Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

1984. május 13. Képújság 5 Egyenlően? Mondják, falusi lakoda­lomban a menyasszonytánc­nál most már nem is szá­zast, nem is ötszázast illik adni, hanem legalábbis ez­res bankót, de még jobban mutat, ha takarékbetétköny­vet emelnek a magasba, hogy mindenki lássa, s úgy ejtik a kalapba-kosárba, hol, mi­be szokás gyűjteni. Azután megy a tanácsko­zás: az én rokonaim, a te rokonaid... A fiatal házasok — első­sorban falun — kevés ki­vételtől eltkeintve, megala­pozottan indulnak az életbe. Városon kissé más a hely­zet. Nemcsak azért, mert nem annyira mindennapos a menyasszonytánc, de a bér­ből, fizetésből élő szülőknek is sokszor nehezebb a fia­talokat indítani. Nehéz — ám melyik szülő nem erőlködik mégis. Ed­dig ez rendben is van, ter­mészetes is. A baj ott kez­dődik, amikor megkezdődik az alkudozás, ö ezt adta, akkor én amazt adom... És nincs vége, és már nem is annyira örömszerző az adás — pedig adni, főleg a saját gyerekünknek adni leg­alább olyan nagy öröm, mint kapni —, hanem kín, keserv, terhek és újabb terhek nyakbavétele. A szülők, a nászok sincse­nek mindig azonos anyagi helyzetben. Lehet, hogy az egyiknek több az anyagi le­hetősége, a másiknak pedig — talán mert már nyugdíj­ban van — több a szabad ideje. Vajon nem ugyanolyan érték-e a fiatalok számára, különösen ha már megjön az első gyerek, ha a jobban ráérő nagyszülő jelenlétét, segítségét nyújtja?! Persze, hogy segíteni kell a fiatalokat. Azok a fiatal házasok a megmondhatói, milyen keserves az indulás, milyen nehezek az első esz­tendők ott, ahol nem tud, vagy nem akar segíteni a szülő. Ilyen is van, de taláp kevesebb, mint az olyan csa­lád, ahoj szinte erőn felül próbálkoznak. Ám az éremnek — mint mindig —1 két oldala van. A szülők jó, ha segítenek, de nem kell versenyezniük egy­mással. Ez vonatkozik rájuk. És a fiatalok? Persze, érthető, ha öröm­mel fogadják a segítséget, de ne legyen ez természetes a számukra. Hányszor hal­lani: jól van, ideadták a pénzt a szüleid az autóra, de mi az nekik?! Mi az nekik?! Talán még sincs annyi mil­liomos Magyarországon, hogy egyetlen fiatal is ki­ejthetné ezt a száján^! A „mi az nekik” talán, sőt bizonyosan, hosszú éveken át történő takarékoskodást, pluszmunkákat, sok minden­ről való lemondást jelentett. És ez már nem egyszerűen természetes, hanem több an­nál. Mint ahogyan az sem természetes, ha a nyugdíjban lévő nagymama minden sza­bad idejét az unokánál, a gyesen lévő lányánál tölti, aki még főzni sem tanul meg — minek, hiszen a nagymama majd megfőz. Az sem magától értetődő, hogy a fiatalok akkor mennek el este szórakozni, amikor csak kedvük tadtja, mert a nagy­maga — vagy a nagyapa — úgyis ráér, örüljön, hogy az unokákkal lehet. aNem elfogadni tilos az ilyen szívességeket, de leg­alábbis illik megbecsülni. S. M. Lakás — otthon — környezet Díszmedence a kertben A vízparton mindig tisz­tább és jobb a levegő. A vízparti kert öröme luxus, de egy 4—5 négyzetméter fe­lületű díszmedencét érde­mes a kertben építeni. Nem kerül sok pénzbe, különösen, ha családtagok készítik. Ássunk 50—60 cm mély, 2x1,5 méteres gödröt. Lehet négyszögletes, ovális vagy sokszögű, akár szabálytalan formájú is. Az ásás során a medence alját nagyon simá­ra dolgozzuk el. Béleljük ki 4—5 cm vastagon finom fo­lyami homokkal, és csak ez­után terítsük rá a teljesen ép fóliát, amely lehet szín­telen, zöld vagy fekete. A fólia bőven érjen túl a me­dence szélén, legalább 50— 60 centiméterrel. A túlérő fóliát lapos kö­vekkel vagy műkő fedőla­pokkal szépen lehet álcázni. Takarthatjuk gyöngykavics­csal is, sőt még ülőpárkányt is képezhetünk ezen a he­lyen. Ezután megtölthetjük vízzel. A párolgás miatt új­ra meg újra szükséges az utántöltés. Bár a fóliás meg­oldás a legolcsóbb, nemany- nyira tartós, mint a betonból épített medence, ami a nö­vények telepítésére is alkal­masabb. Mélysége ennek se legyen több 1 méternél, mi­vel a legtöbb vízinövény en­nél mélyebb vizet nem kí­ván. Szélessége-hossza lehet nagyobb, mint a fóliás me­dencék. A gödör kiásása után keverjünk 1 rész 400- as vagy 500-as cement és 3 rész dunai kavics felhaszná­lásával betont, amelynek minden köbméteréhez ad­junk 12 kg Tricosal N-t. A betont célszerű két rétegben feldolgozni. Az első, durvább rétegre majd csak akkor vi­gyünk a finomabb, simitó- réteget, amikor az előző már megkötött. Ha a medence nagyobb, az oldalfalakat cél­szerű kizsaluzni. Az aljára 20—30 cm vastagságú betont dolgozzunk be. A kész, elsi­mított és megkötött fenékre 15—20 cm vastagon szórjunk humuszos földet. A vízinövények legjobb telepítési időszaka a tavasz. A legszebbek és legismerteb­bek a tündérrózsák, 0,7—1 méteres vízben érzik jól ma­gukat. Színűk a fehértől a sötétbordóig változik. A se­kélyebb, félméteres vízbe való a virágos káka. Közvet­lenül a vízpartra mocsári gólyahír, mocsári nefelejcs vagy nád való. A 3—4 mé­ter magasra növő olasznádat a víztől távolabb, talajra ül­tessük. Ez a növény már mé­reteinél fogva is jól takar. Ezt vegyük figyelembe, ha a poros és zajos utcától el­akarjuk különíteni a dísz­medencét. Az íriszek késő tavasszal nyílnak, bár nem virágoznak nagyon sokáig. Néhány tő mocsári írisz vagy szibériai írisz kellemes látványt nyújt. Az előbbi egészen sekély, 5—8, az utób­bi 10—15 centiméteres vízbe való. A díszmedencét a kert csendes és szép részébe épít­sük, és lehetőleg úgy he­lyezzük el, hogy a nappali szobából vagy a teraszról is gyönyörködhessünk benne. TAMÁS ENIKŐ Stílusok ­Nagyon sokat emlegetünk különböző bútorstílusokat, és legtöbbször nem tisztázzuk, tulajdonképpen mit értünk alatta, az egyes stílusoknak mik a legpontosabb jellem­zői. Modern lakásba leginkább két bútort vesznek a tulajdo­nosok. A legcélszerűbb az elemes bútor. Alapvető jel­lemzője: olyan bútor, amely nem egyetlen nagy összefüg­gő testből áll, hanem részek­re bontható, egymásra rak­ható, variálható. Pontos mé­retezés, egyforma felületki­képzés jellemzi, egy-egy bú­torcsalád állandóan bővíthe­tő, felújítható. Fiatalok, gyerekek szoba­berendezése a színes bútor. Általában ez is elemes meg­oldású, ülő-fekvőrészei kár­pitozottak, variálhatók. Lap­jai fehér-színes fóliával réte- gelten készülnek. Űjabban mindinkább elő­térbe kerülnek hazánkban is a nagyon szép, mutatós és praktikus skandináv bútorok. Mit takar ez az elnevezés? Robusztusnak tűnő, ámde könnyű darabokat, egyszerű­séget. A bútor natúr favázát nem takarja kárpit. Színei vi­lágosak, formája öblös, ké- nyelmes. A szekrényekben nagyon kevés a zárt tér, in­kább szellős, polcos megoldá­súak. Rusztikusnak nevezzük a faragott, esztergált lábú, tö­mör, kárpitozás nélküli da­rabokat. A székek ülőkéi, háttámlái fából, háncsból, gyakran bőrből készülnek. Másik válfaja a sarokpados ebédlőegyüttes, amit ma kü­lönösért szívesen vásárolnak az étkezőkonyhákba. A stílbútor igazi neve sti­lizált bútor lenne — dehát már az előbbi meghatározás az elfogadott. Elképzelhető, hogy akinek több szoba — és pénz áll ren­elnevezései delkezésére, az egyik szobái ezekkel rendezi be. Ha stíl­bútort választanak, különösen fontos a hozzájuk illő kiegé­szítők — a függönyök, sző­nyegek — megválasztása, hogy a kívánt harmónia he­lyett ne méregdrága, ugyan­akkor hivalkodó szobaképet nyerjünk. Nálunk a két legismertebb stílus a kolóniái és a bieder­meier. Az előbbinek a jel­lemzője a csavart oszlopos keretszerkezet, a felületeket, fiókokat díszítő, fából esz­tergált rozetták, a bútorajtók pedig ólomkertes színes üveg- berakásos megoldásúak. A mély, fekvőhelynek is meg­felelő kanapék, a fotelek kár­pitja rendszerint egyszínű bársony, illetve nyomott bro­kát, esetleg sűrű mintázatú nádazás. Szerény, szép polgári bútor volt a biedermeier, amit a legömbölyített formák, a mértéktartó díszítés jellem­zett. Az asztalok felfelé ívelő három lábon állnak, pamla- gai sohasem nélkülözik a vé­kony támasztó karfát, akár­csak a pihenést szolgáló ma­gasított fejtámaszt. Bevonatuk rendszerint csí­kos, virágmintás selyemda- maszt. Űjabban gyakran emleget­jük a tonettbútort is, amely­ből ma már teljes berende­zést nem lehet összeállítani, ellenben kedvelt darabok a nagyon célszerű székek, hin­taszékek, fogasok. A hajlított formát gőzben érlelt bükkfá­ból nyerték. Az ülőbútorok ülőfelülete rendszerint náda- zott volt. Mostanában — a nagy érdeklődésre való tekin­tettel — ismét lehet ilyen da­rabokat újonnan vásárolni, sőt, kisiparosok is foglalkoz­nak a szerkezetileg még ki­fogástalan, óm újranádazan- dó felületek megjavításával. KOMÁROMI MAGDA Bélyeggyűjtőknek Emlékív az elsőről Edényalátét - szegélylécből A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége jelentős filatelista megmozdulásokat emlékív kibocsátásával örökít meg. Ilyen formában emlé­keztek meg a mezőgazdasági témájú bélyegek nemzetközi kiállításáról, valamint az asztronautikai világkongresz- szusról. Az idén két évfordu­ló közös ünneplése ad alkal­mat. 50 esztendeje jelent meg a Magyar Posta első blokkja és 100 esztendeje alakult meg a LEHE, egyik első bélyeg­egyesületünk, amely még ma is működik. A MABEOSZ emlékívet jelentet meg, amely feliratával a jubiláló egyesü­letet köszönti és kicsinyítve, eredeti szépségében bemu­tatja az első blokkot. Az emlékívet Zsitva Szabolcs grafikusművész tervrajza alapján az Állami Nyomda készíti. A gyűjtők a helyi körben jegyezhetik elő 20 forintos áron, illetve a 4500 példányban kibocsátott, kar­tonpapírra nyomott változa­tot 200 forintért vásárolhat­ják meg. Az egyesület jubileumát a szövetségben tartott kiállítás köszönti, ugyanakkor a Bé­lyegmúzeumban bemutatják a magyar blokk történetének félszáz évét. * Május 21-én az évfordulók - események sorozat keretében a Magyar Posta 2 forint név­értékű bélyeggel emlékezik meg a postai és távközlési állandó bizottság üléséről. Ezúttal Krakkóban rendezik meg a szocialista államok szervezetének konferenciá­ját. Az emlékbélyeget Len­gyel György grafikusművész tervrajza alapján az Állami Nyomda készíti 1 752 300 fo­gazott, és 5800 vágott pél­dányban. Az új címlet Krak­kó városképének részletét és parabolaantennákkal övezett földgömböt ábrázol. Az an­tennák utalnak a világűrrel való kapcsolattartásra. Forró lábasok, fazekak és tálalóedények alá házilag is készíthetünk összetekerhető edényalátétet. Mi szükséges hozzá? Mindenekelőtt 4,30 m sze­gélyléc, egy 25—25 cm nagy­ságú műbőrdarab vagy hab­szivacskendő (az eredeti nagyság kisebb lesz) és jó minőségű ragasztó. A lécet A PALACSINTATÉSZTA KÉSZÍTÉSE Hozzávalók: 2 tojás, 20 dkg liszt, 2 dl tej, 2 dl szó­davíz, csipetnyi só, 1 dl olaj. Az egész tojásokat a tej­jel, vízzel, csipetnyi sóval jól kikeverjük, majd folyto­nos keverés mellett a lisz­tet és az olajat úgy adjuk hozzá, hogy a palacsintatész­ta sűrűn folyós legyen. A palacsintasütőt csak a kez­déskor, egyszer kell kevés olajjal kiolajozni. A továb­biakban a tésztába kevert olaj elegendő a kisütéshez. A palacsintasütő hőmérsék­lete akkor jó, ha a tésza enyhén sisteregve folyik el benne, nem hólyagosodik fel leszabjuk 20 db 21 cm hosz- szúságúra, ezek vágási felü­letét simára csiszoljuk fi­nom dörzspapírral, az alsó lapját végighúzzuk kissé durvább dörzspapírral — így jobban ragad. Ezután szorosan egymás mellé kezd­jük .felragasztani a léceket. Túl sok ragasztót ne ken­jünk rá, nehogy oldalt ki­és nem füstöl. Ez gáztűzhe­lyen úgy érhető el, hogy a gázlángot szabályozó csa­pot a teljes és a takarék­láng közé állítjuk. Villany- tűzhelynél a szabályozót 2-es fokozatra kell kapcsol­ni. A tészta első oldala akkor sült meg, amikor a felső ré­sze elveszíti fényét. Ilyen­kor gyakorlatilag megfordít­ható. Ha valaki enyhe pi­rosra kívánja sütni, akkor még néhány másodpercig várjon a fordítással. A má­sodik oldalt akkor tekinthet­jük késznek, amikor a pa­lacsintasütő enyhe rázogatá- sára a tészta megmozdul. buggyanva, az alját is ösz- szekenjük. Tetszés szerint a lécek fe­lét sötétre pácolhatjuk, vagy festhetjük, így csíkosán mintás lesz. Ha lelakkozzuk, jobban ellenáll a meleg ha­tásának. Legalább egy éjjel hagyjuk száradni, s utána a felesleges műbőrdarabokat körbe levágjuk róla. PALACSINTA CSIRKEHÜSSAL TÖLTVE Levesben főtt csirkeapró­lékról a húst leszedjük, át­daráljuk, vagy turmixgép pépesítő tartozékával össze­vágjuk. Fűszerezzük sóval, borssal és kevés curryvel. Jól elkeverjük, 1—2 merő­kanálnyi paprikás mártással. A palacsintába egy-egy evő­kanálnyit teszünk a hús­krémből, és szögletesre hajt­juk. Tűzálló tálba rakjuk. Paprikás mártást úgy ké­szítünk, hogy 5 dkg apróra vágott füstölt szalonna zsír­jában megpirítunk fel fej vöröshagymát. Hozzáadunk egy kávéskanálnyi prita- mint, és egy merőkanál hús- lével felengedjük. Ezután 2 dl tejfelt 2—3 evőkanál liszt­tel, vízzel vagy hideg hús­levessel kikeverünk, és a forrásban lévő mártásalap­hoz öntjük. Jól felforraljuk, ha sűrűnek találjuk, tovább hígítjuk. Drótszűrőn keresz­tül a palacsintára öntjük, sütőben átforrósítjük. és tej­föllel meglocsolva tálaljuk. Reneszánsz sorminta Korai reneszánsz hatású a díszes farktollú, szimmetri­kusan elhelyezett szembenéző madarak, és a levelekkel ékesített keresztek váltakozásával kialakult sordísz. Az eredeti minta ősi technikával: recehorgolással készült valaha. Ám jellegénél fogva jól felhasználható kereszt­szemes munka kivarrására is, amelyen a kacskaringós indák Holbein-öltéssel hímez hetük.

Next

/
Thumbnails
Contents