Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
1984. június 20. Képújság 5 Mi van a babbal...? Üzemi méretek. Babválogatás tavaly Mözsön. Van, aki csülökkel szereti. Más füstölt oldalassal, kolbásszal, netán babgulyás formájában, míg ismét mások a finom, zsenge zöldbabra esküsznek. Ez ízlés dolga, amin nem érdemes vitatkozni. Azon viszont nem lehet, hogy a bab drága. Aki manapság a piacon „megadja a (majdani) bablé árát”, az nem fizet keveset, ha egyáltalán hozzájut. A bab, ami néhány évtizede még üzemi konyhák és egyetemi menzák tömegtáplálási alapanyaga volt, már korántsem az. Inkább az ellenkezője. Pedig korábbi hírére-nevére alaposan rászolgált. Babtörténelem Mátyás királyunk, bármilyen jómódú ember volt, sohasem ehetett babot. Az ugyanis Kolumbusz Kristóf jóvoltából, Amerika felfedezése után jutott el Európába. A Kolumbusz-hozta sajátos növény terméséről évszázadokkal később kiderítették, hogy az nemcsak ásványi sókban gazdag, hanem Ai-, Bi-, B?- és C-vitaminokat is tartalmaz. Nemcsak a felfedezőre emlékezzünk azonban, hanem a teljesen elfeledett Purkichner György pozsonyi orvosra is, aki a XVI. században először hozta Magyarországra. A holland Carolus Clusiusnak a Dunántúl flórájáról megjelent könyvében, 1583-ban már a rajza is szerepelt. Ekkor még csak száraz formájában fogyasztották, zöldbabként a XIX. század óta lett kedvelt. Hová lett? A Kertészeti Lexikon szerint 1978-ban hazánkban 6— 7 ezer hektáron termesztettek üzemi méretekben babot és „ugyanennyira tehető kerti termelése is”. Ma ugyanez gyakorlatilag nem fogható meg. Az üzemi termesztés legnagyobb része ugyanis vetőmagot jelent és ennek nem csekély százalékát, jó exportcikk lévén, exportáljuk is. Az exportnak ez azonban csak csekélyebb tényezője, a zöme feldolgozva kerül piacra. Ami úgy is felfogható, hogy a háziasszonyok szempontjából tényleges (pultos, standos) piacon nem csökkenti az árakat. Magyar János, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán, segít közelebb kerülni a mai „babhelyzethez”. — A Közép- és Dél-Ame- rikában őshonos növény eredendően bizonyos fokú párásságot igényelt. Ezt mindaddig amíg nagy táblákon ugyan, de kapás műveléssel, a ku- koricasorok között termesztették, megkapta. Kukorica- köztes ma már el sem képzelhető. Ez és a kétszikűeket irtó vegyszerek elterjedése a babot kisüzemivé tették. A mi statisztikánk a hüvelyeseknél olyan részleteket már nem is bont, hogy „bab”. A Központi Statisztikai Hivatalé természetesen igen. Eszerint tavaly a megyében 248 hektáron termesztettek babot, ennek 80 százalékán magnak. A rharadék 50 hektáron a termelőszövetkezetek, a háztáji és a kisegítő gazdaságok osztoztak. A termelőszövetkezetek hektáronkénti átlagtermése felülmúlta a 7 és fél mázsát, a megyei átlag nem érte el a 7-et. A számok unalmas részletezése nélkül fogadjuk el, hogy ez bizony gyengébb eredmény, mint a negyedszázaddal korábbi, ugyancsak megyebeli... Babramunka A babfejtés, ezt mindenki tudja, pepecseléssel, piszmo- gással jár, tehát kézzel amolyan babramunka. (Azt, hogy „kibabrálás” szavunk is visszavezethető erre, nem merjük állítani.) A bab-kérdés puszta felvázolása is hasonló. Másoknak ugyanis más, vagy legalábbis újszerű véleményük van. Magánkiskereskedő a szekszárdi piacról: — Drága a bab? A legkevésbé se tagadom. De ebbe belejátszik a ZÖLDÉRT is, mert félmázsás tételek alatt nem is vásárol. Mit csináljak én fél mázsa babbal? Többet kell adnom érte, többet is kérek. Ugyanő a táplálkozási szokások változásaira is figyelmeztet: — Korábban a tarka drágább volt. Most a fehér és a tarka egyformán az! A kapospulai Ezüstkalász Termelőszövetkezet könyvelésén beszélgetve az derül ki, hogy bár itt a bab „slágernövény”, kisüzemivé válása egyre teljesebb lesz. Mert míg itt még kimutatható, hogy 1400 négyszögöles háztáji telkeken termesztik, máshol a hétvégi házak, hobbikertek ágyúsait ki tartja számon? Gyors körkérdés tíz kolléga és ismerős közt. Becslés szerint legalább 700 négyzetméter babjuk van, ami akárhogyan számoljuk is 0,07 hektár és nem szerepel egyetlen statisztikában sem... Zsizsik — Babot szívesen veszek, — mondja az ugyancsak szekszárdi magánkiskeres- kedő-asszony. — De zsizsiket nem! Legyünk befejezésül kissé tudományosok: A bab (Pha- seolus Vulgaris L.) legnagyobb kártevője a zsizsikfélék (Lariidae) családjához tartozó babzsizsik (Acan- thoscelides obtectus). Ez korábban is volt, csak mintha a babterület csökkenésével az eredeti létszám nem változott volna és így a zsizsik valóságos elemi csapás lett. A kisüzemi szénkénegezés megoldhatatlan, arra se futja rohanó időnkből, hogy az egyes babtételeket tepsiben melegítve figyeljük meg, hogv távozik-e belőle a kártevő, avagy sem. A legújabb védekezési technológia, mely kis területen is megvalósítható, a következő: Első lépés: közvetlenül a bab virágzása után azonnal Fiiból permetezés a gyári csomagoláson előírt töménységben. Tíz nappal később ugyanígy Unifosz, majd újabb tíz nap múlva Bi—58. Tanácsos megszívlelni, mert a szólással ellentétben itt nemcsak a pénztárcánkra, hanem igenis „Babra megy a játék”. O. I. Babszezon idején a dunaföldvári Áfész-nál Kártékony rovarok A kertészkedők, s a házi- kert-tulajdonosok számára a termesztéstechnológia egyik legnehezebb művelete a növényvédelem. Az állati kártevők rendkívül változatos külsejűek, s így az ellenük való védekezés is rendkívül nehéz. Ezért célszerű az állati kártevőket táplálkozásuk módja alapján csoportosítani. A rovarok táplálkozási módjuk szerint kétfélék lehetnek : szívókártevők, például a levéltetvek és a pajzstetvek, valamint rágókártevők, amelyek közül legveszedelmesebbek a lepkék lárvái, a hernyók. A szívókártevők ellen igen hatásos a 0,1 százalékos hígításban kipermetezett Bi 58 EC vagy a 0,1 százalékos keverékben permetezett Unifosz 50 EC. A rágókártevőket kitűnően irtja a 0,2 százalékos higí- tású Ditrifon 50 WP vagy a 0,2 százalékos permetlében adagolt METATATION 50 EC. Az EC jelzés a növényvédő szer folyékony halmazállapotára a WP jelzés viszont a készítmény por alakjára utal. A gyümölcsfákat károsító levéltetvek alig 2—3 mm nagyságúak, s szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek. Többnyire zöld, fekete, vagy sárga színűek. Nagy a sza- poraságuk — évente’ 8—10 nemzedékük is lehet — és elterjedésük miatt veszélyes kártevők. Veszélyességüket növeli, hogy számos faj vírusterjesztő is. Gyakori gyümölcskártevők a rügysodrómolyok. Leginkább az almát, körtét, szilvát és a kajszit károsítják, de jelentős a kártételük más gyümölcsfajokon is. A rügysodrómolyok hernyó alakban telelnek át. Valamennyi rügysodró lárvái rügyfakadáskor a rügyeket, a leveleket — olykor a virágokat is — összeszövik, amelyek így gubancosokká válnak. A lárva a gubancban él, és a leveleket rágja. (A hernyók bábozódása után a levelek kisimulnak.) Igen veszélyes a két-három nemze- dékű fajok második nemzedéke. Ezek kivétel nélkül tápnövényeik gyümölcseit károsítják. A hernyók kártétele a gyümölcsön mindig felületi rágásban jelentkezik. A felszíni rágás a gyümölcs minőségét rontja, és egyben kedvező körülményeket teremt, a kórokozó gombák számára. E kártevők ellen Ditrifon 40 EC 0,2 százalékos keverékével lehet védekezni, május közepétől a gyümölcs éréséig, a permetezést két hetenként megismételve. Ha növénybetegségek fellépését is észleljük, úgy szükség szerint 3—4 alkalommal gombaölő szert, például Chinoin Fun- dazol 50 WP-t is — 0,12 százalékban — kombináljunk a permetlébe. Sz. Cs. Másodvetés a kiskertben Minden kiskertben akad olyan fölszabaduló terület tavaszutón, vagy nyárelőn, amelyet még érdemes ebben az esztendőben másodvetéssel hasznosítani. Gyakorlott kiskerttulajdonosok nem is hagyják ezeket a területeket parlagon heverni. A korán lekerülő elővetemények helyére, vagy a kiöregedett, három évesnél idősebb szamócaágyások fölszámolásával másodvetésre alkalmas ágyások alakíthatók ki a nyári időszakban is. A másodvetésekhez a rövid tenyészidejű zöldségféléket részesítsük előnyben. Mielőtt hozzálátnánk a másodvetésekhez, nem árt tudni, hogy a nyáron vetett zöldségfélék, ha lehet, még alaposabb talajelőkészítést igényelnek, mint a tavasziak. Nemcsak azért, mert a talaj meglévő vízkészletéből többet őrizhetünk meg, hanem azért is, hogy a lekerülő növények gyökérmaradványaitól és a feltörekvő gyomoktól is megtisztíthassuk a jövendő ágyásokat. A talajművelés során ne készítsünk sekély melegágyat, mert a feltalaj párologtatása sokkal intenzívebb ezekben a napokban, mint a tavaszi időszakban. A középmély, úgynevezett lazító talajművelést részesítsük előnyben a forgatással szemben. Indokolt esetben ne mulasszuk el a talajfertőtlenítést sem. Azok a kerthasznosítók döntenek helyesen a tápanyagutánpótláshoz beszerzendő műtrágyák megvásárlásakor, akik a folyékony műtrágyát választják. Ezek a korszerű tápoldatok gyorsabban eljutnak a gyökerekhez, ezáltal pedig a növények is könnyebben hasznosíthatják. Az Országos Érc- és Ásványbányák által forgalmazott Zeolit-készítmények egyszerű fölhasználhatóságuk, olcsó áruk és serkentő hatásuk révén igen kedveltek, gyorsan terjednek a termesztésben. A palántaneveléshez 5 kg-os műanyag fóliazacskóban forgalmazzák. A fejlődés kezdetén lévő fiatal növénykék meghálálják, ha Titavitos permetezéssel segítjük elő fejlődésüket. Ez a lombtrágya segíti azoknak a nehezen fölvehető tápanyagoknak a hasznosítását, amelyeket a növények egyébként nehezen értékesítenének. Miután a magvak a földbe kerültek, nem árt a talaj felszínét könnyű hengerrel tömöríteni, hogy ezzel is meggátoljuk a talajfelszín párologtatását. A vetés és a talajtömörítés befejeztével, a talaj nedvességtartalmától függően, alaposan öntözzük be az új ágyásokat, ha lehet, akkor a hajnali, vagy az esti órákban, mert így a meleg nyári napok párolgást fokozó hatását is csökkenthetjük. Amíg a növénykék előbújnak a talaj felszíne alól, az öntözést 3—5 naponként ismételjük meg. A növényeket egy-két szikleveles állapotában még nem érdemes lombtrágyázni, mert ekkor még tartalék tápanyagaikból élnek, de az egy-két lombleveles fejlettségi időszakban már érdemes permetezni. A következő táblázatban a másodvetésre (helyrevetéssel) alkalmas zöldségfélék szerepelnek. Ki-ki helye és kedve szerint válogathat közülük, hogy a kert szabad területét általuk ismételten hasznosítsa. TenyészMagszük- VetésFaj , Vetésidő terület séglet mélység Saláta VII. 15—30.-30x30 cm 0,5 g/m2 2 cm Áttelelő saláta VIII. 20—IV. 10. 30x30 cm 0,5 g/m2 2 cm Hónapos retek őszig havonta folyamatosan 20x20 cm 2,0 g/m2 3 cm Sárgarépa VI. 1—VII. 15. 30x30 cm 0,5 g/m2 2 cm Cékla VII. 1—VIII. 1. 40x40 cm 2,0 g/m2 4 cm Téli retek VII 20—VIII. 20. 40x40 cm 1,5 g/m2 3 cm Csemegekukorica VI. 1—VI. 20. 60x40 cm 1 1—3 db/fészek 3 cm Uborka VI. 15—VII. 15. 120x40 cm 4 db/fészek 3 cm Tök indátlan VI. 15—VII. 15. 120x80 cm 4 db/fészek 4 cm Sóska VII. 10—IX. 10. 30x35 cm 0,5 g/m2 2 cm Spenót VII. 20—IX. 20. 30x35 cm 0,5 g/m2' 2 cm Zöldborsó VI. 20—VII. 20. 40x40 cm 2,0 g/m2 4 cm Bab VI. 1—VII. 20. 40x40 cm 10,0 g/m2 4 cm Végezetül az ajánlott zöldségfélék közül a következő rövidtenyészidejű fajtákat igyekezzünk beszerezni a vetőmagboltokban. Zöldborsó: Debreceni korai sötétzöld. Zöldbab: Lada. Uborka: Nimbus, Budai csemege. Spárgatök: Indát- lan fehér. Csemegekukorica: Aranymazsola. Fejessaláta: Ventura. Spenót: Popey, Eszkimó, Matador. Sóska: Pallagi nagylevelű. Sárgarépa: Nanti. Hónapos retek: Cartine. Téli retek: Müncheni sör, Erfurti kerek fekete. BAZSO CSONGOR Kistenyésztők figyelem! KISTERMELŐK, HÁZTÁJI GAZDASAGOK! a högyészi Állami gazdaság A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola kísérleti KELTETŐ ÜZEMÉBE telepe eladásra felajánl NEW-HAMPSHIRE FAJTÄJÜ MAGAS tejhozamű NAPOSKAKAS ÁLLOMÁNYÁBÓL 4,— Ft db EGYSÉGÁRON 7—8 HÓNAPOS VEMHES ELŐJEGYEZHETŐ. ÜSZŐKET, OTP-HITELRE IS. A gazdaság a megrendeléseket a beérkezés sorKiválasztás a helyszínen, rendjében veszi előjegyzésbe és az átvétel időügyintézés a Szekszárdi pontját visszaigazolja. Állattenyésztő Vállalat Állomása, Levélcím: Högyészi Állami Gazdaság 7191 Hőgyész. Kaposvár, Beloiannisz u. 1. sz. alatt. Telefon: Hőgyész 22. Telex: 14-350. Telefon: 12-358 7. (735) (721) Fotó: G. K.
