Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
1984. június 23. TOLNA \ _ "NÉPÚJSÁG 7 Az új igazgató a szomszédból jött Felszabadítani a szakemberekben szunnyadd energiát Perger Imre (49 éves) huszonhét évig dolgozott a Si- montornyai Bőrgyárban. Segédmunkásként kezdte és kereskedelmi igazgatóként érte a felkérés: vállalja el a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat vezetését. "W Perger Imre Megyénk legjobb vállalatai közé tartozott a bőr és szőrme. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Az utóbbi két-három év azonban — a gazdasági hanyatlás — nem kímélte a vállalatot. Egyre nehezebben tudtak „lábon maradni”. Ez annak is betudható, hogy kevés terméket gyártottak, így nehezen tudtak reagálni a piac igényeire. Mart hiába készült itt kiváló minőségben a szőrme, hiába volt kitűnő a konfekciórészlegük, a termék iránt a kereslet csökkent, mert a szoros gazdasági életben a luxuscikkek iránt csökken az igény. A szőrme a világon mindenütt luxusnak számít. A szőrme ezen felül szezonális termék... A vállalat másik terméke, a labda is hiába készül világ- színvonalon, mégiscsak olyan áruk, amelyek nehezsn adhatók el. A vállalat az előbbiek miatt is nehezen tudott gazdálkodni a készleteivel, ami Az első darabok elkészültek a simontornyai márkajelzésű labdákból Csomagolják az exportlabdákat pénzügyi nehézségeket okozott... Évekkel ezelőtt nagyon jó üzletnek ígérkezett a le- vaclast, ami tulajdonképpen a kisebb értékű bőrök újra hasznosításának lehetőségét takarja. A vállalat felkészült a levacla§t gyártására, de üzletet nem tudott belőle csinálni. Mindezek együttes hatásaként az utóbbi két évben a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat a gyengélkedő termelőegységek közé került. Ezek után került Perger Imre igazgatónak 1984. április 1-től a vállalathoz. Pár hónap múlt el. azóta. Perger Imrének nem kellett bemutatkoznia új munkahelyén. Simontornyán él születésétől. A szomszédból jött igazgatóval a kezdésről, a tervekről beszélgetünk. — Mi volt az első teendője? — Az üzem dolgozóit megkérdeztem: mi a véleményük arról, hogy a jelenlegi problémákból ki tudunk-e keveredni. A vélemény egyöntetűen az volt, hogy igen. Ezután gyorsan áttekintettem a vállalat helyzetét. Erre feltétlenül szükség is volt, mert a banktól mér az első napokban megkaptam a felszólító levelet, amelyben azt írták, hogy a vállalat gazdálkodását nem tartják jónak. Erre készítettünk egy több oldalas intézkedési tervet, és azt a bank vezetőinek bemutattam. Ennek pedig olyan hatása volt, hogy kaptunk hitelt, amivel stabilizálni tudjuk a vállalat helyzetét. — A „sűrűjébe” került... — Többen mondták, hogy nem olyan fekete a menyasz- szony, mint amilyennek bemutatták. Az első megállapításom nekem is ez volt. És még ma is az. A hitel kellett, amit meg is kaptunk. Egyébként a vállalatnál megvan az a szakemberállomány, amelyik képes a mai igényeknek megfelelni. Hiszen ez a vállalat jól dolgozott és jól dolgozik ma is. Csak az új gazdasági környezetben nem tudtak a korábbi rugalmassággal lavírozni. A korábbi években nagyon jó volt, hogy voltak a vállalatnak nagy megrendelői, ez biztonságot adott. Ma már nem elégséges, sőt, visszatartó erő az a tény, hogy két külkereskedelmi és két belkereskedelmi nagyvállalat a fő megrendelő. — Az előbbi mondatból kitűnik, hogy a feladatot is meghatározta. — Kereskedni kell. Bővíteni partnerkapcsolatainkat. — ön a kereskedelmi vonallal kritikusabb? — Ez természetes, hiszen a bőrgyárban kereskedelmi igazgató voltam. De azt hiszem, nemcsak ezért. A mai helyzetben a piacot kell befolyásolni és nem hagyni, hogy a piac ránk telepedjen. A vállalatnál tehát megvan a megfelelő szakember- gárda. Csak arra van szükség, hogy a szunnyadó energiákat felszabadítsák. Ehhez pedig demokratikus légkör kell, ' minden vezetőnek olyan döntési lehetőséget adni, amely felelőssé teszi az embereket. Ügy vegyen részt a termelésben a legkisebb beosztású dolgozó is, hogy a munkája a vállalatot segítse. így, leírva és elmondva egyszerűnek látszik a dolog. Mégis nehéz megvalósítani. A döntés ne legyen kényszer. Adassék meg a tévedés veszélye. — ön szerint szabad tévedni? — Hogyne szabadna. Az a fontos, hogy ha valaki téved, akkor azt ne takargassa, hanem azonnal álljon neki a hiba kijavításának. A rossz döntés után, ha már felismertük a hibát, akkor azonnal lépni kell, ne attól féljünk, hogy felelősségre vonnak bennünket, hanem attól inkább, ha nem javítjuk ki a hibát. Ezt pedig a demokratikus vezetés megvalósítása hozhatja. Ha egy művezetőnek van lehetősége döntésre adott témában és ahhoz nem kell megkérdezni még három magasabb beosztású embert, akkor később a másra mutogatásra sem lehet „utazni”, mert nem a vállalat összes vezetője döntött, hanem ő. — Más vezetési stílust követ, mint elődje. — Az természetes, hogy nekem más a vezetési stílusom, mint Körtés Istváné, aki hosszú időn keresztül vezetett egy olyan vállalatot, amelyik a megye egyik legjobb vállalata volt. Más a stílusom, mert fiatalabb vagyok, mások az elképzeléseim, de azt hiszem, ez természetes. Nincs arról szól — mint mások mondják —, hogy a vállalat tönkrement. A nyolcvanas évek „megrázták” ezt a közösséget. Ennek több oka volt és van. Nekünk az a feladatunk, hogy a külső tényezőkön felülemelkedjünk, és megpróbáljuk a belső dolgaink rendezésével a nehézségeket leküzdeni. — Ez tisztességes álláspont. — Azt nem engedem meg senkinek — hajlamosak vagyunk rá —, hogy hátrafelé mutogassanak. — Merre haladnak, mit hoz a jövő? Az előbb említettem, hogy a szőrme szezonális termék. Ezt feltétlenül fel kell oldani. A másik: a szőrme alapanyagának csak egyharmada alkalmas exportra. Meg kell oldani, hogy a másik kétharmadot úgy használjuk fel, hogy abból értékes termék készüljön. Nagyon fontos a hulladék hasznosítása. Ezért készültünk fel a tévé-papucs, az aerobic-cipő, a motorosdzseki és -kabát gyártására. Ezekből 1985-ben már nagy mennyiséget kell gyártanunk és eladnunk. Szükségünk van egy olyan monopol márkatermékre, ami ezt a jó nevű vállalatot jelképezi a piacon. Három munkatársunk elkészítette az új labdánkat, ami már simontornyai márkajelzéssel jelenik meg. Angolul KITE, magyar sárkány lesz a neve. — Labdaügyben világcégekkel kell versenyezni. — Versenyezni kell, a piac már ilyen. — összességében hogyan foglalhatjuk keretbe a jelenlegi helyzetet? — A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat kis cég, ezért nagyon rugalmas tud lenni. Ez a legfontosabb. Különösen azért, mert termelésünk zöme exportra kerül, ott pedig csak az a vállalat képes megélni, amelyik azonnal tud reagálni. — És mi a célja Perger Imrének, vagyis mondjuk úgy: mi a személyes célja? — Szeretném elfogadtatni a vezetési stílusomat, szeretném, ha a konstruktív gondolkodás, a gyors ritmusú élet lenne honos nálunk. HAZAFI JÓZSEF Munkanap, szabadnap A napok csak látszólag egyformák. Még akkor is, ha évek óta mindig azonos időpontban kel és fekszik az ember, s ha tudja, hogy tíz év múlva mi lesz a dolga egy hétköznap reggelén. Változatossá viszont csak akkor lesz az életünk, ha szeretjük a munkánkat, s azokat, akikkel együtt élünkj Ez a mai nap is úgy indult, mint a többi, talán valamivel szomorúbban is. Bölcskére indultunk, Sárosdi Istvánná után, aki aznap nem a munkahelyén, hanem a szőlőben dolgozott, akinek a házát a faluban a nevéről ismerik, hiába emlegettük az utcát meg a házszámot. A szőlőből indulunk, s az első szobában kötünk ki ülőgarnitúrára telepszünk, nippek, hímzések, — Mikor tudta meg, hogy kitüntetik? — Éppen a zárszámadás napján. Azt mondta a főnököm, hogy lesz egy Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés, és énrám gondoltak. Nagyon megörültem, hisz az ember csak dolgozik, dolgozik, és nem számít rá, hogy ennyire megbecsülik. Akkor vettem át a kitüntetést, mikor az ünnepi közgyűlést tartottuk, hisz a téesz elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet. — Mióta dolgozik itt Bölcskén, a Rákóczi téeszben? — Tizenhét éve éppen, hogy idekerültem. Eleinte gyalogmunkás voltam, részes művelésben ’ vállaltunk területet, kukoricát, mindent. Később a kertészetbe kerültem, palántáztunk, kapáltunk, gyomláltunk, öntöztünk, majd amikor a kertészet megszűnt, az erdő adott munkát. Épp az almát szedtük egy napon a Szigetben, mikor Petróci Gyula bácsi odajön énhozzám, és mondja: bajban vannak a sertéstelepen, a hízósoknál, nics ki a létszám, elmennék-e váltónak. Persze hogy mentem, világéletemben szerettem az állatokat. — Pedig sokan semmi pénzért nem mennének a sertéstelepre, mondván, hogy a sertés a legbüdösebb állat. — Lehet, hogy furcsának találja, de én csak azt mondom: a sertéstelep kívülről sokkal büdösebb, mint az ól benn a telepen. Hisz az ólakat rendszeresen takarítjuk, csak a kinti trágya szaga érzik messziről. — Milyen a munkabeosztásuk a sertésgondozóknak? — Reggel hétre megyünk dolgozni, s rövid napon délelőtt fél tízig vagyunk ott, délután pedig háromtól fél hatig. Kitakarítjuk az ólakat, a vizet leeresztjük, az Hatókat szétszedjük, placcolunk, vagyis hát kisöpörjük a trágyát az aknába, utána pedig slaggal leöblítjük az ólakat. Amikor végeztünk a belső takarítással, jönnek a dará- sok, hozzák az önetetőbe a takarmányt. Eligazítjuk az ennivalót, majd takarítunk, porolunk, meszelünk, a környéket rendben tartjuk. Még kapálnivaló is akad, hisz körbe a telepen virágokat ültettünk. A délutáni fél napon csak a placcolás ismétlődik, és kiszórjuk a maradék darát. A hosszúnap reggel héttől este fél hatig tart, egyórás ebédszünettel. — Hány kismalac gondozása a feladata? — Madács Jánosnéval ketten 750 kismalac tartozik hozzánk. Jól kijövünk, megosztjuk a munkát, másképp nem is lehet elboldogulni ennyi állattal. Igaz, hogy csak ketten vagyunk, sok a munka, de ha becsületesen dolgozik az ember, szépen rendben lehet tartani a jószágot. Nem is volt nekem semmi bajom eddig a főnökökkel, rossz szót nem érdemelnek, igaz, mi is megbecsüljük a munkahelyünket. Az állatorvos sem mondta még eddig, hogy nincs velünk megelégedve. — A jószágoktól egyetlen napra sem szakad el, hisz itthon is tartanak sertéseket... — Az idén 16 hízót adtunk le, s most is van hét kismalac. A telepről hoztuk ezeket, szép fehér malac mindegyik. — Mivel foglalkozik ilyenkor, amikor szabadnapos? — Most nyáron legtöbbet a szőlővel, 750 ölet művelünk, s nem lugasban, hanem hagyományosan. Ma reggel egy kicsit ellustálkodtunk: fél hatkor keltünk fel az urammal. Elfáradtunk, mert előző nap zöldborsót szedtünk, a fiam vitte fel Pestre autóval, a Bosnyák téri piacra. A borsószalmát kinyűttük, hazahoztuk, igen szereti a sertés. Minden reggelem azzal kezdődik, hogy megetetem az állatokat, dehát ez igazán nem érdekes. Ilyen a paraszti élet. A szőlőben kötöztem délelőtt, a férjem meg válogatta a vesszőket. Ez lesz a munka ma, ki kell egészíteni a napot, különben nem lehet permetezni. A termést szőlőben értékesítjük, van itt mindenféle fajta, Bálinka, Törökbajor, Kádár, Sárfehér. Dolgozunk estéiig amíg bírjuk, nyolcig, félkilencig. Utána, ha reggel nem volt rá időm, főzök még, enni ugye kell, és velünk van az anyósom is. Nyolcvannégy éves, szegényt igen megtörte az élet, a kertben azért még elmocorog. — A gyerekek itt, a szülői házban élnek? — Dehogy, dehogy. A fiam nem messze tőlünk építkezett, két kis gyerekük van. Az Atomerőműben a vízlágyítóban dolgozik, de általános lakatos a tanult mestersége. A lányom Madocsán van férjnél, az erdészethez jár, három gyerek édesanyja, ők szintén építkeztek, a velem egyébként kőműves. — Mikor öltözött utoljára ünneplőbe? — A múlt vasárnap, mert akkor volt a búcsú, és együtt volt a család. Egy asztalnál ültünk, itt nálunk vacsoráztunk. Előtte akkor volt rajtam ünneplő, mikor átvettem a kitüntetést. És húsvétkor. — Mostanában járt-e valahol kirándulni, néhány órára, napra megpihenni? — Az uram, aki ősz óta nyugdíjban van, elvolt Debrecenben, de én nem mehettem, nem hagyhatom a házat. Pedig hát igazán ráférne az emberlányára, mert hát csak fárad, csak kopik. — Hány esztendős? — ötvenkettő. Most ezen a héten töltöm az ötvenkette- diket, de hogy melyik napon... Ki kellene számítani. Június 21-e most ’84 -ben csütörtökre esett. Munkanapra, amikor Sárosdi Istvánná és társa éppúgy mint máskor hétszázötven kismalac között töltötte a napját. D. VARGA MÁRTA Kötözni kell a szőlőt, hogy permetezni lehessen A szép fehér malaeokat a sertéstelepről hozták Sárosdiék
