Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1984: május 26. NÉPÚJSÁG 9 Tanulás játék, barátság Harmincöt éves a csehszlovák úttörőszervezet ' • A „Nagy Pionírvándorlás” résztvevői az emlékívet írják alá a prágai öváros téren ' ' : Az úttörők prágai országos találkozójának része a hajó- séta. A kikötő ben indulás előtt Szépen fejlődnek az óriás ikrek, akik császármetszéssel jöttek a világra a szabadkai kórház szülészeti osztályán, Az újszülöttek azért kaptak nagy publicitást, mert egyikük 4250, másikuk pedig 4100 grammos volt, testhosz- szuk pedig 55 centi. A hírverésnek azonban cseppet sem örült a leányanya, aki éppen azért költözött a Zvor- nik környéki messzi falucskából egészen Szabadkára, hogy titokban hozza világra gyermekét. Az élet azonban gyakran szolgál meglepetésekkel. Mara Dragicevic alighogy megszülte a fiúikerpárt, a másnapi újságok már öles betűkkel közölték az örvendetes eseményt. A Magyar Szó munkatársainak a szabadkai kórház illetékeseihez intézett első kérdése ezért az volt: mennyiben engedi meg az orvosi titoktartás, hogy olyan esetekben, amikor leányanyáról van szó, a szülésről hivatalos tájékoztatást adjanak. Azt a választ kaptuk, hogy a születés és a halálozás nem tartozik az orvosi titoktartás körébe és nincs semmiféle jogi vonatkozása annak, ha felfedik a páciens nevét. Ami különben is anyakönyvi nyilvántartóba kerül. Minthogy azonban a szabadkai kórház gyakorlatában, pontosabban 30 éve, amióta nyilvántartást vezetnek a születésekről, nem történt meg, hogy ilyen szokatlanul fejlett, óriási ikrek szülessenk, indokoltnak tartották tájékoztatni a közvéleményt az eseményről. A másik indítóok pedig, ami az itt dolgozókat arra késztette, hogy ne titkolják el az ügyet, az volt, hogy ezáltal is felhívják a közösség figyelmét arra, hogy az anya pénzbeni támogatásra szorul ahhoz, hogy felnevelhesse gyermekeit. A kismama: Mara Drago- cevic azonban nem kér segélyt, mert azt vallja, ép, egészséges, és ha sikerül majd a történtekről értesítenie gyerekei apját, meg ha az vállalja az apaságot, fel tudják maguk is nevelni a kicsinyeket. Egyébként magas, 28 éves, életerős fiatal- asszony és nem igaz a mendemonda, hogy nem kívánja a gyermekeit,- és ezért nem is szoptatja őket. Bevallja, nagy felelőtlenség volt részéről, hogy nem szakította meg a terhességet, amikor levelére — amelyben állapotáról értesítette Nyu- gat-Németországban dolgozó falubeli fiúját —, nem kapott választ. Gépírónő szakvizsgája van, de nem tudott vele elhelyezkedni. Ezért nem is tűnt fel a szüleinek, amikor hét hónappal ezelőtt eljött otthonról, Szabadkán élő fivéréhez. Azt mondta ugyanis nekik, hogy munkát jön keresni, és amíg nem helyezkedik el, bátyjánál fog lakni. — De kérdem én magukat, mi mást tehetek, mint, hogy örökbe adom a gyerekeket, ha nem kerül elő az apjuk — mondta kétségbeesetten. — El sem tudják képzelni milyen környezetben élek én. A szüleim kitagadnának, a falu megbélyegezne, ha most hazaállítanék ezzel a két gyerekkel. Beszélgetésünket az ápolónő szakította félbe, mivel megérkeztek a kismama első látogatói. Azt reméltük, hogy az ajtón túl, a folyosón a szülei várakoznak. Ügy látszik, a bátyia sem merte értesíteni a dolgokról a szülőket, és egyelőre csak ő jött el családjával meglátogatni húgát. A kismama boldogan vette át tőlük a virágcsokrot, aztán elérzé- kenyülve borultak egymás nyakába. Majd odamentek az üvegfalhoz, melynek túloldalán feküdtek a koromfekete hajú, kreolbőrű csöppségek, mit sem sejtve a körülöttük támadt gondokról, szenzációt keltő világra jöt- tükről. Mi lesz velük? És mi történik, hogyan alakul a sorsa annak a számos kisbabának, akiket évente a vajdasági kórházak szülészeti osztályán „felejtenek” a lányanyák? Mert több ilyen eset is történik. Sokunk számára talán felfoghatatlan, hogy a huszadik században is még kitagadják és megbélyegzik a teherbe esett lányokat. Arról nem is beszélve, hogy emiatt hányán kísérelnek meg önkezükkel véget vetni életüknek, vagy rontják el egészségüket az illegálisan és szakszerűtlenül végzett abortusszal. Mindezt a világ szája miatt. Mara Dragocevic környezete azonban végül is megértő volt. Riportunk megírása után értesültünk ugyanis arról, hogy időközben a nagyszülők, s Osmac falu lakói a nagy hírverésnek köszönhetően elfogadták, s örömmel várják haza az ikreket. A kismama azonban igazán majd csak akkor lesz boldog, ha az ana is előkerül. G. Miskolczi Zsuzsa (Magyar Szó) Csehszlovákiában 35 évvel ezelőtt, 1949 áprilisában alakult meg — a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség részeként — az úttörőszervezet. Ma másfél millió tagot számlál (a „szikrákkal” együtt, akik az alapiskola I—III. osztályos tanulói és még nem tették le az úttörőfogadalmat.) A szervezet gondoskodik a gyerekek szabad idejének hasznos kihasználásáról, hozzájárul szocialista szellemben való neveléséhez és ahhoz, hogy az úttörők eleget tegyenek elsődleges kötelezettségüknek — a szorgalmas tanulásnak. Az alapiskolák mindegyikében önálló, összesen 72 ezer úttörőcsapat működik. Köztudott, hogy a játék a gyerekek számára azonos a munkával, felnőtt úttörővezetők segítenek a tanulók természetes kíváncsiságának és játékosságának kielégítésében. A gyermek örök felfedező és feltaláló. A gyerekek ilyen adottságait hasznosítják az úttörőházak szakkörei, amelyek közül az első 1949 márciusában, Brnóban nyitotta meg kapuit. Az öt és félezer műszaki és természettudományi szakkört — egyéni érdeklődés szerint — több mint 87 ezer tanuló látogatja. Nyáron Csehszlovákiában évente mintegy ötezer úttörőtáborban 150 ezer gyerek üdül. A táborozás költségeit kétharmad részben a szülőket foglalkoztató vállalatok és intézmények, valamint a szak- szervezetek és más társadalmi szervezetek közösen fedezik. Külön hagyománya van az úttörők és a Csehszlovák Néphadsereg tagjainak együttműködésének. A „Mindig kész” országos honvédelmi versenyen a határmenti területek legjobb úttörői vesznek részt. Az úttörők — lehetőségeikhez mérten és gyermeki erejükből tehetően — segítenek a papír és gyógynövények gyűjtésében, önkéntes munkájuk jövedelméből a szolidaritási alapon keresztül a CIMEA-akciót támogatják, amelyek a nemzetközi baráti kapcsolatok fejlesztésére, az ifjú nemzedéknek a béke szellemében való nevelésére, a világ gyermekeinek tanulási jogának kivívására irányulnak. A csehszlovák úttörők a nemzetközi béketáborokban, amelyek közül Csehszlovákia területén a kelet-csehországi seci a legismertebb, a világ gyermekei közti barátságot közvetlenül is ápolják. Vladimíra Vsetecková Csehszlovákia Sörexport Csehszlovákiában évente 25 millió hektoliter sört gyártanak. Ennek a meny- nyiségnek körülbelül a tizedét exportálják. A legkeresettebb márka a Prazdroj, vagyis a Pilsner Urquell, amelynek különleges ízét nemcsak a komló, a maláta és a helyi víz összetétele adja, hanem a gyártási folyamatok is befolyásolják. A gyártás során a sört tizenegy órán keresztül főzik, majd a sziklákba vájt pincékben több héten át érlelik. Kedvelik külföldön a Budvar sört is, amelyet a délcsehországi Ceské Budejovi- cén gyártanak. Szlovákiában a Zlaty bazan, az Aranyfácán a legnépszerűbb. A csehszlovák sörexportot azonban nemcsak ezek a fajták képviselik, a szocialista országokban például 36 féle csehszlovák sör kapható. A legnagyobb megrendelők Magyarország és a Szovjetunió. A tőkés országok közül az NSZK, Ausztria és Olaszország vásárolja a legtöbb csehszlovák sört. Jelenleg mintegy 100 ezer lengyel szakember dolgozik külföldön. Ebből 62 ezer dolgozót a külföldi építési és szerelési munkákat végző lengyel építőipari vállalatok foglalkoztatnak. Mintegy 23 ezer a határmenti területeken élő és így a szomszédos országban munkát vállaló lengyelek száma. Különféle gazdasági és tudományos- műszaki együttműködési szerződések keretében körülbelül 4 ezren dolgoznak idegen országokban. Külföldi hajókon 2 ezren vállaltak szolgálatot, s művészeti munkát 3 és fél ezren végeznek a határokon túl. A haHorok ezüstkincse Komphajók a Fekete-tengeren A hallei sólepárlók múzeuma (Halloren- und Salinenmuseum) nemcsak az egykori hallorok, a valaha messze földön híres-nevezetes sófőzők életével és történetével ismerteti meg a látogatót. Ha a vendégnek kedve van, s ideje is engedi: bepillanthat a sófőzés rejtelmeibe is. Régmúlt 'korok ma is kifogástalanul működő sófőző alkalmatosságain a szeme láttára készítik a sót a múzeum szakavatott külső munkatársai, a hallor családok leszármazottai. S mire véget ér a nagy bemutató, a vendég úgy érzi, kitanulta a szakmát, s akár maga is beállhat hallornak. Noha ezt természetesen nem kívánják tőle, figyelméért és érdeklődéséért illő jutalomban részesítik: egy csomag sót kap ajándékba abból, ami a szeme előtt került ki az ősrégi készülékekből. Nagy tekintélyüket keserves küzdelem árán vívták ki maguknak a hallorok. A Saale parti Halle jórészt nekik köszönheti felvirágzását, de munkásainak a város sokáig nem volt hálás. A ső- főzők jó néhány századon át Halle legszegényebb lakosainak számítottak. Nagyon sokáig tűrtek — az első feljegyzések 806-ban említik először a várost és a sólelőhelyeket —, mígnem 1474. november 13-án azután sztrájkba léptek. Alighanem ez volt a világ első munkabeszüntető akciója. A hallorok így tiltakoztak a részvényesek — itt már a XII. század óta léteztek részvény- társaságok — munkabércsökkentő intézkedései ellen. A sztrájk sikerrel járt, s a hallorok ezután nyolc kép- visélőjüket küldhették a városi tanácsba. Még többet javult a hallorok helyzete, amikor 1524- ben, a nagy német paraszt- háború idején megalakították céhüket. A Hallei Sófőzők Testvériségének az utókorra maradt legrégibb alap- szabályzata 1699-ből származik. A sófőzők kötelezettségeit és a nekik nyúitott kiváltságokat felsoroló okiratot masa III. Frigyes brandenburgi választófejedelem hitelesítette kézjegyével. Az okmánv tanúsága szerint a hallorok kötelesek voltak részt vállalni a város védelméből ellenséges támadás és természeti katasztrófa esetén egyaránt. Különösen a tűzoltásban és az árvízvédelemben álltak helyt derekasan. Ezt támasztja alá a hallorok ezüstkincse, amely három évszáad alatt gyarapodott tekintélyes vagyonná. A gazdag polgárok, patríciusok ezüsttárgyakkal jutalmazták a várost védő sófőző munkásokat. A hallorok ezüstkincse a Testvériség tulajdona volt. A zsoldosoktól, martalócok- tól, rablóktól évszázadokon át sikeresen megmentett ezüstkincs ma kultúrtörténeti érték. Hetven darabja közül a legelső 1671-ből származik, a neves aranyműves, az ifjabb Kaspar Bose műhelyéből. A legutolsó darabhoz nemrégiben jutott hozzá a múzeum. Ds nemcsak Halle védelméért, hanem kiváló sportteljesítményeikért is kaptak ezüstöt a sófőzők. A Saale folyón rendezett ünnem versenyeken szigonyhajításban ügyeskedtek. Ebben olyan hírnévre tettek szert, hogy még Erős Ágost is meghívta őket udvarába, hogy megbizonyosodjék képességeikről. Az utolsó sófőző műhelyt 1964-ben zárták be, ám a Hallei Sófőzők Testvériségének szellemét ma is ápolják a hallor családok leszármazottai. öt éve, hogy megindult a forgalom a vasúti szerelvényeket szállító nemzetközi kompátkelőn Szovjetunió és Bulgária között. Az Ilji- csovszk és Várna közötti kompátkelő üzembe helyezése óta az átkelőhajók több mint ötezer utat tettek meg és mintegy félmillió vasúti kocsit szállítottak. A hajózási útvonalakon kél szovjet és két bolgár hajó közlekedik, függetlenül az időjárási viszonyoktól. Minden hajó 108 négy tengelyű vasúti kocsit képes szállítani. Berakodás a „Geroi Sipka" (a Sipka-szoros hősei) szovjet komphajóba, Iljlcsovszkban A szabadkai óriás ikrek
