Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

1984. június 24. TOLNA ' , liÉPÜJSÁG 5 lfírcagzo erkelylada Bélyeggyűjtőknek Korea Érdekes, színekben gazdag, keleti ornamentikával díszí­tett bélyeg ad keresztmetsze­tet a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság életéről. Megismerhetjük az ország múltját, különleges viselete­ket, népi játékokat, a növény- és állatvilág jellegzetes kép­viselőit. Bélyegek szólnak áz ország szocialista átalakulá­sáról, a felszabadító háború­ról, a békéért küzdő újság­írók konferenciájáról. A bé­lyegek zömén — a korábbi­aktól eltérően — angol fel­iratok is olvashatók, így az európai filatelisták jól eliga­zodhatnak a koreai soroza­tokon. Az erkélyt tavasztól őszig a lakás hasznos terévé lehet varázsolni. Ne lomtárnak használjuk, inkább színes, tarka virágokkal tegyük von­zóvá az ott-tartózkodást, s így emeljük lakóhelyünk, környezetünk szépségét. Az erkélyek-loggiák nagy részét, ha már rászánják ma­gukat a virágosításra, sokan azt muskátlival ültetik tele. Ez kétségkívül szép és mu­tatós virág, azonban vannak olyan tájolású erkélyek, ahol a leggondosabb ápolás mel­lett sem lesznek szépek. Mel­lettük szól viszont, hogy egy kis gondossággal, hozzáértés­sel átteleltethetők, különösen, ha pincébe, vagy más félho­mályos és fagymentes helyre menekíthetjük őket. De más, ugyancsak deko­ratív, szép és olcsó egynyári virágok közül is válogatha­tunk. Virágültetésre még ma is legmegfelelőbb a nagyjá­ból másfél méter hosszú, 25—30 cm mélységű faláda. Ha olajfestékkel átkenjük, egy-két évvel meghosszabbít­hatjuk az élettartamukat. Az ilyen kis felületre zsúfolt vi­rágok nagyon hamar felélik a föld tápanyagkészletét, ezért legjobb a földet évente cserélni bennük. De ha erre nincs mód, legalább a meg- kérgesedett felső réteget hántsuk le, és a ládát töltsük fel az ismert Florasca C földkeverékkel. Mielőtt elha­tároznánk, milyen növényt ültetünk ki, figyeljük meg erkélyünk „mikroklímáját”. Északi tájolású helyre feles­leges napimádó növényt ül­tetni, nem lesz belőle semmi. A nagyon szeles helyre kitett ládába nem lehet futó petú­niát tenni, vagy sarkantyúkét, mert a szél rendre összetöri a lebegő hajtásait. Napos helyen igen hálás — egész nyáron virít — a piros paprikavirág. Jól mutat mel­lette a kék Agerátum, a bojtocska, apró pamacsszerű virágaival. Kedvelt a már említett Petunia, változatos, tarka színeivel, és bódító illa­tával, akárcsak a nagyon vi­rulens tátika. Azonban ezek­ből és minden másfajta vi­rágból, ha erkélyre ültetjük, az alacsony, bokrosodó vál­tozatot keressük. Nem ké­nyes, a napi öntözést igen­csak meghálálja a Tagetes — bársonyvirágnak, büdöskének is nevezik — szép rozettás sárga-barna virágait. Ugyan­csak az erkélyládánk dísze lehet a porcsinrózsa, fehértől sárgán át a piros minden árnyalatában borítják a föl­det, ötforintnyi nagyságú szimpla, vagy telt virágai. A magjait a földbe szórja, a következő évben vetés nél­kül ismét kikel. A gyengébb megvilágítású helyekre inkább Begóniát — közismertebb nevén jégvirá­got ültessünk, amely szintén egész nyáron virít, akárcsak a már említett bojtocska, ami félárnyékban is meghoz­za a maga virágait. Hogy jobban bokrosodjon, az új hajtásait csípjük vissza. Egynyári virág a sarkantyu- ka, s ha a szél nem töri, meghozza az élénksárga vi­rágait. A virágok megválasztásánál fontos a színek egymásra ha­tása. A fehér mindenhez il­lik, azonban a kétféle piros már üti egymást, zavaró a kétféle rózsaszín vagy vilá­gos sárga egymás mellett. Hogyan gondozzuk az er- kélxjádába ültetett növénye­ket? Túl sok teendőnk nincs velük. Ha nagyon napos he­lyen állnak, a kánikulában reggel-este locsoljuk őket, máskülönben elég a napi egyszeri öntözés. Az elvirág- zott részeket időnként szed­jük le, nemcsak azért, mert nem szépek, hanem a nö­vényt ily módon további viru- lásra késztetjük. Ha a tő körül a föld a locsolástól el- kérgesedett, kis fadarabkával lazítsuk fel, s időnként tápsó- oldattal locsoljuk. KOMÁROMI MAGDA Széles nyári öv - hevederből Vásároljunk (a Röltex-boltokban kapha­tó) keskeny és széles hevedert. A rajz sze­rint, vagy annak nyomán, a saját ötlete­inktől vezérelve, mutatós és egyéni övét varrhatunk. A széles hevedercsíkot a de­rékbőségünk szerint levágjuk, és szétnyit- hatós cipzárat varrunk a két végére. Ez­zel csukódik. A keskeny hevedereket dí­szítésként öltjük az övre, kulcskarikákkal, esetleg egy-két kulcsot is hordhatunk ilyen módon rajta. Miután tizenöt centis össze­csukható cipzárral még nem találkoz­tunk, a cippről levágott fél fogazatokkal az öv elejét díszíthetjük. Az öv drapp, ho­mok — vagy kekiszínű, szafari stílusú ru­hához illik. Bábu a falon Szabadtéri tálalóeszközök Régtől kedvelt játékszere a gyermekeknek a mozgatható bohóc. Nagyszüleink gyer­mekkorában is ismert volt. Minden elvégzendő felada­tot érdemes a tervezéssel kezdeni. Gondoljuk át jól, milyen figurát szeretnénk és mekkorát. Ezután készítsük a kezünk ügyébe a követke­ző anyagokat: egy dekoráci­ós karton, négy darab Mil- ton-kapocs , vízfesték vagy színes filctollak, vékony spár­ga és olló. Mielőtt kiszabnánk a bá­bu alkotórészeit, válasszuk ki a legjobban sikerült váz­latot, ezt vágjuk ki, helyez­zük a kartonlapra, és rajzol­juk körül. A mi ábránkon látható, hogy a fej és törzs egybeszabott, a két kéz és két láb külön-külön elemek. Tehát összesen öt részt kell kivágni. Színezhetjük vagy a kiszabást követően, vagy mi­után körberajzoltuk. Mivel a bohóc a falon lóg majd, elég az egyik oldalát színezni. Most fordítsuk színes olda­lával lefelé az öt részt és he­lyezzük a rajzon látható mó­don egymásra a darabokat. Erősítsük egymáshoz Milton- kapoccsal, és az utolsó ké­pen látható módon fűzzük bele a vékony spárgát. A madzag lelógó végére cso­mózzunk egy hurkot, vagy kössünk egy függönykarikát nehezéknek. A bohóc kalap­jának felső részére külön hur- kocskát kell fölragasztani, ennél fogva lehet a falra he­lyezni. Tartósabb lesz a játék, ha az egészet furnérlemezből ké­szítjük el Ahogyan a díszesen megte­rített asztalra, ünnepi vacso­rához nem való a papírtá­nyér, a kerti tűzhelyen sü­tött kolbászt, szalonnát sem tálalhatjuk díszes porcelán étkészletben. Ilyen alkalom­ra kitűnően megfelelnek a falapokból, lécekből összeál­lított találódeszkák, reke­szek, alátétek. A paprikát, paradicsomot, retket, hagymát, a gyümöl­csöket 30x20 cm-es fareke­szekben (1) kínálhatjuk. Ké­szítéséhez egy 30x20x0,5 cm- es fenéklap, 4 db 30 és 4 db 20 cm-es, 3x1 cm keresztmet­szetű léc, valamint egy négy részre fűrészelt, kb. 6 cm át­mérőjű, 8 cm hosszú farúd (a sarkok merevítéséhez) szük­séges. A lefűrészelt darabo­kat szegekkel erősítsük ösz- sze. Sajt, felszeletelt kenyér, szalonna tárolására való egy lécekből összeállított, lába­kon álló falap (2). Készítése­kor két, hosszában elhelyezett kb. 35—40 cm-es lécre szegel- jünk sűrűn egymás mellé 25 cm-es lécdarabokat. Az így kialakított lapra 2—2 felül­ről beütött szeggel erősítsünk négy darab, 4x4 cm-es faha­sáb lábat. A megsült hús, kolbász, burgonya stb. egy lábakon álló deszkán (3) található. A lábasdeszka egy 30x25 cm-es A PIZZA-TÉSZTA KÉSZÍTÉSE Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 csésze tej, 1 kávéskanál cukor, 5 evőka­nál olaj. Az élesztőt két evőkanál tejjel és a cukorral elkever­falapból és a lap négy sar­kára alulról felszegeit négy fahasábból áll. A deszka fe­lületét ne lakkozzuk vagy fes­sük, esetleg alufóliadarabot terítsünk rá, ha sült húst vagy kolbászdarabokat he­lyezünk el rajta. A sütés, főzés nélkül fo­gyasztható felvágottak, kol­bászfélék, szalámi stb. egy fatörzs-szeletből készült, és egy „fogassal” ellátott állvá­nyon (4) található. Egy kb. 20 cm átmérőjű fatörzssze- letbe marjunk vagy farag­junk 2 cm-nyi átmérőjű mé­lyedést. Abba üssünk egy 25 cm-es, a lyukba illő vastag­ságú farudat. A rúd felső vé­gébe fúrjunk 4 db, egymásra merőleges irányú fél centi­méter átmérőjű lyukat. A jük, liszttel megszórjuk a te­tejét, és letakarva 10 percig állni hagyjuk, langyos he­lyen. Ugyanígy langyos hely­re tesszük a lisztet, és a te­jet is kicsit langyosítjuk. Mély tálba tett liszt közepé­be öntjük a megkelt élesz­tőt, az egy csésze langyos te­lyukakba ragasszunk rövid keményfacsapokat, vagy ra­gasztás nélkül, szorosan il­lesztve négy csaprúddarab- kát. A négy „fogasra” akaszt­hatjuk majd a páros kolbászt, szalámit, esetleg a zsinegen függő szalonnadarabot. Evőeszközöket, szalvétát, szívószálat stb. helyezhetünk a kerti asztalra egy négyre- keszes tartóban (5). Ugyan­úgy készül, mint a zöldség­gyümölcs kínáló, csak az ol­dalfalak magasabbak, belse­jét pedig két válaszlap négy részre osztja. A fenéklap és a válaszlapok azonos vastag­ságú (kb. 8 mm-es) falemez­ből készülhetnek. Az alacso­nyabb válaszlap fele magas­ságáig fűrészeljünk bevá­gást. Hosszát mérjük meg, és egy ugyanilyen méretűt ala­kítsunk ki a magasabb vá­laszlapon is. Az egész tartó felemelhető és szállítható lesz a válaszlapba vágott nyílás­nál fogva. A kéz számára fű­részeljünk ki a falapból egy 10x3 cm-es részt. A válasz­lapokat szegekkel kapcsoljuk az oldalakhoz, majd 2—2 fa­csavarral a fenéklaphoz is. A tálalóeszközöket ne fes­sük be, s a felületeket ne is lakkozzuk. Szebb a természe­tes színű faanyag, melyet — ha szükségek — mosogató- szerrel, kefével tisztíthatunk. jet, és hozzáadjuk az öt evő­kanál olajat; a turmixgép tésztagyúró tartozékával ad­dig keverjük az anyagot, míg teljesen összeáll, illetve elválik a táltól. Ezután még 2—3 percig szintén dagaszt­juk a tésztát, hogy jó sok le­vegő kerüljön bele. Liszte­zett tálban, letakarva a tész­tát, langyos helyen keleszt- jük. A kelesztés kezdetekor bekapcsoljuk a sütőt. Forró sütőben sütjük. A pizzát süthetjük egybe is, és az asztalnál adagoljuk. Még nem késő... A rendőrök a megmondha­tói, és sajnos a mentők is, ho­gyan emelkedik ugrásszerűen a közúti gyermekbalesetek statisztikája szünidő bekö­szöntővel. A gyerekek nagy része csak a nyári szünidő néhány hetét tölti szüleivel, nagyszü­leivel, iskolai úttörőtáborban — egyszóval felnőtt-felügye­let alatt. Azok a gyerekek — elsősorban a városi gyerekek —, akiket nem íratnak be a nyári napközibe, bizony a nap nagy részén utcán, tere­ken töltik idejüket. A forgalom pedig nagy, mindig nagyobb, megérkez­nek a külföldi turisták is és a gyerekre — ha nem készít­jük fel jól, nap mint nap őt — ezernyi veszély leselkedik. A szülő dolga, hogy a gyere­ket rendszeresen figyelmez­tesse az utcai közlekedés óva­tosságot követelő szabályai­ra, de ez még nem elég. Tenni elsősorban a felnőtt társadalomnak kell. Az utcán közlekedő gyalogosnak bi­zony rá kell szólni a „más gyerekére” is, ha az ész nél­kül rohan át a forgalomban, de még ennél is fontosabb, hogy a járművezetők óvato­sak legyenek, többet tartsa­nak be még az írott szabá­lyoknál is, hiszen ha egy gye­rek az úttest szélén rohan vagy akárcsak álldogál, ak­kor sem lehet tudni, mikor jut eszébe lelépni róla. Tanít­juk a gyerekeket, hogy álló jármű előtt ne lépjenek az úttestre, mégis talán ebből származik a legtöbb, nagyon súlyos, olykor „sajnos halálos gyermekbaleset. Ha felnőtt áll két autó kö­zött, azt a közlekedő jármű­vezető rendszerint látja, és módja van óvatosabban ve­zetni, de a gyerek kicsi, őt ta­karhatja az autó. Bizony ilyen esetben olyan baleset is történhet, ami kivédhetetlen a vezető részére. Csak a leg­gondosabb felkészítéssel lehet védeni a gyereket. Előkerülnek a biciklik is. Sok gyerek most ül először saját kerékpárja nyergébe. Talán éppen azért kapta, mert jó «volt a bizonyítvány, mert az egész tanévben be­csületesen dolgozott. Jó dolog a kerékpár, de nem forgal­mas városi utcákra való! Alig kezdődik meg az iskolai szünet, máris hajmeresztő mutatványokat látunk: au­tók, autóbuszok között ciká­zó kis kerékpárosokat. Egyik oldalról óvjuk őket, de a má­sik oldalról — és ez a szülő feladata — csak olyan helyen engedjük őket kerékpározni, ahol nincsenek veszélynek kitéve. Engedjük őket a köz­lekedési parkokba, ha lehet, vigyük magunkkal a kerék­párt a nyaralásra, vagy a la­kótelepeknek azon a részén kerékpározzanak a gyerekek, ahol nincs nagy 'forgalom. És amire harmadszorra, de talán legjobban hangsúlyoz­va szeretnénk felhívni a fi­gyelmet: egy-egy nyár több száz vízi balesetére, melynek áldozatai jórészt gyerekek, a kis- és nagykamaszok sorá­ból kerülnek ki. A gyereket tanítsuk meg úszni, és tanít­suk meg arra is, hogy a víz­zel nem szabad könnyelműs- ködni még annak sem, aki tud úszni. Ne üljön csónak­ba — még felnőtt kísérettel sem az a gyerek — aki nem úszik biztonságosan. Ne evezzen gumimatracon a Balatonba mélyen még az sem, aki úszni tud, hiszen pillanatok alatt támadhat olyan vihar, ami terhével együtt piheként kapja fel a gumimatracot. A vakáció legyen jó, kel­lemes, nem tiltó táblák sze­gélyezte néhány hónap, de éppen ezért időben tegyünk meg mindent a gyermekek biztonsága érdekében. S. M.

Next

/
Thumbnails
Contents