Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
1984. június 1. %PÜJSÄG3 Műszaki igazgatási társulások megyénkben Magas színvonalú állattenyésztés Fornádon és Kecsegén A szarvasmarhatelep jól funkciooál Százharmincmillió forint a sertéságazat fejlesztésére Zubonyai János és Kovács József villanyszerelők a hármas számú istállónál a kapcsolószekrényt szerelik A lakosság építési ügyeinek szakszerűbb, színvonalasabb ellátása szükségessé tette a tanácsi hatáskörök hatékonyabb ellátását, az építési hatósági jogkörök decentralizálását. A volt járások irányítása alá tartozott községek építési ügyeit a városi műszaki osztályok vették át. Azok a községek, amelyekben a közlekedési ellátottság fejlettsége és a körzetükben folyó építkezések nagy száma a decentralizálást indokolta, I. fokú építésügyi hatósági jogkört kaptak. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium előzetes hozzájárulása alapján —, 1984. április 1-től a megyében 15 községi tanács vb szakigazgatási szervét ruházta fel I. fokú építésügyi hatósági jogkörrel. Az érintett községi tanácsok műszaki igazgatási társulásokat hoztak létra, általában nagyközségi székhellyel, ott, ahol a feladatok Űj, gazdaságos terményszárítási módszert dolgoztak ki a keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karán. Egy ott tervezett adapter beépítésével lényegesen kevesebb energiával lehet működtetni a gazdaságokban használt szárító- berendezéseket, s ugyanakkor az adapter felhasználásával szárított termény kevesebbet veszít beltartalmi értékéből. Az új megoldás azon a felismerésen alapul, hogy a szárítóberendezések döntő többségénél a terményen át- áramló meleg levegő sebessége az egész szárítási folyamat alatt változatlan. A szárítás utolsó szakaszában, amikor már kevesebb vizet kell elvonni, ugyanazon erősségű, mint kezdetben, s így az energiafogyasztás a végén már nincs arányban a szárítási eredménnyel. Az adapter a szárítás első szakaszában növeli, az utolsó szakaszában pedig csökkenti a szárító levegő sebességét. Ezzel megszünteti az utolsó szakasz energia-pazarlását, ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítva voltak. Általában olyan községekben, amelyek vonzáskörzete az érintett községek szempontjából meghatározó volt. A megyében hét műszaki igazgatási társulás alakult, így a jövőben Győré község Nagymányokhoz, Györköny, Kajdacs, Pálfa és Sárszent- lőrinc Nagydoroghoz tartozik. Alsónána és Báta műszaki igazgatási társulása Bátaszéken, Bogyiszlóé pedig Tolnán székel. Szakály község Hőgyészhez, Ozora és Tolnanémedi pedig Pincehelyhez tartozik. Az ireg- szemcsei műszaki igazgatási társulás intézi a felsőnyékiek, a magyarkesziek és nagyszokolyiak építési ügyeit is. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ez az intézkedése elősegíti az építési ügyek helybeni intézését, az egységesebb szemlélet kialakítását, valamint a társult tanácsok jogainak maradéktalan érvényesítését. és- megakadályozza, hogy a kívánatosnál magasabb hő csökkentse a — mintegy elégesse — a termény fehérje- tartalmát. Az új módszert elsősorban ;a kukorica szárításánál lehet eredményesen alkalmazni, de alkalmas a búza és más szemes termények felesleges nedvességének eltávolítására is. Az Alkotó Ifjúság pályázaton díjat nyert berendezés gyártására pályázatot hirdettek, s ezt egy fiatal mérnökökből és más szakemberekből szerveződött budapesti gmk nyerte meg. A számítások szerint az adapter beszereléssel együtt mindössze 150 ezer forintba kerül, és ez, a szárító kihasználtságától függően 10—15 nap alatt megtérül. Az új módszer elterjesztésére, a berendezés hasznosítására a mosonmagyaróvári egyetemi kar az Alkotó Ifjúság egyesülés energiaszervezési irodájával szerződést kötött, s kísérletek kezdődtek a módszer továbbfejlesztésére. Az üdülőkörzetek élelmiszer-ellátása Az élelmiszer- és vegyiáru- nagykereskedelmi vállalatok, valamint a termelők már valamennyi üdülőkörzetben — a Balatonnál, a Mátra környékén,- a Duna-kanyarban és a Velencei-tónál — megkötötték a megállapodásokat a kiskereskedelmi vállalatokkal a nyári ellátás biztosítására. Az áruszállítási szerződések megkötése során a vállalatok figyelembe vették, hogy — anyagi megfontolásból — mind a hazai, mind a külföldi turisták egyre inkább az üzletekben, piacokon vásárolnak, s nem járnak naponta többször vendéglőbe. Húsból és húskészítményekből kielégítő lesz a választék. A kedvelt szabadtéri sütéshez, grillezéshez baromfit, növényevő halakat, valamint tengeri halakat kínál a kereskedelem. Pontyot, süllőt, harcsát is lehet ugyan majd kapni az üzletekben, ezekből azonban csak a vendéglőknek ígérnek folyamatos ellátást. A kereskedelem fokozott figyelmet fordít arra, hogy a főszezonban az üdülőhelyeken megfelelő legyen a választék az olcsóbb húskészítményekből is. A vásárlók az idén sem számíthatnak arra, hogy boltnyitáskor minden üzletben friss kenyeret, péksüteményt kapnak. A kis kapacitású üdülőhelyi pékségek ugyanis nehezen győzik a nagy nyári forgalmat. Az ellátást jelentős mértékben segítik a magán-kenyérárusok, akik egyre nagyobb számban jelennek meg az üdülőhelyeken is. A Duna-kanyar kenyérellátását várhatóan javítja majd az új kenyérgyár, amely tavasszal kezdte el működését. Tej- és tejtermékekből a korábbi években is volt elegendő, a kánikulai hónapokban azonban hiánycikknek bizonyult az üdülőkörzetekben a tartós tej. Lényeges javulás az idén sem várható; a teljes hazai szükségletet ugyanis csomagolóanyag hiányában nem tudfák kielégíteni. A zöldség-gyümölcs kínálatot az elmúlt három évben is jelentősen javította, hogy a kistermelők, kiskerttulajdonosok kereskedői engedély nélkül értékesíthetik terményeiket. Ezek az árusok a boltok nyitása előtt, illetve zárás után, és többnyire szombat—vasárnap is árusítanak. A tapasztalatok szerint még a távolabbi vidékek kistermelőinek is megéri, hogy a Balaton partjára vagy éppen a Mátrába szállítsák a friss gyümölcsöt. A Tamási Állami Gazdaságban mintegy hét éve döntöttek arról, hogy a sok helyen lévő szarvasmarha-ágazatot koncentrált telepen tartják, magas technikai és biológiai szintet érnek el. E tervet megvalósították: Fornádon jól működik a komplex szarvasmarhatelep. A költségek kedvezően alakulnak, s az ál'attartás fő ágazatává vált a gazdaságnak. A sertéstenyésztés fejlesztését is célul tűzték, most ennek megvalósításában körülbelül a „félidőben'’ vannak. Kecsege-pusztán jelölték ki az új telep felépítésének helyét. Pontosabban nem is újról, hanem részben felújítottról van szó, . ugyanis két régi szarvasmarha-istállót is átalakítanak, hármat pedig új anyagokból építenek, s ez után a régi szerfás kocaszállásokat is korszerűsítik majd. Egyelőre ott tartanak, hogy egy istállót mór feltöltöttek sertésekkel. A többiben az iparosok dolgoznak. A gazdaság saját, 150 fős építőbrigádja végzi a 130 millió forintot érő beruházás kivitelezését. Az építőbrigádnak, üzemágnak saját tervező csoportja is van, így nincsenek ráutalva kívülálló cégek szolgáltatásainak igény- bevételére. A sertéstelepet a saját szisztéma szerinti berendezéssel szerelik fel. A szakemberek sokéves tapasztalata, néhány újdonság felkutatása és annak itteni adaptálása adta az alapot az új rendszerű istállóberendezés kialakítására. Az itatás sajátos módon történik, vízszintszabályozás csövekből kapják a jószágok a vizet, ami egyszerűségével, kevés karbantartási igényével jól bevált. E szerkezetek a vízzel takarékoskodni is tudnak. Az etetést kocsikból oldják meg, vályúban kapják a jószágok a takarmányt, az almot pedig lengőlapátos szerkezet viszi az istállók végén lévő gyűjtőhöz, és onnan naponta elszállítják. Csik Gyula, a gazdaság beruházási és fejlesztési főmérnöke elmondta, hogy még az idén az istállókat betelepítik. Jövőre csak a kisegítő berendezések elkészítése marad, valamint a telep teljes útrendszerének kiépítése. A korszerű sertéstelepet még egy kúttal „megerősítették”: most két hidrogló- busz ad biztonságosan vizet. A beruházást a gazdaság teljes egészében saját eszközeivel valósítja meg, hitelt nem vettek fel, állami támogatás pedig nincs. A jövő év végére kompletté teszik a telepet. Akorra a teljes villamos hálózatot a föld alatt vezetik. Kiépítik a szennyvízelvezetés csatornáját, és a dolgozók részére egy új szociális épületet létesítenek, egy meglévőt pedig felújítanak. így a jövő évtől már a sertéstelep ke- csegei dolgozói is olyan jó körülmények között dolgozhatnak, mint Fornádon az állattenyésztők. A beruházás teljes üzembe állítása révén mintegy tízezer hízóval többet küldenek a vágóhídra, mint a korábbi években — eddig nyolc-tízezer hízót tudtak évente értékesíteni. Olcsóbbá tette a beruházást az a tény, hogy saját műhelyben készítették a vasszerkezeti anyagokat. Az egyenként 700 négyzetméter alapterületű istálló karám- rendszerét is a gazdaság erdejéből termelt, s feldolgozott akácfából készítették el. A múlt évben építésre mintegy harmincmillió forintot, a gépészeti munkára pedig tizenötmillió forintot költöttek. Idén az elvégzett munkák értéke nagyobb lesz, mint 1983-ban volt. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó; Gk Ez a „sikk”? Volt idő, amikor hazánk viselet- és viselkedéstörténetének kutatói, frakkban és klakkban gondolkodtak. Egy bizonyos társadalmi réteghez tartozásának éppúgy ez volt a félreismerhetetlen jele, mint valamilyen eseményen való részvétel nélkülözhetetlen kelléke. Emlékszem olyan korszakra, amikor „jobb ember” keménykalap (kobak) és csokornyakkendő nélkül elképzelhetetlen volt. De olyanokra is, amikor a lódenkabát éppúgy nemzeti viseletnek számított, mint egykor pásztorainkon a szűr és a suba. Vagy a guba, ami az előbbivel nem azonos, és egyáltalán nem pénzt jelent. Tessék nyugodtan mosolyogni, de volt idő, amikor a néphatalom iránti hűség egyik jele volt, ha valaki tüntetőén soha nem kötött nyakkendőt. (Nota bene: néhai Veres Péter bácsi a Horthy-időkben se kötött, mégse volt — akkori nyelven — rendszerhűnek mondható.) Mindez a nem éppen ízes, cseppet sem magyaros, de közismert „sikk” gyűjtőszó alatt is összegezhető. Volt már „sikk” a topisság, a gondosan kirojtozott farmer, a csak cipőkanállal felölthetö bőrnadrág, a fémszegekkel kivert lájbli, a rohamutászok csizmájának mai változata és más mosolyogni való dolog. Ez alighanem így lesz a jövőben is. Itt-ott például már előjelei észlelhetők annak, hogy „sikk" elegánsan öltözni, ami nemcsak pénztárca, hanem jóízlés dolga is ... Egy rendőrtiszt ismerősünk a közelmúltban azonban másféle, főleg a fiatalok körében terjedő „sikk”-re hívta fel a figyelmet. Ha nem beszélünk róla, attól még aligha szűnik meg. Ez a nyers, durva modor, a trágárság, a tisztességes emberi érintkezés szabályainak figyelmen kívül hagyása. Tévedés ne essék! Egyik sem törvénysértés, hisz modorbeli szabályokat nem ismer a jogalkotás. A tény azonban mégis bántó, és emellett elgondolkodtató. A netáni rendreutasítás ugyanis többnyire kiváltja az agresszivitást: — szóban. Mindehhez tulajdonképpen kellene némi bátorság is. Főleg, ha a mondott jelenség elsősorban jó erőben lévő, árnyékuktól meg nem ijedő férfiakkal fordulna elő. Csakhogy nem így történik. Többnyire meg- lettebbekkel, idősebbekkel, nőkkel és olyanokkal, akik nem szívesen vállalják az állatidomár szerepét egy-egy kisebb- nagyobb csorda csikasszal szemben. Magyarázat mindenre van, bizonyára erre is akad. Csakhogy túl könnyű lenne az „elidegenedés”, „rohanó élet”, „nehéz gyerekkor" és más hasonló kifejezések használatával megelégedni. Az említettek gyerekkora egyébként többnyire cseppet sem nehéz. Csak azt szeretném tudni, felnőtt koruk milyen lesz ... ? ORDAS IVÁN Az istállók belső felszerelését a gazdaság műhelyeiben készítették. Tágas, levegős, a jószágnak jó körülményeket adó ez az épület A bal oldali épületet már betelepítették sertésekkel, a másik háromnál belső szerelést végeznek, az ötödik épület falegyenben van Gazdaságosa bb term é ny szá r ítás
