Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

1984. május 5. Képújság i3 0 szegény és a gazdag testvér (Orosz népmese) w lt egyszer két testvér. E Az idősebbik fiú gaz­dag, a fiatalabb sze­gény volt. A gazdagnál egyik vidám lakoma a másik után, a szegénynél meg sok­szor egy falat kenyér sem jut a gyerekeknek. Már az utolsó kisborjút is levágták, üresen áll az élés­kamra, mikor így szól a sze­gény: — Gyere, asszony, menjünk a bátyámhoz, kérjünk tőle egy kevés kenyeret vagy egy zsákocska lisztet! — No jó, menjünk hát! És elmentek. Aznap ott épp nagy dínom. dánom folyt. Száz határból jöttek a vendégek: pópák, kupecek, gazdag parasztok. Teli volt velük a tisztaszoba. A szegény meghajolt tisz­telettel, és a bátyjához for­dult: — Testvér, adj egy kis ke­nyeret, nincs mit adjak a gyerekeknek! Majd ősszel megadom. Előhozott a gazdag egy szá­raz cipót, s így szólt: — Nesze, fogd! Aratáskor ledolgozzátok! De az asztalhoz nem ültet­te le őket. A felszolgáló adott nekik egy-egy csupor kvászt, azzal indulhattak is haza. Még otthon is hallották, ahogy odaát a vendégek kur­jongatnak. Megszólal a szegény: — Idehallgass, asszony! Ugyan danoljunk már mi is! Hadd higgyék a népek, hogy nálunk is töltögetik a bort! — Eridj már! Tán elment az eszed, ember? Amott a vendégek dugig ették, itták magukat, azért énekelnek; de nekünk mitől volna danol- hatnékunk? A szegény azonban nem tá­gított. Rákezdett egy nótára, és hogy-hogy nem, valaki halkan aláénekelt. — Te dúdolsz velem, asz- szony? — Mi nem jut eszedbe? Én ugyan nem! — Akkor hát ki énekel még? — Tudja az ördög — feleli az asszony. — Na, fújjad csak, hadd hallom! Elkezdte újra a nótát, s megint két hang hallatszott. — Ki énekelhet itt velem? — Hát én, a nyomorod. Hátrafordult a szegény, s a küszöbön egy töpörödött, ron­gyos anyókát pillantott meg. — Mit álldogálsz ott a szél­ben? Gyere beljebb, bújj be ebbe a zsákba, majd elvisz­lek jobb helyre! — szólt a szegény. A nyomor bemászott a zsákba, a szegény meg jó erő­sen bekötötte. Az asszony ezalatt leszelt egy-egy karéj kenyeret a gye­rekeknek, és lefektette őket. A férj nem tért nyugovóra, hanem nagy buzgón fűrésze­lésbe, gyalulásba kezdett. — Pont éjszaka jut eszed­be fúrni-faragni? Az ördög bújt tán beléd? — Hallgass el, asszony! A nyomort el kell temetni! Elegem van már belőle, ke­serűbb a keserű reteknél! S már kész is volt a ko­porsó. Beletette a nyomort, a fedelet meg jó erősen rá- szegelte. Fogta az ásót, és vitte a nyomort ki a teme­tőbe. Ott mély gödrött ásott, leengedte a koporsót, s már kezdte visszaszórni a földet, amikor az ásó valamiben megcsendült. Lehajolt, meg­nézte: hát egy jókora arany­rögöt talált. Sebtében el­egyengette a földet, letapos­ta, majd így szólt: — Nyugodj békében! Ez­tán nyomor nélkül élünk — azzal hazaindult. Másnap bement a városba, és eladta az aranyat. A pén­zen lovat, tehenet meg há­rom szekér búzát vett. Vá­sárfia is került az asszony­nak és a gyerekeknek, de még így is bőven 'maradt pénze. Kijavította rozoga viskóját, és dolgozott szór1 galmasan, feledve az ínséges időket. A szerencse később sem pártolt el tőle: bő ter­mést takarított be, hal is akadt a hálóba nem is ke­vés. meg a gyerekek is föl­cseperedtek, besegítettek a gazdaságba. Ezt látván, a gazdag test­vért elfogta az irigység: „Hisz nem volt semmije sem, munkáért kuncsorgott, most egyszerre meg hogy fölvitte az isten a dolgát!” Nem bírta türtőztetni ma­gát, elment az öccséhez. — Te voltál a falu éhen­kórásza, most meg majd ki­csattansz a gazdagságtól! Hogy tudtál kivergődni a nyomorból? Elmesélt neki mindent az ifjabb, semmit sem hallga­tott el: hogy ment akkor tő­lük éhesen haza a feleségé­vel, hogy énekelt neki alá a nyomor, és miként szabadult meg tőle. A gazdag sietve megkér­dezte, hol van a nyomor el­temetve, s már szedelőzkö- dött is, hajtotta az irigység: — Üldögélek itt nálatok, közben meg annyi a dol­gom... — Tarts velünk ebédre, testvér, aztán megteázunk! — marasztalta az ifjabb. — Dehogyis! Nincs nekem időm ebédelgetni, teázgatni! Dolgom van... — azzal el­ment. Otthon ásót, fejszét fogott, s már futott is a temetőbe. Megkereste a nyomor sírját, kiásta, majd a koporsó fölé hajolva bekiáltott: — Élsz-e még, nyomor? — Jaaj, é-élek... — hal­latszott a halk nyöszörgés odalentről — Nem bírom már, nem bírom máár! — Jól van, mindjárt ki­szabadítalak. Leereszkedett a gödörbe, fejszéjével szétverte a ko­porsó fedelét, és így szólt: — Eridj, nyomor, menj az öcsémhez, arany életed lesz nála! m m a nyomor perdült A egyet, majd zsupsz, fölugrott a gazdag vál­lára: — Dehogy megyek én oda! Az öcséd elevenen el­temetett engem, te viszont jó vagy hozzám, kiszabadí­tottál. Téged mostantól so­hasem foglak elhagyni! És a nyomor az idősebb testvérnél maradt, aki fok­ról fokra elszegényedett, vé­gül teljesen tönkrement. Fordította: Grabócz Gábor Tágra nyílt szemmel Kíváncsian merednek a világra a frankfurti állatkert ap­ró makijai Együtt a felnőttekkel! Hurrá! Szabad szombat, hét vége! Az elhatározásnak szi­gorú szülői kérdések vetnek gátat: ki vezet bennetekét? Ho­vá mentek? Meddig maradtok? Felnőtt kísérő nélkül?... Ho­gyan gondoljátok? Nem! — hangzik a dörgedelem. Mit le­helt itt tenni? Jó. ha a meghosszabbodott hét végi szabad idő programjá­nak szervezését már hétfőn elkezdi az őrs vagy a lakóhelyi baráti közösség. Tervezzétek meg. mit szeretnétek csinálni!... Kirándulni? Valószínűleg van az iskolában vagy a csapaltban rendszeresen túrázó pajtás, őrs, szakkör. Kérjetek tanácsot, beszéljétek meg az útvonalat, a látnivalókat, a közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókat. Már kész programmal (indulás, közlekedés, úticél, visszaérkezés) álljatok szüléitek, csoport­vezetőtök, osztályfőnökötök elé. Az sem árt. hia megtudakol­játok egymástól, kinek a szülei szeretnek kirándulni, s őket, próbáljátok „beszervezni”. Olykor egy fiatalos nagyi is vál­lalkozhat kísérőnek. A felnőtt jelenléte egy-egy őrsi programon — olykor elen­gedhetetlen. Mert bizony előfordulhat baleset, eltévedés, cso­mag elvesztése, vonatkámaradás, késés, stb. — s ekkor egy tapasztaltabb felnőtt vagy nálatok idősebb jobban tud dön­teni. Mágikus kör •HT írjátok be a kis körökbe a 3-tól 20-ig terjedő szá­mokat úgy, hogy a három átlóba, valamint a három körbe kerülő hat-hat szám­jegy összege egyformán 69 legyen! Három számot könnyítésül beírtunk. Múlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: lásd az ábrát! A Tolna megyei Lakás- karbantartó Ipari Szö­vetkezet tolnai telephe­lye FELVÉTELRE KERES SZAKMUNKÁSOKAT rugalmas szervezeti for­mába. Jelentkezés: Tolna, Bajcsy-Zsilinszky u. 84. (202) Felvételre keresünk középiskolai érettségivel és számviteli gyakorlat­tal rendelkező női dol­gozót ADMINISZTRATÍV MUNKAKÖRBE, és egy fiatalkorú dolgo­zót karbantartó SEGÉD­MUNKÁSNAK. TITAN Kereskedelmi Vállalat, Szekszárd, Keselyűsi út. (203) NEM VAGYUNK KÉNYELMESEK, HA AZ ÖN KÉNYELMÉRŐL VAN SZÓ! Május 7—11-ig a dombóvári bútorbolt „Szatmár” mintatermében bemutatja, árusítja A SZATMÁR BÚTORGYÁR SZÉLES VÁLASZTÉKÁT: — elegáns lakószobák — kényelmes kárpitozott garnitúrák — MÁTÉ elemes bútor — gyorsított OTP-ügyintézés helyben. Takarékszövetkezeti hitelleveleket is beváltunk. SZATMÁR BÚTORGYÁR ÁFÉSZ MÁTÉSZALKA DOMBÓVÁR (78) H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents