Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

2^ÉPÜJSÁG

1984. június 23.

PANORÁMA

Feszültség a Bekaa völgyben

Tüzérségi támadás érte csütörtökön este a Bejrúttól 18 kilométerre északkeletre fekvő Bikfaját, röviddel azután, hogy a libanoni kormány befejezte ottani tanácskozását. A kabinet Dzse- majel elnök nyári palotájában tartotta csaknem ötórás ülését. Á várost hét találat érte, de senki sem sebesült meg.

A kormány a bejrúti biztonsági tervről és a hadsereg átszervezéséről tárgyalt, de tagjai nem jutottak végleges megállapodásra a Haddam szíriai alelnök közreműködésével kidolgozott kompromisszumos javaslatokról. Karami miniszterelnök kijelentette: arra számít, hogy a kormány szombati ülésén „teljes egyetértés” alakul ki a vitatott kérdésekben. Bejrúti források szerint a megállapodást az késlelteti, hogy

Folytatódnak az afgán-pakisztáni tárgyalások

Genfben augusztus 24-én folytatják az ENSZ közvetítésével folyó afgán—pakisztáni külügyminiszteri tárgyalásokat — jelentette be a világszervezet szóvivője. A két miniszter — Sah Muhammed Doszt és Jakub Han — ezúttal sem találkozik személyesen, de mindketten a genfi Nemzetek Palotájában lesznek és Diego Cordovez, az ENSZ-főtitkár egyik helyettese kettejük között „ingázva” ■közvetít. Irán nem vesz részt a megbeszéléseken, de folyamatosan tájékoztatják azok menetéről. A genfi tárgyalások a tervek szerint egy hétig tartanak.

Korábban Diego Cordovez a fővárosokat sorra felkeresve közvetített a három ország között. Az ENSZ-diplomata kijelentette, hogy máris sikerült megoldást találni a vitatott kérdések túlnyomó többségére, és hogy valamennyi érintett fél kész lépéseket tenni az átfogó rendezés érdekében.

a kormány jobboldali-keresztény tagjai a Haddam közvetítésével- kidolgozott tervet csak részben, a baloldali miniszterek viszont teljes egészében meg akarják valósítani.

Pénteken kora reggel újabb összecsapások zajlottak le a Bej rútot kettéosztó zöld vonal mentén. A baloldali-muzulmán fegyveresek és a hadsereg egyes alakulatai közötti lövöldözés nem követelt áldozatokat.

Egy nappal az első közös amerikai—izraeli haditengerészeti gyakorlatok után az izraeli megszálló csapatok csütörtökön nagyszabású szárazföldi hadgyakorlatot tartottak a kelet-libanoni Be- kaa-völgyben harckocsizó és gyalogsági egységek, valamint tüzérségi ütegek részvételével. Helyszíni tudósítások szerint a Tel Aviv-i hadvezetés nagyszámú légvédelmi rakétát telepített a „robbanékonynak” minősített szíriai—izraeli frontvonal mögött elterülő övezetben.

A damaszkuszi sajtó annak bizonyítékaként értékelte a közös amerikai—izraeli hadgyakorlatot, hogy drámai fejlemények előtt áll a közel- keleti térség, Izrael az Egyesült Államok jóváhagyásával és támogatásával támadást készít elő a Libanonban állomásozó szíriai csapatok ellen. Izrael mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza a libanoni nemzeti megbékélést, a nemzeti egységkormány rendezési kísérletét — állapította meg az Al-Baath című lap kommentárja.

Péntekre virradóra három izraeli ágyúnaszád hatolt be a libanoni vizekre Nyugat- Bejrút magasságában.

BUDAPEST

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte János luxemburgi nagyherceget, az ország nemzeti ünnepe alkalmából.

JOHANNESBURG

Húsz csehszlovák túszt engedett szabadon pénteken az UNITA és adott át a Nemzetközi Vörös- kereszt képviselőinek Johannesburgban. A csehszlovák állampolgárok először a zairei fővárosba utaznak tovább, és innen repülnek haza Prágába.

MOSZKVA

A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz—1574 számú műholdat. Ebbe kísérleti berendezést építettek, amely az eddiginél tökéletesebb módszert kínál a bajba jutott hajók és repülőgépek helymeghatározására.

VARSÓ

Varsóban pénteken megkezdődtek a Trybuna Ludu- napok. Több mint 30 kommunista és munkáspárt lapjának képviselői vesznek részt a LEMP központi lapjának rendezvényén. A Népszabadságot Kovács Dénes rovatvezető képviseli.

BELGRAD

Franz Josef Strauss, a CSU elnöke, bajor miniszterelnök, háromnapos, hivatalos látogatásra Belgrádban tartózkodik. Strausst, aki jelenleg a Bonni Szövetségi Tanács (Bundestag) elnöke is, Mili- voj Sztojovics, a köztársaságok és tartományok tanácsának elnöke hívta meg.

BOMBAY

Ismét zavargások voltak csütörtökön Bombayban — jelentette az UNI indiai hír- ügynökség. A rendőrség könnyfakasztó gránáttal fékezte meg az összecsapásokat, ennék során egy ember életét vesztette, tizennyolcán pedig megsebesültek, öt tüntetőt őrizetbe vett a rendőrség. A múlt hónapban itt a hinduk és a muzulmánok ösz- szecsapásában több mint kétszáz személy vesztette életét.

Adósok gyűlése

A kolumbiai Cartegana városban az eladósodott latinamerikai országok képviselői kétnapos tanácskozást tartottak. A visszafizetés meghosszabbítását és a nagyra növekedett kamatlábak csökkentését javasolják, hogy elkerülhessék a fizetésképtelenséget. (Telefotó)

Kádár János fogadta Paul Volckert

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta Paul Volckert, az Egyesült Államok Jegybankja Kormányzó Tanácsának elnökét. A szívélyes légkörű találkozó során véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet és a magyar—amerikai kapcsolatok néhány időszerű kérdéséről. A megbeszélésen jelen volt Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. (MTI)

Úszta Gyula köszöntése

Úszta Gyulát, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, a Magyar Partizánszövetség nyugalmazott főtitkárát, a munkásmozgalom régi harcosát 70. születésnapja alkalmából pénteken az MSZMP Központi Bizottsága és a Központi Ellenőrző Bizottsága nevében Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke köszöntötte. Átadta a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság köszöntő levelét. Az eseményen jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Somogyi Imre, a Központi Ellenőrző Bizottság titkára.

*

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Parlamentben köszöntötte Úszta Gyulát, az Elnöki Tanács tagját. Jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkáía.

Pinochet parancsa

Péntek esti kommentárunk.

Meglepetést aligha keltett a hír: Chilében újabb három hónapra meghosszabbították a rendkívüli állapotot. Rövid megszakítással immár csaknem tizenegy éve tart a demokratikus jogok megcsúfolása az országban: 1973. szeptember 11-én, az Allende-kormány ellen végrehajtott véres katonai puccs napján lépett életbe.

Azóta sok minden változott Chilében, a diktatúra azonban jottányit sem enyhült. Pinochet tábornok helyzete viszont ma jóval bizonytalanabb, mint korábban. Az utóbbi években azonban szinte naponta vannak megmozdulások, tiltakozó akciók, szabotázsok és tüntetések. Tömegek — nemcsalk munkások és diákok, hanem értelmiségiek, vállalkozók és katolikus hívők is — csatlakoztak a szakszervezetek és az illegalitásban működő baloldali pártok felhívásához, követelve Pinochet haladéktalan távozását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását Chilében.

Pinochet most ismét a rendkívüli állapot eszközéhez folyamodott, s még azokat a tárgyalásokat is félbeszakította, amelyek a polgári ellenzék képviselői és a junta között re- ménytkeltően folytak. Chilében mégis egyre nyíltabb az ellenállás Pinochet ellen. Gazdaságpolitikáját különösen kemény bírálatok érik. A külföldi tőkét és érdekeltségeket minden eszközzel bátorító rendszer súlyos helyzetet teremtett a saját tőkés osztálya számára is: ezrével jutnak csődbe kis-, közép- és nagyvállalkozók. A junta januárban börtönbe vetette Pinochet korábbi gazdasági és pénzügyminiszterét és legfőbb tanácsadóját: Rolf Luderst, akj ugyancsak szembehelyezkedett a tábornok gazdaságpolitikájával. Most óvadék* ellenében szabadlábra helyezték ugyan, de csalás vádjával folytatják ellene az eljárást.

GYAPAY DÉNES

Reagan űrellenzéke nem hallgat el

borús” ellentanulmányt.

Tsongas nyíltan azzal vádolta Reagan elnököt, hogy az amerikai népnek „fantáziaszüleményt” kínál.

„Franciaország úgy véli, hogy a rakétaelhárító és a műholdelhárító fegyverek destabilizálják a jelenlegi hadászati egyensúlyt és veszélyeztetik a békét” — jelentette ki a francia fődelegátus a genfi leszerelési konferencián. Francois de la Gorce nagykövet logikus következtetéssel indokolta a francia álláspontot. Kifejtette: ha a két vezető nagyhatalom teljesen sebezhetetlen- ná kívánná tenni területét, de ennek sikerességében nem lenne kellően bizonyos, mindenekelőtt a másik fél rakétaelhárító rendszerét akarná kiiktatni, illetve a saját manőverező robotrepülőgépekre helyezné át a hangsúlyt, amelyekkel szemben hatástalanok az „antiballisz- tikus” rendszerek. A rakétavédelmi és a műholdelhárító fegyverekben megtestesülő magasfokú automatizáltság azonban „életveszélyesen” beszűkíti a politikai döntések körét, s ez veszélyezteti a békét — aggódott a francia nagykövet.

James Abrahamson amerikai tábornok, akit április 16-án neveztek ki a „hadászati védelmi kezdeményezés” (SDI) elnevezésű átfogó rakétaelhárítási program vezetőjévé, mindjárt bemutatkozásakor sietett kijelenteni, hogy az Egyesült Államok az „abszolút rakéta- védelem” megvalósításával nem törekszik „Amerika- erőddé” válni, hanem olyan rendszert fejleszt ki, amely szövetségeseinek is oltalmat nyújt.

Eugene Fox tábornok Washi ngtonban filmvetítéses tájékoztatót tartott arról a kísé rletről, melynek során egy csendes-óceáni szigetről kilőtt rakétával megsemmisítettek egy Mínuteman ráké tával felbocsátott célpontot a világűrben. (Tele fotó-archívum)

Ám az amerikai „nyugtalan tudósok szövetsége”, amely kétségeit fejezi ki az amerikai űrprogramok hatékonysága felől, nem sok biztatót talált Washington szövetségesei számára: Ha az Egyesült Államok csodát művelhetne — írják a „nyugtalanok” — és megsemmisíthetné az ellenfél rakétáinak 95 százalékát, a megmaradó öt százalék teljesen elégséges lenne amerikaiak tízmillióinak elpusztításához, leírhatatlan rombolásokhoz, visszafordíthatatlan környezeti károsodásokhoz. „A Fehér Ház esküdözése ellenére, nem lenne védelem NATO- szövetségeseink számára sem. Elkerülhetetlen a gyanakvás újabb hulláma amiatt, hogy az Egyesült Államok, csak saját magát oltalmazva, atomkonfliktust ■szándékozik kirobbantani NyugatTEurópában.”

Idén az Egyesült Államok idealizált körülmények között mutatta be, hogyan működnek műholdromboló és rakétaelhárító fegyverei. Januárban az F—15-ös vadászra épülő ASAT műholdromboló rendszerrel végeztek kísérletet, júniusban pedig a Csendes-óceán fölött rendezték meg egy „támadó” Minuteman 1-es elfogását. Mindezekre elsősorban azért volt szükség, hogy az amerikai törvényhozás bőkezűbb legyen a katonai-ipari komplexum étvágyának kielégítésében, egyszersmind erősítsék Washington pozícióit, ha majd egyszer az ameriReagan elnök az árháború terveit tanulmányozza

kai vezetés rászánja magát a tárgyalásokra.

E két program megvalósíthatóságát azonban nemcsak a nyugat-európai NATO- szövetségesék vonják kétségbe, hanem sok amerikai politikus is. „Nemzeti katasztrófa lenne, ha dollár- milliárdokat ölnénk bele technológiai vakvágányok kutatásába” — jelentette ki Larry Pressler republikánus szenátor, aki a dekomrata párti Paul Tsongas-szal együtt készített „csillagháWalter Mondale, az elnökjelöltségért folyó küzdelem demokrata párti éllovasa azt ígérte, hogy megválasztása esetén hathónapos halasztást léptet életbe a műholdromboló fegyverek kipróbálására. A maga részéről pedig egyszerűen „tündérmesének” nevezte Reagan elgondolását, hogy kivitelezhető lenne olyan lézerfegyverek kifejlesztése, amelyekkel még pályájukon meg lehetne semmisíteni a „támadó” szovjet rakétákat.

Amikor múlt ősszel az ENSZ-közgyűlés ülésszakán 147 állam támogatta azt a szovjet javaslatot, hogy a genfi leszerelési konferencia vizsgálja meg a kozmikus fegyverkezési hajsza megakadályozásának módozatait, egész Nyugat-Európa is emellett foglalt állást, csak az Egyesült Államok szavazott „nem”-mel. Az európai NATO-országok, amelyeket az 1979-es „kettős” határozat és az amerikai rakétatelepítés erőszakolt megkezdése megtanított az óvatosságra, nem osztják a Fehér Háznak azt a véleményét, hogy az ellenőrzési nehézségek kizáró akadályai lennének az űrfegyverkezést befagyasztani

hivatott tárgyalásoknak.

Ügy vélik, hogy az új amerikai űrfegyverkezési programok nem felelnek meg az „atomcsend”-szerződésnek, a „békás kozmosz”-egyez- ménynek, vagy annak a határidőhöz nem kötött 1972- es szovjet—amerikai szerződésnek, amely megtiltotta kozmikus telepítésű rakéta- védelmi rendszerek létrehozását és a részes államok egész területét védő ellen - rakéta-rendszerek kiépítését.

Nyugat-Európa tétován ugyan, de emlékezteti az Egyesült Államokat arra, hogy a Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt: nem juttat a világűrbe műholdelhárító fegyvert, míg az Egyesült Államok is tartózkodik ettől. Ez a kötelezette ségvállalás természetesen a kísérletekre is vonatkozik.

Washington egyre szorgalmazza, hogy a Szovjetunió térjen vissza a genfi tárgyalóasztalhoz, az euro- hadászati eszközökről és a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokhoz — miután a telepítés megkezdésével az Egyesült Államok befejezett tények elé állította. Moszkva viszont éppen a tárgyalások érdekében — igaz, egy más területen — kölcsönös moratóriumot ajánl, az önmérséklet egyoldalúságát állítva szembe egyelőre az önkény egyoldalúságával. Ez Nyugat-Európában is figyelmet kelt.

PIR1TYI SÁNDOR