoknak is. Ha nem bíznék a sikerben, már rég feladtam volna. —tzs— Nemzetközi Tisza-túra Vasárnap a Szabolcs-Szatmár megyei Csengerben ünnepélyesen megnyitották a XVII. nemzetközi vízitúrát. Másfélszáz vízijármüvei csaknem háromszázan indultak útnak az augusztus 12-ig tartó, Szegeden befejeződő túrának. A magyar, cseh, osztrák, NDK- és NSZK-beli résztvevők 16 kilométert tesznek meg a Szamos festői szépségű felső szakaszán, kedden Vásárosnaménynál találkoznak a Tiszával, amelyen 661 kilométert eveznek végig a célállomásig. A kötetlen programú szabadnapokkal, éjszakai kempingezésekkel pihentető túrán általában napi negyven kilométert tesznek me a csónakosok, kajakosok, kenusok. A víziút tetszés szerint megszakítható, illetve újabb résztvevők csatlakozhatnak hozzá. Egy szélső felfelé tör Nemrégiben barátságos mérkőzésen lépett a báta- széki pályára a Ferencváros együttese. A felkészülési találkozón természetesen a nagyszerű ellenféllel szemben nem tehettek vérmes esélyeik a házigazdáknak, ám a klassziskülönbséget lelkesedéssel próbálták csökkenteni. A 12-1-es végeredmény ellenére nem csalódott a népes közönség, hiszen látványos megoldásokat, szép helyzeteket és persze gólokat láthatott. A szurkolók közül pedig sokakat a neves játékosok, válogatott labdarúgók vonzottak. Bátaszéken is sok ismerőse üdvözölte. A csapatok kifutásánál már megkülönböztetett figyelmet szenteltek neki a hazai játékosok. Mezei, a bátaszéki középhátvéd szólt társainak: „Ne engedjétek átvenni a labdát Szabadinak, mert akkor már nincs kegyelem!” A játék alig kezdődik el, máris vezet a Fradi, gólíövő Szabadi. Aztán még öt góllal terhelte meg a körzeti bajnokságból most felkerült hazaiak hálóját. Miután Szabadi László a sellyei csapattal többször megfordult Szekszárdon és környékén, így ismerősként beszélgethettünk egymással. Rögtön szabadkozással kezdte, nem volt Olyan nehéz dolga ma, rúghatott volna több gólt is, de majd máskor kipótolja. Szabadi 23 éve született Barcson, korán kezdett el játszani, 13 évesen Csoko- nyavisontán szerepelt először. 18 éves korában került Sellyére, ahol házi gólkirály lett húsz góllal. Innen került a Ferencvároshoz, immáron negyedik évét kezdi a zöldfehéreknél. Három éve nős, másfél éves a kisfia, lakást most fog biztosítani az egyesülete. A szerződése lejár, de újabb három évet ír alá, mivel jól érzi imagát itt. — Mi a véleményed a Ferencvárosban eltöltött idődről, megháláltad-e a bizalmat? — Az első időszakban rosz- szul ment, mivel Szökolai volt a középosatár. Nem tudtam kimondottan centert játszani, általában jobb szélen szerepeltem. Később, mikor én voltam a jelölt a közép- csatári posztra, akkor .megkaptam a katonai behívómat. Utána jött az edzőváltás, most úgy néz ki, egyenesben vagyok. — Mit vársz a jövőtől, tudod-e állandósítani a helyed a csapatban? — Először is gólokat várok magamtól, úgy érzem, mindenképpen helyem van a csapatban játéktudásom alapján. Ha megfelelő önbizalmat és nyugalmat szerzek, biztosan fogok játszani. — Leszel-e válogatott? — Leszek, egyértelmű a válaszom, mégpedig egy éven belül. A kapcsolatunk az edzővel jó, ezért most várom a legtöbbet magamtól. — Kivel vagy legjobb viszonyban játékostársaid közül? Kivel érted meg magad elöl a csatársorban? — Pölöskeivel, Ebedlivel, Pogánnyal jól megértettem magam, de az új felállásban is az a lényeg, hogy a két szélső jól adjon be, én biztosan fogok érkezni. — Megszoktad-e a pesti életet, volt-e nehézséged a beilleszkedéssel ? — Kezdeti időszakban volt, de hamar befogadtak. Jól érzem magam, amióta itt vagyok, senkivel sem tárgyaltam és nem is akarok elmenni a Ferencvárostól. — Sellyén házi gólkirály voltál. Itt általában adós maradtál a gólokkal. Mi az oka? — Nagyfokú önbizalomhiányban szenvedtem. Féltem, ha nem megy a játék, akkor kimaradok. Most végre újra egyenesben vagyok, van önbizalmam, mégha esetleg vetélkednem kell kerekessel vagy Répásival a centeri posztért, magamnak adom a legtöbb esélyt. Utána még röviden beszélgettünk az új Ferencvárosról. Szabadi László érzésem szerint most megragadja a nagy tehetőséget. Ferencvárosban középcsatárt játszani nem kis felelősség. Ezt érzi, valamint azt is tudja, dédelgetett álmát, a válogatottságot csak állandó jó játékkal lehet kivívni. Erdős Pál Hatan a labdáért. A Ferencváros—Bátaszék barátságos mérkőzésnek közönségsikere volt
