Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
1984. június 2. NÉPÚJSÁGA Modell Székesfehérvárról Utógoniloziii így kellene... Idestova egyéves készülődés után íme, suhan velünk a Volga Székesfehérvárra. A királyi és újságírói többes indokolt, útitársaim vannak. Pontosabban, a hosszan melengetett szándék ismerői — Béres Jánosné jl megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője és Németh Istvánné gyógypedagógus, az Iregszemcsei Kisegítő Iskola utógondozó szakfelügyelője — szóltak: itt az alkalom. Kihagyhattam volna? Semmi esetre sem, hiszen egy éve foglalkoztat az a termékeny kapcsolat, ami megyénk legnagyobb gyógypedagógia intézménye és a Székesfehérvári Videoton egy szocialista brigádja között létrejött. S ami tekinthető modellnek is, megoldandó egy társadalmi súlya miatt nem akármilyen gondot. A valami okból gyógypedagógiai intézetekben tanuló gyerekek munkába állítással, továbbtanítással garantálható rehabilitációját. Szóval... tavaly hallottam először a VIDEOTON perifériás gyáregységének Neumann János IV. szocialista brigádjáról, Németh Sándorról, Szilágyi Mihályról, Kovács Orsolyáról, Kovács Dé- nesről, Kertész Lajosról, Rédl Tamásnéról, Farkas Gyuláné- ról és társaikról, akik az úgynevezett vasárnapi patroná- lás helyett a folyamatos utógondozást vállalták föl 1981- ben. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ráadásként apák és anyák szerepét, mely szerep betöltésének több a hétköznapja, mint az ünnepe. Bár az is igaz, hogy amikor térülni kezd a szerető figyelemmel, gyöngéd szigorral párosuló nevelőmunkába fektetett „tőke”, az öröm kevés máshoz hasonlítható ünnepet jelent. Ezért is nem esett nehezemre együtt lelkesedni az iregszemcsei nevelőkkel, amikor megtudtam, hogy Sütő József, Oláh Sándor, meg egy kislány után — aki azóta hazakerült a megyébe — Gallai István is megy a Vidi- be. Ez a Pista gyerek volt a csapatkapitánya tavaly a kisegítőiskolák tanulmányi versenyében oly jelesen szereplő iregszemcsei csapatnak. Ismerték a székesfehérvári mérnök bácsik és nénik, akik bármikor szívesen látott vendégek az intézetben. S akik ha máskor nem, a ballagáskor részt kérnek az iskola ünnepéből. És ez a Pista az, aki most úszik a boldogságban, amikor a számítástechnikai végszerelőcsarnokban meglátja Németh Istvánnét — Edit nénit — és egy ház- tűznézőbe érkezett volt iskolatársát Mátyás Ágnest. Kovács Dénes csoportvezető és Szilágyi Mihály mosolyogva húzódnak hátra. Pisti mesél, hogy itt a végszerelésen csoportnormában dolgoznak a betanított munkások és mechanikai műszerészek. Hogy nagyon jó helye van, semmi gond a VII., VIII. osztály elvégzésével, mert eddig két négyese van, a többi érdemjegye ötös. Ja... 3000 forintot keres és szakmát akar szerezni. Munlspzajtól zeng a hatalmas csarnok, ahol aligha véletlenül harminc körüli a dolgozók átlagéletkora. — Ballagásra eljössz? — kérdezi Ági nem éppen suttogva, mire Pista bólint és elrikkantja magát. — Itt a főnök, a Zámbó Sanyi! Öt tessék kérdezni Edit néni, hogy elégedett-e velem. A fiatal művezető nevet, hogy „meg ne ártson a szem- bedicséret.” De hát a Pisti csakugyan igyekvő fiú. Nincs rá panasz se itt, se a munkásszálláson, ahol másodmagával lakik. — A Sütő Józsi? Szakközépiskolába jár, most már másodikos és erősáramú berendezés-szerelő lesz belőle./ Ö az első sikeres „fia” a brigádnak és talán azért is kedves, mert az istenért se akart 1981 nyarán Székesfehérvárra jönni. Így aztán Németh Istvánnénak meg kellett ígérnie, hogyha nem Gallai Pisti tavaly ilyenkor már készülődött Székesfehérvárra tud megbékülni a hellyel, fél év múlva eljön érte és hazaviszi. Haza? Hát sajnos ez az, ami nem javallott azoknak a gyerekeknek, akik állami gondozottakként végzik el Iregszemcsén a kisegítőiskola VIII, osztályát, ami a normál általános iskola hat osztályának megfelelő végzettséget jelent. (Ma még ezért kell a VII., VIII. osztályt elvégezniük azoknak, akik szakmatanulásra ösztönözhetők.) A patronálok is tudják ezt, hi- ßzen az első lépések egyikeként igyekeztek megismerkedni védenceik családi hátterével. S talán ők értik meg leginkább, miért jelenti olyan sokáig Iregszemcse azt az édes otthont, ahova haza lehet járni, amikor ismerősökre, meghittségre vágyik a gyerekek valamelyike. Gallai Pista munkacsapatának tagjai összemosolyogva veszik tudomásul, hogy a fiú idegenvezetőbe megy át otthonosan, fölszabadultam Szűcs Lászlót segít megkeresni, aki a Sütő Józsi művezetője volt, majd viruló áb- rázattal hallgatja a jellemzést. Hogy Józsi csendes, szorgalmas gyerek volt és különféle mechanikai munkákat végzett, örülték, amikor fölvették a szakközépiskolába, s nem bánnák, ha majd visszajönne a „Vidibe”. így becézik az anyaüzemben Székesfehérváron 12 ezer embert foglalkoztató VIDE- OTON-t, ami 100 holdat foglal el csarnokaival és amelynek a gyáregységeikkel együtt 18 ezer dolgozója van. Óriási munkáscsalád ez. Rang hozzátartozni. Gyerünk csak amarra, a raktár felé! Igaz, Oláh Sanyi azt mondta, hogy a háta közepét látná szívesebben, mint egy újságírót. — Sanyi nehéz ember kissé — magyarázza a fiú tartós távollétét a művezető aki szintén fiatal ember, s aki anyagmozgatóként elégedett a tizenkilenc éves fiatalember munkájával. Eleinte? Hát akkor akadt gond. Hogy a többit ne is mondják, ez itt a harmadik munkahelye, az üzemrészen belül a második. Az elsőben, a kertészetben a közösség se volt elég kifogástalan, mert hagyták, hogy a gyerek egyedül ássa föl a csapatra parcellázott földdarabot. Jó szívű a Sanyi, hát azzal is visz- szaéltek a kölcsönkéregetők. Itt 2900 forint a fizetése, Ez az otthonkép él az itt nevelkedettekben újabban keres is hozzá, mert hétvégeken elvállal ezt-azt. A pénzzel is megtanul lassan bánni. Az intézetben egy csomó dolgot nem lehet elsajátítani. Aztán haza is lógott ez a fiú, s ki tudja, tán elkallódik — véli a csoportvezető Kovács Dénes —, ha a Sanyi — Németh Sándor — és Misi — Szilágyi Mihály nem úgy viselik a gondját, ahogyan viselik. Hát persze nemcsak ők vannak talpon, hanem a brigád tagjai is. Van, amelyik színházba, hangversenyre invitálja a fiúkat, van aki szemléltetőeszközt készít a tanulmányokhoz. Sukorón Szilágy Mihály birtoka, Sza- badbattyánban Németh Sándor apósáéknak a gyümölcsö- se-szőlője fogadja sűrűn a védenceket, de nem úgy, mint vendégeket, hanem mint családtagokat. — Ott a helyünk a Gorsiu- mi játékokon! — mondja Misi bácsi és máris ünneplőbe vágja magát a társaság. Segítendő a tájékozódási képességek fejlődését, kirándulás Budapestre. Térkép a fiúk kezébe. „Most itt vagyunk. Tessék, beszéljétek meg hogyan, mivel jutunk el leghamarabb a Kossuth térre...” És így tovább... Vagy... beülnek Misi bácsi, val, olykor Sanyi bácsival valamelyik jobb cukrászdába és nyílt színen — a teljes asztaltársaság füle hallatán — születik döntés arról, hogy a Neumann János IV. szocialista brigád közös pénzéből ki érdemel tanulmányi előmenetelével, magatartásával csak 200 forint plusz zsebpénzt, s ki az, aki az 500-at érdemli. Benne járunk már a délutánban, amikor Szilágyi Mihály tizedik emeleti lakásában letelepedünk. Semmi remény, hogy Józsi, akinek két otthona is van — a kollégiumban, meg itt — hazaér időben a gyakorlatról. Aztán mégis zörren a kulcs a zárban, s belép — arcán nem titkolt bosszúságfélével Sütő Jóska. Csak a két ismerősnek, Edit néninek, meg Áginak örül. Utóbbira csak halo- ványan emlékezik. Odább is áll gyorsan, de kisvártatva visszatér, Segít keresni azt a fotót, ami 18. születésnapján, januárban készült. A három fiú közül Józsi a nehezebben nyíló lélek. Vagy a felejteni- valója több, mint a társainak? Az azonban néhány perc alatt kiderül, hogy Sütő Jóska és az apai jóbarát között tökéletes a bizalom, a megértés. Jóska hétvégeken, meg — mint most is — gyakorlati Szilágyi Mihály és Sütő Jóska születésnapi ünneplőben napokon van idehaza. Szórakozás? Misi bácsival voltak már discoban is. De legjobb odakint a birtokon Sukorón, ami „ilyenkor csupa virágzás.” Tervek? A legközelebbi, hogy szombaton egyedül készít bodzaszörpöt Misi bácsi receptje szerint. Aztán érettségi és munka. Nem biztos, hogy a VIDEOTON-ban. Még később? Főiskola. De már munka mellett. — Mit üzensz a gyerekeknek Iregre? — kérdezi Németh Istvánné már a látogatás végefelé. A válasz gyors, de semmi kétség, szívből jövő: — Legyenek kitartóak a tanulásban! És, legyen olyan szerencséjük, mint azoknak, akik Ireg- szemcséről Székesfehérvárra kerülhetnek — kívánom én itt és most. Nem csekély örömet érezve afölött sem, hogy az országban harmadikként, itt a megyében oldódott meg tavaly a gyógypedagógiai intézményből kikerülő állami gondozott fiatalok hivatalos utógondozása. - Németh Istvánné utógondozó szakfelügyelő segíti a családi háttérrel nem rendelkező gyerekek munkába állítását, továbbtanulását és kíséri figyelemmel a már dolgozó fiatalok életét. Mátyás Ágnes mit keresett a „Vidi”-ben? Tulajdonkép. pen egy másik vállalatnál kellett volna tisztelegnie kéz- besítőjelöltként, de Gallai Pisti meggyőzte, hogy ott lenne neki jó a számítástechnikai végszerelőben. így hát... Ágnes elballag június 16-án és megy Székesfehérvárra, ahol szívesen látják. LÁSZLÓ IBOLYA Uj típusú szakfelügyelet? Werner András: — Ezek jelentenék az újfajta szakfelügyeletét. Amikor Werner Andrást, a Tolna megyei Pedagógiai Intézet igazgatóját előzetesen megkerestem, akkor kicsit tiltakozott a kijelentő mondatú cím ellen mondván, annyira kezdeti stádiumban van a dolog, hogy lényeges változásokról még nem lehet beszélni. Csak a tervekről, a kezdeti lépésekről lehet szólni. így került kérdőjel a cím után. * A közoktatás fejlesztési tervének egyik lényeges eleme, hogy az irányításban is változásokat tervez. Ennek egyik fontos része a megyei pedagógiai intézetek létrehozása, amelyeknek általános feladatairól egy korábbi lapszámunkban már írtunk. Most az intézet igazgatójával a „hozzájuk”, illetve az irányításuk alá került szak- felügyeletről beszélgettünk. Werner András véleménye szerint már egy év után is megmutatkoznak az előnyei annak, hogy nem a tanügyi igazgatóság irányítása alá tartoznak a szakfelügyelők, így ugyanis önálló szervezetként tevékenykednek, a szakma, a padagógusok képviseletében járnak el. Ez előnyös, hisz a „hatóságban” az ellenőri szerep bújt meg. Az iskolák és a pedagógusok is a tanügyi hatóság képviselőjét látták elsősorban a szakfelügyelőkben és csak másodsorban tekintették szakmai segítőtársnak, tanácsadónak. Bizonyos bizalmatlanság övezte ezért őket és nem volt ritka a határozott elzárkózás sem. Sok esetben — pontosan a már említett bizalmatlanság miatt — a pedagógusok nem merték felfedni hibáikat, inkább eltussolták azokat. így elmaradt a segítségadás is. Most, hogy szakmai szervezet működtetésébe tartozik a szakfelügyelet, remélhetőleg ez” a bizalmatlanság is feloldódik majd. Előnye lesz az is, hogy erőteljesebben, egyértelműbben érvényesülhet az alapvető funkciója: az iskolák pedagógiai önállóságának növelése, szakmai segítése. Azzal, hogy a szakmát képviseli nem utasíthat, nem engedélyez, nem tilt hanem tanácsot ad, javasol, segít, orientál, továbbképez — azzal egyértelműen bizonyítja alapvető feladatát, a nevelőoktató munka segítését. Természetesen továbbra is feladatuk marad az irányító szervek informálása, ugyanis erre szükség van (lesz) a döntések előkészítéséhez. Az új elképzelések szerint akarják felfogni a szakfelügyelet célját is. Lényeges, hogy segítse az önállóságot, a tananyag „helyes” kiválasztását, erősítse a pedagógusok szakmai illetékességét a nevelési-oktatási problémák megoldásában. A különböző dokumentumok melyeket végre kell hajtani a pedagógusoknak — adottak. A szakfelügyelet feladata lesz, hogy ebből a „végrehajtó” szerepből kimozdítsa a tanítókat, tanárokat és megtanítsa őket a tanterv adta szabadsággal való élésre. A demokratikus felfogásnak a tartalomban is jelentkeznie kell majd. A tapasztaltabb, felkészültebb kolléga szakmai tanácsainak érvényesítése fontos feladat lesz, hiszen így tudja mérni, elemezni, az említetf dokumentumokkal összevetni saját tevékenységét a nevelő. — A felügyeleti munka módszereit is demokratikusan szeretnénk felfogni — közli Werner András. Ennek igazolására példát is mond. Jelenleg három okból látogatnak a felügyelők: 1. azért, mert küldik, 2. mert szükségét érzik (ők maguk), 3. mert hívják őket. Ez a sorrend nem véletlen, ugyanis látogatási idejük legnagyobb részében — zömében — a művelődési osztályok által meghatározott vizsgálatok szerint mozognak. Kevés a lehetőség arra — éppen az előzőek miatt —, hogy oda mennek, ahol — tapasztalatuk szerint — szükség lenne a látogatásra, a segítség- adásra. Az említett harmadik eset fehér holló, pedig ez lenne az ideális. Éppen az előzőek miatt az a cél, hogy egészséges arány alakuljon ki az „okok” között. Ehhez azonban a szemléletnek is át kell alakulnia. — Ezek jelentenék az újfajta szakfelügyeletet — állapítja meg az igazgató, majd hozzáfűzi: — Ennek is vannak feltételei. Ilyenek a szakmai fel- készültségen alapuló tekintély, vagyis az, hogy ne a szakfelügyelőt, hanem a nagy felkészültségű, széles érdeklődési körű, nyitott vitakész érvelő, meggyőző kollégát lássák. A másik feltétel pedig a nagyobb lehetőség, több módszertani szabadság adása. Ez magában foglalja azt is, hogy önállóan dönthessenek, ki, hol, mennyi időt tölt el. Mindezek megvalósításáért sokat tesz az intézet. Biztosítják a szakmai továbbképzések feltételeit, a nyári egyetemeken, a tudományos ülésszakokon való részvételt, a megfelelő szak- könyveket. Ezenkívül gondoskodnak az infomáltsá- gukról, publikációs ' lehetőséget biztosítanak számukra. Segítséget kapnak a különböző mérések elkészítéséhez, az eredmények feldolgozásához, a továbbképzések szervezéséhez. * A pedagógiai megújuláshoz — amit az iskoláktól is elvár a közoktatás fejlesztési koncepciója — a szakfelügyeleti munkának is meg kell újulnia. Az eddigi úgynevezett folyamatvizsgálat mellett át kell állni az eredményesség és hatékonyság vizsgálatra is. Ezért az eddigieknél is fontosabb szerepet kap a pedagógiai mérés. A Tolna megyei Pedagógiai Intézet a tavasszal elindított már egy önképzési folyamatot, amellyel segítik majd ezt a munkát. A felállított szakfelügyelői mérce magas, de ismerve a célt, nem leküzdhetetlen a magasság. Ékes László Fotó: Kapfinger András
