Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-29 / 151. szám
1984. június 29. NÉPÚJSÁG 3 A bűnmegelőzésről A Belügyminisztériumban a közelmúltban megvitatták a bűnmegelőzés időszerű kérdéseit. Ebből az alkalomból Dicz- ig István rendőrezredes, a Belügyminisztérium Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi csoportfőnök-helyettese a bűnözés helyzetéről és a rendőrség bűnmegelőző tevékenységéről tájékoztatta Illés Istvánt, az MTI munkatársát. Hazánk közrendje, közbiztonsága alapvetően kiegyensúlyozott, a szocializmus építését, az állampolgárok nyugodt életkörülményeit a bűnözés nem befolyásolja — mondotta Diczig István. — Ám az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a társadalomnak — ezen belül a rendőri szerveknek — a bűnözés visszaszorítására tett erőfeszítései nem érték el a kívánt hatást. A bűnözés okai gyarapodtak, és az azokat elősegítő körülmények — egyes belső és külső tényezők hatására — az utóbbi időszakban megváltoztak. Ennek következtében a bűnözés nőtt, veszélyesebbé vált. Az ismertté vált bűncselekmények számában lényeges az emelkedés: a korábbi, évenkénti mintegy 110 ezres átlag az 1970-es évek második felében 120 ezer fölé emelkedett; 1980-ban túlhaladta a 130 ezret, az elmúlt évben pedig meghaladta a 150 ezret. Tavaly az összes bűneset 71 százaléka történt a városokban, ezek 39 százaléka Budapesten. A bűncselekmények száma csaknem az egész országban növekedett, a legerőteljesebben Hajdú, Borsod és Pest megyékben, míg Csongrád- ban, Békésben és Bácsban csökken, vagy stagnál a bűnözések száma. — Ami a bűnözés struktúráját illeti: a társadalom számára veszélyesebb bűnesetek szaporodtak, a korábbiaknál tudatosabb, szervezettebb törekvések jelei mutatkoztak a bűncselekmények végrehajtásában. A vagyon elleni bűncselekmények száma a korábbi 60—70 ezerről az utóbbi két évben 80 ezer fölé emelkedett, részarányuk az összbűnözésben mintegy 60 százalék. A jogsértők egyharmada a társadalmi tulajdont, kétharmada a személyiek javait károsította. Az 1960-as évek második felében okozott, mintegy 200 milliós anyagi kár az elmúlt évben csaknem 1,6 milliárd forintra növekedett. Mindinkább állandósul az erőszakos, garázda jellegű cselekmények magas száma. A gazdasági visszaéléseken belül gyarapodnak a deviza- és a vámszabályok megsértésével kapcsolatos bűntettek. Szűkül viszont — a különböző megelőző intézkedések hatására — a gazdálkodás rendjével kapcsolatos bűncselekmények elkövetésének lehetősége. A nemzetközi vonások erősödnek, elsősorban a csempészésben, a kábítószer-kereskedelemben, a hamisított külföldi fizetési eszközök forgalomba hozatalával, valamint egyes élet-, illetve vagyon elleni jogsértésekben. — A bűnözésnek mind aktív, mind potenciális bázisát adják a munkakerülők- számuk állandóan emelkedik, az országban mintegy 15 ezren folytatnak ilyen életmódot. Főleg körükből kerültek ki a lopások, betörések, csalások, az erőszakos bűncselekmények tettesei, a nemzetközi jellegű bűnözés elősegítői, a prostitúció terjesztői. Sajátos kategóriát képez a cigány bűnözőknek az a csoportja, amely a társadalomba való beilleszkedés zavaraival küzd, állandó munkát nem vállal. Általános bűnözési okként hazánkban is érvényesülnek olyan világjelenségnek tekinthető, úgynevezett kriminogén tényezők, mint például a lakosság mobilitása, az urbanizáció és a motorizáció nyomán előállt gyors változások. — A társadalmi tulajdon kezelőinek, használóinak a közös vagyonért érzett felelőssége nem megfelelő, a beruházásokat nem követi mindenkor a vagyonbiztonságot szolgáló intézkedés. Az áruellátás és szolgáltatások esetenkénti hiánya is gyakran hozzájárul a korrupciós kapcsolatok és üzérkedés kialakulásához. A népgazdasági ágazatok és a vállalatok, az országos és a helyi érdekek közötti ellentéteket gyakran jogsértés útján igyekeznek feloldani. Nem kielégítő a gyermek- és ifjúságvédelem rendszerépek hatékonysága. A túlzott mértékű alkoholfogyasztás visszaszorításában alapvető fordulatot nem sikerült elérnünk. Az utógondozás jelenlegi gyakorlata mellett változatlanul nagy a bűnismétlés veszélye. — A bűnözés — anyagi következményein kívül — közvetlenül hat a lakosság közérzetére. Igaz, csak ritkán ragadja meg a közvélemény figyelmét egy-egy kiemelkedő bűnügy, de ezek fölött is napirendre tér az emberek többsége- a tapasztalatok szerint a lakosság úgynevezett kriminalistái érzékenysége viszonylag alacsony. Ez bizonyos fokig érthető, hiszen a közbiztonság szilárd, a köznyugalmat súlyosan zavaró bűncselekményektől nem kell tartani. Következésképpen a lakosság inkább passzív szemlélője, mint tevékeny résztvevője a bűnmegelőzésnek. Mindamellett az állampolgárok joggal várják el a hatóságoktól, hogy a bűnözést jóval alacsonyabb szintre szorítsák, hogy eredményesebb legyen a felderítő munka, következetesebb, de főképpen hatásosabb a felelősségrevonás. Mindez a bűn- megelőzés társadalmi méretű, átfogó, koordinált rendszerének megteremtését igényli. — A bűnözés elleni küzdelem fő terhe mégis a hivatásos bűnüldözőkre, a rendőri, ügyészi, bírói szervekre hárul. Munkánk körülményeit, nehézségeit a kövélemény ismeri és értékeli is. A tegnapi eredmények azonban mára, vagy holnapra már nem elegendőek, ezért szükség van a bűnmegelőzési és a büntető eljárási tevékenység javítására és hatékonyságának növelésére. A legjobb megelőzés, visszatartás az, ha a bűncselekmények elkövetését a lehető legrövidebb idő alatt követi a felderítés, valamint a gyors és törvényes felelősségre vonás. A bűnüldözők a munka fokozott ésszerűsítésével, az erők, eszközök célszerű csoportosításával, a belső tartalékok feltárásával már eddig is törekedtek a felderítés javítására, de a megoldás lehetőségeit tovább kell keresni. Mind több és több eset igazolja ugyanis, hogy a meggyőzés és a nevelés olykor már nem elegendő a bűn- megelőzésben: szükség van konkrét gazdasági és jogi intézkedésekre, a számonkérés különböző formáinak alkalmazására. Az egységes szemlélet kialakítása és a társadalmi ösz- szefogás megkívánja a bűnmegelőzés szervezeti és jogi kereteinek kiszélesítését is. Hogy mindez milyen állami intézkedéseket és társadalmi lépéseket kíván, azt már hosszabb ideje vizsgálja egy, a legkülönbözőbb tudományágakat képviselő tudóscsoport, amely jelentést készít az illetékeseknek a társadalmi beilleszkedés zavarairól, azok okairól és kiküszöbölésük lehetséges módjairól — mondotta a csoportfőnökhelyettes. A húskombinátban jártunk (3.) Őszinte szó nélkül nem megy „Eladható árut kell előállítani” vés a vállalat vezetői részéről, hogy mindenekelőtt a fegyelmezetlenségeket kell megszüntetni. Erről a délutáni termelési tanácskozáson részletesen beszélt Baunok Dénes főosztályvezető, amivel az ott ülő dolgozók is egyetértettek. Mert a húskészítményeket vásárló országok ellenőrzik rendszeresen a tisztaságot, a gyártás körülményeit és minden esetben az importáló ország higiéniai követelményeinek kell megfelelni. Ahhoz, hogy a 3800 tonna amerikai dobozolt sonkát elő tudják állítani, keményen dolgozó és fegyelmezett kollektívára van szükség. — Az együttgondolkodásban, a tenniakarásban még nem látok előrelépést — mondja az igazgató. — Ehhez nyugodt légkör kellene — vetem közbe. — Ebben egyetértünk. De azt tudnia kell, hogy ennél a vállalatnál 140 egyetemet, főiskolát végzett ember van. Az összetétel lényegesebben jobb, mint a többi vállalatnál. A csipkerózsika-álomból kell felébredni. A vezetők mindenkor legyenek a helyükön, és akkor a helyzetnek javulnia kell. — Munkaerőhiánnyal küzdenek. A művezetők legtöbbször azt mondják: ha erélyesebben lépnek fel, akkor elmennek az emberek. — Nem lehet játszani. A technológiai és a munkafegyelem elsődleges. Igenis, köA szekszárdi húskombinát vadonatúj üzem. De mégis szükséges a sertésvágóvonal cseréje, vásárolni kell sonkacsontozó gépet, feltétlenül meg kell oldani a fagyasztó és hűtőtárolótér problémáját. Mert volt olyan időszak — amikor a piac pangott —, hogy a fél országban szekszárdi húst tároltak. Pihenőképpen kísérőm a gyártmányfejlesztésről beszél. Arról, hogy ma már jogos igény: legyen a szekszárdiaknak olyan termékük, amit csak ők csinálnak. Megkóstoljuk a szekszárdi szüreti kolbászt, ami a helyi sajátosságokhoz igazodik. Finom. Kellően borsos, paprikás... Bemegyünk a csomagolóüzembe, majd a főzőbe. Itt is a hőség fogad. Áll a levegő. Pedig a mennyezeten látom a központi elszívó berendezést. Az üstök ontják a meleget, itt csak a ventillátor segítene, ha lenne. A termelési tanácskozáson is a hőségről panaszkodnak. A főosztályvezető figyelmezeti a műszakiakat, hogy ne a központi elszívóval foglalkozzanak, mert az nem megoldás. Enyhe huzatot kell csinálni ezekben az üzemrészekben, mert máskülönben „megfőnek” az itt dolgozók. Ahogy haladunk kifelé az üzemből egyre inkább kellemesebb érzés fog el. A véres hús látványa még a hagyományos disznóvágáskor sem kellemes, hát akkor itt, amikor óránként 130 sertés „leheli ki a lelkét”. A raktárban sorakoznak a konzervek, a folyosón százával lógnak a félsertések. Kint pedig kamionok rakodnak... Ügy tűnik, mintha békésen menne itt az élet, pedig a látszat csal. Rengeteg feladatot kell megoldani addig, míg azt mondhatjuk, hogy a Szekszárdi Húskombinát rendben van... Az igazgatót a felvásárlás körülményeiről is faggatnom kell. Sok termelő — nagyüzem is és a háztáji is — panaszkodik. Nem akkor viszik el a kész sertést, amikor a az vágásérett, vagy néha nem kapják meg időben a pénzüket... — A vállalat 26 százalékkal több sertést vásárolt fel eddig, mint amennyi a jelzés volt. Ez óriási gond. Természetesen voltak fizetési gondjaink is. Azt hiszem, hogy az idei évben nagyon sok vállalat likviditása az első hónapokban nem volt olyan, amilyennek lennie kellene. Mi is voltunk olyan helyzetben, hogy több pénzünk volt kint, mint amennyivel tartoztunk. De a tartozás az tartozás, és senkit sem érdekel, hogy miért nem fizettünk. Megoldódott a gondunk, és ma már mindenkit kifizetünk időben. Ebben nagy segítséget nyújtott a bank megyei vezetése is. A termelési tanácskozáson két fontos mondatot hallottam. — Minden körülmények között meg kell oldanunk, hogy eladható termékeket gyártsunk! — Pár éven belül Szekszár- don az ország legjobb húskombinátjának kell lenni! A kijelentések az igazgató szájából hangzottak el. Természetesen a hozzászólók ennek szellemében mondták el problémáikat: „A minőségi munkához több idő kellene” — mondta az egyik fiatalember. „Van olyan időszak, amikor annyira kevesen vagyunk, hogy minőségi munkát képtelenek vagyunk végezni...” A minőségi munkavégzés igénye megvan. NA lehetőségét kell megteremteni. És lehetőség megint csak az üzemen belül van. Az ott dolgozó emberek tehetnek a legtöbbet. A fiatal és ambíciódus középvezetők, a szakmunkások azok, akik már lassan öt éve itt dolgoznak, és szívesen dolgoznak a húskombinátban. Elviselték azt is, hogy pár év alatt több ezer ember megfordult itt. Hazafelé ballagva még a vasútnál is a számban érzem a szekszárdi szüreti kolbász ízét. És azt hiszem, ez a legfontosabb. A sonkacsontozóban állunk. Válogatják a húst. Színre. Az egyik csészébe a világos, a másikba a sötét árnyalatút és a a harmadikba a darabolt részeket kell belerakni. Az amerikai vevő még azt is megköveteli, hogy az egy dobozba került sonka azonos legyen. És a vevő igényét teljesíteni kell. A Szekszárdi Húskombinátban több mint félmillió sertés és közel negyvenezer szarvasmarhát vágnak le évente. A termékek jelentős része exportra kerül. Kemény minőségi követelmények szerint. Ügy, hogy közben az alapanyagot előállító üzemek érdeke az, hogy minél rövi- debb idő alatt vágásérett legyen az állat, ami olcsóságot is jelent. Ez azonban itt a húskombinátban rengeteg gondot okoz. Mutatják a gyűjtőcsészéket, melyek alján áll a véres víz. A „felfú- jatott” állat húsa vizenyős lesz, ami gátolja a későbbi feldolgozást. Mert mint az előbb is írtam: a konzervdobozban színre azonos hús kerülhet, felbontás után a metszésfelület egyszínű lehet. De még sorolhatnánk a követelményeket. A szekszárdi húsüzemnek a hazai piacon is meg kell felelnie. Feladatuk: Tolna megyét ellátni hússal és húskészítményekkel. Az export minden esetben olyan higiéniai megkötéseket jelent, amit nagyon nehéz megvalósítani. És itt kap nagy jelentőséget az a törekvetelni kell. Aki amiatt megy el, mert fegyelmezetten kell dolgozni, az menjen. Véleményem szerint a munkásembert nem kell örökké fegyelmezni, mert szeret dolgozni, de csak akkor, ha szervezetten teheti ezt úgy, hogy folyamatosan, ütemesen dolgozik. Akkor a keresete is megfelelő, és nem idegesíti az, hogy már megint nincs valami, vagy egyik nap ezt kell, a másik nap pedig azt kell csinálnia. Őszinte szó nélkül nem megy. Ebbe a dicséret és a figyelmeztetés is beletartozik. A szekszárdi szüreti kolbász A dobozolt sonka készítése elsőrendű feladat Mérlegelés a lezárás elüti HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly
