Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-29 / 124. szám
a^Üepüjsäg 1984. május 29. Moziban Hűen a megrázó élményekről Egyetlen este, mindössze két óra leforgása alatt sok olyan élményben volt részem, amire nem számítottam. A közbülsőkről később szólnék bővebben, a két „szélsőről”, mármint a „keretjátékról” nyomban. Szek- szárdon, a Panoráma filmszínházban most játszották a Napló gyermekeimnek című filmet, melyet Mészáros Márta írt és rendezett. Az alkotásért a XVI. Magyar Játékfilmszemle fődíját kapta, s néhány napja pedig a can- nes-i filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el. Az első döbbenet akkor ért, amikor becsöngettek az előadásra s megállapíthattam, hogy a nézőtéren kevesen vagyunk. Szomorú tehetetlenséggel csupán annyit nyugtáztam magamban, hogy még mindig él szemléletünkben az előítéletek sora a magyar filmekkel szemben. Még akkor is, ha azt a szakemberek, sőt a közönség — nyíltszíni tapssal jutalmazták Cannes-ban, de budapesti mozielőadáson is. A szekszárdi előadás végén pedig az fogott meg, hogy nézők némán ültek a csillag-lámpácskák kigyúlása után is helyükön, majd csak nagyon lassanként kezdték kifelé szállingózni. Némán, gondolataikba merülve. A dolgok abszolút leegyszerűsítése lenne, ha Mészáros Márta önéletrajzi motívumokból felépített filmje képsorainak hatását próbálnám felsorolni. De tény, hogy az ötvenes évek politikai visszásságait, a „hétköznapi” forradalmárok eszmében való hitét megrázó erővel, a személyes élményektől meghitt, akkori valóságot hitelesen, líraian, ugyanakkor drámaian adja vissza a film. A cselekmény középpontjában Juli (Czinkóczi Zsuzsa) áll. Édesapja, a kommunista hős, a kiváló szobrász a szovjet emigrációban veszti életét, s meghal a felesége Dunatáj-Somogy- est Kaposváron Az ünnepi könyvhét alkalmából Kaposvár és Szek- szárd folyóirata, a Somogy, és a Dunatáj irodalmi estet rendezett Kaposváron, a városi könyvtárban. Az estet a vendég Dunatáj képviselői nyitották meg: Drescher Attila, Csányi László és Vadas Ferenc olvasott fel műveiből, ezután Laczkó András, a Somogy főszerkesztője beszélt folyóiratukról és a Dunatájjal kiépített kapcsolatukról, majd Takáts Gyula olvasott fel verseiből, Kanyar József pedig a Somogybán folyó történeti kutatások jelentőségét méltatta. \ A sikeres irodalmi est után Takáts Gyula a könyvhétre megjelent A rejtett egész, Kanyar József pedig „Múzsának szentelt kies tartomány” című művelődéstörténeti tanulmányokat tartalmazó új könyvét dedikálta. A Dunatáj kaposvári látogatását a Somogy írói az ősszel viszonozzák Szekszár- don. Magyar Ifjúság Évkönyv A KISZ KB vezető testületének döntése értelmében az idén decemberben megjelenik a „Magyar Ifjúság ’85 Évkönyv”. A kötetben számos írás foglalkozik majd a nemzetközi és a hazai politikai élet 1985-ös kiemelkedő eseményeivel, hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulójával, az MSZMP XIII. kongresszusával, a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó, valamint a nemzetközi ifjúsági év eseményeivel. is. Az árván maradt Julit egy idős emigráns házaspár — őket a lány nagyszüleiként tiszteli — veszi magához, akikkel együtt jön a háború után Juli is az otthonból az itthonba. Budapesten szép lakás, kiváló ellátás várja őket, amit Magda, Juli „nagyapjának” testvére biztosít nekik. A katonás természetű, kommunista eszméjéhez hű, de rideg Magda szeretetre, a család melegére vágyik, Julit örökbe akarja fogadni. De Juli nagyon ragaszkodik szülei emlékéhez, ez itatja át egész lényét. S ezzel párhuzamosan egyre erősödnek benne a kérdések, melyekre — az iskola helyett moziba járva — a filmek hőseivel együtt próbál választ találni. S közben Magda társaságában megismerkedik Jánossal, aki a háború alatt Franciaországba emigrált, ahol bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Hozzá, az apját idéző mérnökhöz fenntartás nélküli bizalom és szeretet fűzi. Oda is költözik, s János béna fiával, Andrással „testvérekként” élnek. Magyarországon is egyre erősöKállai Gyula új memoár- kötete a magyar népi demokratikus forradalom első esztendejével foglalkozik, s folytatása az 1980-ban megjelent „Életem törvénye” című nagy sikerű kötetnek. A visszaemlékezés 1945 januárjával, a főváros felszabadulásával, és a szerző első pártszervező, politikai és újságírói tevékenységével indul. Hiteles, forrásértékű a bemutatása annak az időszaknak, amely a fiatal magyar demokrácia hétköznapjaival, a földosztás, az újjáépítés, a két munkáspárt közös harcaival stb. foglalkozik. Megismerkedhetünk a debreceni Ideiglenes Kormány munkájával, a vidéki nagygyűlések gyakran izzó hangulatával, Az 1983. év legjobb szociográfiai írásaiból válogatott antológiában terjedelmileg is hangsúlyosan szerepelnek a vasúti és közúti közlekedéssel, a bányával, a bányák biztonságával és a környezetszennyeződéssel kapcsolatos írások. A vidéki értelmiségi életmodellek, a tartalmas élet vagy a „vállalkozás” az anyagi jobblét érdekében — e témák ezúttal is helyet kaptak a kötetben. Az előbbihez kapcsolódik a művelődés, közművelődés helyzete, problémái. dik a bizalmatlanság légköre. A Rajk-per kapcsán megkezdődnek a letartóztatások. Jánost megalázzák, börtönbe csukják. A film utolsó képsora a börtönben játszódik. Évek múltán a két fiatal meglátogatja Jánost. Ott kérdések sem lehetnek, nemhogy válaszok ... Drámai pillanat következik: „Megfehéredtél” — mondja a férfinak Juli... S ekkor vége a filmnek. Az alkotás ereje abban is lehet, hogy a film minden percében tovább tudják fokozni az alkotók a cselekmény drámaiságát. S ezt nem látvánnyal, filmes fondorlattal teszik, hanem hűen a megrázó élményekhez. Minden apró rezdülést kibontanak, illetve kibontatnak a nézővel. S ezt olyan összhangban teszik, hogy az embernek eszébe sem jut külön figyelni az operatőr vagy a színészek munkájára. Mind, mind együtt él, együtt funkcionál. Méltóan a kommunista hősök emlékéhez. V. HORVÁTH MÁRIA az MKP, az SZDP, a Független Kisgazdapárt és más politikai pártok tevékenységével. Eközben a szerző egy- egy oldottabb történettel a kor levegőjét, hangulatát és gyakran ellentmondásos voltát is illusztrálja. Feleleveníti a szerző az 1945-ös őszi választásokat, a Kisgazdapárt választási győzelmét s a nyomában fellángolt politikai küzdelmeket, a földosztás befejezését, a nagytőke korlátozását, a politikai hatalom és struktúra kiépítését stb. A kötet a Baloldali Blokk megalakulásával zárul, Kállai Gyula csak olyan eseményekről szól, amelyeknek cselekvő részese volt. Nem csupán új ismereteket, de szemléletet is ad olvasóinak. A városi témák az idén elsősorban a kereskedelem néhány gondját érintik. Otthonunk-e a főváros? Ottho- nunk-e a lakótelep? Két írás erre keres választ. Ebben a válogatásban az eddigieknél egy kissé több a gyerektéma. Jelenlegi oktatási rendszerünkben van-e lehetőség arra, hogy gyermekeink személyisége szabadon, képességeiknek megfelelően fejlődjön? Mit tesz ennek érdekében a család? Erre is válaszokat kapunk a gyűjtemény záróriportjában. A könyvhét könyveiből Kállai Gyula: Két világ határán írószemmel, 1983 III. dél-dunántúli íazztalálkozé Május 19—21 között rendezte meg Pécsett a III. déldunántúli jazztallákozót a Baranya megyei művelődési központ, a pécsi ifjúsági ház és a dél-dunántúli jazzköz- pont. Az esemény a régióban dolgozó amatőr együttesek találkozására adott parádés lehetőséget. Ez alkalommal mutatkozott be első ízben a főiskolásokból, zeneiskolásokból alakult Baranya Big- bahd. Műsorában a szólista Bornemissza Mária és Kovács Árpád mellett megszólalt a pécsi Opera hangversenykórus is, amely egyedülálló produkcióval lepte meg a közönséget. Tolna megyét a szekszárdi Spirituálé együttes, a Dixieland Band, a Jazz-kvartett és a Big-band képviselte a háromnapos találkozó második napján szép sikerrel. A több, mint egy tucat amatőr együttes mellett rangos hivatásosok is felléptek a III. dél-dunántúli jazztalálkozó műsorában, így a 20. éves fennállását ünneplő szegedi Molnár-dixieland Band és a vendégeként közreműködő pécsi Spirituálé együttes is. Tévénapló A zalameai bíró Pedro Calderón de la Barca színháza uralkodott a spanyol XVII. századon, s Lope de Vega mellett kétségtelenül ő a legjelentősebb és a legtermékenyebb színpadi szerző. Több mint kétszáz darabját tartják számon, s közöttük minden műfaj megtalálható. Életében minden sikert elért, IV. Fülöp már 1636-ban lovaggá avatta, s ettől kezdve hosszú élete végéig élvezhette a királyi kegyet. Darabjai nem tűntek el a színházak műsoráról, s bár nagyobbik részük irodalomtörténeti emlék, jó néhány állandóan visszatér, mint Az élet álom, az Ürnő és komorna, a Huncut kísértet, vagy éppen A zalameai bíró, amiből tévéfilmet készített Kazimir Károly. Calderónt egyaránt jellemzi a meseszövés biztonsága, a szilárd szerkezet, a jellemek határozott rajza. Itt is. Amikor a gondosan kidolgozott expozíció után — amelyben felvonulnak azok, akik Pedro Crespo nyugalmas és boldog életét feldúlják — megjelenik ő maga, már a dráma forgatagában vagyunk, s az ellentétpárok is világosak. „Ki nem tudja rólam, hogy tiszta vérű, de köznépi ember vagyok?” — kérdezi Crespo apó, azt is hozzátéve, hogy inkább megmarad becsületes parasztnak, minthogy pénzért, ami „nem becsület”, nemességet vásároljon. A többi már következetesen megy a maga útján, a biztos végkifejletig, s maga a király is kénytelen beletörődni abba, hogy a falusi bíró kivégeztette a bűnös kapitányt. A diadal mégsem teljes, az ártatlanul bűnbe keveredett szépséges Isabelt „zárda várja", csak Juan vágya teljesül, aki beállhat a hadseregbe. A tévéjáték pontosan követi az eredetit, s amiben eltér tőle, az elsősorban a darab szelleme. Calderón műve a paraszti becsület drámája, mentesen minden kedélyességtől, meseszerűségtöl, amit itt már az erőltetett, kicsinosított díszletek is sugallnak. Nehezen illeszthető ebbe a világába a Don Quijote—Sancho Panza párhuzam, a léhűtő hidalgó, Don Mendo és szolgája, Nuno egészen más világból való, s a darab szellemétől nagyon idegen a szegény Isabel megerőszakolásának sejtelmesen elmosódott ábrázolása is, ami Calderónnál egyszerűen tény, amit a lány közöl apjával. A látványosság ebben az esetben inkább elvesz a darabból, mint hogy tenne hozzá. A szereplők közül elsősorban Ínke László és Szabó Gyula él a spanyol barokk világában, ők a leghitelesebb Calderón-hősök. Maga a tévéváltozat nem emelkedik ki különleges erényekkel, s Kazimir Károly érdeme, hogy mértéktartó rövidítésekkel valóban feszültséget tud teremteni. CSÁNYI LÁSZLÓ Rádió Telitalálat Szilágyi módra A hetente visszatérő, valóban igényes rádióműsorokra könnyen hangolódik rá az ember. Az újságokat már a hét elején átböngészve határidőnaplójába bejegyzi, hogy miről nem akar lemaradni. Az utóbbi hónapokban néhány olyan kül- és belpolitikai műsor szerepel a „étlapon”, amelyet meg kell hallgatni, már csak készítőjének személye miatt is. Nemcsak az újságírókkal van úgy az olvasó, hogy név után olvas — tehát a lapban először konstatálja, hogy az általa jegyzett újságíró most mit írt —, hanem a rádióriportoknál is. A jól, ismerősen csngő név szakmánkban is áruvédjegy. Szilágyi Jánosról tudjuk, hogy régi motoros. A bátran és mindig intelligensen kérdező, provokálva-diskuráló riporterek jelese. A Halló, itt vagyok című adás hallgatói rekordokat döntöget, az egy-egy adásában elhangzott tények, bukfences életutak és lelki gubancok, valamint a riporter kérdezési stratégiája másnap sok munkahelyen beszédtéma. Mind ez ideig kizárólag felnőttek hallgathatták ezt a műsort. Szilágyi Jánosnál a partVasárnap május 27-én a szövetkezeti kórusok harmadik országos találkozójának záróhangversenyével avatták Siklóson szabadtéri „koncertteremmé” a Kerámia Alkotóház kiváló akusztikájú díszudvarát. Az ország minden tájáról érkezett tizennégy szövetkezeti énekkar — megyénkből a szövetkezeti madrigálkórus — félezer dalosa mutatkozott be a találkozón, amely elődeihez hasonlóan egyúttal minősítési alkalom is volt a szövetkezeti kórusok számára. nerség feltehetően nem a nagykorúság kinyilvánításával kezdődik. Mert neki a gyerekek is partnerek, hiszen szereti őket. Talán hiányt pótolva telepedett le az elmúlt hét szombat délelőttjén a Kossuth adó egyik stúdiójában egy mikrofon és egy telefon mellé és várta a gyerekek hívását a Halló itt vagyok gyermeknapi különkiadásában. Ez a műsor sem okozott csalódást. Szilágyi János oly könnyedén diskurált a gyerekekkel kemény dolgokról, hogy természetességéhez és valódiságához nem fért kétség. A telefonáló gyerekek a párbeszéd első részében már olyan zárt területet megnyitottak a riporter előtt, és előttünk is, amelyről sokszor még barátjuknak vagy anyjuknak sem beszélnek. Talán a telefonálni akaró gyerekek eddigi életútja miatt lett egy kissé szomorú ez a gyermeknapi műsor. De gyermeknap ide vagy oda, a szomorúság mindenütt jelen van. Ha pedig egy újságíró ezen nem akar szépíteni, akkor végzi jól a dolgát. Ahogy ezt Szilágyitól már megszoktuk. szűcs A hazai kórusmozgalom újabb fesztiváldíjas együttest avatott vasárnap: kimagasló produkciója alapján ugyanis ezzel a fokozattal jutalmazta a zsűri a siklósi női kart. A minősítését kérő többi együttes megőrizte korábban elért fokozatát. A harmadik országos szövetkezeti kórustalálkozó résztvevőinek ötszáztagú egyesített kara Beethoven Május kánonjának közös el- éneklésével búcsúzott Siklóstól. Pódium Fogjuk a hasunkat? Felcsattan a taps, belép Verebes István, a Mikroszkóp Színpad vendégjátékának szóvivője. Mindenki valami izgalmasra, újra, meg- ismételhetetlenre vár. Helyette egy kissé lapos, jól bevált poénokra épülő, kipróbált műsort kap a közönség. Harsog végig a nézőtér, mindenki nevet, de a jó szórakozásnál, kikapcsolódásnál többre nem futja. Az egész estnek nincs egy átfogó íve, amire fel lehetne fűzni a gondolatokat. Szó van itt az olimpiáról, bűnözésről, rendőrökről, szülő— gyerek kapcsolatáról, sőt, még a „nosztalgia-vonatra” is felszállhatunk az utolsó részben, ahol az örök nő kerül elő. Van itt minden és a sokban még sincs valami megfogható. A színészek fáradtak, hiszen a harmadik előadást tartják. Rossz a hangosítás, a szöveg néha teljesen érthetetlen. Markos György és Nádas György páros uralja az estét. Felváltva játszanak férfit, nőt, ■időset, fiatalt. A képlopás két főbűnösének „megszólaltatása” mint ötlet jó, csak az érthetetlen szövegmondás miatt mindenki a saját, Kékfényből és híradóból szerzett emlékeiből él, így építve fel magában egy újabb párbeszédet, ami a színpadon talán el sem hangzott. A fiatalkorú lány galeritaggal készített interjú szépséghibája ugyanez. A humor, kabaré, szatíra egyik legfőbb eszköze a túljátszás, de ismerni kell a határokat, mert azonfelül már csak olcsó poénkodás van. Az est meghívott vendége Gyulai István volt, aki a televíziós munka és a sportriporteri pálya nehéz és humoros pillanatait villantotta fel. Koós János, mint mindig, most is jó hangulatot teremtett, énekelt, vicceket mesélt és elbúcsúzott a közönségtől. Ültünk, hallgattunk, szórakoztunk vasárnap este a Mikroszkóp Színház vendégelőadásán, de végül is csak kabarét és nem politikai kabarét kaptunk. — szn — Szövetkezeti kórustalálkozó A film főszereplői: Czinkóczi Zsuzsa és Jan Nowicki
