Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

1984. július 17. KÉPÚJSÁG 3 Felszabadulási és kongresszusi munkaverseny Túlteljesítés, anyagtakarékosság, jobb minőség Háro m termetősz ©vetkezet csa t lak ozása Űjabb csatlakozásokról kaptunk hírt a munkaver­seny mostani szakaszához. Jelezték, hogy munkájukkal kívánnak hozzájárulni fel- szabadulásunk negyvenedik évfordulója méltó megün­nepléséhez és a közelgő pártkongresszus előkészüle­teihez. bAtaszék, büzakalász A bátaszéki Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet tagjai vállalják, hogy a növénytermesztés te­rületén ötszázalékos túltelje­sítést érnek el. A sertéságazatban csök­kentik az elhullást és a súly- gyarapodáshoz felhasznált ta­karmány mennyiségét. A szarvasmarha-ágazat a tej mennyiségének növelé­sén túl vállalta, hogy a ter­melt tej 90 százalékát első osztályú minőségben adják át. Az építészeti brigádok ár­bevételi tervüket két száza­lékkal túlteljesítik, az öm­lesztett anyagok szakszerű tárolásával a tárolási veszte­séget hat százalékról két százalékra csökkentik. Az anyaggazdálkodási ága­zat, a termények esetében, az engedélyezett 0,2 száza­lékos kálót 0,1 százalékra csökkenti. A szállítási ágazat költség­megtakarítást vállalt a faj­lagos üzemanyag-felhaszná­lás, iLletve az üres kilométe­rek csökkentésével. Gondo­sabb munkával a betakarí­táskor jelentkező szóródási veszteséget is mérsékelni fogják. A javítóbrigádok fokozott gondot fordítanak az anyag- és alkatrész-felhasználásra és az energiatakarékosságra. Az erő- és munkagépek szakszerű és gyors kijavítá­sával csökkentik a munká­ból kiesett napok számát. PÄLFA, EGYETÉRTÉÉS A pálfai termelőszövetke­zet tagjai is megtették vál­lalásaikat. Vállalták, hogy a szemveszteség 1—2 százalé­kos csökkentésével megnö­velik a betakarított gabona és napraforgó mennyiségét. A gabonafelvásárlónak a szerződöttnél 50 vagonnal több gabonát adnak át. A tejtermelést — 418 te­hén átlagában — a tervezet­tel szemben tehenenként 300 literrel megemelik. A ho­zamemelés mellett olcsóbbá is teszik a tejtermelést, mégpedig úgy, hogy a lege­lőgazdálkodást intenzívebben végzik és a legeltetés mel­lett 100 mázsával több szé­nát takarítanak be, mint amennyit terveztek. A másodvetés területét 30 százalékkal megemelik. Folyamatosan figyelik az energiafelhasználást, ahol tudnak, megtakarítást kí­vánnak elérni. IREGSZEMCSE, EGYETÉRTÉS Az iregszemcsei Egyetértés Termelőszövetkezet kilenc brigádja kezdeményezte a csatlakozást a felszabadulá­si és kongresszusi munka­versenyhez, amely egyetér­tésre talált a tagság egészé­nél. Vállalásaikban a termelés mennyiségi és minőségi mu­tatóinak javítása egyaránt szerepel. Vállalták, hogy gabona­programjukat 1—2 százalék­kal túlteljesítik. A fajlagos abrakfelhaszná­lást mind a hízó sertés elő­állításánál, mind a tejter­melésnél 1—1 százalékkal csökkentik. Ugyancsak egyszázalékos csökkenést érnek el az anyag-, alkatrész- és ener­giafelhasználásnál. Szálas- és tömegtakar- mámy-termelésüket öt, az in­tenzívebb gyepgazdálkodás­sal a rét és legelő hozamát tíz százalékkal emelik. * Mindhárom termelőszövet­kezet tagsága jelentős tár­sadalmi munkát is vállalt községük fejlesztése érdeké­ben. A bátaszékiék szocialista brigádjainak tagjai egy nap társadalmi munkát ajánlot­tak fel a művelődési otthon korszerűsítéséhez. Ugyanak­kor elvégzik a különböző in­tézményeken — iskola, óvo­da, öregek napközi otthona — felmerült javítási munká­kat is. A pálfaiak a község fej­lesztéséhez járulnak hozzá jelentős értékű társadalmi munkával, elsősorban az út­építésen fognak segédkezni. Az iregszemcsei tsz-tagok elsősorban az üzemen belül végeznek társadalmi mun­kát a környezet szépítése, a javak állagának megóvása érdekében. A községben az óvoda és iskola tatarozásá­ban, a parkosításban és a játszóterek karbantartásában vesznek részt. Társadalmi munkavállalásuk értéke 600 ezer forint. Hazai számítógépes rendszervezérlők, sorozatban Hazai fejlesztésű számító- gépes rendszervezérlő készü­lék sorozatgyártását kezdték meg az Elektronikus Mérő­készülékek Gyárában. A be­rendezéshez négy mikroszá­mítógép. képernyős kijelző és mágneslemezes háttértároló tartozik, továbbá speciális nyomtató-kiíró berendezés és szabvány mérőkészülékek is csatlakoztathatók hozzá. A számítógép — mélynek prog­ramozó nyelve a széles körben elterjedt BASIC — egyaránt alkalmas műszaki­tudományos számításokra, a mérnöiki tervező munka szá­mítógépes segítésére, és bo­nyolult, automatikus mérő- rendszerek vezérlésére. Az ÉMG 777 típusú készü­lékből tavaly gyártották le az első 30 darabot, ezek kipró­bálása sikeresnek bizonyult, így a tapasztalatokat figye­lembe véve elkezdték a soro­zatgyártást. A készülék fő erőssége a hazai fejlesztéseknél ma még egyedülálló, és nemzetközi összehasonlításban is korsze­rűnek számító négy mikro­számítógépből álló multipro­cesszoros felépítése. Segítsé­gével több párhuzamos folya­mat egy időben lejátszódhat, például miközben a főpro­cesszor elvégzi az adatok ki­értékelését, végrehajtja a szükséges számításokat, ad­dig a display processzor fo­lyamatosan megjeleníti a képernyőn a pillanatnyi — grafikus vagy adatszerű — eredményt. „Légtornászok” a Duna fölött Glédában áll minden lent a földön záér, elektromos ívek kelet­keznek, de az embernek sem­mi baja nem lesz. Dolgozik tovább. És mi, a nézőközön­ség csodálkozunk. Tapsol­nánk, de ez itt modortalan- ság lenne ... Az Országos Villamos Táv­vezeték Építő Vállalat szak­emberei a Paks—Szeged 400 kilovoltos távvezeték gerjeni szakaszán feszültség alatt ja­vítják a vezetéket. Különle­ges öltözékben — elektroszta­tikus ruhában végzik a mun­kát. A nagy feladat, hogy a Duna fölötti 1070 méteres ve­zetékszakaszon a huzalok „ki- rojtozódásait” eltüntessék és a távtartókat feltegyék. A munkát nehezíti, hogy a két oszlop 137 méter magas, a vezetékek belógása pedig 77 méter. Ezen a lejtőn középig, majd felfelé végig kell ko­csizni egy alig egy négyzet- méter alapterületű szerkezet­tel. Közben dolgozni kell, fel kell erősíteni a „papucsokat” a rojtos vezetékre, majd a távtartókat azonos távolság­ra egymástól felcsavarozni. Pénteken készültek fel, szombaton és vasárnap ju­tottak fel a vezetékekig, ahol végül is eredményesen fejez­ték be a munkát. Szombaton délelőtt szeret­tem volna megkockáztatni: hátha felengednek engem is ... Csodálatos lehet a Du­na fölött lógva, gyönyörködni a panorámában. Dr. Csikós Béla, az OVIT nyugdíjba készülő műszaki vezérigazgató-helyettese ter­mészetesen kinevet. Azt nem mondom, hogy elvetette az ötletet. Csak ... — Kérem — mondta —, örülünk neki, hogy vállalko­zik rá. Ha elvégez egy két­száz órás tanfolyamot, és eredményesen vizsgázik Gö­dön, a tantelepen, hasonló körülmények között, akkor mehet föl a magasba. Addig azonban... — és széttárja karját. Addig maradok kö­zönséges földi halandó és csak csodálom a légtornász szerelőket. Csodálom és tapo­gatom a tarkómat, mert pár perces felfelénézgelődés után már fáj. Ekkor indulnak el gyalog, a szerelők föl a magasba. Lassan, megfontolt léptekkel vesznek egy-egy lépcsőfokot. Takarékoskodni kell az ener­giával, mert közel ezer lép­csőfok van. És annyiszor kell az embernek saját testsúlyát megemelni. Annak előtte dr. Csikós Bé­la félóránál is többet magya­rázott a szerelőknek. Lassan, komótosan és határozottan. Ügy mintha soha sem láttak volna ilyen berendezést. — Nem a büszkeség a fon­tos! — mondta végül. — Ha­nem a balesetmentes munka­végzés — indította útnak őket. Fönn 137 méter magasan már várták őket. Reggel ko­rán a többiek felmentek. Ne­kik határozott és kemény uta­sításokat Meixner József, a munka egyik irányítója adott mindvégig. Egy-két óra is eltelik, ami­kor meglátjuk az első „guru­ló” szerelőkocsit a vezetéken. Távcsővel, fényképezőgéppel nézünk, mert szabad szemmel a laikus nem sokat lát. A szakember természetesen tud­ja, hogy mi történik oda­fenn. A kocsi lassan meg­indul a vezetéken. Tarr Gábor „gubbaszt” benne. Centimétereket halad, majd meglódul és már egyre inkább eltávolodik az oszlop­tól. Lentről egy kis tehergép­kocsihoz van kötve a kötél, ami tartja a „meggurulástól”. A lenti kocsi lassan araszol előre, fenn is halad Tarr Gá­bor. Az első távtartónál meg­áll, dolgozni kezd. Közben a többiek a másik kocsit helye­zik a vezetékre, ez a Duna felé indul. Lent pattogó vezényszavak. Glédába állított szerszámok, különleges kötelek. Összesze­relik a kézi préseket, ame­lyek 14 tonnás nyomótelje­sítménnyel képesek odapré­selni a kirojtosodott veze­tékhez a „papucsot”. — Már a múlt században is tudták, hogy feszültség alatt lehet dolgozni — oktat dr. Csikós Béla. Ezzel azt akarja jelezni, hogy nem nagy dolog az egész. Pedig tudom, hogy ennek a tech­nológiának Magyarországon ő az atyja ... Tudom azt is, hogy az OVIT képezte ki az összes szovjet szakembert is, ahol óriási szükség is van rá­juk, mert 25 csapat járja az országot és végzi ezt a fontos munkát. Beszélgetésre nincs idő. Nem szívesen látják az ide­geneket. Bóklászás közben valaki ránk is kiált: »Menje­nek a „torony” közeléből, mert nem szeretnénk növelni a hősi halottak számát." Könnyen leeshet valami on­nét a magasból, és akkor már nem segít semmiféle védősi­sak. Nem várnak tapsot, mint a légtornászok. Dolgoznak a le­vegőben lógva, hogy az or­szág villamos hálózata min­denkor és minden körülmé­nyek között kifogástalanul szállítsa az áramot, ami ma­napság mindennél fonto­sabb ... Gerjenből még egyszer visszapillanthatunk. Ott fönn az ember kicsike kis pont... de neki megadatott, hogy a Dunát dróton lógva nézze meg... Ez pedig még talán a tapsnál is többet ér. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. A légtornászokat mindig megtapsoljuk. Csodát művel­nek, amint fenn, a kupolá­ban egy szál kötélen szóra­koztatnak bennünket. Csoda, mert mi soha sem juthatunk oda, mert tériszonyunk van, meg nem vagyunk légtorná­szok. Nehéz bevallani, de ez a való. Így aztán a légtornásznak, a cirkuszi művésznek kijár a vastaps. A múlt hét végén másféle légtornászok között jártunk. Ok nem kapnak tapsot. Va­lahol kint a mezőn végzik gyakorlatukat, vagy a Duna fölött — mint ebben az eset­ben is —, de távol lakott te­rülettől és így nem is na­gyon tudunk róluk. Pedig ezek az emberek nagyobb tapsot érdemelnének. A lég­tornász egyedül van. Maga magáért felel. A mi művésze­ink pedig csapatban dolgoz­nak. És mint tudjuk, csapat­ban sokkal nehezebb. A légtornászok fönn van­nak százvalahány méter ma­gasan a gerjeni határban, a nagyfeszültségű vezetéken. Az áram a vezetékben „zizeg”, amikor a szerelő kézzel hoz­És megindul a kocsi, fenn a magasban Dr. Csikós Béla az utolsó pillanatban is oktat Felfelé a „toronyba" Az energikus Meixner Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents