Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-10 / 108. szám

1984. május 10.

Képújság 3

Politikai oktatás az UnióbaH

Egy kitüntetett brigád...

A dombóvári Unió--------------------------- Ipari

S

zövetkezetben élénkek a különböző munkahelyi fórumok — a brigádértekezlettől a munkahelyi tanácskozásokon keresztül a közgyűlésig. A párttaggyűléseken gyakori a vita, mindenütt bátran felszólalnak a szövetkezeti tagok, párttagok, egy- egy belpolitikai, gazdaság- politikai, vagy külpolitikai témáról szóló előadást pedig többnyire „telt házzal” sikerül megrendezni.

A város különböző társadalmi szerveiben — pártbizottság, tanács, népfront, fogyasztók tanácsa stb. — aktívak az Uniósok, közéleti tevékenységükkel mindenütt meg vannak elégedve.

E megállapításokkal érzékeltették többen a szövetkezet legutóbbi pártvezetőségi ülésén az itt folyó pártoktatás eredményességét. Persze, vannak más „mutatók” is. Mint az ezer tagot, dolgozót foglalkoztató szövetkezet termelési, gazdálkodási eredményei, az évről évre növekvő termelés, a nyereséges gazdálkodás, „mögötte" a szövetkezeti demokrácia folyamatos fejlődése. A párt- életben a tagfelvétel — az új párttagok négyötöde KISZ-vezető, vagy aktivista.

Az oktatási csoport vezetője a XII. kongresszus óta folyó pártoktatás tapasztalatairól számolt be, mintegy készülve a XIII. kongresz- szusra, illetve a két kongresszus közti pártmunka elemzésére, értékelésére, amire majd alapszervezeti taggyűléseken, összevont taggyűlésen kerül sor. Ám vissza kellett tekinteni az előző évekre is, „visszanyúlni” pár évvel korábbra. Amikor is — a Központi Bizottságnak 1976 októberében hozott, a pártpropaganda soron levő feladatairól, továbbfejlesztéséről szóló határozatának útmutatása nyomán — elhatározták, hogy minden párttag részére követelményszerű oktatáspolitikát vezetnek be. A határozat ugyanis kimondja: „Lehetővé kell tenni, hogy a párttagok eleget tehessenek a szervezeti szabályzatban megszabott követelményeknek: sajátítsák el a marxizmus—leninizmus alapvető tanításait.” Továbbá: „... a párttagokat a szervezett oktatás különböző tanfolyamaira a politikai szükségleteknek, a résztvevők érdeklődésének megfelelően kell beiskolázni.”

önálló marxista—leninista középiskolai osztályt indítottak, tanfolyamot rendeztek a „Világnézetünk alapjai”, valamint a „Magyar munkásmozgalom története” témákból.

Az 1980—81-es oktatási évtől kezdődően a párttagok részére két formában rendszeresítettek továbbképzést. Akik alap-, illetve középfokú politikai végzettséggel rendelkeztek, politikai vitaköröket szerveztek. A vitakör elsősorban agitációs fórum, ám ezt nem lehet elválasztani az elméleti továbbképzéstől. Évente előre meghatározták a tematikát — részben a központi anyagok figyelembevételével, de jelentős hányadban a helyi igényeknek, szükségleteknek, érdeklődésnek megfelelő témákat is napirendre tűztek, a városi pártbizottságtól, a TTT-től kértek előadókat, elsősorban azonban „házon belül” kértek fel hozzáértő vezetőket előadásra, vitavezetésre.

A párttagok másik

ja részére általános politikai, szövetkezetpolitikai továbbképzést biztosítottak. Itt is jól felkészült előadók előadás-sorozatait hallhatták a résztvevők, általában a szövetkezet gazdálkodásával összefüggő szövetkezeti, szövetkezetpolitikai kérdésekről. E rendszer keretében bővítették a párttagság ismereteit a népgazdaság, Dombóvár város és a szövetkezet helyzetéről, problémáiról.

A pártvezetőség — a szövetkezeti KISZ-bizottság kérésére — 1980-tól kezdve

évenként megszervezte a KISZ-vezetők rendszeres politikai továbbképzését is. Havi egy előadás keretében átlagosan 25 KISZ-vezető kapott rendszeres tájékoztatást, értékelést a gazdaság- politikáról, a szövetkezetpolitika kérdéseiről, a kül- és belpolitikai helyzetről, az ifjúság helyéről, szerepéről, feladatairól, ideológiai kérdésekről. Két évre tervezte ezt a továbbképzést a pártvezetőség, utána szüneteltetni akarta, ám a fiatalok olyan érdeklődést tanúsítottak''a két éven át folyó előadássorozat és az előadásokat követő konzultációk, viták iránt, hogy a KISZ-bizottság kérésére ezt folytatni kellett.

Az 1981—82-es oktatási évtől kezdődően — a szövetkezeti bizottság javaslatára a pártvezetőség napirendre tűzte a munkahelyi tanácskozásvezetők és a szocialista brigádvezetők rendszeres politikai képzését is. Ezek egy része párttag, aki a szervezeti szabályzatból eredő kötelezettsége folytán részt vesz a pártoktátás valamilyen formájában. A pártonkívüliek részére gaz- daságpoh'tikai, valamint vezetési ismeretekről szóló előadásokat rendeztek.

Az oktatási bizottság figyelemmel kíséri — a szövetkezet személyzeti csoportjával együttműködve — a káderhatáskörbe tartozó politikai és szakmai képzését, súlyt helyez arra, hogy mindenkinek meglegyen, vagy lehetővé váljék a végzettség megszerzése. „Belefolyik” a különböző — munkavédelmi, középvezetői stb. — tanfolyamok szervezésébe, azokon a politikai témák kijelölésébe, előadókat biztosít. Évről évre jelentős esemény a szövetkezet életében a po- ltikai oktatási idény tavaszi zárása, igen népszerű kezdeményezés, hogy erre az alkalomra egy-egy neves, országosan is ismert szakembert — többnyire újságírót — vagy megyei vezetőt hívnak meg előadás tartására és természetesen az érdeklődők kérdéseinek megválaszolására. A legutóbbi ilyen zárófórum előadója a KI- SZÖV elnöke volt.

A dombóvári Unió Ipari Szövetkezet minden párttagjának megvan legalább az alapfokú politikai végzettsége. Több év alatt 130-an kaptak erről oklevelet. A marxizmus—leninizmus esti egyetemet az utóbbi négy esztendőben negyvenen végezték el, a szakosítót öten, speciális tanfolyamot ugyancsak öten.

Most már előtérbe ke- -------------------- rült a továbbképzés, nagy súlyt helyeznek a politikai vitakörökre, a gazdaságpolitikai továbbképzésre. Célként határozta meg a pártvezetőség az előadások színvonalának további javítását, a szervezettség, a részvétel, az aktivitás, a vitakészség fokozását.

J

. J.

Zöldéhség

Az elmúlt hét végén furcsa természeti jelenségnek lehettünk tanúi; dörgött, villámlott, olyannyira, hogy a tévéműsort sem lehetett venni, viszont egy szemernyi eső nem sok, annyi sem esett. Pedig hát májusban vagyunk, mikor minden mag már a földbe került, s a melegen, a földön, és a levegőn kívül a legfontosabb életeleme a víz, a csapadék. Sem meleg nem volt, sem eső nem esett idáig, mégis a természet örök törvénye szerint most tavasszal is virágba borultak az orgonák, s a szorgalmas, előrelátó háziasszonyok már hetek óta a fóliasátor alól szedik a salátát az ebédhez. ^

Ilyenkor tavaszutón, nyárelőn korábban a primőrpaprikát, paradicsomot, uborkát viszonylag elérhető áron meg lehetett venni, s bár keveset, de vett belőle majd mindenki. Most, mióta a nagyüzemek meglehetősen borsos áron kapják az olajat, ami az üvegházak, fóliaalagutak alatt termesztett növények fűtéséhez kell, késve érkeznek, illetőleg meglehetősen drágák a primőrzöldségek. Pedig hát mi tagadás, ilyenkor tavasszal menthetetlenül rátör az emberre a zöldéhség, ahogy ezt a biológusok nevezik, s valószínű, hogy ennek a hosszú téli vitaminhiányos időszak az oka.

Az elmúlt hetekben a megye mezőgazdasági üzemeiben megtartották a határ szemléket, s a több mint kétszázezer hektár szántóföldi területből keveset találtak műveletlenül. A héten az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben teljes kapacitással dolgoztak a vetőgépek, földbe került az áru, valamint a silókukorica magja. Ezen a héten már csak azokban a gazdaságokban vetik a kukoricát, ahol vetőmagtermesztésre is vállalkoztak. A vetés fontos munkáját az üzemek többségében azok végzik, akik a területet aratják is. Nyújtott műszakban, végtelenül sokat dolgoznak, de munkájuk anyagi, és erkölcsi megbecsülésére nemcsak most, hanem aratáskor, betakarításkor is számíthatnak.

A jó munkához persze, lelkiismeretes ember, jó erő- és munkagép, s megfelelő alkatrészellátás szükséges, hisz az utóbbi öt—tíz évben nem hetekig, hanem napokig tart egy-egy kultúra vetése, betakarítása, s igazán nagy gond, ha nem lehet alkatrészt kapni, s emiatt állni kénytelen a gép, és az ember. dvm

Festőüzem a Szovjetunióba

Az Avtopromimport szovjet külkereskedelmi vállalat komplett magyar gyártmányú festőüzemet rendelt, melyet a rosztovi kombájngyárban állítanak majd munkába. A berendezést a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára készíti, amely már korábban is szállított festősorokat a rosztovi gyárba. Ezek 1979 óta kifogástalanul üzemelnek.

A 754 millió forint értékű festőüzem szállítását már az idén megkezdik, s 1986-ban fejezik be. A HAFE-ban már hozzáláttak a berendezések és a hozeájuk tartozó kon- vejoros szállítórendszer terveinek a kidolgozásához, mert minden egyes festőüzemet egyedileg alakítanak ki a vásárló igényeinek megfelelően. A gyár vegyészei a felületvédelem teljes technológiáját kidolgozzák, s ennek alapján készülnek majd a berendezések.

A HAFE termékeit több más szovjet mezőgazdasági gépgyártó vállalatnál is ismerik és alkalmazzák. Az elmúlt négy évben olyan nagy gyárakba szálítottak festősorokat, mint például a harkovi és a minszki traktorgyár, vagy a gomeli és krasznojarszki kombájngyár.

A „közösség” sem lehet elcsépelt szó

Asszonygyűlés

Fáncsy István és Bodó Lajos

A brigád jelképe: a rajzasztal

Méregetjük egymást Bodó Lajossal. Ö leül a sarokba, az állvány mellé és vár. Én az íróasztal mellett babrálok a jegyzetfüzettel, meg a tollal. Mondanivalónk lenne egymásnak ezerféle. Csak a kezdés nehéz.

Bodó Lajos brigádja, a Delta, a BHG szekszárdi gyárának 10 éves történetében először kapta meg a vállalat Kiváló brigádja kitüntetést. A brigád műszakiakból áll, szerszámszerkesztők és szerszámgazdálkodók (ez utóbbi nem pontos megfogalmazás, de így takarja az adminisztrátorokat, a fénymásolókat, a raktárosokat is.)

A fentiekből kitűnik, hogy érdekes téma lenne és az is a Delta brigád. A versenymozgalomban többnyire a műszaki jellegű brigádokat nem szokták „értékelni”. El-el csípnek egy-egy aranyat, vagy ezüstöt, sőt évekig meg is kapják ezeket, de ennél magasabbra ritkán jutnak. A BHG-ban az 1983- as eredmények alapján mégis a Delta lett a legjobb.

Ez utóbbi mondat ellen ágálnak a brigád tagjai. A legjobb, a legnagyobb és mindenféle leg, valamiféle túlzás. Maradjunk annyiban, hogy kiválóak lettek és a vállalat kiválói.

A beszélgetés Bodó Lajossal ezért is nehéz. És később a többiekkel is nehezen jutunk dűlőre. Lassan már az egész brigád a szerkesztők szobájában van.

Nekem az a tisztem, hogy kérdezzek. Nekik meg az lenne, hogy válaszoljanak. Az életben a munkaterületek fel vannak osztva. De mégsem egyezünk, legalább félóráig. Én nem jövök rá, hogy nemcsak kérdezésből áll a világ, ők meg mintha nem akarnának segíteni, vagy bizalmatlanok lennének.

Miért van ez az ellentét? Tisztem szerint, némi gyakorlat után, azt gondolom, hogy firtatni kellene a szerszámszerkesztők és a szerszámkészítők közötti ellentéteket. Mert úgy látszik, hogy kibékíthetetlen ellentét feszül a két — egymáshoz kapcsolódó — szakma között. A szerkesztők sohasem tudnak olyan rajzot adni a szerszámkészítőknek, amelyik tökéletesen egyezne a végső szerszám alakjával, működésével. Az ellentétet persze nem fedezem fel, mert ők a szerszámüzem vezetőjéhez utasítanak. De miért menjek a szerszámkészítőkhöz. Udvariaskodnának. A lényeg az, hogy — más beszélgetések alapján — kiderül, hogy a BHG-ban a szerszámszerkesztők most vannak abban a korban amelyik éppen azt jelenti egy szakembernél: beérett. Ez azt is jelzi, hogy az érett szakember mindig is az együttműködést keresi és nem azt, ami elválaszt. Így ez a két — nagyon fontos — ágazata a gyárnak feltétlenül együtt kell, hogy dolgozzon.

Az első félóra után oldódik a feszültség és rögtön kijelentődik, hogy „jó brigád csak olyan társaság lehet, ahol jó gazdasági munkát végeznek.” Ez a kulcsmondat az egész beszélgetésben, mert erre már fel lehet fűzni a továbbiakat.

A brigádmozgalom és a versenymozgalom lényegét kifejező gondolatok is szóba kerülnek: 1. a gyár már

többször és most is elnyerte a Kiváló gyár kitüntetést. 2. A Szerszámüzem Kiváló lett. 3. Ennek tulajdonítható, hogy a Delta is ott lehetett az elsők között.

A három kitüntetés együtt értékelhető, egyik a másik nélkül nem ér semmit, mondják a brigádtagok. Ebből következik, hogy „csak ott lehet jól dolgozni, ahol otthon érzi magát az ember.” „És ott érzi otthon az ember magát, ahol jó a társaság, a kollégák, a vezetők, a munkatársak.”

A Deltások nem tudják elképzelni ott a versenymozgalmat, ahol döcög az üzem, ahol nincs eredményes munka. Az ilyen helyen nem akarnak az emberek együtt lenni, együtt dolgozni sem brigádban, sem szuperberendezésű üzemcsarnokban, sőt a világ legtökéletesebb rajzasztala mellett sem.

Persze meg kell említeni, hogy a mai vállalkozós világban, a különmunkáért ácsingózó és hajtó emberek nehezen találhatják meg a közösséget, hiszen minden energia arra megy el, hogy meglegyen az a különmunka, a jövedelem, hogy versenyben tudjanak maradni, hogy tartani tudják az élet- színvonalat.

Meggyőznek arról, hogy nem igaz az előbbi állítás. Mert: a brigád tagjai is különmunkát végeznek, meg őket is szorítja az, ami ma az országban a többséget szorítja, de ennek ellenére a férfiak továbbra is szeretnek délutánonként focizni, hogy azért moziba is el kell menni, hogy azért olvasni is kell, vagy kell segíteni a másiknak a költözködésben, az építésben, vagy egyszerűen emberi kötelesség elmenni az iskolába és segíteni megtisztítani az ablakokat, vagy vendégül látni az általános iskolásokat és bemutatni nekik milyen a gyár. Mindez független a hajtástól, a rengeteg munkától. Vannak dolgok, amit feltétlen bele kell szorítani az embernek az életébe, mert máskülönben nem élhet teljes életet.

Ez utóbbi mondatnál már ismét megróhatnak a brigád tagjai, mert a teljes élet kifejezés lassan már frázissá degradálódik.

Abban egyezünk meg végül, hogy vigyázni kell a NAGY szavakra. Az egyszerűben van az élet lényege. És hiába beszélünk mi közösségről és fogalmazunk meg evidenciákat, a közösség szó nem lehet elcsépelt szó csupán. A brigádmozgalomban, a versenymozgalomban is több a hétköznap, mint a hősiesség, vagy az ünnep. És ne akarjunk mindenáron — erre mint újságírót figyelmeztetnek is —, többet mondani, mutatni, mint vagyunk. A Delta brigád nem tett nagy dolgokat. Céljuk csak annyi, hogy a maguk életét éljék, jól érezzék magukat. Ezt megvalósítani — ha hisszük, ha nem — nem is olyan egyszerű dolog.

Nem esett szó köztünk a hármas jelszóról — dolgozni, élni, tanulni — nem beszéltünk a társadalmimunkaórák számairól. Csak arról: természetes, hogy május 5- én minden brigádtag ott volt a kommunista műszakon. Hogy a lényég valahol ott van: gyümölcséréskor annak is jut az almából, körtéből, barackból, akinek nincs egyetlen gyümölcsfája sem. Szerintük ez nagy dolog, szerintem is, csak így egy újságcikket nem szabad befejezni, de úgy igen: Gratulálok Delta brigád!

HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly