Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-08 / 133. szám
1984. június 8. NÉPÚJSÁG 3 Paks, Bezerédj Általános Iskola Tanév végi számvetés a pártszervezetben Madárvárta Dombóváron Következik a niadárvédelmi mintákért... A pedagógus-pártszervezetekben már régóta meghonosodott gyakorlat, hogy — eltérően a többi alapszervezettől — nem novemberben—decemberben tartják meg az éves munkát elemző-értékelő beszámoló-taggyűlést, hanem a tanév végén. A pártszervezet szinte egész tevékenysége az oktató-nevelő munkához kapcsolódik, ami évente szeptemberben kezdődik és júniusban fejeződik be. Természetes, hogy a mérlegkészítésnek időben is ehhez kell igazodnia. A paksi Bezerédj Általános Iskola pártszervezete szerda délután tartotta a beszámoló taggyűlést. Megelőzte ezt az a beszélgetéssorozat, amelyet a vezetőség a taggyűlés előtti hetekben folytatott a tagsággal, az írásos dokumentumok és a személyes tapasztalatok alapján is áttekintette, elemezte az 1983—84-es tanévben végzett munkát. Mind a vezetőség beszámolójából — amit Hernádi István titkár mondott el —, mind a városi párt-végrehajtó bizottság értékeléséből — amit Betlehemi Antal munkatárs ismertetett, mind a vitából kitűnt, hogy az elmúlt tanévben ez a kislétszámú pártszervezet eredményes munkát végzett, jól segítette, ellenőrizte az intézményben folyó oktató-nevelő munkát. A létszám alacsony — mindössze tizenhárom párttagot tömörít soraiban az alapszervezet, ami az iskola dolgozói létszámának csak 10,9 százaléka, önkritikusan állapította meg a beszámoló, hogy az arány nem jó. Évekig nem került sor tagfelvételre, az idén a februári taggyűlésen vettek fel egy fiatal pedagógust, aki azonban nem kapcsolódhatott be a párt- munkába, gyesre ment. A jövőben törekedni kell az eddiginél jobban a folyamatos pártépítő munkára, hisz vannak a tantestületben számosán olyanok, akik minden tekintetben alkalmasak, vagy alkalmassá nevelhetők a párttagságra. Ezzel kapcsolatos a KISZ helyzete is. Más iskolákkal közös pedagógus KISZ-alapszervezet működik, — titkára ennek a párt-alap- szervezetnek tagja —, ám a Bezerédj iskolából mindössze hárman KISZ-tagok. Megfontolandó, hogy létre kellene hozni az iskola önálló KISZ-szervezetét — van annyi fiatal és mozgalmi tevékenységet igénylő pedagógus, akikkel élénk KISZ-étet lenne kialakítható — így a párttaggá nevelés is intenzívebb lehetne. Ahol aránylag kevés a párttag — mint itt is —, ott nem gond őket különféle párt- megbízatással ellátni. A Bezerédj alapszervezetében a már említett gyesen lévő nevelőn és az egy nyugdíjason kívül mindenkinek van pártmegbízatása, legtöbbjüknek nem is egy. És nemcsak az intézményen belüli mozgalmi munkára. E megbízatások száma is jelzi, hogy a tantestület kommunistái élénken részt vesznek a város közéletében. Van köztük városi pártbizottsági tag, népfrontvezetőségi tag, két MHSZ- klubtitkár, városi tanács munkabizottsági tag, munkáskórus vezetőségi tag... a felsorolás nem teljes. Mint a vezetőség beszámolójában megállapította, valamennyi párttag becsületesen eleget tesz pártmegbízatásának. A pártszervezet — mind a vezetőségi üléseken, mind a taggyűléseken — zömmel a neveléssel és az oktatással összefüggő témákat tűzött napirendre. Határozatainak végrehajtását rendszeresen ellenőrzi, figyelemmel kíséri minden szinten. A munka egy-egy részterületéről az illetékesek beszámolnak, ám a tájékoztatás nem korlátozódik a pártrendezvényekre. Jó a tájékoztatás az iskolavezetés részéről, amihez hozzájárul a hetenként ismétlődő vezetői megbeszélés, ezen részt vesz a párttitkár is. Az alapszervezet az iskolát, a nevelőket, a tanulókat érintő minden lényeges kérdésről tud, megfelelő információval rendelkezik. A beszámoltatások alkalmával szükség esetén módosításokat, kiegészítéseket javasol, amelyekre később rendszeresen visszatér taggyűlésen, vagy vezetőségi ülésen. /' Jó a kapcsolat a KISZ- és a pártalapszervezet vezetősége között, a KISZ-titkár rendszeresen tájékoztatja a vezetőséget az ifjúsági szervezet életéről, eseményeiről: Feladat: növelni a szervezettséget, a KISZ- tagság létszámát. Javulás következett be a most véget érő tanévben a szak- szervezeti munkában is, ám itt aránytalanul sok teher nehezedik a titkárra, a jövőben a szakszervezeti bizottság tagjait nagyobb mértékben kell bevonni a munkába. Jól működött az úttörőcsapat — tavaly kitüntetést kapott eredményes tevékenységéért —, és a pártszervezetnek is szerepe van abban, hogy az iskola és az úttörőcsapat eredményesen igyekszik olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyekkel javítani lehet a munka tárgyi feltételeit. Jó a kapcsolat az úttörő- csapat és a közművelődési intézmények között. A tanulók nagy része megtanulta helyesen értelmezni és alkalmazni a demokratizmust, sok tanuló folytat aktív közéleti tevékenységet. Az úttörőcsapat vezetősége igen sokat tesz a hazafias és internacionalista nevelésért is. Rendszeressé vált a közösség előtti dicséret, ranggá lett úttörőnek és kisdobosnak lenni. A társadalmi, nemzeti és nemzetközi ünnepek a nevelő hatású folyamatok csúcspontjai voltak. Eredményes a szakkörök munkája mind úttörő-, mind kisdobosszinten. A pártszervezet folyamatos és következetes irányítóellenőrző, az aktuális oktatási, nevelési problémák feltárását, megoldását segítő tevékenysége tükröződik a szülői értekezletek nagyarányú látogatottságában és aktivitásában, erre utalnak a rendszeresen megtartott fogadóórák tapasztalatai is. A most végződő tanévben kezdődött meg az alapszervezetben az „Időszerű ideológiai kérdések” tanfolyammal a pártoktatás, a hallgatók közel fele pártonkívüli volt. A foglalkozások egy részén élénk vita alakult ki, ám a vezetőség álláspontja, hogy az érvelő-, a vitakészséget fejleszteni kell. A következő tanévben nagyobb mértékben szükséges bevonni a politikai oktatásba a fiatal pedagógusokat. Az alapszervezet — máiusi taggyűlésén — állást foglalt a tekintetben,»hogy a következő tanévben a szak- szervezet a technikai dolgozók részére szervezzen politikai oktatást. A tanév végén elkészített „mérleg” pozitív, a pártszervezet eredményesen működött. A következő tanévben is a fő figyelmet az iskolai oktató-nevelő munka segítésére, a taggyűlésen is feltárt hiányosságok fokozatos megszüntetésére kell fordítani. J. J. A Magyar Madártani Egyesület dombóvári csoportja 1980. óta folytat mind sikeresebb tevékenységet, és számlál Tolna megye nyugati részén közel 200 — főként iskolás korú — tagot. Az önkéntes madárvédők munkacsoportokba osztottan végeznek madártani megfigyeléseket, foglalkoznak a téli madárvédelemmel, s küldenek az egyesületnek két jelentős tórendszerükről szinkronjelentéseket. Az az esemény, mely nemrég adott okot az ünneplésre, éppen e munkával függ össze. A város határában lévő horgász- tavaknál madárvártát adtak át. A harminc négyzetméteres alapterületű faházban főzőfülke, mosdó, raktár és társalgó kapott helyet. Mivel a környék sátorozásra alkalmas, a lelkes csapat nyaranta kényelmes körülmények között végezheti a munkáját. A madárvárta megteremtéséhez a Magyar Madártani Egyesület dombóvári csoportja az egyesülettől, az Egységes termékazonosító kódrendszert dolgoznak ki 1986-ig a legfontosabb 300 beruházási termékcsoportra, majd több száz vállalatnál megkezdik alkalmazását. A kódrendszer kísérletei tavaly elkezdődtek, amikor is a munkálatokba mintegy 120 vállalat kapcsolódott be. Tizenkét termékcsoport kapott sajátos, egységes kódjeleket, amelyek alapján egyértelműen azonosítani lehet a cikkeket, árukat. A kísérletek kedvező eredménnyel zárultak, s így megkezdődhetett a számos előnyt kínáló egységes rendszer bevezetése. Viszkei György, a Magyar Kereskedelmi Kamarában működő Egységes Termék* kódrendszer Iroda vezetője az MTI munkatársának elmondotta: az egységes hazai termékkódrendszer bevezetése minden eddiginél pontosabb központi — nép- gazdasági szintű — készletnyilvántartást tesz lehetővé, és nagyban hozzájárul a vállalati készletgazdálkodás hatékonyságának javításához. Hazánk 1984. január 1- től tagja a Nemzetközi Termékszámozási Rendszernek, amely a fogyasztási cikkeket Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal déldunántúli felügyelőségétől, a dombóvári Városi Tanácstól és a Molnár György Általános Iskolától kapott segítséget. A madárvédők további tervei között — mint ezt látja el szám- és vonalkóddal. A hazai termékazonosítási jeleket — amelyek a beruházási javakra is kiterjednek —, úgy alakítják ki, hogy azok illeszkedjenek a nemzetközi rendszerhez. A fogyasztási cikkeknél távlatilag a nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszert vesszük át, a beruházási javaknál pedig a kódot alkalmazzuk. A munka már megkezdődött. 1986-ig 300 beruházási termékkör azonosító kódrendszere készül el. Olyan alapvető cikkekről van szó, mint a cement, tégla, kohászati termékek, hengerelt rúdacélok, színesfémek, kötőelemek. A vállalatoknál — amelyek termelésükkel, illetve értékesítésükkel foglalkoznak —, fokozatosan biztosítják a rendszer alkalmazásának feltételeit. Vállalat- közi kapcsolataik szervezésében az egységes kódrendszert kell alkalmazniuk, de ha úgy kívánják, emellett megtarthatják és párhuzamosan használhatják eredeti készletnyilvántartási rendszerüket is. A munkában nemcsak az említett vállalatok vehetnek részt; mások Nagy Sándor tanár, illetve csoporttitkár elmondotta — egy madárvédelmi mintákért létesítése szerepel. A mintakertet a városközpontban kívánják elhelyezni. is bekapcsolódhatnak, annál is inkább, mivel a rendszer alkalmazása jelentős előnyöket kínál. Erre a fogyasztási cikkeket exportálókat készteti az is, hogy Nyugat-Európában és Észak- Amerikában csak vonalkóddal ellátott termékeket lehet értékesíteni. Eddig többnyire a magyar vállalatok külföldi partnerei helyezték el a vonalkódj egyeket, vagy ezek adták a csomagolóeszközt, ami viszont csökkentette az exportbevételeket. Számos vállalat — élve a lehetőséggel — máris önállóan bekapcsolódott a rendszer alkalmazásába, így többek között a Budapesti Likőripari Vállalat, a Hunga- ronektár, a Hungarofruct, a Kontakta és a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat. A fogyasztási cikkeknél alkalmazható nemzetközi kódrendszer bevezetésének előkészítése megkezdődött. A vonalkód széles körű alkalmazására azonban a jelenlegi elképzelések szerint csak évek múlva — a legnagyobb áruházakban az ottani technikai feltételek megteremtésével — fokozatosan kerül sor. „...Játszani is engedd..." Bevallom, József Attila gondolata jutott eszembe akkor, amikor Póla Károly, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődési osztályvezetője tanévértékelő beszámolójában az óvodás korú gyermekekről, illetve az óvodai nevelő munkáról szólva kihangsúlyozta a. játék személyiségfejlesztő hatását. A cél: minden körülmények között biztosítani a megfelelő játékidőt, és nem ennek rovására megoldani a váltakozó külső igények hatására támasztott feladatokat. A mozi, a különböző műsorokban való szereplés, felkészülés a különféle vetélkedőkre, és még sorolhatnám, mind-mind a játék, a játékidő rovására mennek. Elgondolkodtató az a figyelemfelhívás, hisz mi, emberek, mindnyájan homo luden- sek vagyunk. Nemcsak gyermekkorban, de felnőttként is szeretünk, néha tudunk, és akarunk is játszani, azért, mert vidámságra, szórakozásra, kikapcsolódásra vágyunk. Gondoljunk csak a különféle pörgő, forgó, villogó, és még nem tudom milyen tulajdonsággal rendelkező ajándéktárgyakra, amelyeket — természetesen? — az apuka használ először. A példa egyébként bővíthető. Elgondolkodtató azért is a figyelemfelhívás, mert — ismereteim szerint — pedagógusképző intézeteinkben oktatják a játék szerepét, jelentőségét. Mégis, úgy látszik, nem árt újra meg újra felhívni rá a figyelmet — a pedagógusokét, de a szülőkét is. Nem árt időnként annak a tudatosítása, hogy a játék a világ megismerésének egy olyan sajátos, közvetlen formája, amelynek a legnagyobb értéke, hogy a teljesség élményét nyújtja, örömforrás, és a gyerekek spontán kezdeményezésére születik. Ebből pedig az következik, hogy felhasználása az említettek figyelembevételével, tiszteletben tartásával lehet eredményes. akár szabadidős (otthoni), akár oktatási keretben kívánják megoldani. A játék csak akkor válik a gyerekek életének részévé, ha gazdagok, sikeresek, és a játékosoknak módjukban áll kezdeményezni, tovább építeni azokat. Természetesen mindehhez kell az egyenrangú — felnőtt is — játszótárs. „A játék egyszerűen minden tevékenységnek az aspektusa, és olyan összefüggésben van a tevékenységgel, mint a képzelet a gondolkodással” — írja Piaget, akinek a megállapításából arra következtethetünk, hogy mindenből lehet játék. Van is, csak néha elfeledkezünk róla. Pedig csakis a játék öröme teheti élménnyé a mindennapokat, óvodában, iskolában és a családban egyaránt. Éljünk tehát vele, „engedjük” játszani gyermekeinket! —él— — a — Fotó; Dombal Terepszemlén a madarászok. Nagy Sándor titkárral az élen Nóta a madárvárta avatóinak Egységes hazai termékkódrendszer bevezetése
