Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
2ÍVÉPÜJSÁG 1084. június 19. PANORÁMA Nyugat-európai választások Az ellenzéki pártok előretörése, igen alacsony részvétel A francia baloldali kormányzat háromévi kormányzás után elveszítette többségét, miközben a szocialistaszociáldemokrata baloldal és az olasz kommunisták előretörtek általában a csütörtökön és vasárnap megtartott nyugat-európai parlamenti választásokon. A környezet- védő és atomfegyverellenes „Zöldek” átütő sikert értek el az NSZK-ban, és stras- bourgi képviseletet szereztek Hollandiában és Belgiumban is. A részvétel igen korlátozott volt mindenütt, a választók fele vett csak részt (néhol annyian sem) a szavazásban. Ez arról tanúskodik — mutatnak rá brüsz- szeli illetékesek — hogy a nyugat-európai közvélemény közönyös és érdektelen a közösség iránt. „A választás ebből a szempontból mindannyiunknak súlyos vereség” — jelentette ki Étienne Kisebb iráni-iraki harcok Irán nem bombázott, és más módon sem támadott iraki lakott területeket június 12. után, vagyis azóta, hogy a két fél vállalta: nem támad polgári célpontokat egymás területén — jelentette ki Ghasszem Ali Zahir Nedzsad tábornok, az iráni fegyveres erők vezérkari főnöke az ÍRNA iráni hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Ezzel azt a bagdadi vádat utasította vissza, hogy Irán megsértette a korlátozott tűzszünetet. Irak vasárnap bejelentette, hogy Bagdadtól keletre fekvő mocsárvidéken elsüllyesztett egy iráni vízi járművet, és annak négy főnyi legénysége életét vesztette. Davignon, az Európai Közösségek Bizottságának alelnö- ke. Ezek a nyugat-európai közösség parlamenti, testületé újbóli megválasztásának első tanulságai — még a hivatalos végeredmények közzététele előtt. Az előrejelzések szerint a szocialista-szociáldemokrata képviselőcsoport 132 helyet szerez a 434-ből (8). A kereszténydemokraták 110 hellyel visszaestek (—7). A liberálisok nagyjából megőrizték pozícióikat, de a nyugatnémet FDP, Genscher külügyminiszter pártja nem jutott képviselethez (5 százalék alatt maradt). Sok helyet veszítettek a Munkáspárttal szemben a brit konzervatívok. Általános irányzat, hogy a kormányzó pártok teret veszítettek az ellenzékkel szemben (Dániát és Görögországot kivéve). Hollandiában ez — ha nemzeti választást rendeztek volna — a jobboldali koalíció valószínű vereségével járt volna. Franciaország pedig — ugyanez esetben — kormányozhatatlanná válnék az újfasiszta jobboldal minden előrejelzést felülmúló előretörése folytán. Olaszországban — Enrico Berlinguer halálát követően — az Olasz Kommunista Párt az ország első pártja lett, ami belpoli- tikailag szintén messzemenő következményekkel járhat. A nyugatnémet békemozgalom vasárnapi „alternatív népszavazásán” az Europaparlament! választáson résztvevő szavazóknak mintegy fele nyilvánított véleményt a rakétatelepítés ügyében. Az állásfoglalók túlnyomó többsége elutasítottta új rakéták állomásoztatását Európában — jelentette be Jo Leinen, a német békemozgalom koordinációs bizottságának elnöke. > BUDAPEST A Hazafias Népfront meghívására hétfőn hazánkba érkezett a Kambodzsai Országépítési és Védelmi Egységfront küldöttsége, amelyet Men Chhan elnökhelyettes, az államtanács tagja vezet. A népfront székházában megkezdődtek a megbeszélések a Hazafias Népfront tárgyalócsoportjával, amelyet Pozsgay Imre főtitkár vezet, és azokon részt vesz Kao Samreth, a Kambodzsai Nép- köztársaság budapesti ideiglenes ügyvivője is. A Szakszervezetek Országos Tanácsa szervezésében hétfőn háromnapos tanácskozás kezdődött Budapesten tíz szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam — szakszervezeti központjainak szervezési tömeg- munkával foglalkozó titkárai és osztályvezetői részvételével. A résztvevőket Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese üdvözölte. HANOI Truong Chinh, a Vietnami Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke búcsúlátogatáson fogadta Varga Józsefet, a Magyar Népköz- társaság Vietnamban akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben távozik állomáshelyéről. DAMASZKUSZ Damaszkuszban hétfőn megkezdődtek a csehszlovák —szíriai kormányfői tárgyalások — közölte a CTK csehszlovák hírügynökség. Lubo- mír Strougal miniszterelnök küldöttség élén vasárnap érkezett Szíria fővárosába. BÉCS Petr Mladenov bolgár külügyminiszter hétfőn Bécsben osztrák kollégájával, Erwin Lánccal tárgyalt. Trudeau utóda Kanadában a Liberális Párt konvencióján Tohn Turnert választották meg a párt vezetőjévé, a tisztségeiről leköszönt Pierre Elliot Trudeau utódjává. (Telefotó) Mr. Smith - és egy dátum Hétfő esti kommentárunk. „Vashington a Szovjetunióval korábban kötött összes atomfegyver-ellenőrzési megállapodás felszámolására törekszik” — olvasom, s bevallom, nem minden megdöbbenés nélkül a megállapítást. Népi túlságosan sommás állítás ez? — teszi fel magának az ember a komoly dolgokban mindig jogos kérdést. De miután megnézi, hol jelent meg ez a mondat, és ki a cikk szerzője, jóhiszeműsége kissé elhalványodik. A lap az Egyesült Államok politikai életének egyik- legtekintélyesebb orgánuma, a Washington Post, a szerző pedig olyan amerikai szuperprofi, akinél kevesen tudhatnak többet Washington fegyverkezési politikájáról: Gerard Smith, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának volt igazgatója. Az a bejelentés, amely szerint jövőre vízre bocsátják a hetedik Trident rakétahordozó tengeralattjárót — fejti ki az ex-direktor — „mind a SALT I., mind a SALT II. szerződések megsértését jelenti”. SALT II. — olvassa az ember, és feldereng benne egy dátum. Valóban fél évtizede lenne már? Pedig mintha tegnap történt volna: öt kontinensen százmilliók ültek a televízió előtt, és örömmel nézték, amint az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői aláírták a SALT II. egyezményt 1979. június 18-án. A világ akkor elégedetten állapította meg, hogy minden nehézség ellenére, íme újabb lépés történt értelmes irányban, méghozzá nem is akármilyen horderejű lépés. El kellett telnie egy időnek, amíg az emberiség rádöbbent, hogy korai volt az öröm, hogy bizony a két aláíró fél közül az egyik — mondjuk ki magyarul — a bolondját járatta vele. Jól emlékszünk arra, ami történt, illetve nem történt: az amerikai kongresszus egyszerűen nem ratifikálta — érvényesítette — hét év kemény tárgyalásainak gyümölcsét a létező legfontosabb kérdésben. Ez a Szovjetunióval — és az egész világgal — űzött cinikus játék vezetett el napjaink kemény realitásaihoz, elsősorban az amerikai rakéták nyugat-európai telepítéséhez, és az elkerülhetetlen válaszintézkedésekhez. Mivel most elnökválasztási év van, és akkor is választások közeledtek az Egyesült Államokban, az egyik legélőbb tanulság az akkori elnök, a SALT II. bécsi aláírója, Jimmy Carter magatartása. Két út állott előtte: vagy a józanságra, és saját presztízsére, valamint — és ez döntő szempont! — az amerikai kormányzat szavahihetőségére apellálva szembefordul a szélsőjobb- oldali tendenciákkal, vagy — belpolitikai érdekekre kacsintva — meglovagolja azt. Carter ez utóbbit tette. A felszított hisztéria közegében azonban a dolgok logikája szerint már az ő szovjetellenessége is kevés volt... 1984 zaklatott nyarán kissé furcsán hangzanak a Reagan-kormányzattól a vádak („a Szovjetunió hagyta ott a genfi tárgyalóasztalt”) is és a fogadkozások („őszinte párbeszédre törekszünk”) is. A Szovjetunió vezetője, Konsztantyin Csernyenko a Pravdának adott nyilatkozatában ismét hangsúlyozta: Moszkva változatlanul kész a párbeszédre, tárgyalásokra, „de ezeknek becsületes, komoly tárgyalásoknak kell lenniök”. Az elmúlt fél évtizedben a másik fél részéről sajnos, mindkét feltétel hiányzott. HARMAT ENDRE Magynr-HSIK kapcsolatok Több mint 300 ipari kooperációs megállapodás van érvényben. Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat például a villanyírógépe k hazai gyártásának feltételeit az NSZK-beli Olimpia céggel létrejön együttműködés alapján teremtette meg. Korrekt partnerek A népi zenekarok friss húrokat tesznek hegedűikre, a Piroskák új tánccsizmát húznak, így várják a turistákat — írta egy nyugatnémet hetilap magyarországi beszámolójában. Valóban, a két ország szempontjából a kölcsönös utazás, az évente több mint félmillió onnan érkező és a százezren felüli innen oda látogató említésre méltó szerepet játszik — de a kapcsolatoknak ez csak egy szelete, kis része. Mindkét ország figyelemre méltónak tartja, ápolni és fejleszteni kívánja a gazdasági kötelékeket, a kereskedelmet. Érdekes minősítést fogalmazott meg egy müncheni lap e tekintetben, mondván: a Szovjetunió az NSZK-nak fajsúlyosabb gazdasági partnere, az NDK jelentősebb, de Magyarország is fontos a szocialista országok között az ipari kooperáció tekintetében. Ilyenformán mindkét állam hasznosnak tartja a jó viszony fenntartását. Ennek leglátványosabb, legkézzelfoghatóbb eredményei a gazdaság területein mutatkoznak. Márkában kifejezve a forgalom néhány év alatt háromszorosára, négymilli- árd fölé emelkedett; több mint háromszáz ipari kooperációs megállapodás van érvényben, ami arra utal, hogy ezek a kapcsolatok sokrétűek, lebonthatók az egyes vállalatokig, nagyon sok személyes eszmecsere, piacfeltárás, technplógiai ismeretszerzés származik belőle. Van egyébként valami kedélyes jellege ennek az egyébként szigorúan üzleti alapon álló magyar—NSZK ipari együttműködésnek. Egy lapjuk a legutóbbi BNV alkalmából azt írta, hogy a vásáron régi barátként üdvözölték a bajor gazdasági minisztert; nemrég járt itt tartománya üzleti érdekeit kifejezendő, Lothar Späth baden-württenbergi miniszterelnök, s még korábban alsó-szászországi kollégája. Az „ügyes magyarok” — írta a már idézett lap — tudják, hogy iparuk fejlesztéséhez korszerű beruházási javakra van szükségük. Ez igaz, de a lényeg ennél több, az, amit egy magyar politikus így fogalmazott: Magyarország a világgazdaság kihívására nem elzárkózással, hanem a nemzetközi munkamegosztásba való fokozottabb bekapcsolódással válaszol. Bármily fontosak legyenek is az ipar, a kereskedelem, s a pénzügyek — hazánk külkereskedelmi tevékenysége egy még szélesebb keretbe illeszkedik: a szocialista külpolitikába. A bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba nemcsak a magyar gazdasági érdekeket szolgálja, hanem általában az európai együttműködést és a béke erősítését. Magyarország teljes mértékben támogatja a Varsói Szerződés nemzetközi politikáját, és minden lehető alkalommal képviseli is azokat a javaslatokat, amelyeknek kidolgozásában részt vesz, s amelyek az európai enyhülés tendenciájának visszahozását szolgálják. Erre vonatkozik külpolitikánk alapelve: mindenki tudja, mit várjon tőlünk, barátaink bizton támaszkodhatnak ránk, a másik oldal pedig számíthat korrekt partnerségünkre, együttműködési készségünkre, őszinteségünkre. Erőnkhöz mérten minden erre alkalmas tárgyaláson, tanácskozáson, találkozón figyelemmel meghallgatjuk a más véleményt, de következetesen képviseljük, magyarázzuk a szocialista álláspontot, igyekszünk a másik oldalt meggyőzni jóindulatunkról, igazunkról. Ez vonatkozik a közelgő magyar—nyugatnémet megbeszélésekre. Budapestre érkezik Helmut Kohl, az NSZK kancellárja: az első magyar—NSZK magas szintű találkozó lesz ez a bonni kormányváltozás óta. Minden jel szerint ez a váltás a két ország viszonyában nem hozott fordulatot, rosz- szabbodást. Még évekkel ezelőtt biztosították erről, ottjártakor Kádár Jánost az akkor ellenzékben lévő kereszténydemokrata vezetők, s az elmúlt másfél esztendő igazolta is ezt az ígéretüket. Az amerikai rakéták telepítése ugyan bennünket is nyugtalanít, de reméljük — és ennek több jele tapasztalható —, hogy a nyugatnémet kormány azok között lesz, akik mégsem engedik elveszni az európai enyhülés megőrizhető elemeit. TATÁR IMRE Bővülnek a kulturális kapcs olatok is a két ország között. Az év elején „Német művészeti irányzatok 1890—1920" címmel kiállítás nyílt a Szé pművészeti Múzeumban. A kiállításon több mint száz szobrot, festményt és grafikát mutattak be.
