Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

1984, július l'j. /TOLNÁN _ A MÉPÜJSAG „Lent, hol a tölgyek...” Tolna megyei úttörők Csillebércen A dombóvári „zrínyi ilonások” csapata Az NDK-ba, cseretáboro­Morzsák A TŰLBÜZGÖ A kisdobostábor lakói csak éppen elhelyezkedtek és ki­csomagoltak, amikor Kata, követve a szülői útmutatást, máris levélíráshoz fogott: Kedves Anya! Jó volt a táborban. Sokat kirándultunk, sportoltunk, játszottunk. És még diszkó is volt. Csókol: Kata ÉJSZAKAI KERÉKPÁROS A közlekedési tábor lakói két kempingkerékpárt hagy­tak az őket követő kisdobos- turnusnak. Népszerű is volt, amit az bizonyít, hogy egész nap „üzemeltek” a drótsza­marak. Takarodó után, úgy 11 óra körül a táborvezető elindult körbenézni, hogy rendben pihennek-e a paj­tások. A szobákban csend, a tábori úton viszont egy kerékpáros. — Hát te, miért biciklizel, mikor takarodó van már? — szólította meg a kéknyak- kendőst a táborvezető. — Tudja, tanár bácsi, egész nap nem került rám a sor. NAPLÓRÉSZLET „Örsi portyán, a Haramia­forrásnál pihentünk meg és hűvös vizével oltottuk szom- junkat. Már indultunk volna vissza, de Péter míég hiány­zott a sorból. Visszanézve láttuk, hogy csak áll, és né­zi a forrást. Táborvezetőnk kérdésére így válaszolt: — Jutka néni, tessék mon­dani, hol kell ezt elzárni?” — él — Minden kisdiák nagy álma, hogy életében legalább egy­szer eljusson a szülei él­ménybeszámolóiból már több­nyire ismert nemzetközi út­törőtáborba, Csillebércre. A név szinte már fogalommá vált nemcsak a legkisebbek­nek, de nekünk, kiöregedett „piros nyakkendősöknek” is. A kép azonban mindenkinél megegyezik abban, hogy elis­merést, jutalmat jelent az ott eltöltött néhány hét. A jó munka, kimagasló eredmény mellett a barátságot, nem­zetköziséget is felidézi az em­berben, hiszen valamennyi földrészről a világ számos országának fiai, lányai képvi­selik itt nemzetüket. A szinte településnyi ki­terjedésű táborban a több ezer „lakó” között Tolna me­gyei fiatalokat kerestünk. Szűkebb pátriánk úttörőit a Szikra altáborban találtuk meg. Legtöbben az Interkoz- mosz tudományos-technikai versenyen elért jó szereplé­sükért, helyezésükért szerez­ték meg a jutalomtáborozás lehetőségét. így többek között a decsi általános iskola diák­jai is, Keszthelyi József, Nagy Zoltán, Varga János és Wirth János. — A felmenő rendszerű verseny körzeti fordulója után jutottunk tovább a me­gyei megmérettetésre, ahol második helyen végeztünk — foglalta össze a kiscsapat út­ját Csillebércig Nagy Zoltán. — Persze valamennyien ér­deklődünk a technika iránt, így szívesen készültünk a ta­nulmányi versenyre is. Az „edzés” azonban nem egysze­ri, vagy néhányszori felkészü­lést jelentett, hanem több éves munka, tanulás eredmé­nyeként jutottunk el idáig — vallotta a decsi fiú. A másik négyes csapat há­rom hatodikos és egy hetedik osztályos fiúból állt, ők a dombóvári Zrínyi Ilona Ál­talános Iskolából érkeztek. Lapp Gyula, Schmidt Barna, Csiszár Károly és Zachar Ist­ván korosztályuk ellenére is megállták helyüket a „na­gyok”, a végzősök között: har­madikak lettek az iskolai technikai versenyen két nyol­cadikos gárda mögött. Nem is akármilyen fegyvertény volt ez tőlük, ezért is kapták a jutalomtáborozást. Tíz na­pon keresztül színes progra­mokon vehettek részt. Schmidt Barna számára is Nagy Zoltán Decsről sokáig emlékezetes marad a csillebérci néhány nap: — A legjobban talán a planetárium és a közlekedési múzeum tetszett. Lehet, hogy azért, mert most láttam elő­ször .... Azt azonban tudom, hogy szeretnék még egyszer eljutni oda. Az Állatkertben már többször jártam, de min­dig nagy élmény számomra. Táboron belül is rengeteg programot szerveznek, altá- borok közötti sportversenye­ken, tréfás vetélkedőkön ve­szünk részt. Most pedig ép­pen a kacagóestre készü­lünk ... A sort még folytathatnánk, hiszen találkoztunk még „is­merősökkel”, Tamásiból is érkeztek gyerekek, az 1-es számú általános iskolából, ők egész évi jó munkájukért, tanulmányi eredményükért, mozgalmi tevékenységükért kapták a csillebérci táboro­zást. Akadtak persze olyanok is, akik más tantárgyi versenyen elért eredményükért, kulturá­lis munkájukért, vagy a MÉH gyűjtőakcióban kimagasló teljesítményükért lehettek két hétre a csillebérci tábor la­kói. T. Zs. Fotó: K. A. zásra utazó pajtásoknak fel­készítőik, tanáraik és pajtá­saik gyakran emlegetik Bakó Gyula nevét, mondván, majd meglátjátok, már Drezdában vár benneteket, aztán a tá­borban is mindig, minden­ben segít. Rá állandóan lehet számítani. Hogy ez mennyire igaz, arról nemcsak e sorok írója, de több száz Tolna megyi úttörő, és legalább két tucat úttörővezető is meg­győződött már. Ki is az a Bakó Gyula? Bizonyára a Tolna megyei ismerősei, barátai is csak így tudnák jellemezni: magyar állampolgár, alki már tizenhat éve él és dolgozik a karl- marx-stadti Május 8. Nagy­eszterga Gépgyárban gépész- mérnöki végzettséggel gyár­tási technológusként, s min­den évben kikérővel van a megyénkbeli gyermkekkel, hal Schneebergben, höl Ein- siedelben. Állandóan a gye­rekék között nyüzsög, segíti, irányítja azokat. Jó humorú, jó barát, anyanyelvi szinten beszéli a német nyelvet, és még a nyelvjátékra épülő vic­cet is le tudja fordítani úgy, hogy a poén bejöjjön, egyben idegenvezető is. Bakó Gyulával az idén Domboriban, a nemzetközi úttörőtáborban találkoztunk. — Hogy is kezdődött a kapcsolat megyénk vörös nyakkendősei vei ? — Már hatodik éve a Tolna megyei úttörők tolmácsa va­gyok kint az NDK-ban. Ez idő alatt megszerettem az úttörőmunkát — mondja, majd meg is magyarázza: — Mert szeretet, szív és lélek kell az ifjúsági mozgalmi te­vékenységhez is. Anélkül nem megy semmi sem. — Mennyire voltak megha­tározóak az itthoni mozgal­mi élmények? — Nagyon. Ifivezetőként Bakó Gyula tevékenykedtem, és a KISZ- ben propagandistaként vita­köröket vezettem. — Honnan vannak az apró pedagógiai fogások, a peda­gógiai tapasztalat? — Magam szereztem ma­gamnak, mivel én az NDK- ban — a kormányközi szer­ződés keretében kint dolgozó magyaroknak — géptant és német műszaki nyelvet taní­tottam, szükségem volt ezek-, re az ismeretekre. — A jelenlegi titulus: de­legációvezető ... — Igen. Az FDJ Karl- Marx-Stadt megyei bizottsá­ga engem bízott meg a húsz tagú delegáció vezetésével, ami nagy öröm és jutalom is számomra, hisz ezzel az ed­digi munkámat ismerték el. Azt gondolom, köszönettel tartozom ezért az FDJ-nak — mondja a delegációvezető, a tolmács, és elnézést kér, de megy énekelni, játszani a színes forgatagba ... A következő kérdés így — természetesen — elmaradt, de a portré majdnem kerek... —él—czs— Amatőr versenyek a Gemenci Nagydíjon A kicsik is Mint minden évben, idén is megrendezték az amatő­rök számára a háztömb kö­rüli viadalt a Gemenci Nagy­díj szervezői, a városi KISZ- bizottsággal közösen. A leg­kisebbektől, a kisdobosoktól kezdve a legidősebb senioro- kig több, mint másfél százan indultak a szombat délutáni küzdelemben. Meglehet, az erőnlétük, technikai felké­szültségük messze elmaradt a „nagyokétól”, járműveik sem a legmodernebb gépek voltak, de ez természetes is. Kisdobosok a dobogón Ami fontos: lelkesedésük, győzni akarásuk mindenek- fölött állt. A kijelölt útvona­lon végig, s a célnál is, a versenyzőknél is jobban izgu­ló szülők, ismerősök, bará­tok szurkoltak. S ami talán a legszebb volt, az utolsó be­futók is nagy tapsot kaptak, a lemaradtaknak is jutott vigasztaló, buzdító szó ... A kisdobosok versenyének eredménye: 1. Szabó Kovács Norbert (Szekszárd, III-as is­kola), 2. .Molnár Csaba (Har­kányi Általános Isk.), 3. Iz- listeczker János (Szekszárd, V-ös Isk.). Űttörők: 1. Pán- csics Attila (Szekszárd, Il-es Isk.), 2. Müller Csaba (Szek­szárd, Il-es Isk.), 3. Kasza István (Szekszárd). Nők: I—VIII. osztály: I. Szabó Kovács Beáta (Szek­szárd, III-as Isk.), 2. Főfai Tímea (Szekszárd, IV-es Isk.), 3. Rajcsányi Ágnes (Szek­szárd, V-ös Isk.). Tehetség­kutató (74—75—76-os születé­sűek) : 1. Steig Gábor (Ta­mási, III-as Isk.), 2. Völgyi Tamás (Tamási, I-es Isk.), 3. Vanitsek István (Szekszárd, III-as Isk.). KISZ (középis­kolás—felnőtt): 1. Győri László (Vác), 2. Ornovácz György (Szekszárd, BHG), 3. Pasinszky József (Szeged). Az amatőrökön kívül össze­mérték erejüket a verseny­szerűen sportoló kerékpáro­sok is. Ezúttal a jövő re­ménységei, az utánpótlásko- rúak álltak rajthoz, akik előtt még nagy küzdelmek állnak, utánuk pedig a „kiöregedett” bringások következtek, azok, akik már a nagy viadalok után vannak. A gyermekek versenyének eredménye: 1. Kovács Zoltán (Tamási), 2. Kasza Sándor (Szekszárdi Spartacus, 3. Ma- jer Tamás (Tamási). Űttörők: 1. Reibling Tamás (Szekszárdi Spartacus), 2. Sárközi Csaba (Szekszárdi Spartacus), 3. Kormos János (Szekszárdi Spartacus). Serdülők: 1. Ka­sza Zoltán, 2. Újvári Balázs, 3. Jaszenovics Géza (mind­három Szekszárdi Spartacus). Nők: 1. Seregély Márta (FTC), 2. Varjas Erika (Szek­szárdi Spartacus), 3. Horváth Gabriella (BKV Előre). Se- niorok: 1. Sturm Jenő (PMSC), 2. Morgita Gregors (Lengyelország), 3. Sémesi Jó­zsef (Szeged). — takács — Fotó: Bakó Jenő. Az igazolt gyerekek mezőnye Kis emberek, kis biciklik Az amatőr lányok legjobbjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents