Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
1984. május 30. NÉPÚJSÁG 5 L_i ^ r*"* Hasznunkra szolgál A magyar nyelv értel" * ^ II« mező szótára, hiszen a III. kötet 140. oldala harmadik passzusának alapján tudunk szolgálni a pontos, jelenleg elfogadott definícióval. Tehát a haszon, általában, valamiből származó anyagi, erkölcsi, szellemi előny, nyereség, érték valamely személy, vagy közösség számára... Valakinek valamely téren előhaladása, valamiben való boldogulása; valakinek a java... Valaminek jó hatása, eredménye, foganatja. A tudás jó üzlet Sok vita folyik manapság az üzlet és kultúra viszonyáról főként a könyvek, színház, mozi árának, illetve belépőjegyeinek áremelkedése kapcsán. Vannak, akik aggódnak, hogyha ez így megy tovább, már csak tö- megszórakoztatáSi cikkeket lehet „eladni”, hiszen arra van kereslet, tehát abból jön a bevétel. Mi most nem a vitához kívánunk hozzászólni, attól függetlenül, hogy a közművelődésre fordítható pénzösszegek relatív csökkenése — hiszen az árak nőnek, amit a költségvetés nem tud követni — önmagában sem örvendetes jelenség. A túlmunkák — tűlóra, gmk, mezőgazdasági kistermelés, fusizás — mind a pihenés és a szórakozás, a művelődés idejéből vesznek el aggasztóan sokat. Talán éppen a szükségképpen gazdaságcentrikussá vált közgondolkodásból következik egy másik jelenség is, aminek szintén nem lehet örülni. Talán még emlékszünk rá, hogy mennyien szidták az azóta már közkedveltté vált Prométheusz- szobrot, aztán következett a baktai szőlőtőke szobra. Tanácstagi beszámolókon, párttaggyűléseken is sokan elmondták, hogy azok helyett miért nem óvodát, vagy iskolát építenek, a lakásokról nem is beszélve. A szemlélet igen veszedelmes, mert ha ezt következetesen végigvinnénk, akkor mindent ami szép, ami művészet, ami a kultúra tárgyköréhez tartozik, szép lassan „kifelejtenénk” az életünkből. Már eleve tévedés azt hinni, hogy a szobrok árából, illetve a felállítás költségeiből akár fél tanterem is felépíthető lenne. Arról már nem is szólva, hogy a költségvetésnek két különböző tételéről van szó. Márpedig a szocialista állam éppen azt tűzte ki célul, hogy tervszerűen és arányosan fejleszti az országot. Aligha lenne arányos, hogyha csak „hasznos” dolgokra költenénk a köz pénzéből, hiszen akkor nem kellene könyvkiadás, lemez és kazetta, a rádió és a televízió is csak híreket közölne, irodalmi folyóirat aztán már valódi luxus lenne ezek között a körülmények között, elvégre egyiket sem lehet se megenni, se exportálni. Az írókat elküldhetnénk a kőbányába, vagy legalábbis Kőbányára dolgozni... Nem folytatom, de talán már ebből is nyilvánvaló, hogy a kultúra és művészetek nélkül valóban meg lehetne élni, az is lehet, valamivel — nem sokkal — több pénz jutna „hasznos” és gazdaságos dolgokra, de ugye nem lenne jó egy ilyen technokrata világban élni. Az igaz, hogy mostanában a háztartásban és otthon is, meg kell gondolni, mennyit költsünk tanulásra, könyvre, mozira, színházra, szórakozásra, de ez nem jelentheti azt. hogy semmit se költsünk rájuk. A tanulást még külön is kiemelném ebből a sorból, mert az igaz, hogy egy diploma ma már százezrekbe kerül, de az is igaz, hogy a tudás jó üzlet, mert ez aztán már valóban exportálható is. Az itthoni megtérülésre csak egy példa. A megye termelőszövetkezeteiben az elmúlt évben átlagosan 382 ezer forint volt az egy főre eső termelési érték, az állami gaz- > daságokban pedig 481 ezer forint. Természetesen ez üzemi termelési érték, tehát a költségeket is le kell számolni belőle, de még akkor Is bizonyítja, hogy a tudás jó üzlet, és hamar megtérül a társadalomnak, ha képzett, művelt, kulturált polgárokat nevel. A meggazdagodás útja? Volt egyszer egy közeli ismerősöm, aki kertes házat vásárolt falun. A kerthez tartozott vagy másfél száz ölnyi szőlő is. Fiatal szőlő volt. Ismerősöm, minden ellenkezésem ellenére meghajtotta amúgy istenesen, „hadd teremjen”. Egyszer jön a szöveggel: olvasta, hogy peronoszpóraveszély van, mit kell ilyenkor tenni? Mondtuk neki, hogy permetezni. Válasza ez volt: De amikor olyan drága a permetező szer. A mi válaszunk pedig: Akkor állj a szőlő elé, és ne engedd bemenni a peronoszpórát! Ilyen emberek is voltak. Vannak is minden bizonnyal, és föltehetőleg, lesznek a jövőben is. Szombat—vasárnaponként heringesdobozzá lényegülnek át azok a helyi járatú autóbuszok, amelyek a hobbikerteket, kis- parcellákat közelítik meg. A város meg kiürül. Apraja, nagyja megy ki a kertbe, szőlőbe. Miért? Biztosan vannak köztük, akik a közvetlen haszon- szerzés okából, de hiszem, hogy sokkal többen, akiket a közvetett haszon érdekel. Akárhogy számoljuk, a szőlőnek ma már évente több mint húsz munkája van. Akár géppel, akár kézzel végzi valaki. Valamikor a kisparaszti világban az járta, hogy egy hold szőlő egy ember. Ez a mai kiskertekre is érvényes, megfelelő arányosítással. Ha most fölemlíteném, hogy mennyi a vélt munkabér és a valóságos ráfordítás, furcsa szám jönne ki. De éppen az benne az izgalmas, hogy nem számolok akkor, amikor a saját boromat iszom, amikor a saját krumplimat, hagymámat, stb. eszem. Haszon ez az államnak — aki én is vagyok —, de haszon mindenekelőtt önmagámnak. Hasznosítok esetleg olyan területet, amely nélkülem parlagon maradna. Amit megtermelek, azért nem jelentkezem fogyasztóként a piacon. És ami legalább ennyire fontos, jól érzem magam a kis kertemben, felüdülök, felejtem a világ búját, baját, és másnap jobb kedvvel látok neki fizetett munkámnak. Haszon ez? De még mennyire. Aki meg egyenesen árutermelést folytat — úgy kell neki, megérdemli. A TOLNA MEGYEI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT, SZEKSZÁRD SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE MEGHIRDETI AZ ALÁBBI ÜZLETEIT: 1. 12. sz. Munkahelyi büfé IV. oszt. Szekszárd, Tm. Balassa J. Kórház 2. 17. sz. Büfé III. oszt. Decs, Béke u. 5. 3. 42. sz. Büfé (melegkonyha nélkül) Mázaszászvár, Felszabadulás u. 3. 4. 43. sz. Eszpresszó-büfé III. oszt. Váralja, Kossuth L. u. 169. 5. 54. sz. Borozó-söröző III. oszt. Bonyhád, Szabadság tér 13. A pályázatokat 1984. június 25-ig kell benyújtani (az e célra készített nyomtatványon) a vállalat központjába Szekszárd, Bezerédj u. 2. Tájékoztató adatok és bő.vebb felvilágosítás 1984. június 8-tól kérhető a vállalat szerződéses csoportjától írásban vagy személyesen. Cím: Szekszárd, Bezerédj u. 2. Telefon: 11-294. A szerződéses üzemeltetésre meghirdetett üzletekre a versenytárgyalás után a vállalat 5 éves időszakra köt üzemeltetési szerződést. A szerződéses üzemeltetés kezdete a 12., 17., 42., 43. sz. üzleteknél 1984. július 15. Az 54. sz. üzletnél 1984. október 1. Pályázatot azok a személyek küldhetnek be, akik: a) megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek, b) nem esnek külön jogszabályban meghatározott foglalkozási tilalom alá. A versenytárgyalás helye: Garay Szálloda és Étterem, Szekszárd, Széchenyi u. 29-31. A versenytárgyalás időpontja: 1984. július 2-án, 9 óra. A versenytárgyalás nyilvános. (907) Külföldre - biztonsággal Ezek a napok és hetek a külföldi nyaralásra, turista- útra, látogatóba készülődök köreiben a tervezés időszakát jelentik. Távoli és közelebbi országok térképei, útikönyvek kerülnek elő. valósággal családi program lesz esténként egy kis ízelítőt venni — természetesen egyelőre a képzelet segítségével — a ránk váró élményekből. Vannak, akik az utazással járó tennivalókat az útlevél beszerzésétől a szálásfoglalásig, a programok szervezéséig az utazási irodákra bízzák. Sokan viszont maguk, illetve szűk családi, esetleg baráti körben szeretik felfedezni az idegen tájak szépségeit. vagy pedig körülményeik hozzák úgy, hogy egyénileg utazzanak. Közülük többen úgy vélekednek: számukra már akkor elkezdődött a nagy kaland, amikor kitöltik az útlevélkérő lapot, majd sorra feljegyzik maguknak a tennivalókat. E tennivalók között szerepel az is: a külföldi úton is érezze magát biztonságban az ember. Információt kértünk az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságától: milyen partnere lesz a külföldre utazóknak az Állami Biztosító? Elmondták: a szocialista országokba utazókat sok tekintetben védik az érvényes államközi szerződések, például, ha sürgős orvosi, illetve kórházi kezelésre szorulnak. De nekik sem árt megkötni az úgynevezett külföldre utazók baleset- és poggyászbiztosítását. E biztosítási díjtételek — a díjtételekről részletes felvilágosítást adnak az Állami Biztosító irodáiban Megváltoztak az úgynevezett „tasakos tarifák”. Ezzel együtt bővül az ÁB szolgáltatása. Az eddigi százezer forint helyett százötvenezer forint a balesetbiztosítás után járó legnagyobb összeg. A poggyászkárokat 12 ezer forintig téríti a biztosító. Tény, hogy napjainkban már igen sokan ennél jóval értékesebb úticsomaggal indulnak a nagyvilágba. A biztosítótól kapott információink szerint ez a szerződés — pontosan ezt figyelembe véve — kétszeresen is megköthető, így már 24 ezer forintig fizet a biztosító pogy- gyászkárért, s természetesen a beleseti térítés is megduplázódik. A tőkés országokba utazók — tekintettel, hogy ezeknek az államoknak többségével hazánkban nincsenek szociálpolitikai, illetve egészségügyi egyezményei — a betegség-, baleset- és poggyászbiztosítást vehetik igénybe. Irta: Ihárosi Ibolya, Szalai János, Ordas Iván és Letenyel György. A fényképet Gottvald Károly készítette. Nemcsak deviza... Az elmúlt ősszel magtartották Szekszárdon az ifjúsági- és gyermekirodalom alkotóinak sokadik találkozóját. Ez már afféle haladó hagyomány lesz, amit a megfelelő írói berkekben országszerte jegyeznek. A helyi köztudatban gondolom, mérsékeltebben. A vendégek közt volt egy osztrák író is, dr. Erwin König, aki még sosem járt Babits városában, és nemcsak Babitsról, de Szek- szárdról se sokat tudott. A Hotel Gemenc halijában dermedt csodálkozással bámult a vitrinre, amelyben kerámiák díszlettek, köztük habán mintára készültek is. — Ilyet maguknál még csinálnak? — bámult rám. Elárultam a helyi művész. Bíró Annamária nevét. — Azonnal megveszem ezt a tányért! — közölte, és rámutatott egy valóban mintaszerűen szép darabra. Nem vette meg azonnnal, mert hiányzott a vitrin kulcsa. (Rossz üzlet.) Ilyenkor az ember legyen hazája jó propagandistája. Felhívtam az alkotó édesapját, aki ugyancsak kulcsőrző volt, és percek alatt a helyszínen termett. (Jó üzlet.. .-ember.) Az osztrák író boldogan fizetett. Természetesen forintban. Csakhogy! A forintjáért valahol a határon, vagy a bankban, meglehetősen értékes, kemény valutát hagyott hazánkban. (Jó üzlet.) Elvitte üzleti ügyetlenségünk hírét. (Rossz üzlet), de ezt a műalkotás szépsége, és a nagykorú lánya kereseti viszonyaiban forintálisan egyáltalán nem érdekelt apa jóvoltából valószínűleg hamar elfelejtette. (Jó üzlet.) Végül is megmaradt az az emléke, hogy egy magyar kisvárosban, ahol pompásan lehel enni-inni (egyébként szintén jó üzlet), olyasféle műalkotásokra is bukkanhat a szívesen látott osztrák szomszéd, amit odahaza, a Szek- szárdnál sokkal nagyobb Grazban keresve sem talál. (Kitűnő üzlet.) Minderről miért szót ejteni? Ügy vélem, azért, mert mintha gyakorta csak bu- gyeilárison keresztül mérnénk az üzlet hasznát, sikerét. Ami óriási tévedés. Ugyanis egy barátságos mosoly, némi ségítőkészs^g, valamelyes türelem, és még sok más — egyáltalán nem — apróság messzire viheti, viszi és öregbíti hírünket a világban. Ami — ne ringassuk magunkat illúziókban — meglehetősen vegyes. Alapozását már lovastúrázásra hajlamos eleink elkezdték, akik nyilaitól az égiekhez fordultak segítségért a IX.—X. század nyugati lakói. Javítottuk, rontottuk, tettünk hozzá, elvettünk belőle, ahogyan a történelem hozta. Sokfelé nemcsak elfelejtettek, egyszerűen nem ismernek bennünket. Az Élet és Irodalom egyik főszerkesztő-helyettesének minapi riportjában olvastam, hogy az USA-ban egy múzeumi teremőr értetlenül csóválta a fejét, a vendégkönyvi aláíráshoz biggyesztett „HUNGARY” szóra. — Ilyen ország nincs is! — mondta meggyőződéssel. Lehet, hogy máig ezt hiszi. Mi viszont higyjük el, hogy sokféle metódus van. Üzleti téren (is) a legjobb beruházás például az udvariasság. Ügy is mondhatnám, hogy jó üzlet. Haszon reményében folyik az alku a szekszárdi autóvásárban
