Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-14 / 138. szám
1984. június 14. Képújság 3 Új villamos tolatómozdony A MÁV a múlt év végén ál lította üzembe az első V 46 sorozatú villamos tolatómozdonyokat, a prototípusokat a Ganz Villamossági Gyár és a Ganz-Mávag közösen fejlesztette ki. A több mint 800 kilowatt teljesítményű, megközelítően 20 tonnás tengelynyomású tolatómozdony elsősorban állomásokon alkalmazható tolatási célokra, de rövidebb tehervonatok továbbítására is alkalmas. Az új mozdonyok az elmúlt néhány hónap alatt sikerrel vizsgáztak. Termőképesség és műtrágyázás Bántja a szemem ez a pazarlás — mutat parasztember ismerősöm a termelőszövetkezeti szérűskertben kallódó műtrágyakupacra. Az eső mossa, befedi a hó. Nincs zárt hely, ahol takarékosan tárolnák. Máskor pedig azt mondogatják, hogy a talajerő pótlása nélkül nem lehet fokozni a termelést. Ismerősöm dohogása az ellentmondásoknak szól, amelyeket szűkebb környezetében tapasztal. A takarékoskodást illetően feltétlenül igaza van, ám a hazai talajerőgazdálkodást azért nem szabad ennyire szűklátókörűén megítélni. Mert az is igaz, hogy Magyarország, az egy hektárra jutó hatóanyag-felhasználásban világviszonylatban a nyolcadik helyen áll. Messziről jutottunk idáig. A harmincas években a magyar mezőgazdaság hektáronként 1,6 kilogramm műtrágyahatóanyagot használt fel, jelenleg pedig megközelítettük a 350 kilogrammot. E látványos eredménynek is szól, hogy a Nemzetközi Műtrágya Központ (CIEC) június 11—16. között hazánkban tartja négyévenként szervezett világkongresszusát. A műtrágyázás eddigi eredményeit, a fejlődés lehetőségeit folyamatosan vizsgálják a hazai szakemberek is, egyebek között az elmúlt héten tájékozódott e témában az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A műtrágyázás, a talaj termékenységének fokozása tehát a figyelem középpontjában van. Méltán került kiemelt helyzetbe, hiszen a mezőgazdasági termelésnek, az élelmiszer-ellátásnak nélkülözhetetlen velejárója. Megfogalmazták ezt a most sorra kerülő világkongresszus jelszavában is: „harc az éhség ellen, a növények jobb tápanyagellátásával”. Nálunk ugyan senkit nem fenyeget az éhség, a jelszó tartalma átvitt értelemben mégis vonatkozik a hazai gyakorlatra is. Itthon ugyanis az export fokozása a legfontosabb feladatok közé tartozik, de ehhez előbb meg kell teremteni az árualapot. A kérdés tehát az: a mezőgazdasági nagyüzemek megtesznek-e mindent a terméseredmények fokozásáért? Ha a legutóbbi esztendők statisztikáját vizsgáljuk, azt gondolhatnánk, nem. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása óta 1978-ig fokozatosan emelkedett a hazai műtrágya-felhasználás. 1960-ban például 167 ezer tonna műtrágyát szórtak ki a földekre, 18 esztendő múlva egymillió 539 ezer tonnát. Ekkor azonban megtorpant a fejlődés, 1980-ban már csak egymillió 399 ezer tonna volt a műtrágya-felhasználás. A következő két esztendőben valamelyest emelkedett, majd tavaly már meghaladta az 1978-as rekordot is. Mi az oka az ingadozásnak? A gazdasági szakemberek tömören válaszolnak a kérdésre. Emelkedett a műtrágyák ára, közben romlott a mezőgazdasági nagyüzemek^ pénzügyi helyzete; kívánnivalót hagy maga után a műtrágyák minősége, forgalmazási rendszere; nem mindenkor kielégítő a választék. Kétségtelen, hogy ilyen helyzetben mindenütt papírt és ceruzát fognak, s pontosan számítgatják, érdemes-e fokozniuk a hektáronként kiszórandó műtrágya mennyiségét. S ha úgy döntenek, hogy érdemes, még mindig nem bizonyos, hogy valóban növekszik a felhasználás. Tavaszonként visszatérő gond ugyanis, hogy kevés a műtrágya, nem kielégítő a választéka. Az ellátási zavarok pedig semmiképpen nem segítik az ésszerű műtrágyázási gyakorlatot. Ennek ugyancsak ellentmondanak a tárolási nehézségek. A felmérések szerint a tárolási veszteségek elérik a 15—20 százalékot. Nehezíti a jelenlegi helyzetet az is, hogy a tápanyaggazdálkodás technikai feltételei sincsenek meg. iányoznak a tárolók, elavultak és műszakilag elkopottak a műtrágyaszóró gépek. Kedvét szegi a szakembernek, hogy a tápanyag-gazdálkodás eszközeinek korszerűsítése nem tart lépést a növénytermelés fejlesztésével, hiszen e gépek felújítása nem került be a gabonaprogramba sem. Vitathatatlan tény: számos ellentmondás nehezíti az észszerű tápanyag-gazdálkodást a nagyüzemekben. A nagyobb figyelmet pedig megérdemelné e szakterület is, hiszen szorosan kötődik a gabonatermelés fejlődéséhez. A talajerő visszapótlásának ugyan nem egyetlen módszere a műtrágyázás, de az mással mégsem pótolható. Egyes felmérések szerint a növénytermeléshez szükséges tápanyagok egy- harmadát tartalmazzák azok a szerves trágyák, növényi melléktermékek, amelyeket a talajba szántanak. A kétharmadot műtrágyákkal kell pótolni, tehát a gabonatermelés fejlesztése nem nélkülözheti az ésszerűbb, hatékonyabb műtrágyázási gyakorlatot sem. S hogy ez valóban kialakuljon, változnia kell a forgalmazásnak és az üzemi érdekeltségnek is. V. FARKAS JÓZSEF Gyermeküdültetés A néhány nap múlva beköszöntő iskolai vakációban mintegy 30 ezer kisdiákot fogadnak a SZOT gyermeküdülői. A nyári szezon június 21- én kezdődik a SZOT tizennyolc gyermeküdülőjében, amelyek kicsinosítva, felújítva várják a 7—14 éves gyerekeket. A rövidített nyári iskolai szünetre való tekintettel az idén a korábbiaktól eltérően nem hat, hanem csak öt turnusban nyaralhatnak a gyerekek, általában két hétig, augusztus második felében pedig tíz napig. Az üdülők közül hat romantikus hangulatú kastélyépület — ezek télen is működnek — további tizenkettő pedig nagyméretű összkomfortos faház, jórészt a Balaton partján. A beutalókat az ágazati szakszervezetek között arányosan osztják el. ,A legtöbbet a vasas- és építőszakmák dolgozóinak gyermekei kapják. Az elosztás során előnyt élveznek a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők. Az ellátás — szállás, napi ötszöri étkezés — díja a tavalyi napi 22 forintról 32 forintra emelkedett, vagyis a 14 napos gyermekbeutaló a szülőknek 448 forintba kerül. A tényleges költségek 80 százalékát az állam, illetve a szakszervezet fedezi. Két megkülönböztetett gyermeküdülője van a SZOT-nak: egyik a Fejér megyei Vajta, ahol augusztusban két csoportban lisztérzékeny gyermekek nyaralhatnak. Boglárlellén augusztusban cukorbeteg fiúkat és lányokat fogadnak. A korábbi évek kedvező visszhangja nyomán mindkét üdülőben megkétszerezték a beutalható beteg gyermekek számát; így az idén 150 lisztérzékeny és 300 cukorbeteg gyerek élvezheti — gondos orvosi felügyelettel — a nyaralás örömeit. Valamennyi üdülőben képzett pedagógusok foglalkoznak a gyermekekké}, s vonzó programot állítanak össze nekik. Közösen bebarangolják a környéket, túráznak, hajókirándulásokon vesznek részt. Az üdülők parkjaiban bőséges alkalom kínálkozik a játékra, testmozgásra, sportolásra. Számos egyéb szórakoztató programot is szerveznek: bábosok, bűvészek, bohócok teszik vidámabbá a pihenés napjait. Egy év garancia Reggel hat óra múlt néhány perccel. Munkába siető emberek, növekvő forgalom az utakon, jó időt ígérő napsugarak az aszfalton. A Szekszárdi Autójavító és Szolgáltató Kisvállalat főbejáratánál egyre sűrűbben bólogat a sorompó. Hol fönn magasodik „csíkos zoknijában”, hol lecsukódik szépen méltósággal. A portás, kezében jegyzettömbbel, a garanciára bejelentett autók rendszámait jegyezgeti, majd betessékeli őket. A munkafelvételen a pult előtt már négyen állnak. Autósok. Boldogok (hogy van autójuk), és boldogtalanok, ha gondjuk adódik vele. Jöttek a négykerekűeket javíttatni, vagy felülvizsgáltatni. A MUNKAFELVEVÖ Az óhajok és sóhajok pultja mögött áll és serényen végzi munkáját Zsinkó János munkafelvevő. Készséggel és udvariasan meghallgatja a soron lévő tulajt. Aztán .rutinból, szemmel is nehezen követhető gyorsasággal kezdi ktölteni a munkalapot. Kérdez és pontosít, segít az érthetetlent is szakmai nyelvre fordítani. Ha elkészült mindezzel, a kuncsaft kezébe adja a tollat, aláírat, műanyag tokba helyezi a szerelőnek a munkalapot, aztán kezdődik újra elölről az egész. A reggeli csúcsidőszakban is találunk időt a beszélgetésre. — Mit jelent az egy év garancia? — A gépkocsik kiadásától számított egy évig vállalunk garanciát. Ha egy év alatt nem éri el a kocsi a tízezer kilométert, ez az idő kitolódik 18 hónapra, és az átvizsgálását továbbra is elvégezzük. — Jó ez a rendszer? — Kevés kocsi van, amelyik nem éri el ezt a futásteljesítményt, és ennyi idő alatt a hibákat is megtaláljuk, ha vannak. Végső soron az autósnak egy évig semmi gondja sincs és ezalatt megtalálja magának a szerelőjét is. — Hány típust ellenőriznek garanciában? — 1983 novemberétől már a Dacia és a Zasztava kocsikat is szervizeljük, így a Merkur által értékesített összes autót. — Hány autót javítanak naponta? — Kétszer tízfős brigádunkban autószerelők, villamossági műszerészek és karosszéria-lakatosok vannak. Ezek a kis csapatok 15—20 autót is megvizsgálnak és javítanak naponta, ha nincs komoly gond. De előfordul, hogy csak 5—6 kocsi készül el. Ezért is kell előre bejelenteni a szervizbe. AZ AUTÓSZERELŐ A munkafelvételről vándorolunk a munkalap után a műhelycsarnokba. A kocsik nagy része garanciális javításra, felülvizsgálatra vár. Kovács József autószerelő egy Dacia gyújtását bűvöli. — Hogy lett autószerelő? — Gyerekkori vonzódás, régi álom volt, ami 1976 óta a munkámat jelenti. — Mióta végez garanciális javításokat? — Végig kellett járni ehhez is a szamárlétrát. Trabanttal kezdtem, aztán jöttek a Zsigulik és szépen sorban mindegyikre sor került, mindet meg kellett ismerni. Jól! — Csak a munkalapon lévő dolgokat vizsgálják? — Minden észrevételünket, javaslatunkat elmondjuk a tulajdonosoknak. Végső soron ingyenes és részletes szaktanácsadást is végzünk, amivel az autósok csak jól járnak. A vállalatnak is, nekem is érdekem a kifogástalan munkavégzés. Ez szakmai presztízskérdés is. — Érdekesség? — Volt már olyan is, hogy éppen csak hazaértek az autóval, és gyári anyaghiba miatt — vezérműlánc-szaka- dás — javítani kellett. De ez a ritkaságok egyike. — Mindig sikerül megoldani a problémákat? — Alkatrészhiányok miatt, néha rövidebb-hosszabb ideig várakozni kell a tulajdonosnak. AZ ÜGYFÉL A pénztárnál találkoztam Takács István autóbuszsofőrrel, aki a Pécsi Állami Gazdaság Robur buszát hozta második felülvizsgálatra. Már 14 éve hivatásos, igy majdnem szakmai véleményt tud adni. — Hogy kerültek Szek- szárdra, a szervizbe? — Máshol nem tudták volna biztosítani az alkatrész- ellátást, itt igen. Olajat cseréltek, gyújtást és fogyasztást állítottak be először. — Jó lett a kocsi? — Igen, csökkent a fogyasztás. Meg vagyok elégedve velük, udvariasak, lelkiismeretesen végzik a munkát. Nem lerázni akarják az embert, hanem segítenek. Menet közben is kérhettem tőlük akármit, ami közben jutott eszembe. A saját kocsimat is csukott szemmel rájuk merném bízni. ÉS AZ IGAZGATÓ Grünfelder Károlyt, a kisvállalat igazgatóját a műhelyben találom meg. Beszélget a munkatársaival. — Mióta foglalkoznak garanciális felülvizsgálattal? — Már 1970-től, az üzemalapítástól kezdődően. A garanciális javítás bizalom, amit a Merkur előlegez meg. Általuk képviseljük az autógyárakat. Ezt a bizalmat nem elég kiérdemelni, meg kell tudni védeni is. — Ellenőrzik is a vállalatot? — A gyárak képviselői kéthavonta eljönnek, ellenőrzést tartanak a javítások, alkatrészcserék terén. Tájékoztatnak az újdonságokról, szakmai tanácsot adnak. — Továbbképzések? — Évente 6—7 szerelőnk utazik kéthetes továbbképzésre a gyárakba, a belföldi szakmai továbbképzést szaktanfolyamok segítik. Ezeket a külföldi utakat a garancia hozza a vállalatnak, ami szakmai szempontból komoly előrelépést jelent. — Mi a leggyakoribb gondjuk? — Sok ügyfél, amíg garanciás a kocsija, mindent igyekszik azon kicseréltetni. Amikor lejárt a garancia, hajlamos arra is, hogy elhanyagolja a javításokat és cseréket. Az lenne az igazi, ha bátran rábíznák a szervizállomásra. Hozzák be a kocsit, mi megállapítjuk a hibákat, és azokat meg is javítjuk. Garancián túl is. Szabó Sándor Fotó: Kapfinger András Zsinkó János a m unkalapot tölti ki És festők... Kovács József a Dacia műszeres vizsgálatát végzi Karosszériások...
