Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 107. szám Ara: 1,40 Ft 1984. május 9., szerda Mai számunkból EGY SZANDÉKVIZSGÁLAT „VIZSGÁJA” (3. old.) SZOMSZÉDOLÁS (4. old.) A SZOVJET SPORTOLÓK NEM VESZNEK RESZT A XXIII. NYÁRI OLIMPIÁN (6. old.) KÖRBEJÁRTUK AZ ÉV LAKÓHAZAT (5. old.) Győzelem Az első világháború után huszonegy évvel kitört a második, míg mi a második világháború befejeződését követő barmi neki lenced i'k esztendőt is bőkében éljük. Így emlékezünk meg a nagybetűvel írt Győzelem Niap. járói, 1945. május 9-ről. ez az alapérzésünlk, mert ez a tény Európában. Mégis, az örömbe aggodalom vegyül, a történelmi elégedettségibe némi keserű íz: nem telije, sen úgy alakult az államok közötti Viszony, ahogyan alkkor kívántuk, nem teljesen biztos, miég nem kel­lően megnyugtató az akkori „soha többé!” teljesülése. Akkor a fasizmust, a megtestesült háborút kellett le­győzni. Sikerült. De — sokkal előnyösebb helyzetben ugyan — most is van még mit legyőzni: az újabb vi­lágháború veszélyét. Ad-e biztatást, reményt az 1945-ös győzelem eh­hez az új győzelemhez? Ad. Ez az igenlés a fő dk. ami­ért minden esztendőiben megünnepeljük e napot. Em­lékezzünk csak a múltra: kiderült azokban a háborús esztendőkben, hogy különböző társadalmi rendszerű államok összefoghatnak egy nagy cél elérésére, és a legnehezebb körülmények között is így kitarthatnak egymás mellett, ahogyan azt a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és másdk tették. Ezt a példát már nem lehet kitörölni a történelemből. S va­jon ma, az atomháború lehetősége nem elég nyomós ok-e az összefogásra, a tartós együttműködésre? Az 1945-ös győzelem a társadalmi fejlődés hatalmas táv­latait nyitotta meg egy sor ország előtt és egész föld­részünk számára a háború nélküli jövő lehetőségét. De nemcsak ezt a tanulságot nyújtja. Azt mondja, ta_ nítja az emberiségnek — azoknak, akik átélték a kor­szakot, de az új nemzedékeiknek is —. hogy nem kö­zönséges háború volt az, nem évszázadok, évezredek fegyveres összecsapásainak egyi'ke a sók közül. Nem egyszerűen egyik fél aratott győzelmet a másik fölött, hanem az átikos módszer is történelmi vereséget szen­vedett, az a szándék, hogy egy állam politikai céljáért kímélet nélkül eltaposson, rabszolgává tegyen, meg­semmisítsen másokat. A népek közötti erőszak dicsőíté­se kapott súlyos csapást. S ha keserű szájízt emlegetünk, valahol itt kell ke­resni az okát. Nem tűntek el, sőt félelmetesen megsza­porodtak azóta a tömegpusztító fegyverek, minde­nekelőtt a mi békés földrészünkön. Mondjuk ki ke­réken: ma, hogy eljött a második Világháborúban ara­tott győzelem harminckilencedik évfordulója — olyan fegyverkezési verseny közepette vagyunk kénytelenek ünnepelni, amilyet még nem látott a viliág. Nem, va­lóban nem hasonlítható a jelen a harmincas évek ve­géhez, mások, kedvezőbbek a körülmények —, de azért a túloldal ma is fegyverkezéssel, nyomással sze­retné ráerőszakolni politikai akaratát a szocialista or­szágokra. az emberiségre. Az erő helyzetéből ákar be­szélni másokkal. A harmadik viliágháború felé mennénk tehát? Nem hihető, hogy bármely felelős kormány ezt akarná. Mindenki tudja, magas rangú politikusok sora is mondja, hogy egy atomiháború nem korlátozható bi­zonyos területeikre és nem nyerhető meg. Kölcsönös pusztulással járna, senki nem nevezhetné magát győz­tesnek. Mi tehát mégis aggodalmaink oka? A fegy­verkezési hajsza, amely bizonytalanságot teremt, a szovjetellenes, a szocializmus-ellenes ideológiai kam­pány. amely bizalmatlanságot szül és ólveszi sokak tisztánlátását. Az elpazarolt anyag, tudás és hit egy. másban. S ezáltal a homályossá váló, kiszámíthatatlan jövő. Azt mondtuk, az 1945-ös győzelem biztatást ad. S azóta nem történt semmi, ami hasonlóan tevékeny összefogásra ösztönözne? Történt. A hetvenes évekre a nemzetközi életben a szocialista országok együttmű­ködési erőfeszítéseinek és a józan nyugati politika megfontolásoknak közös gyümölcse, beköszöntött Eu­rópába az enyhülés, amelynek áldásait minden nép él­vezte; amelynek alapjai ma is épek, amelynek hasz­I nosságát egy sor nyugati politikus is elismeri. Eu­rópa megízlelte az együttműködést és többé nem akar lemondani róla. Bevált, kiderült, hogy lehet így is. Ha illúziók nélkül nézzük a helyzetet, számításba kell venni, hogy társadalmi rendszerek, államok, cso­portok, osztályok, rétegek ‘között sok az ellentét, az ér. dekkülönibség, a világszemléleti eltérés, az előítélet, s mindez újra és isimét feszültségeket hoz létre. Ez elke­rülhetetlen, a belátható jövőben is így lesz. De a Győ­zelem Napja arra int, hogy a népek közötti háború mérhetetlen áldozatokkal jár. a jelen arra figyelmez­tet, hogy az új fegyverek sokszorosan pusztítóbbak, mint az ötvenöt millió halottat követelő második vi­lágháború eszközei, a jövő azt követeli, hogy ne csak emlékezzünk 1945-re. hanem váltsuk valóra is az akko­ri „Soha többé!” fogadalmat. TATÁR IMRE Az Országos Béketanács ülése Kedden a fasizmus felett 39 éve aratott győzelemre emlékezve jelenünk és jövőnk békéjéért, biztonságáért emeltek szót szerte az országban a most megkezdődött Béke- és Barátsági Hónap eseményein. Ez alkalomból ki­bővített ülést tartott a Parlamentben az Országos Bé­ketanács, amelyen Várkonyi Péter külügyminiszter szólt hazánknak, s a szocialista országoknak a nemzetközi párbeszéd folytatása, az erőegyensúly megőrzése, a le­szerelés érdekében tett erőfeszítéseiről. A Béketanács ülésén, s a több megyében tartott nagygyűléseken béke­mozgalmunk vezető aktivistái emlékeztek a győzelem napjára, s tolmácsolták közvéleményünk békeakaratát. A hitleri fasizmus felett aratott győzelem 39. év­fordulója alkalmából, a Bé­ke- és Barátsági Hónap nyi­tányaként kedd délelőtt ko­szorúzás! ünnepséget rendez­tek a Szovjet Hősök Emlék­művénél, a Szabadság téren. Az Országos Béketanács ne­vében Sebestyén Nándorné elnök, Sztanyik B. László el­nökhelyettes, és Barabás Miklós főtitkár; a Szovjet Békevédelmi Bizottság ha­zánkban tartózkodó küldött­sége képviseletében Anato- lij Merkulov elnökségi tag helyezte el a megemlékezés koszorúját. A Hazafias Nép­front budapesti bizottsága képviseletében Pataki János alelnök, Bostai Károlyné ve­zető titkár, és Polonyi László, az V. kerületi bizottság tit­kára koszorúzott. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége részéről Ispáno­vits Márton főtitkár és Sár­közi Sándor alelnök koszo­rúzott. Lerótták kegyeletü­ket az MSZBT vendégeként hazánkban tartózkodó szov­jet aktivistacsoport és a szovjet ifjúsági békevonat delegációjának képviselői is, Mihail Kuzmin és Pavel Ka- tovszkij vezetésével. Elhelyezték az emlékmű talapzatánál a megemlékezés és a hála virágait több bu­dapesti üzem, vállalat dol­gozói, valamint az V. kerü­leti intézmények, iskolák és lakosok képviselői is. A ko- szorúzási ünnepség az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. A megemlékezést követően a Parlament vadásztermében összeült az Országos Béke­tanács. A megjelenteket — közöt­tük a Szovjet Békevédelmi Bizottság, valamint a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társa­ság meghívására hazánkba érkezett szovjet ifjúsági kül­döttség tagjait — Sebestyén Nándorné, az Országos Bé­ketanács elnöke üdvözölte. Méltatta a Szovjetunió tör­ténelmi érdemeit a fasizmus szétzúzásában, s azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel hozzájárult az új élet alap­vető feltételeinek megterem­téséhez. A Béke- és Barátsági Hó­nap kapcsán kifejtette: fó­rumai jó alkalmat kínálnak arra, hogy korunk nagy kér­déseire közös erővel megta­láljuk a megfelelő válaszo­kat, s közvéleményünk be­hatóan megismerhesse a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezé­seit. Utalt arra, hogy az a megtorpanás, amely az ame­rikai rákétatelepítés után je­lentkezett a nyugat-európai békemozgalmakban, megszű­nőben van; fokozatosan ren­dezik soraikat, újra megfo­galmazzák feladataikat. En­nek jeleként újabb békeme­netek és demonstrációk szín­helyei voltak húsvétkor Európa nagyvárosai. A tö­megmegmozdulások méretei és résztvevőinek eltökéltsége nem egy nyugat-európai kor­mányt eddigi álláspontja fe­lülvizsgálatára késztet. (Folytatás a 2. oldalon) Lázár György Bulgáriába utazik Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Grisa Fi- lipovnak, a Bolgár Népköz- társaság Minisztertanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra a Bolgár Népköztársaságba utazik. Folytatja munkáját a stockholmi konferencia A svéd fővárosban kedden megkezdődött az európai bi­zalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia má­sodik fordulója. Oleg Gri- nyevszkij nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője a konferencia résztvevői elé terjesztette a Szovjetunió javaslatait az európai biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedésekről. Emberiességgel a békéért Megemlékezés a Vöröskereszt világnapról Tegnap délelőtt emlékezett meg a Vöröskereszt világ­napról a szekszárdi Gemenc- szálló félemeleti tanácster­mében a Magyar Vöröske­reszt Tolna megyei vezető­sége, mely hagyományainak megfelelően e napon ünne­pelhette 1984. évi kihintett­jeit is. Az esemény részt­vevőit Szabó László, a me­gyei vezetőség egészségneve­lési felelőse köszöntötte, majd Béres Jánosné a Vö­röskereszt megyei vezetősé­gének alelnöke emlékezett meg a világot átfogó szerve­zet alapítójáról, Henry Du- nantról, akinek a születés­napján — május 8-án — ülik meg a nemzetközi Vöröske­reszt tagszervezetei a Vörös- kereszt világnapot, mely el­határozása óta a mozgalom egy-egy kiemelten fontos gondolatát, illetve időszerű törekvését hangsúlyozza. Az idei év világnapi jelszava megújított. A háború meg­előzésének tennivalóira a Vöröskereszt 1961-ben szüle­tett első háborúellenes jel­szava tért most vissza és így szól: Emberiességgel a bé­kéért ! Ma újfent ez a jelmondat fejezi ki leghívebben a nem­zetközi és a nemzeti szerve­zetek törekvésének lénye­gét. Arra mozgósít, hogy ke­rüljük el a nemcsak az egyes nemzeteket, az egész embe­riséget katasztrófával fenye­gető atomháborút. Nem két­séges, hogy az idén Finnor­szágban és Svédországban megrendezésre kerülő II. vö­röskeresztes béke-világkon- ferencia is az 1984. évi jel­szó jegyében ülésezik majd. A megemlékezést követően került sor a vöröskeresztes munkában kimagasló tevé­kenységet folytató megyei aktivisták kitüntetésére. A kitüntetéseket dr. Penczel Dániel, a Magyar Vöröske­reszt Országos Vezetőségének tagja nyújtotta át. A szociális gondoskodás célkitűzéseinek megvalósítá­sában kifejtett tevékenysé­géért kapott Vöröskereszt emlékérmet Kis Józsefné, a Tamásiban működő öregek napközijének vezetője. A Vöröskereszt országos veze­tősége javaslatára az Orszá­gos Béketanács Béke és Ba­rátság emléklapját a béke­mozgalomban végzett mun­kájáért kapta meg a TÁÉV vöröskeresztes alapszerveze­te. A Budapesten hétfőn tar­tott országos ünnepségen Dúsa Gáspárné gyönki, lakó- területi titkár és dr. Jéhn Ákosné, a dombóvári kór­ház alapszervezetének titká­ra vették át a Vöröskeresz­tes munkáért kitüntetés arany fokozatát. A tegnap tartott megyei ünnepségen ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokozatát kapta Bor­bély József, a bonyhádi Pan­nónia Tsz Vöröskereszt alap­szervezetének elnöke és dr. Resch Gyuláné, paksi lakó- területi vöröskeresztes tit­kár. Hatan kapták meg a Vö­röskeresztes munkáért bronz fokozata kitüntetést: Tamá­siból Balogh Béláné, Bony- hádról Genczler Jánosné, Bátaszékről Szombati István­ná, Nagydorogról Bódis Já­nosné. A beteg gyermekek váraljai táborozása során végzett munkájukért hár­man, dr. Buzogány Mária gyermekorvos, Radovics Má­ria ápolónő és Fetzer Anna, a megyei gyermekideggon­dozó asszisztense részesültek a Vöröskeresztes munkáért bronz fokozata kitüntetésben. Az ünnepi pillanatokat kö­vetően Szabó László köszön­te meg a megyei vezetőség nevében a kitüntetettek ki­emelkedő munkáját. A megyei vezetőség alelnöke emlékezik... • _ _____ _ '

Next

/
Thumbnails
Contents