Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
Í984. június 13. ^ÉPÜJSÁG 5 lno^7Ál/ A szó újkori eredetű, a motorizáció nagyfokú el- terjedésével hozható összefüggésbe. A legegyszerűbb az óra ingájához hasonlítani, ami oda-vissza mozogva pergeti a számlapon a mutatót, múlatva a perceket. Az ingázók lakóhelyüktől és családjuktól távolabb munkát vállaló és végző utazók csoportja. In----------------------------------------------------------------------------------------------------------------g áznak motorkerékpárral és személygépkocsival, autóbusszal és vonattal egyaránt. Az utazók egy része nap mint nap megteszi az utat lakása és munkahelye között, másik csoportjuk csak hétvégén ingázik. Annyiban közös a sorsuk, hogy választva, vagy kényszerből, de állandóan utaznak... Egy kis itatisztika • Eljárók, bejárók Az ingázók száma nap mint nap változik, hisz közöttük nem egy akad, aki — különösen a közlekedési költségek emelkedése miatt — a lakóhelyéhez közel, vagy éppen helyben keres munkát. A Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei igazgatósága a múlt év december 31-i állapotot rögzítette, pontosan felmérték, hogy négy ágazatban, az iparban az építőiparban, a közlekedésben, a postán és távközlésben valamint a kereskedelemben hányán járnak vidékről Szekszárdra, illetőleg szekszárdi telephelyű munkahelyre dolgozni. Ez a szám akkor 7667 volt, az ipari ágazatba jártak be legtöbben: 3971-en. Ezt követte az építőipar 1783-al, majd a közlekedés, a távközlés következett 964-el, a kereskedelmi hálózatban pedig 949 nem helyi lakos vállalt munkát. A négy ágazatban más megyéből összesen 236-an ingáznak Szekszárdra. Az 1980-as népszámlálás szerint Szekszárdra a legtöbben Tolnáról, Decsről, Őcsényről, Kakasdról, Bony- hádról, Mözsről járnak naponta dolgozni. Legkevesebben Varsádról, Hidasról és Závodról vállalnak munkát a megyeszékhelyen. Érdekes adat, s ugyancsak négy évvel ezelőtti, hogy közel 5500 Tolna megyei dolgozik más megyében, s ötszázzal kevesebb a más megyéből Tolnában munkát vállaló dolgozó. Az aktív keresők száma 127 499 volt négy éve, közülük a lakóhelyén dolgoztak 92 976-an, az eljárók száma 34 523 volt, a bejáróké pedig 34 172. Bonyhádon 2473, Dombóváron 3712, Pakson 3668, Szekszárdon 11 571 volt a bejárók száma, az eljáróké ennél lényegesen kevesebb, Bonyhádon 1285, Dombóváron 792, Pakson 350, Szekszárdon pedig csupán 1040. Figyelemre méltó adat az, amit a kisközségekről jegyeztek fel. Aparhant- ra például csupán 48-an járnak dolgozni, s 274-en találtak másutt munkát. Cikón viszont mindössze 15 azoknak a száma, akik más településről ' utaznak naponta oda-vissza a munkahelyükre. Az oldalt írta: D. Varga Márta, Hazafi József és Szabó Sándor, fényképezte Gottvald Károly. Egy évben 12 ezer kilométer Ebben az esetben nem egy magántulajdonban lévő személygépkocsi átlagos futásteljesítményéről van szó, hanem a lakóhelytől a munkahelyig megtett kilométerek számáról. Tehát ingázok, mint olyan sokan mások ebben az országban és a megyében egyaránt. Miért is választja az ember ezt a fajta többlettörődést? Talán nem talál magának helybgn, vagy egészen közel munkalehetőséget? Nem egészen erről van szó. Sok ésetben a munkahely az egyértelmű és meghatározó, mint az én esetemben is. Egyszerűen nincs ilyen lehetőség máshcó, mint a megyeszékhelyen, nekem pedig tíz évi munkaviszony után változtatnom kellett — saját belső késztetésre — így most utazgatok. Hol saját gépkocsival, hol a Volán járataival. Ennek is megvan a maga oka. Ha a munkám kívánja, meg a kényelem a győztes, kocsival ingázok. Ha a benzinpénzem fogytán, erősödik bennem a buszok utáni vágy. Pedig még azt sem mondhatom, hogy nem megfelelő a járatsűrűség. Félórámként kielégítik utazási vágyaimat, amennyiben én is akarom. Tavasszal és nyáron az utazgatások túlnyomó többsége kellemes és üdítő. De ha jön a fránya tél, a csúszós út, a zsúfoltság, már kényelmetlen, igazi nyűg, rettegés a késésektől, a bosszankodás és fagyoskodás. De ez is velejárója ennek a választott életmódnak. Én még szerencsésnek is érzem magam, mert meg tudom értetni önmagámmal: — te választottad, most csak csináld szépen sorjában, türelemmel. Kevésbé szerencsés az, akinek a kényszer az útitársa, a muszály a mindennapja. Bár általában ebben az esetben is ugyanaz a végeredmény, — utazik az akinek muszály. Én is csak most döbbentem rá, mekkora mennyiségű kilométer az, amit évente az ingázással magam mögött hagyok. Édesapám megtanított egy bölcsességre: — „mindig azt kell a legjobbnak felfogni, ami éppen a mindennapjaidat jellemzi. Ha süt a nap, milyen nagyszerű ez a meleg, ha esik az eső, — csodálatosan megáztam.” Tehát a recept alapján: — milyen szerencsés vagyok, más tízpercet sétál és a munkahelyén van, nekem pedig utazni is van lehetőségem. Nem tudom ez az álláspontom az idő múlásával mennyire változik majd meg, de remélem — kevéssé. Sokszor ez is csak felfogás kérdése. Akinek meg nem felel meg, a továbbiakban már nem bírja sem idegileg, sem fizikailag, sem anyagilag, az bizonyosan előbb-utóbb valamilyen megoldást keres, vagy kompromisszumot köt önmagával. Ha pedig az ember azt csinálhatja amit nagyon szeret, én azt mondom sokszor még az ingázás is elviselhetőbb mint az a munka, amit még, vagy már nem is szívesen csinál. Ingázók mindig voltak és lesznek ezután is, legfeljebb időnként cserélődik a gárda, van aki elhagyja, van aki elkezdi. Utazás közben pedig adódik lehetőség arra is, hogy az ember beszélgessen, örömeit, gondjait elmondhassa útitársának, vagy magába fojtva és idővel megnyugodva felejtse. Dereng a hajnal. A Nap kél 4 óra 49 perckor. Cseke Sándor esztergályos 3 óra 30 perckor. Megelőzve a Napot. Évek, évtizedek óta megelőzve. Végigbaktat Nagydorogon és negyed ötkor felszáll a vonatra. Szek- szárdig bóbiskol egyet-kettőt, néha felriad, kinéz az ablakon, de még csak Köles- den vannak, vagy Palánkon. Háromnegyedórát tölt a vonaton minden reggel. Bencze Lászlóné komótosan előveszi a fehér zsebkendőjét, a mocskos ülésre teríti, leül Cseke Sándor és Radó Mihály mellé. Évek óta utaznak együtt. Ingáznak Nagydorog és Szekszárd között. A másik fülkében a fiatalabbak gyülekeznek. Szij- jártó Péter, Lóridon Gizella, Horváth Gyula, Udvardi Éva és Mindeczki János. Húszon innen vannak. Kezdő szakemberek, Udvardi Éva még tanuló. Az ingázásban már nem kezdők, a tanulóidőt is beszámítva, már évek óta ülnek a vonaton. A felnőttebbek azt mondják, hogy keserves kenyér ez a bejárás. A fiatalabbak még nem veszik fel. Ha kell, tudnak három órát is aludni, a másik fülkében Csekéék már nyolckor lefekszenek, hogy pihentek legyenek, ök már jobban zsörtölődnek. Az ellátásról beszélnek, arról, ha annak idején beengedik Nagydorogra a Videotont, akkor most nem Sárbogárd lenne iparos község, meg arról, hogy kénytelenek eljárni, mert a téeszben ennyi emberre nincs szükség'. Nehezményezik, hogy a kiváló pék elment az atomhoz portásnak és így a 24 forintos két kilós kenyér nem olyan, amilyennek a 24 forintos kenyérnek lennie kellene. Ahogy haladunk Szekszárd felé, egyre mozgalmasabb ez a hajnali vonat. Kölesden és Szedresben már sokan szállnak fel. Tolna-Mözsön pedig szinte minden kupé megtelik. Az ingázók vajon hova tartoznak? A városhoz-e, vagy a faluhoz? Beszélgetőtársaim hamar meggyőznek arról, hogy ők a falujukhoz hűségesek, ezért is szeretnék azt, ha nem Szekszárdon kellene a munkaidő után, a vonatindulás előtt mindent meg- vásárolniok, vagy annak örülnének, ha otthon lenne egy üzem. Nem kellene nagy, egy pici is jó lenne kezdetnek, majd kinőné magát. Hiszen Nagydorogról is jár minden szakmából ember Szekszárdra. Szakembergond nem lenne. A fiúk a szomszéd fülkéből azt mondják, hogy ők előbb-utóbb városiakká válnak. A lányok nem mondanak semmit, őket még ma jobban köti a szülői ház. A keresetről is faggató- zom. Nagyobb a jövedelem ha bejár valaki, ezért is éri meg. A fiatalok három- és hatezer között keresnek. Ok még hazaadják a fizetést és az „anyu” ad abból vissza annyit," amennyi éppen kell abban a hónapban. Reggel öt órára érkezik be a vonat. A munkakezdés legtöbb helyen hat órakor van. Egy óra szabadidő, de mit lehet csinálni reggel öt és hat között? — Megreggelizünk — mondja Lóridon Gizella, a Szekszárdi Nyomda könyvkötője. — A vasútnál, a büfében veszek virslit, meg egy teát. — Ez sok pénzbe kerül. — Tizenöt forintot költők. — A maradék idővel mi lesz? — A munkahelyemen elolvasom a Népújságot. — Tényleg, ha szabad kérdeznem, olvasnak néha? — Napilapot, délutánonként hazamenet könyvet is — mondják. — Hol vannak a barátok? — Szekszárdon, meg itthon a faluban. — KISZ-tagok? — Én az vagyok a Nyomdában — mondja Lóridon Gizella. — A többiek? — A többiek ingatják a fejüket. — Engem nem köt le a KISZ — mondja Szijjártó Péter. Tolna-Mözsön sok a felszálló Aki bóbiskol... — Nekem meg van munkám elég — mondja Horváth Gyula. — Milyen munka? — Fusizok, otthon. Sétálunk a vonaton. A kupékban összeszokott társaságok. Néhányan bóbiskolnak, vagy ahogy Cseke Sándor mondja: „Szédölögnek”, mert az ilyen hajnali alvás csak a szédülésnek felel meg. Azon gondolkodom, hogy miért ilyen hűségesek az emberek. Megmaradtak a falujukban. Még akkor is, amikor a városba költözés volt minden álmok álma. ök továbbra is vállalták a kényelmetlenséget. Mert most nyáridőben kellemes az a háromnegyed óra, míg beérünk Szekszárdra. De télen, amikor esik az eső, a hó, ott a hideg a fűtetlen vonaton. Mindig és mindenkor ezek az emberek a saját falujukról beszélnek. Mit lehetne még ott tenni? Milyen az iskola? Van-e járda, vagy kövesút az utcában? A társadalmi munkákba részt vesznek, amennyire tudnak, mert napi 12 órát távol vannak a lakóhelyüktől. Mennyire tartoznak ezek az emberek a gyárhoz, a munkahelyhez, mert ha túlórázni kell, akkor legtöbbször nem vállalják és akkor a vállalatnál nem jó munkaerők. Nem maradnak ott termelési tanácskozáson, nem KISZ-tagok. Soroljam? Zötykölődünk a vonaton és arról beszélgetek a fiatalabb korosztállyal, hogy a hét vége felé már érzi az ember a napokat, a korán kelést, a kialvatlanságot. Arról, hogy reggel hat és hét óra között van egy nehéz időszak, amikor álmos az ember, amikor feltétlenül meg kell inni a kávét... Zötykölődünk a vonaton és beszélgetünk. A vonaton utazók rengeteget beszélgetnek. Mindenről, hiszen nekik sokkal több mondanivalójuk van. Az utazás, a gyár, a lakóhely... mind-mind beszédtéma és naponta kétszer egymás mellett ülnek a vonaton. Pontosan öt órakor megérkezünk Szekszárdra. A műszergyáriak megállnak a helyi járati buszmegállónál, a BHG-sok elindulnak a gyárhoz, mert náluk sem hatkor — korábban — kezdődik a munkaidő. A többség kényelmesen besétál a városba, vagy sorba áll a büfénél. Reggelit vásárol... és majd dolgozik nyolc órát. Délután siet a vonatra, mert haza is kell érni... HAZAFI JÓZSEF GOTTVALD KAROLY i Cseke Sándor, Bencze Lászlóné és Radó Mihály iSttkölodlTa^vonaton...
