Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

/ TOLNÁÉ 2 NÉPÚJSÁG 1984. június 24. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Moszkvában Konsztantyin Csernyenko fogadja Dániel Ortegát — A lengyel tanácsválasztásokon kudarcot vall a földalatti ellenzék bojkottfelhívása — A kormá­nyon levő pártok visszaesése az Európa-parlament újra­választása során — A csehszlovák kormányfő Damasz- kuszban. Kedd: Irak és Irán egymást vádolja a korlátozott tűz­szünet megsértésével — Haladó vezetők letartóztatása Uruguay-ban ás Dominikában. Szerda: Szovjet—francia csúcstalálkozó, Mitterrand el­nök Moszkvába érkezik — Indiában változatlanul feszült a helyzet a szikh területeken — Az amerikai külügymi­niszter és a szovje nagykövet megbeszélése. Csütörtök: A kolumbiai Cartagenában megkezdődik a latin-amerikai adós országok értekezlete — Luns búcsú- sajtóértekezlete Brüsszelben, mielőtt átadná Carrington- nak a NATO főtitkári posztját. Péntek: Kádár János és Helmut Kohl találkozója Bu­dapesten — Kiszabadulnak az UNITA által elhurcolt csehszlovák túszok — Mondale Bradley Los Angeles-i főpolgármesterrel tárgyal, demokrata alelnökjelölt-ke- resés. Szombat: Bejrutban a hét folyamán többször kiújulnak a harcok, Szíria próbál közreműködni egy tartós fegyver­nyugvás megvalósításában. A hét 3 kérdése 1. Hogyan alakultak a héten a kelet-nyugati tárgyalá­sok? Sok lényeges kérdésben természetesen nincs egyetér­tés, például arra vonatkozólag sem, hogy ki a felelős a feszültség kiéleződéséért. De egyetértés nyilvánult meg a tekintetben, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi helyzet további romlásának megakadályozása érdekében. Ez a párhuzamos gondolatsor Budapesten is, Moszkvában is megfogalmazódott, két jelentős kelet-nyu­gati csúcstalálkozó kapcsán. Moszkva volt a színhelye a héten a szovjet—francia csúcstalálkozónak. A tárgyaló küldöttségeket Francois Mitterrand és Konsztantyin Csernyenko vezette. (Telefotó) Kohl kancellár magyarországi látogatása jelentős ese­ménye kétoldalú kapcsolatainknak, elég utalni a hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodás továbi ér­vényesítésének szándékára, a beruházások területén elő­irányzott közös munkára, a kulturális kontaktusok bőví­tésére. De kifejezésre jutott a két ország érdekeltsége a normális, rendezett európai viszonyok kialakításában és fenntartásában is. (Igaz, ennek egyik, ha nem a legfőbb, akadálya az amerikai rakétatelepítés Nyugat-Európában, amely elsősorban az NSZK-ban történik.) A nemzetközi és európai helyzet bonyolult képletének megfelelő volt a moszkvai szovjet—francia csúcstalálko­zó is. A két ország szoros kapcsolatait mi sem jellemezte jobban, minthogy a hatvanas évek kezdetétől több, mint tucatnyi csúcstalálkozót tartottak. De 1980 óta szünet keletkezett a legmagasabb szintű párbeszédben, s a szo­cialista Mitterrand kétségkívül nehezebben határozta el magát a moszkvai utazásra, mint korábban akár De Gaul­le, Pompidou vagy Giscard d'Estaing. Az újabb talál­kozó mindenképpen pozitív jelzés, még akkor is, ha a szovjet fővárosban nemcsak érdekazonosságokról, de szembetűnő nézetkülönbségekről is szó esett. A kelet-nyugati kapcsolatok területén érdeklődést kel­tett a bejelentés, miszerint Sir Geoffrey Howe brit kül­ügyminiszter nemsokára Moszkvába látogat, s ezzel kö­veti kollégáinak, Andreotti olasz és Genscher nyugat­német külügyminiszternek látogatásait a szovjet főváros­ban. Aligha véletlen e három ország diplomáciájának ak­tivitása, hiszen e három fő „rakéta-befogadó ország” nyil­ván saját bőrén érezheti, milyen veszélyeket és biztonság- koékázatokat vett magára az amerikai elképzelések igen­lésével. Február és június között e három ország kor­mányfője járt egyébként hazánk fővárosában is. A csúcstalálkozók haszna kézenfekvő, de a csúcsok csú­csa, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti leg­magasabb szintű találkozó továbbra is várat magára. Nem keveset beszélnek róla, de aligha kerülhet rá sor a kö­zeljövőben. Reagan ugyan — nyilván az elnökválasztások közeledtével — nagy általánosságban találkozási kész­ségét hangoztatja, de szavait nem hitelesítik a tettek. Elég arra utalni, hogy folytatódik a rakétatelepítés; egy híján háromszázmilliárdos, 299 milliárd dollár összegű katonai költségvetést fogadtak el az USA-ban; a fegy­verkezési verseny új fordulóját szeretnék kierőszakolni az űrben; nincs válasz a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés által előterjesztett konstruktív javaslatok' egész sorára. A francia elnöki látogatás alkalmából tartott moszkyai sajtóértekezleten Zamjatyint egy szovjet^-amerikai csúcs lehetősége felől is kérdezték. A Szovjetunió komolyan veszi a csúcstalálkozók kérdését, a jelenlegi tárgyalások is ezt igazolják — hangzott a'válasz. — Az Egyesült Ál­lamok álláspontjában viszont nincs olyan változás, amely arra utalna, hogy az óhaj általános hangoztatásán túl Washington igazi készséget mutatna a csúcstalálkozót igénylő kérdések felvetésére és megoldására. Előrelépés ezen a területen sem lehetetlen, de ahhoz az Egyesült Államoknak tettekben is megnyilvánuló va­lódi tárgyalási szándékot kell mutatnia... Mintegy 15 ezren tüntettek New Yorkban a Reagan-kor- mányzat közép-amerikai politikája ellen 2. Mit jelentett a szavazás a tíz közös piaci országban? Jelentéktelen választásnak ritkán tulajdonítottak akko­ra jelentőséget, mint az Európa-parlament képviselőire leadott voksoknak. A Strasbourgban székelő európai törvényhozás 434 képviselője csak ajánlási joggal ren­delkezik, de még ezek az indítványaik is sorra elsüllyed­tek a Közös Piac gépezetének útvesztőiben. Az ötévenként tartott választás (1979 után ez most a második szavazás a tíz országban) azonban belpolitikai hőmérőzés lehet. Sokkal megbízhatóbb formában, mint a közvéleménykutatások, de számításba kell venni, hogy meglehetősen nagy a tartózkodás: az országok többségé­ben a szavazásra jogosultak fele sem élt e lehetőséggel. Így is tanulságos lehetett a választások végeredménye, Görögországon kívül ugyanis szinte mindenütt visszaes­tek a kormányon levő politikai erők. Nagy-Britanniában a konzervatívok, Olaszországban a kereszténydemokraták, az NSZK-ban a CDU, és különösképpen a szabad de­mokraták, akik a parlamenti részvételhez szükséges öt- százalékos küszöböt sem tudták átlépni. Franciaországban viszont a szocialisták és a kommunisták. Nehéz lenne te­hát balra vagy jobbratolódásról szólni, inkább a gaz­dasági nehézségek érződtek a választópolgárok tartóz­kodásában, illetve állásfoglalásában. (Rendkívül jó ered­ményt ért el az Olasz Kommunista Párt, első ízben meg­előzte a kereszténydemokratákat. A jobboldali sajtó „Berlinguer-részvétszavazatokról” cikkezett, pedig min­denekelőtt arról volt szó, hogy az urnák előtt egyre töb­ben tették magukévá a kommunisták helyzetértékelését. Bejutottak az Európa-parlamentbe a Zöldek is, sokként hatott viszont a francia szélsőjobboldal előretörése...) A választás nem hat ki közvetlenül a hatalmi viszo­nyokra, hiszen a közeli jövőben nem esedékesek általá­nos választások a közös piaci országok egyikében sem. Kétségtelen átgondolásra és felülvizsgálatra késztethet azonban, s ebben a bonyolult helyzetben ül össze a most kezdődő héten a közös piaci tízek csúcsértekezlete. Leg­utóbb Athénban gyakorlatilag kudarcot könyveltek el, s most sem ígérkezik könnyebnek a kompromisszum, hi­szen számot lehet vetni a belső elégedetlenséggel. A kör négyszögesítése sohasem könnyű... 3. Milyen eredményeket hoztak a lengyel tanácsválasz­tások? Egy-egy ország helyi képviseleti választásai nem képez­nek nemzetközi méretű eseményt, a lengyel tanácsválasz­tásokra azonban odafigyeltek Európában s a kontinen­sen kívül is. Ennek oka a földalatti ellenzék kihívása volt: felhí­vással fordult a lakossághoz, hogy bojkottálja az urnákat, s így jelezze: a konszolidáció nem halad előre. A felszó­lítás kudarcot vallott, s a lengyelek háromnegyede sza­vazott az új törvény alapján, amely mindenütt kötele­zővé tette a kettős jelölést. A távolmaradók jó része sem bojkottal élt: nem szavazhattak a lakóhelyüktől távol levők (külföldi út, üdülés, kórház, szolgálat stb.), sokan pedig általában minden közéleti megnyilvánulástól visz- szavonultak. A területi megoszlás természetesen eltért, egyes vajdaságokban 50—60 százalékos részvételről ad­hattak számot, másutt csaknem 90 százalékosról. Politikai erőpróba volt, s a konszolidáció fontos csatája lett. A lengyel vezetés messzemenő realitásérzékét mu­tatja ugyanakkor, hogy nem fújták meg a győzelmi har­sonákat. Hangsúlyozták: bizonyára sok szavazónak is vannak még fenntartásai, míg a távolmaradókat sem le­het általában „ellenségnek” nyilvánítani. A küzdelem te­hát folyatódik, s a tanácsválasztás jelentős állomást je­lentett a folyamatban: hozzájárul a földalatti ellenzék teljes elszigeteléséhez, s nehezíti a kívülről szervezett lengyel-ellenes kampányokat. RÉTI ERVIN Törökország bécsi nagykövetségének épülete előtt pokol­gép robbant szerdán egy gépkocsiban Helmut Kohl befejezte magyarországi lálogalásál (Folytatás az 1. oldalról.) kancellárját, feleségét és a kíséretében lévő személyisé­geket. Az ünnepélyes búcsúztatás­ra megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, és felesége, Marjai József, Vár- konyi Péter külügyminiszter, továbbá a politikai és gazda­sági élet több más vezető személyisége; ott volt Kővári Péter, a Magyar Népköztár­saság bonni nagykövete. A díszszázad parancsnoka je­lentést tett az NSZK kor­mányfőjének, majd felcsen­dültek a két ország Himnu­szának hangjai. Ezután a magyar és az NSZK-beli vezetők — a há­zigazdák és vendégeik — el­köszöntek egymástól. A kü- löngépnél úttörők virágcsok­rokat nyújtottak át a szövet­ségi kancellárnak és felesé­gének. Lázár György és Hel­mut Kohl — akinek szemé­lyében Helmut Schmidt 1979. évi útja után most második alkalommal látogatott Ma­gyarországra szövetségi kan­cellár az NSZK-ból — még néhány szíves szót váltva, kézfogással búcsúzott egy­mástól. A repülőgép néhány perc­cel 17 óra előtt elindult Bu­dapestről. Ortega Varsóban Daniel Ortegának, a nica- raguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Orszá­gos Vezető Tanácsa tagjának, a Nemzeti Üjjászületés Kor­mánya Kormányzó Tanácsa koordinátorának vezetésével nicaraguai párt- és állami küldöttség kezdett tárgyalá­sokat szombaton a lengyel fővárosban. A küldöttséget Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel kormány elnöke hívta meg lengyelországi munkalátoga­tásra. Dániel Ortega megkoszo­rúzta a varsói Ismeretlen Ka­tona sírját, majd találkozott Wojciech Jaruzelskivel. Ez­után három munkabizottság­ban megkezdődtek a lengyel —nicaraguai tárgyalások. A kormányülés előtt lőtték a kormánypalotát A libanoni nemzeti egység­kormány sorsdöntőnek mon­dott szombati ülése előtt Ra- sid Karami miniszterelnök nyugat-bejrúti hivatalát vet­te célba a szíriai kezdemé­nyezésre épülő rendezési ter­vet elutasító jobboldali mi­líciák tüzérsége. A kormány­palota és a tájékoztatási mi­nisztérium őrizetével megbí­zott katonák közül három megsebesült. A reggeli órák­ban 14 polgári lakos sebe­sült meg a bejrúti zöld vo­nal nyugati oldalán. A több napja tartó tűzszü­netet felborító tüzérségi ösz- szecsapások új hulláma pén­teken este kezdődött, rövid­del azután, hogy Amin Dzse- majel elnök és Karami kor­mányfő egyaránt derűlátóan nyilatkozott a „visszafordít­hatatlannak ítélt megbékélés esélyeiről. Szíria ragaszkodik az Ab­del Halim Haddam alelnök részvételével kidolgozott li­banoni biztonsági terv vég­rehajtásához, még akkor is, ha ez közvetlen beavatkozást tenne szükségessé részéről — idézte Háfez Asszad állam­főt az An-Nahar című bej­rúti napilap. Szíria nem en­gedheti meg a rendezési terv bukását, mert Izrael saját politikai és katonai céljaira használná ki a kudarcot — hangsúlyozta Asszad. A libanoni kormány — Amin Dzsemajel elnökleté­vel — a kiújult harcok elle­nére megtartotta szombati ülését a bikfajai elnöki pa­lotában. PANORÁMA BUDAPEST Borisz Balmont, a Szov­jetunió szerszámgépgyártási és szerszámipari minisztere, aki Kapolyi László ipari mi­niszter meghívására látoga­tott hazánkba, szombaton el­utazott Budapestről, ahol tárgyalásokat folytatott a magyar és a szovjet szer­számgépipari együttműködés fejlesztésének további lehe­tőségéről. * Szombaton elutazott ha­zánkból a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság szövetségi bíróságának dr. Sztojan Gyuranovics elnök által vezetett küldöttsége, amely dr. Szilbereky Jenő­nek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének meghívására jú­nius 18. óta tartózkodott ha­zánkban. * Pullai Árpád közlekedési miniszter meghívására Kari Lausecker osztrák szövetsé­gi közlekedési miniszter jú­nius 21—23. között hivatalos, baráti látogatáson Budapes­ten tartózkodott. PRÁGA Szombaton délelőtt haza­érkezett az UNITA elnevezé­sű angolai ellenforradalmi szervezet által tavaly márci­usban foglyul ejtett csehszlo­vák túszok utolsó, húszfőnyi csoportja. A csehszlovák lé­gitársaság IL 62-es különgé- pe 9 óra után néhány perc­cel szállt le Prága ruzynei repülőterén. VARSÓ Lengyel—Magyar Baráti Társaságot hoztak létre Krakkóban a Jagelló Egye­tem tanárainak kezdeménye­zésére. A társaság a két nép hagyományos barátságát fel­olvasóestek, filmvetítések, találkozók, kirándulások szervezésével fogja propa­gálni. Ősztől magyar nyelvi lektorátus is működik majd Krakkóban. MOSZKVA Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Sir Geof. frey Howe brit külügymi­niszter július elején a szov­jet kormány meghívásán látogatást tesz a Szovjet­unióban. MÜNCHEN Autóbalesetet szenvedett é: életét vesztette Marianm Strauss, Bajorország minisz terelnökének, a CSU vezé rének felesége. A balese körülményeit még nem tisz tázták; annyi ismeretes, hog; a kocsit Marianne Straus maga vezette. A jugoszlávia látogatáson tartózkodó Fran Josef Strauss Ljubljanábc azonnal hazautazott.

Next

/
Thumbnails
Contents