Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 112. szám ARA: 1,40 FI 1984. július 24., kedd MAGYAR—KAMBODZSAI KAPCSOLATOK (2. old.) NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT (3. old.) A VONAL VÉGEN: KOVÁCS BÉLA (5. old.) lAbtenisz-lAz SIÓFOKON (6. old.) EURÓPA LEGJOBBJAI AZ IFJÚSÁGI ASZTALITENISZEZÓ LÁNYOK (5. old.) Zöldsógárak Nem is olyan könnyű igazságot tenni. A vásárlók a piacon és különösen az üzletekben rosszkedvűen nézik a sokféle zöldséget, gyümölcsöt és azt panaszolják: drága. Eközben viszont a termelőkre is ráférne egy alapos kedélyjavító kúra, mert úgy érzik: elkótyavetyé­lik munkájuk gyümölcsét, a felvásárlási árak jószeri­vel alig fedezik a termelés költségeit. Bár el lehetne intézni a dolgot azzal, hogy egyiküknek sincs igaza, hogy mindkét fél hajlamos a túlzásokra, mert nem is olyan vészesen magasak azok a fogyasztói árak és a lényeg, hogy mindig mindent kapni lehet. A termelő — amióta világ a világ — mindig panaszkodik a fel- vásárlási árakra, pedig annyira azért mégsem lehetnek alacsonyak, ha nem hagyják abba a termelést. A rá­fizetésért bizonyára nem dolgozna senki. Mondom, bárcsak el lehetne intézni a dolgot ezzel! Egyszerű volna a helyzet. Csakhogy a hamis szenten­ciák nem oldanak meg semmit. Mert ha július végén a meggy és a cseresznye kilója is több, mint húsz fo­rint, ha a paradicsom, a paprika kilójának ára még mindig közelebb van a negyven forinthoz, mint a har­minchoz, akkor a fogyasztó bizony okkal-joggal pa­naszkodik drágaságra. És sajnos a termelőnek is igaza van. Mert az itt felsorolt fogyasztói áraknak az esetek többségében jó ha a felét kapják a felvásárlóktól és nem ritkán még ennél is kevesebbet. És ennyi pénz — különösen ilyen hűvös tavasz után, amikor még az amúgy sem túl magas átlagtól is elmarad a termés — bizony valóban kevés. De miért van ekkora különbség a fogyasztói és a felvásárlási árak között? Hogyan lehetséges az, hogy a ribizkéért háromszor annyit kérnek mondjuk a váci üzletekben, mint amennyit az Ipoly menti kistermelő­nek kifizetnek érte? Mert így van ez akkor is, ha a felvásárló és a kiskereskedő ugyanaz a vállalat. És ez az, ami igazán meglepő. Azt különösebb kereskedelmi szakismeret nélkül is megérti az ember, hogy alaposan megdrágulhat a termék, ha sok kézen megy keresztül, amíg eljut a fogyasztóig. Világos, mindenki meg akarja keresni rajta azt, amiről úgy véli, megilleti őt. De mi­ként tehet egyetlen áfész, vagy a Zöldért több pénzt zsebre a forgalmazás fejében, mint amennyit a terme­lőnek fizet az áruért? A magyarázat tulajdonképpen egyszerű. A zöldség­nek, a gyümölcsnek a zöme szabadáras termék, vagyis az árat a mindenkori kereslet-kínálat alakítja. Az áfész, a Zöldért semmi szabálytalant nem csinál, hiszen annyit fizet a termelőnek az áruért, amennyit az a pia­con is megkapna érte, se többet, se kevesebbet. És a bolti árak kialakításában is a piaci árakhoz igazodnak. Ha ott ennyi, miért adnák a boltok olcsóbban? Milyen alapon kifogásolja bárki is ezt a gyakorlatot? — kérdezik immár némileg ingerülten az érintett vál­lalatok vezetői. Mert azt senki sem kifogásolja, hogy nyáron, a zöldség- és gyümölcsdömping idején gyak­ran még a felvásárlási ár sem térül meg a fogyasztói árban. És arra sincs senkinek szava, hogy a maximált árú téli krumpli, hagyma és gyökérzöldség forgalma­zása az állami támogatás csökkenésével egyértelműen ráfizetéses. Egy kereskedelmi vállalat nem lehet vesz­teséges ! A téli és a nyári ráfizetést tavasszal, nyár elején kell megkeresni, mert akkor lehet. De miért lehet? Miért lehet a primőrökön két-három- száz százalékot keresni? A magyarázatot többen pró­báltuk, próbáljuk megfogalmazni. A veszprémi tévé­filmfesztiválon a közelmúltban különdíjat nyert Piac című film írója, László Bencsik Sándor például több heti Bosnyák téri piaci trógerolás után arra a következ­tetésre jutott, hogy a Bosnyákon szabályos maffia mű­ködik. E sorok írójának bőséges tapasztalatai a leg­messzebbmenőkig alátámasztják a film alkotóinak meggyőződését, igazát. Példák sokaságát sorolhatnám, de álljon itt most csak egy, amely nagyon jellegzetes. Tavaly nyáron a siófoki piacon a szemem láttára bo­rították rá egy kereskedőre a pultját, miután többszöri figyelmeztetés után sem volt hajlandó a többieknél negyven százalékkal olcsóbb paprikájának az árát megváltoztatni. „Ha meg akarsz itt élni, üvöltötte az egyik támadó, alkalmazkodni fogsz a törvényekhez. A legközelebb a beledet tapossuk ki!„ A kereskedő (ős­termelő) nem tett följelentést. Mégsem lehet mindent a piacok alvilágára fogni. Állami intervenciós pénzalapokkal támogatott, árakat szabályozó, kiterjedt nagykereskedelmi tevékenységre lenne szükség a helyzet megváltoztatásához. Például arra, hogy saját integrációs körzetükben a téeszek, az állami gazdaságok, az áfészek, netán ezek társulásai saját kockázatukra vásárolják fel a kistermelők áru­ját és az iparvidékek, üdülőkörzetek nagybani piacain ők hozzák forgalomba a kiskereskedők (és nem a vi­szonteladók) számára a zöldséget, a gyümölcsöt. Persze ehhez kellene még az is, hogy az ilyen tevékenységet folytatóknak legyen kockázattűrő képességük. Mert je­lenleg nincs. És kellene nagybani piac is az ország szá­mos pontján. Mert jelenleg ez sincs. Amelyek az el­múlt időszakban elkezdték működésüket, rövid dics­telen pályafutás után arról adhatnak számot, hogy nincs rajtuk semmi forgalom. És ezen nem is lehet csodálkozni. Mert piac eladók nélkül nem létezik. De ha nincs elég eladó, nem a pia­cot kell megszüntetni, hanem az állami és a szövetkezeti vállalatok sorát kellene olyan helyzetbe hozni, hogy megérje nekik nagykereskedőnek lenni. GÁDOR IVÁN ■■MHM Ünnepi fogadás Varsóban Felszabadulási és kongresszusi munkaverseny Kisebb költséggel több, jobb minőségű termék Űja'bb két üzem, a csavar­ipari vállalat dombóvári gyá­ra és a szekszárdi városi ta­nács költségvetési üzeme szo- cialisrta brigádjai jelezték, hogy munkavállalásokkal ké­szülnek felszabadulásunk negyvenedik évfordulójá­ra és a jövő évben esedékes pártkongresszusra. Költségcsökkentés, minőségjavítás A csavaripari vállalat dóm-. bóvári gyárának tíz szocia­lista brigádja döntött úgy, hogy vállalásokat tesz a két nagy esemény tiszteletére. A menetkészítés területén működő brigádok műszakon­ként 235 millió facsavar gyártását vállalták, a hor­nyoló brigád ennek a meny- nyiségnek a hornyolását. Mindezt az üzemi költség tíz százalékos csökkentése mel­lett érik el. összecsapások voltak az el­múlt huszonnégy órában az iraki—iráni határ egész hosz- szában. Teheránban ismétel­ten elvetették az iszlám or­szágok közvetítési kísérleteit. Az iraki fegyveres erők legutóbbi közleménye sze­rint a harcokban negyven­négy iráni katona halt meg. Az iraki veszteségekről sem­mit sem közölt. A minőségellenőrzést vég­ző brigád ugyancsak költ­ségcsökkentést vállalt, vala­mint azt, hogy a minőségi reklamációk számát harminc százalékkal mérséklik. A segédüzemben működő brigád a váratlan javítások miatti állásidőt csökkenti 25 százalékkal. A forgácsolóüzem ifjúsági brigádja szintén anyag- és szerszámköltség-csökkentést vállalt és a gyár többi bri­gádja is különböző módon hozzájárul a termelési költ­ségek csökkentéséhez és a minőség javításához. Társadalmi munka Szekszárd szebbítéséért A szekszárdi városi tanács költségvetési üzemének dol­gozói Szekszárd közterületei­nek, parkjainak szebbítésére A szaúd-arábiai Híjádból származó értesülések szerint az iszlám konferencia kilenc tagú békéltető bizottsága jú­niusban titkos kapcsolatot létesített Teheránnal és Bag­daddal a négy éve tartó há­ború befejezése érdekében. Iráni személyiségek a napok­ban többször visszautasítot­kétezer óra társadalmi mun­kát ajánlottak fel. Gépjárműveik üzemanyag- fogyasztását három százalék­kal csökkentik és a kertésze­ti növényházak fűtésénél is húsz százalékos költségmeg­takarítást érnek el azáltal, hogy nem olajjal, hanem gázzal fűtenek. Túlteljesíti tervét a kerté­szet a dísznövények termesz­tésében és a tavalyi évhez viszonyítva tíz százalékkal emeli forgalmát a virágüzlet. Az Arany János utcai óvo­dánál a játszószereket társa­dalmi munkában helyezik el és ugyancsak társadalmi munkában oldják meg azok karbantartását és festését. Az így vállalt társadalmi mun­ka 250 óra. Az Ybl Miklós szocialista brigád tagjai, személyenként 24 társadalmi munkaórát ajánlattak fel a parképítési feladatok határidő előtti tel­jesítésére. ták a békéltető bizottság közvetítési kísérleteit, meg­ismételve azt az iráni állás­pontot, hogy a háborúnak csak a „bagdadi rendszer megdöntése” vethet véget. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter befejezte kétnapos tehe- ráni látogatását és elutazott az iráni fővárosból. A szocialista közösség tel­jes mértékben támogatja a LEMP-nek és a lengyel kor­mánynak a nehézségek le­győzésére tett alkotó erőfe­szítéseit — e szavakkal kö­szöntötte a testvéri szocia­lista országok nevében a lengyel népet vasárnap Csu- domir Alefcszandrov a bol­gár küldöttség vezetője azon az ünnepi találkozón, ame­lyet a lengyelországi jubileu­mi ünnepségekre érkezett szocialista országbeli delegá­ciók számára tartottak a lengyel kormány palotájá­ban. A BKP KB PB tagja, az első miniszterelnök-he­lyettes itolmácsolta a szocia­lista országok pártjainak és népeinek azt a mély meg­győződését, hogy a LEMP a lengyel hazafias erőkkel együtt minden nehézséget le­győz. A magyar párt- és kor­mányküldöttség, amelyet Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a minisztertanács elnökhelyettese vezet, hétfőn reggel Lódzba, Lengyelor­szág második legnagyobb vá­rosába utazott. Találkozott a nagy ipari központ vezetői­vel, délután pedig látogatást tett a „Vera” bútorszövet­gyárban. A lódzi látogatással — amely a délutáni órákban ért véget, befejeződött a ma­gyar pánt- és kormánykül­döttség lengyelországi hiva­talos programja. Az évfordulós ünnepsége­ken résztvevő többi külföldi delegáció is egy-egy vidéki városba indult. Újabb összecsapások az iraki-iráni határon Rekord számú kiállító Szegeden Vásárdíjas bonyhádi cipők Wmt wmr " Km «F- KJ* *í* ^ Szelesi László az érdeklődőknek válaszolt a BONY—KS kiállítása előtt A szegedi boszorkány ott lóg a vásárlók utcájában. Esernyő van a feje fölött, söp­rű a lába között. Repülne, de az erős kötél tartja. A boszor­ka fogva van. A szegedi vásár jelképe is lehetne. Jelképe a vásárlónak? Mert először va­gyunk olyan kiállításon, aholl tényleg vásárhangulat van, mert lehet vásárolná. Jelképe az eladóknak? Mert a röpke ottlétünk alatt is magas for­galmuk volt. A szegedi bo­szorkány jó cégér, mondhat­juk így is. Nekünk Tolna me­gyeieknek is, hiszen a BONY- KS cipőipari szövetkezet vá­sárdíjat kapott. És ha bele­gondolunk abba, hogy össze­sen két Tolna megyei kiállító van ezen a vásáron, abból egy díjat nyert... Persze, ha jóindulatúak vagyunk, akkor három tolnai kiállítóról be­szélünk. Erről majd később. A szegedi ipari vásárt két­évenként tartják. Váltakozva a pécsi vásárral. A nagy bu­dapesti kiállítások után ez a kettő az, amely reprezentálni tudja a ma és a jövő iparát, mezőgazdaságát, élelmiszer­feldolgozó iparát... mindent, ami az országban van. Az idén a 110 éves múltú vásárra 550 kiállító hozta el termékeiket. A szegediek jog­gal nevezik kiállításukat az újdonságok vásárának. A fő célkitűzés természetesen: al­kalmat adni a termelők, a ke­reskedők és a fogyasztók ta­lálkozójának. Ezenkívül — éppen tradíciójából és föld­rajzi helyzetéből adódóan — a határmenti kereskedelmi, gazdasági és áruházi csere, valamint a kooperációs együttműködés fóruma. Legyünk lokálpatrióták: a bonyhádi cipő Szegeden is si­kert aratott A BONY-KS pa­vilonja előtt Szelesi László elnök már a századik érdek­lődőnek magyarázza, hogy itthon is kapható BONY-cipő, hogy a Skála-áruházakban a Salamander típusokból is le­het vásárolni. Pedig a bony­hádiak a MINO-cipőgyár mellett kaptak helyet, ami az erős konkurrencia ellenére sem jelenti azt, hogy a két cég nem fér meg a Nap alatt A Minő tökéletes válaszékkal jött a szegedi vásárra, a bony­hádi szövetkezet is. Az, hogy mindketten vásárdíjat kap­tak, nagy szó, hiszen manap­ság a cipőgyártást elég sok kritika éri a vásárlóktóL Drá­ga és nem mindig divatos és még sorolhatnánk a kifogáso­kat. .. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents