Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-28 / 150. szám
1981. június 28. KÉPÚJSÁG 3 A dolgozók üdülni mentek Két hétre leállt a termelés a cipőgyárban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A hagyományoknak megfelelően két hétre leállt a termelés a Bonyhádi Cipőgyárban. A több, mint másfélezer dolgozót foglalkoztató gyárnál már hagyomány, hogy az igen jelentős tmk- munkálatok elvégzése céljából két hétre le kell állni, hogy az egész — többszázas — géppark rekonstrukcióját elvégezzék, az üzemrészeket fertőtlenítsék, meszeljék, illetve kifessék. Ezekben a munkálatokban nemcsak a félszáznál is több tmk-s dolgozó vesz részt, hanem azok is, akik most nem mennek szabadságra. Itt kell megemlíteni, hogy a vállalat vezetősége lehetővé teszi tíz család NDK-beli üdültetését. Az említett tíz család NDK-beli üdültetési költségeihez a vállalat jelentős összeggel járul hozzá. A fentieken túlmenően a vállalat lehetővé teszi 200 dolgozó részére a bérelt üdülőben való üdültetést is. A cipőgyár június 25-én állt le. A két hét alatt a dolgozók kipihenik magukat. Horváth József Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Tegnap a bátaszéki áfész klubtermében tartotta június havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének Elnöksége dr. Kálmán Gyula elnökletével. Részt vett az elnökség munkájában dr. Csizmadia Gyula, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa szövetkezetpolitikai főosztályának helyettes vezetője is. Első napirendként az elnök beszámolt a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a két elnökségi ülés között tett főbb intézkedésekről, majd az általános szövetségi titkárság előterjesztése alapján megvitatta „A nőpolitikái határozatból adódó feladatok megvalósítása a Tolna megyei Fogyasztási Szövetkezeteknél” című előterjesztést. A napirendhez Helle János- né, a Bátaszéki Takarékszövetkezet és Bodony Lajos, a bátaszéki áfész elnöke adott írásbeli kiegészítést. A vezető testület megállapította, hogy a nőpolitikái feladatok végrehajtása a Tóiba megyei Fogyasztási Szövetkezetekben jó irányban halad. Érdeke ez valamennyi fogyasztási szövetkezetnek, hiszen dolgozóik 69 százaléka, tagságuknak pedig több mint 40 százaléka nő. A szövetkezetek az elmúlt években gazdasági és társadalmi tevékenységükkel jelentős mértékben tudták befolyásolni a működési körzetükben élő nők élet- és munkakörülményeit, közéleti aktivitását, műveltségi színvonaluk alakulását, a fogyasztói kulturáltság fejlődését. A nőpolitikái határozat megvalósítása a szövetkezeteknél folyamatos és rendszeres, ezért az elnökség új feladatok meghatározását nem tartotta szükségesnek, de ráirányította a szövetkezetek figyelmét, hogy növeljék tovább a nőszövetkezők számát a jövő évi tisztújítás során fordítsanak nagyobb figyel, met arra, hogy a nőtagságból minél nagyobb számban kerüljenek a választott testületekbe. Segítsék elő a nődolgozók politikai, általános és szakmai műveltségének növelését, és az arra rátermett nők, tudatos vezetőzé nevelését. A takarékszövetkezetek erősítsék tovább a takarékos szemléletet, szolgáltatásaik bővítésével segítsék a családok és a nők gondjainak megoldásában. Az elnökség az előterjesztést, az elhangzott kiegészítésekkel elfogadta. A harmadik napirend keretében a szövetkezeti tag- szervezés, a célrészjegy-, és részjegyalapnövelés helyzetét vizsgálta a vezető testület. Ügy értékelte, hogy a meglévő jogszabályok megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy tovább erősödjön a szövetkezeti tagok és a szövetkezetek tagsági kapcsolata. SZOBOSZLA1 JENŐ r Uj eljárás a búzacsíra rovartalanítására A tárolt búzacsíra sugárke- zeléses rovartalanítására fejlesztettek ki eljárást a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben. A búzacsíra meg. óvására hazánkban első ízben alkalmaznak úgynevezett ionizáló sugárzást, amikor a kívánt rovarölőhatást a sugár- energia pontos adagolásával érik el. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, most folyik az ily módon kezelt termék forgalmazásának engedélyezése. A korszerű táplálkozási formák terjedésével egyre bővül a kereslet a nagy rost- és tápanyagtartalmú gabonakészítmények iránt. Ma már a gabonaipar önálló boltokkal rendelkezik Budapesten, amelyekben különböző, magas tápértékű gabonatermékeket, így búzacsírát is jelentős mennyiségben árusítanak. Nő ezeknek a termékeknek az exportja is. A bővülő kereslet azonban számos tárolási problémát vet fel. A búzacsírának ugyanis nagy a nedvességtartalma és a rovarok számára kedvező életfeltételeket nyújt. A rovarveszély ellen jelenleg alkalmazott vegyszeres védekezés csak részben jelent megoldást, ugyanis a kártevők különböző életszakaszukban eltérően érzékenyek a vegyszerezésre, és mindig van olyan generáció, amelyik közömbös a védekezés e formája ellen. Emiatt a tárolt terméket többször is kezelni kell, ami viszont részint költséges, részint időigényes, mivel a vegyszeres kezelés után biztonsági okokból kilencven napig nem szabad nyúlni a gabonához. A sugárral kezelt élelmiszereknél ezek a problémák mind kiküszöbölhetők. Fizikai eljárásról lévén szó, vegyszeres maradék nem keletkezik, ezért feleslegessé válik a várakozási idő is. Fontos szempont az is, hogy a sugárzás valamennyi rovarra hatással van, a beavatkozást tehát nem kell ismételni. A gabonatermékek — így a búzacsíra — iránt növekvő kereslet felvetette e védekezési módszer kiterjesztését. A búzacsíra esetében a sugár- kezelés eredményei biztatóak. Sikerült meghatározni azt a sugárzási mennyiséget, amely valamennyi rovart elpusztítja, ugyanakkor a beavatkozás a termék alkotórészeiben — vitaminokban, li- pidekben — alig okoz változást. A húskombinátban jártunk (2.) Amíg miniéi ember megtalálja a helyét „Elvileg minden funkciót betöltöttünk*’ Zoboki Béla magas, jóvágású fiatalember. Szótlan. Mint mindenki, akivel eddig beszélgettem. Nehezen nyilatkoznak meg az itt dolgozók. Az az érzésem, hogy valami miatt nem akarnak beszélni a vállalat gondjairól. Félnek? Vagy nem érdekli őket? Munkahelynek tartják, ahol muszáj dolgozni és kész? A többi nem érdekes? Ez sem lehet igaz, mert délután a vágósor és bélüzem dolgozóinak termelési tanácskozásán kemény szavak követik egymást. Pedig ott volt több mint száz munkás, az igazgató és a főosztályvezető is. És mégis. A hozzászólók őszintén, nyíltan mondták el problémáikat. Négy asszony mellett ültem és amikor Hartmann Lajos azt mondta: „ahol a művezető a helyén van, ott rend is van!”, akkor — „így van” —, mondták az asszonyok és megtapsolták az igazgatót. „Végre valami, egy őszinte kijelentés”, mondta egyikük. Az igény megvan az őszinte szóra. És ezen a termelési tanácskozáson őszintén beszéltek az emberek. A főosztályvezető, Baunok Dénes alig beszélt tíz percet és végig a hibákat mondta, dicsért is, de minden egyes munkahely sorra került. A fegyelmezetlenségeket, a selejtes, rossz munkát elemezte. A művezetőket is szidta. Zoboki Béla, művezetőtől kérdezem: — Van-e rangja a középvezetőnek? két az üzem sorsa. Túlórát csak pénzért vállalni nem lehet. Koródi Katalin átlagban 260 órát dolgozik havonta. A vállalat munkásszállóján — egy háromszobás lakásban — lakik, többedmagával. A törzsfelvágóba — így hívják munkahelyét — kérte magát, mert itt többen lehet dolgozni, meg jobb a kollektíva is. — Miért túlórázik? — Nincs semmim. Dolgozni kell. — Egész nap ilyen ütemben dolgoznak? — A nyolc óra alatt van kétszer tízperces szünet. A többit itt töltjük a szalag mellett és dolgozunk. A másik teremben, ahova Bálint Mihály kalauzol, a sonka csontozása a feladat. Az ütem rettenetesen gyors. Számomra annak látszik, de valóban az is, mondják többen is. A sonkacsontozóban teljesítményben dolgoznak keményen. Negyvenkét darab sonkát kell egy műszakban feldolgozni egy embernek. Ezért jár 100%-os bér Deles István, a comb- és lapockacsontozó csoportvezető' je 1979-ben szegődött el a húskombináthoz. — Mindenki teljesíti a normát? — Nem. A fiatalabb segédek még nem tudják teljesí-teni. Nagy figyelmet kíván a bontás Folyamatosan ellenőrzik a hús minőségét — A művezetőség még nem rang. A véleményem, hogy a rangot nem adják, azt mindenki saját magának teremtheti meg. — Mennyire érzik az emberek magukat húskombiná- tosnak? — Megvan az a mag, aki húskombinátosnak mondható. Egyre többen vagyunk. És azt hiszem ezek az emberek képesek arra, hogy a többieket „vigyék magukMl”. Sok idő kel ahhoz, hogy összerázódjon az itt dolgozók, nagyrésze egységes szemléletű, vállalatért tevő csapattá. Nincs öt perce, hogy beszélgettem Koródi Katalinnal, a feldolgozó soron. Néztem a fiatal lány kezeit és a futószalagot, ördöngős dolog az egész. Míg beszéltünk, addig is járt a keze. Azért is érdekes, hogy mit mond Koródi Katalin, mert az idén a húskombinát dolgozóinak nagy része minden szombaton dolgozott, túlórázott. Ez a tény pedig azt is jelentheti, hogy már érdekli az embere— Akkor kevesebbet is keresnek. — Természetesen. — És aki teljesíti? — Az 6000—6500 forintot keres. — Túlórával? — Azzal. — Kötelező a túlóra? — Nem. De, mindenkinek élni kell! A vállalat helyzetéről szeretnék információt. A csoportvezető szívesen válaszol: — De, csak a mi üzemrészünket ismerem — tér ki az általánosítás elől. — Mikor lesz ebből az üzemből igazán üzem? — Szerintem öt év míg ösz- szerázódunk. — Hol van a nagyobb probléma: a vezetésben, vagy a munkásoknál. — Fiatal ez a garnitúra. Gyakorlatlan. Van probléma a vezetésben is. — Váltottak le embereket is — mondom. — Váltottak, de hogy miért, azt nem mondták. Később amikor az igazgatóval beszélgetek, neki is felteszem a kérdést: — Igaz-e, hogy a húskombinát dolgozói úgy érzik: a napi százforintos1 értéket haza kell vinni? — a kérdés nem érte meglepetésként Hartmann Lajos. De, mégis dühös lesz. Igaza van, hogy mérges-rám. Egy ekkora vállalatnál lényeges a társadalmi tulajdon. Izgat a kérdés, mert ahol kialakult egy ilyen szemlélet, ott nagy bajok vannak. De, hallgassuk Hartmann Lajost: — Nem a 100 forintos lopásokért volt itt mindennapos vendég a rendőrség. Szerintem a dolgozók fogékonyak mindenre, nem szabad ott keresni a hibát, ahol nem találjuk. Egyértelműen azt kell kijelenteni, hogy a főosztályvezetőktől a csoport- vezetőikg mindenkinek nagyobb felelősséget kell vállalnia. Fontos, hogy olyan bizonylati fegyelmet alakítsunk ki, amely nem teszi lehetővé — mint tavaly —, hogy öt és félmázsa szekszárdi csontnélküli karatj árultak feketén. — Azt mondják, hogy ön nagyon keményen lépett fel — Január elsejétől vagyok itt. Hagytam mindenkit dolgozni, mert az a véleményem, hogy csak nyugodt légkörben lehet tisztességesen dolgozni. Mára az a véleményem, hogy sokan nem éltek ezzel. A vezetési stílus, olyan, amilyen, önként vállalt feladatok vannak és aki kétszer-háromszor nem teljesíti azt, annak kénytelen vagyok fegyelmit adni. — Lehet így vezetői egységet teremteni? — Nehéz, mert az évek során klikkek alakultak ki. Még mindig azt mondom, hogy a fizikai munkások fogékonyak, csak nekik soha senki nem mondta meg, hogy mi a helyzet a vállalatnál. Amikor lent az üzemben kísérőmtől kérdezem: milyen itt a közösség, hogy az embereket mennyire érdekli ez a vállalkozás?, akkor Bálint Mihály azt mondta, hogy „rázós téma”. — Elvileg minden funkcióban van ember, mindennek megvan a helye. Hogy ez mennyit ér? Nem tudnám megmondani. Ha egyszer azt elérjük, hogy minden ember megtalálja azt a helyet, ahol a legtöbbet tudja nyújtani, akkor nyert ügyünk van! Klasszikus szakmunka a sonka csontozása (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF GOTTVALD KAROLY
