Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-18 / 167. szám
1984. július 18. TnÉPÜJSÁG 5 Közművelődés a termelőszövetkezetekben. 4e£ nos műveltség, a szaktudás színvonalának társadalmi méretű növelése szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában elsőrendű fontosságú követelmény. Gazdasági előrehaladásunk nagymértékben függ a termelésben dolgozók szakképzettségétől, felkészültségétől. A műveltség megalapozása, a tudásvágy felkeltése, anyanyelvűnk ápolása, a kulturális értékek terjesztése, az önművelés ösztönzése, nem az oktatás, a művelődés belügye, hanem elválaszthatatlan az egész társadalom fejlődésétől...” (A Központi Bizottság beszámolójából, a XII. pártkongresszuson.) Oldal-összeállításunkban olyan termelőszövetkezetekről szólunk, amelyekben a közművelődésnek fontos szerepet tulajdonítanak. Nemcsak a munkafeltételek változtak A megyei pártbizottság legutóbbi ülésének egyik napirendi pontjaként megyénk közművelődésének helyzetéről tárgyaltak és meghatározták a további feladatokat. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára úgy fogalmazott a beszámolóban, hogy a megye mezőgazdasági dolgozóinak munkafeltételei, munkakörülményei az elmúlt évtizedbeii nagyon sokat javultak. Ez meghatározóvá vált életformájuk, életmódjuk változásaira is. A tanulás, a művelődés növekvő igényként van jelen körükben, bár művelődési aktivitásuk ma sem éri el az ipari munkásokét. A pártbizottság titkára arról is szólt, hogy a szövetkezeti dolgozók szakmai képzése gyakorlattá vált. Hangsúlyozta az agrárklubok, a különböző rendezvények szerepét, valamint azt, hogy a szövetkezetek a paraszti életmóddal, kultúrával kapcsolatos hagyományok, tárgyi eszközök összegyűjtésével fontos kultúrtörténeti értékek megmentését végzik. De említette azt is, hogy megyénk termelőszövetkezetei megfelelő kapcsolatot alakítottak ki a helyi vagy a közeli művelődési intézményekkel, s évente másfél millió forintot meghaladó összeggel járulnak hozzá az intézmények működési kiadásaihoz, de az általuk biztosított egyéb támogatások is igen jelentősek. A különböző fórumokon megfogalmazott társadalmi igények kifejezik a szövetkezeti mozgalom közvetlen érdekeit is, hiszen — az egyre szigorúbb közgazdasági körülmények között — az intenzív mezőgazdasági termelés, a termelékenység növelése, a hatékonyság fokozása, a kollektíva belső életében való alkotó részvétel magas szakmai képzettséget, széles körű politikai és általános, műveltséget igényel a közösség valamennyi tagjától. Az ismeretek bővítésében pedig alapvető szerepe van az önképzésnek és a közművelődésnek. A termelőszövetkezetek megalakulásuk óta fontos szerepet töltenek be tagságuk művelődésének segítésében, legtöbb helyen jelentős helyet foglalnak él az egész település kulturális életében. Azonban a közművelődés területén is igen nagyok az egyes szövetkezetek közötti eltérések. Persze, e tevékenység függ a termelőszövetkezet adottságaitól, a kialakult hagyományoktól, a dolgozók kulturális igényeitől, a gazdasági háttértől. Ezek után tallózzunk, ösz- szegezzünk, hogy a közművelődés terén milyen eredményeket értek el megyénk termelőszövetkezetei. A munkahelyi művelődés terén fontos szerepe van a szakmai képzéseknek, továbbképzéseknek. Erről az elismerés hangján lehet szólni. Együttműködve a Lengyeli Szakmunkásképző Intézettel, rendre szervezték és szervezik a tsz-ekben a kihelyezett szak- és betanított munkás tanfolyamokat. Ezeken évente mintegy háromszáz dolgozó szerez munkája mellett szakmai képesítést. Négyszáz körül van azoknak a száma, akik évente különböző továbbképző tanfolyamokon vesznek részt. Érdemes megemlíteni az egyre nagyobb teret hódító országjáró kirándulások sorát, a szocialista brigádmozgalmat mely új kereteket teremtett a közművelődésben. De jelentősek az ismeretterjesztő előadások is, melyekből évente 600—700-at tartanak a termelőszövetkezetek dolgozóinak. Persze, az is igaz, hogy a meglévő feltételek ellenére vannak olyan tsz-ek, melyek nem élnek az ismeretterjesztő előadások, sorozatok művelődési lehetőségeivel. Megyénkben a MAE megyei szervezetével közösen négy helyen szerveztek a szövetkezetek agrárklubot, melyek körzeti jelleggel működnek, szinte átfogják az egész megyét. A közművelődési intézmények rendezvényeit is rendszeresen látogatják a termelőszövetkezetek tagjai, viszont arányuk összességében alacsonyabb a munkásokénál és más társadalmi rétegekénél. A művelődési otthonok szakköreiben, klubjaiban az utóbbi időben emelkedett, a művészeti csoportokban viszont csökkent a tsz-ben dolgozók száma. A művelődési otthonokban szervezett szórakoztató rendezvények látogatói között a tsz-dolgozók aránya valamivel magasabb, mint a kiscsoportos foglalkozásokon való részvételnél. Sok tsz bérlet vásárlásával, utazási lehetőség biztosításával segíti hogy tagjai a megyén belül, de a megyén kívül is eljussanak színházi előadásokra. A megye gazdag népművészetének és néphagyomá- nvainak ápolásában fontos szerepet töltenek be és dicséretes eredményeket érnek el a tsz-ek. Részt vállalnak szinte vailamennyi népi eevüttes és pávakör fenntartásában, munkájukat anyagilag és erkölcsileg eevaránt támoeatiák. Több helyen pedig létrehoztak a paraszti életmódot, kultúrát bemutató helytörténeti kiállítást. Ha mindezt összegezni akarnánk, lényegében csak úgy fogalmazhatunk, hogy termelőszövetkezeti tagságunk munkakörülményeinek, munkafeltételeinek változásával életmódja és igénye is megváltozott. Nemcsak saját, hanem mindany- nyiunk örömére. & Uj szakmunkások A dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezet, a lengyeli szakmunkásképző intézet és a dunaföldvári közművelődési intézmények közösen szakmunkásképző tanfolyamot szerveztek. A közismereti tárgyakat az iskola tanárai adták elő, a szakmai előadásokat az Alkotmány és más termelőszövetkezetek szakemberei tartották. Az elmúlt hét péntekén vizsgáztak le sikerrel a sertéstenyésztők, kedden pedig a szarvasmarha-tenyésztők. A dunaföldvári és a környező termelőszövetkezetek, valamint a Paksi Állami Gazdaság ösz- szesen 15 új szakmunkással lett gazdagabb. Ketten közülük érettségizettek. Egy év alatt, munka mellett szereztek tizenöten bizonyítványt, a legfiatalabb közülük 22 éves a legidősebb élmúlt negyven. Az állattenyésztésben osztott műszak van, tehát a hajnali munka után ültek össze a termelőszövetkezetben, hogy tanuljanak, majd este ismét dolgozni mentek. A háztartás, a háztáji és a család mellett, hetenként 2—3 alkalommal még iskolába is jártak. A termelőszövetkezet már korábban is szervezett hasonló tanfolyamot. Vezetője Baracskai Sándorné főkönyvelő volt. A pénteki vizsga átlaga 3,8. Ehhez csak gratulálni lehet! Az oldalt készítették: Decsi Kiss János, V. Horváth Mária Ihárosi Ibolya és Minárik Lajos. Színes tévé - színes program Számokat idéz Madocsán Farkasfalvi János, az Igazság Tsz főkönyvelője, amikor a szövetkezet közművelődési tevékenységéről, elsősorban az elmúlt év augusztus 20-án átadott művelődési ház munkájáról kérdem. — A fejlesztési alapból 200 000 forintot adtunk a művelődési ház felépítéséhez. A társadalmi munka értékét nem számoltuk, hiszen az természetes, mint ahogy a fuvarozási, szállítási költségeket sem adtuk össze. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsától is kaptunk 43 000 forint összegű támogatást. — Egyetlen termelő üzem vagyunk a faluban — csatlakozik Scheidl Lajos, a szövetkezet elnöke — a'tagság körében jelentkező kulturális igény kielégítését saját kötelességünknek kell tékinteni. A művelődési háznak három fenntartója van. Ez néha kevésnek is tűnik. Egyik a községi tanács, másik az áfész, harmadikak pedig mi vagyunk. A hagyományőrző népi együttesünket az áfész patronálja. Ilyen mecénásnak mindig kel lenni. Azok az együttesek amelyek életéből ez hiányzik, előbb vagy utóbb elkallódnak. Pedig az ilyen közösségek tevékenysége az egész falura kihat. Látványos és szép munkájuknak örülünk, ezt támogatással kell kísérni. Az új művelődési ház építésével pedig az itt élők, elsősorban a fiatalok megtartása volt a célunk. Részben sikerült helyben megoldani a szórakozásukat. A mozi, a színházterem azonos helyiségben van és a könyvtár is egy fedél alá került ezekkel, egy klubszobával együtt. A két „illetékes” megszólaló a színes programokat sorolja a színes tévé mellé, amelyek az új művelődési ház alig egyéves fennállása óta, szép emlékként élnek Madocsán. A madocsai új művelődési ház homlokzata Aliul a tsz a meghatározó A közel kétezer lakosú Magyarkesziben 601 termelőszövetkezeti tag van. Kevés az ölyan ház, amelyikben ne élne legalább egy téesz-tag. így aztán közvetlenül, vagy közvetve mindenki kapcsolatba került a termelőszövetkezettel, melynek negyedszázados története során meghatározó szerepe volt — és bizonyosan lesz — a közművelődésben is. A termelőszövetkezet vezetése és tagsága fontosnak tartja a község fejlődését, gyarapodását, anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Amikor a közös gazdaság helyzete megengedte, megvásárolta a faluban fellelhető legrégibb és legeredetibb parasztházat, melyet társadalmi munkával berendeztek hagyományőrző, helytörténeti parasztháznak. A termelőszövetkezet minden éviben külföldi utazást szervez tagjainak az IBUSZ-on keresztül. Legutóbb a Szovjetunióban és Ausztriában jártak. A téesz hétvégeken saját buszán kirándulásra viszi a dolgozóit, akik hazánk tájaival, városaival, múzeumaival ismerkednek. Persze, az idős, nyugdíjas tagjaikról sem feledkeznék meg. Legutóbb a Duna-kanyarban voltak kirándulni. Heti öt fő üdültetését vállalta a termelőszövetkezet Harkányban. A község művelődési házában műsoros esteket szervez a termelőszövetkezet, ahol ismert fővárosi művészek szórakoztatják a lakosságot. A téli hónapokban a téesz pártalapszervezete a szakvezetők és dolgozók számára pártoktatást szervez a művelődési házban. A község társadalmi szerveivel közösen szervezi az április 4-i és május 1. tiszteletére rendezett ünnepségeket. Az öregek napján rendezett ünnepségre gondoskodik az idősek vendéglátásáról. A többgyermekes tsz-tagak iskolás korú gyermekei számára az iskolai felszerelést a termelőszövetkezet vásárolja meg. Idén több mint százezer forinttal járult hozzá az általános iskola sportpályájának megépítéséhez. Az óvodának a társadalmi munkán kívül pénzbem segítséget is nyújtott. Az iskolásokat a téesz busza viszi sportrendezvényekre, versenyekre, esetenként kirándulni. A sportkör és az önkéntes tűzoltó testület tagjait is térítésmentesen viszi versenyekre. A nyugdíjasok részközgyűlését minden évben a művelődési ház nagytermében tartják, ahol a gyűlés után filmet vetítenek. A tamási lovasnapokhoz a téesz erejéhez mérten, az eddigiekhez hasonlóan az idén is hozzájárul. Annuskának hívják, tiszteletből Bölcskén, a Rákóczi Termelőszövetkezet közművelődési ügyekkel is foglalkozó bizottságának elnökét, Nagy Jánosnét mindenki csak Annuskának hívja. Jelenti ez azt a közvetlen viszonyt, amit sikerült megteremtenie a tagsággal. Mondhatnók, könnyű dolga volt, hiszen ebben a faluban született, itt vált felnőtté. Tudjuk, hogy éppen ez jelentett és jelent ma is általában konfliktusokat. Bölcske tehát kivétel. E kivételes helyzet talán abból a szemléletből is fakad, amelyet a téesz elnöke, Ulbert Ádám is tanúsít. Azt tuniillik, hogy a szövetkezet feladatait csak a helybéli tagsággal lehet megoldani. A megnövekedett igények mind magasabb szintű szakképzettséget is követelnek. A tanulásra, művelődésre fordított pénz kamatait itt a szövetkezetben a magasabb szintű szaktudással végzett munka termésátlagának növelésében lehet mérni. A bölcskei szövetkezeti tagok száma hatszáz. Az aktív dolgozók 360 fő. A művelődési igények ügyintézője Nagy Jánosné, Annuska örömmel és szívesen áll valamennyiök rendelkezésére. 16 szocialista brigád tagjai részére szervezett már országjáró kirándulást, Zalakarosra, Gunarasra, Harkányba, a téesz üdülőjébe, Paksra kiállításokra, színháNagy Jánosné zi előadásra a fővárosba. Személyes kapcsolatokat kiépítve az utazási irodákkal és színházi szervezőkkel, művelődési házak munkatársaival már gördülékenyen végzi feladatait. Mindez fáradtsággal is jár, de ellensúlyozza egy-egy idős parasztember megnyilatkozása, amikor az utcán megállítja, hogy: — Jól éreztem magam, szép volt és legközelebb is elmegyek, Annuska. Hat falu határa A nagymányoki Gábor Áron termelőszövetkezet arról is híres (lehet), hogy a környékben működő három — a nagymányoki, az izmé- nyi és a váraljai — népi együttest támogatja. No és patronálja a sportkört, az önkéntes tűzoltókat és a KISZ- szervezeteket. — Évi négyszázezer forint a kulturális alapja a szövetkezetnek, s ezt kell úgy elosztani, hogy jusson mindenre — mondja Kistakács János, a szövetkezet főkönyvelője. — Hogy mióta támogatjuk az együtteseket? Amióta léteznek. S jelenleg is tizenegy termelőszövetkezeti tag van az együttesekben . . . Gyakran fölmerül a kérdés, hogy ez vajon mit jelent a téesznek? De kérdem, hogy ki támogassa őket, ha nem mi? hiszen ez a szövetkezet hat falu határán van... De mondok mást! Az együttesek nemcsak fesztiválokon, meg megyén kívül szerepelnek. Hanem itthon is. S bizony telt ház előtt. Mindig. — Legutóbb Győrében adott műsort a hosszúhetényi, az izményi és a váraljai együttes. Igazán szép sikerük volt — teszi hozzá Ferencz Gyuláné gépkönyvelő, aki már évek óta elkötelezettje a közművelődésnek, ö „rendezi” a színházbérleteket, s osztja szét a tsz szocialista brigádjai között, akik a elmúlt évadban tíz bérlettel járhattak Bonyhádra jutalomként. De foglalkozik a brigádok kirándulásának szervezésével, amelyek ugyancsak a szövetkezet autóbuszával mehetnek rendszeresen az ország egy-egy nagy városába, szép tájára — természetesen ingyen, ahogyan az együttesek is. — Csupán utazási költségre évente százezer forintot fordítunk — tudjuk meg a főkönyvelőtől. Majd a szót ismét Ferencz Gyuláné veszi át: — Nem egyszerű az autóbusszal történő utakat beosztani. Ugyanis az együtteseknek elsőbbséget kell adni, hiszen ők fellépésre mennek. Viszont a brigádok is szervezik a maguk kirándulásait. Egyébként a tsz- ben hét szocialista brigád van százhatvan taggal. Szívesen kirándulnak, elmennek a tavaszi és az őszi BNV-re. S azon kívül, hogy ezek az utak még jobban összekovácsolják a kollektívákat, szép élményt is jelentenek, s más tájak megismerésére inspirálják őket. A beszélgetést valahogy úgy fejeztük be, pontosabban úgy folytattuk, hogy egy-két, nemrégen megjelent könyv került szóba. S mint kiderült, Nagymányokon még egy „icike-picike” könyvesbolt sincs, pedig „biztosan megélne”. — Úgyhogy a könyveket általában bizományosaktól vásároljuk.
