Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

»

© rtEPÜJSÄG

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________ 1984. május 26.

Fülöp Lászlóval, a bátai „November 7" tsz elnökével, a TOT alelnökével

— Eléggé „rümlisnak” ígérkezik ez a hétfői délelőtt. Most, míg önre vár. tunk, megérkeztek a postások is, úgy mondják, hogy a telexvonal beszerelése miatt. Nagyon nehéz innen Bétáról kapcsolatot tartani a külvilággal?

— A postával elég sok a gondunk. Egy gazdálkodó szervezetnek a mindennapi munkájához nélkülözhetetlen, hogy állandó és rendszeres kapcsolatot tartson azokkal a vállalatokkal, amelyekkel kontaktusban áll. Mindez most, 1984-ben a mi községünkben megoldhatatlan, igen gyakran előfordul, hogy szakembereink értékes idejüket azzal töltik, hogy telefonvonalra várnak. Előfordult, hogy éjszaka kellett volna fölvenni a kapcsolatot Bátaszékkel vagy Szekszárddal, mert állategészségügyi problémáink akadtak, de képtelenek voltunk erre, mert nem volt telefon, és telex sem: Sőt.

• Esetenként a rendőrséget sem tudjuk kihívni.

— Az időpont: 1972. február 23... ön a következőket mondta: „Bátán nem juthat friss húshoz, aki nem tart jószágot, sőt, tejterméket sem mindig vásárolhat. Nem azért mert nincs áru, hanem mert helytelen az elosztás." Változott-e valami az azóta eltelt 12 év alatt?

— Nagyon sokat. Elsősorban azért, mert annyit termelünk, hogy abból bőségesen jut a falusi lakosságnak is. Választékos ma már a hús- és a tejellátás is, sőt, az iskola bővítésekor iskolaszövetkezet alakult, s a gyerekek is rendszeresen kapnak tejtermékeket, péksüteményt. Ebben a legnagyobb az érdeme a bátaszé- ki áfésznek, hiszen az ő profiljuk a község ellátása. Bátát bekapcsolták a központi húskeretbe, a téesz rendbe tette a régi sütödét, ahol alföldi kenyeret sütünk, nagyobb ünnepen több műszakban.

— A múlt hét egyik kora reggelén ön a falurádióban nyilatkozott, s olyan dolgokról beszélt nagyon szépen, és nagyon őszintén, amelyek minden falun élő embert foglalkoztatnak: a vízről és az áramszolgáltatásról. Mit tapasztal? Milyen a szolgáltatás ma a községekben?

_Ma a falusi lakosság döntő része a termelőszövetkezethez kapcsolódik, ott tag, ott vállal munkát, családtag, vagy nyugdíjas. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy ezek az emberek hogyan élnek. Minden olyan gond, ami egy faluban jelentkezik, szervesen kapcsolódik a téeszhez, a szövetkezeti mozgalomhoz Még kellene például vizsgálni, hogy ugyan, hogy is állunk a MÁV-val, az áramszolgáltatóval, a vízművekkel? A téesz-tagság anyagi áldozatot vállalt azért, hogy jó minőségű, friss vízhez jusson. Ehhez fillérekből gyűjtötte a forintot: megásta és lefektette a vezetéket. A téeszek hozzájárultak a kutak i írásához, s mindenhez, ami ezzel kapcsolatos. A tagság, a lakosság viszonylag olcsón kapja a vizet, ha nem

szolgálati lakásban lakik, a szolgálati lakásban ugyanis drágább a víz. Még akkor is, ha a téesz a vízmű építéséhez hozzájárult, még akkor is, ha a Víz- és Csatornamű Vállalat esetleg nem is állami árkiegészítéssel működik, hanem nagyobb jövedelemre tesz szert. Aztán a vízműveknél valahogy összekeverték, hogy mi az ipari, a kommunális, a mezőgazdasági alaptevékenységhez nélkülözhetetlen víz- fogyasztás. Mi úgy gondoltuk, sőt, perre vittük a dolgot, hogy nem lehet ipari víznek minősíteni a sportkör vízfogyasztását, azt, amit a művelődési ház, az üzemi konyha, az irodaház használ, ez nem többletfogyasztás, hanem a minden-* napi munkánk velejárója. Azt is szóvá tették a téesz tagok, hogy az árambeszedő valóságos „hatóság”, elvárja, ha meghatározatlan időben napközben bármikor megy, legyen otthon valaki, aki kifizeti a számlát. Ezt ma megoldani, amikor szomszéd, rokon mindenki dolgozik, fehetetlen.

— Önök itt a téeszben, vagy közösen a községi tanáccsal elhatározták, hogy a lakosság, a tagság érdekében tesznek valamit... Sok az utánjárás?

— Sokat, nagyon sokat kell talpalnunk. Előfordul például, hogy áramkimaradás miatt nagyobb kár érte a termelőszövetkezetet. Az áramszolgáltató azt mondta, hogy olyan kötelezettsége van ugyan, hogy áramot adjon, viszont olyan kötelezettsége nincs, hogy rajta kívül álló esetben, például ha vihar van, áramot szolgáltasson. Ilyenkor a téesz kára, ha a jószág elhullik. Pedig úgy volna a helyes, hogy annyi áramot adjanak, amennyit mi kérünk. De nem így van: egy bizonyos mennyiséget szerződésben rögzítünk, s ha ezt túllépi a téesz, akkor a többszörösét fizeti, esetenként 10—20— 50-szeresét. Mérhetetlenül drága és több millióba kerül, ha az egyes üzemrészeket áramfejlesztővel szereljük fel, viszont úgy tűnik, nincs más megoldás. Pedig jó lenne megegyezni.

— Annál is inkább, mert ezt kívánná az össztársadalmi érdek, a hazai, meg a külpiac, ahol nem az a fontos, hogy milyen módon, hanem, hogy az milyen minőségben kerül a fogyasztóhoz egy-egy mezőgazdasági termék. Említene néhány dolgot, amit nehezen sikerül elintézni?

— A mi téeszünk valamennyi gondja, úgy vélem, az ország szinte minden téeszére vonatkozik. Azt mondani, hogy bárki, bármelyik külső szerv akadályozza a termelést, felelőtlenség lenne. A gondok ott jelentkeznek, hogy a gazdálkodás feltételei a termelőszövetkezetben rosszabbodnak. Elavult, elöregedett a géppark, s azt az egyszerű felújítást, illetve pótlást sem tudjuk elvégezni, ami szükséges lenne, tehát az amortizációt sem tudjuk ráfordítani a gépek felújítására. Aztán... Az állattenyésztés sem olyan jövedelmező, mint például a növénytermesztés, vagy az ipari tevékenység, aminek a következtében sem mi, sem mások nem túl sok kedvvel foglalkozunk az állattenyésztéssel.

I

— Mi a megoldás? Kik és hogyan tudnának ebben segíteni?

— Nehéz dió... Meg kell értenünk, hogy ott kell, ott lehet „szorítani”, ahol erre lehetőség van.

I

— Ez mindig igaz. De ha nincs jó gép, ha nincs alkatrész, a gépesített mezőgazdaság gondban van.

— Bizony, s nem is kicsit. Mert ha nem tudjuk időben elvetni a magot, és betakarítani a termést, a mezőgazdaság eredménye romlik. Bár a múlt év aszályos időjárása kivételével minden évben több lett a mezőgazdaságban a jövedelem. Ez persze ellentmondásos. Mert minden évben azt mondtuk, hogy rossz az anyagellátás, nehéz az anyagbeszerzés, nagyobbak a terheink, de az eredmények mind magasabbak lettek. Viszont úgy tűnik, hogy a téeszek előbb-utóbb felélik magukat. Nem tudják biztosítani azt a pótlást, amit kellene, a többleteredmény hosszú távon nem biztos, hogy meglesz.

—■. Mondja, mi volt a közelmúltban az a dolog, ami viszonylag simán és egyszerűen ment?

— Közös összefogással bővítettük Bátán az iskolát, időben, és olcsón. Nem volt sikeres viszont a gázvállalkozás, s nem azért, mintha gondjaink akadtak volna a községi tanáccsal. Hanem mert a Gázipari Tröszt anyagbeszerzési, szervezési gondokkal küszködik. Ügy tapasztaljuk, hogy amikór egy tröszt, egy mammutvál- lalat kapcsolódik be a dolgokba, akkor mindig nehezebben tudunk előrejutni. Nem tudunk olyan rugalmasan, simán intézkedni, dolgozni, mint amikor a közelebbi üzemekkel, szervekkel — mondjuk a községi tanáccsal — határoztunk el valamit. Ebből az következik, hogy akkor járunk jól, ha egyszerűsítjük a dolgainkat, mert így gyorsabban és olcsóbban tudunk elintézni sok mindent.

— Önt 1982-ben választották meg a TÖT alelnö- kének. Mivel jár ez a tisztség, I

— A TOT elnöksége minden hónapban ülést tart. Ez előtt vezetői megbeszéléseken egyeztetjük azokat az anyagokat, amelyeket az elnökség elé viszünk. Az elnökség olyan dolgokat tárgyal, amelyek a mozgalom szempontjából lényegesek. Ezekben a közös vélemény- alkotásra van szükség, ennék megfelelően havonta néhány napot arra kell fordítani, hogy ezeket a dolgokat intézzük. Az elnökség az országos tanácsnak készíti elő az anyagokat, amely évente kétszer ülésezik, s a legfontosabb napirendeket tárgyalja. Az üléseinken részt vesznek a kormány vezető tisztségviselői, tehát úgy érezzük, hogy azok a problémák, amelyek ott elhangzanak, értő fülekre találnak, s az intézkedések is megszületnek. Jelen pillanatban az én feladotom a téesz-ek üdülésügyeinek intézése.

— ön nemrégiben Cipruson járt. Milyen megbízatással? És milyen ez a sziget, amit mi csak hírből ismerünk?

— Az ottani parasztpártnak, az EKA-nak a kongresszusán képviseltem a magyar szövetkezeti mozgalmat. ök más viszonyok között dolgoznak, mint mi, tehát nehéz az összehasonlítás. Ebben a kis országban a nemzeti jövedelem 30 százalékát adja a mezőgazdaság, s igen nagy gond, hogy a sziget ketté van osztva. Mit termelnek? Búzát, árpát és apróbb növényeket, borsót és lucernát is láttunk. És rengeteg szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, és természetesen narancsot, citromot, amit jórészt exportálnak. Mi úgy láttuk, hogy a kereskedelmi kapcsolatunkban még igen sok lehetőség rejlik.

— Ahogy mondani szokás: szűkös a gazdasági helyzet. Ilyenkor mi a legfontosabb szempont a szövetkezet vezetésében?

— A nyereségérdekeltség, az, hogy alacsony önköltséggel állítsuk elő termékeinket és minden munkát időben elvégezzünk. Nagyon-nagyon fontos a jó minőség, enélkül ugyanis a piacon megmaradni képtelenség.

— önről, aki az első mérnök volt a téeszben, így vélekedtek 1970-ben: ,Nagyszerű finom ember a mi elnökünk. Szeréti is a nép, még a családját sem jobban. Mindig kitalál valami újat.” Most is érzi, hogy szeretik? És miket talál ki manapság?

— Az az igazság, hogy a népszerű dolgok egyszerűek, viszont amelyek népszerűtlenek, sokszor kellemetlenséggel járnak. Munka közben gyakran adódnak viták, természetesen ezek nem elvtelenek, s nem gondolom, hogy bárki azt hinné, hogy rosszat akarok. Igyekeztem s igyekszem tehetségemhez és tudásomhoz mérten a legtöbbet nyújtani. Azt, hogy ez sikerül-e vagy sem, eldönteni nem az én feladatom.

— Én most is megkérdeztem a faluban, hogy mi az emberek véleménye önről. A következőképp jellemezték. Fegyelmezett, megbízható, szavatartó, becsületes, s ha az utcán vagy a határban lerobban egy traktor, feltűri az ingujját és segít megjavítani. Egy dolgot kifogásoltak: még senki sem hallotta önt énekelni. Mondja, miért nem énekel?

— Én azt hiszem, hogy inkább a jó oldalamról mutattak be, de az az igazság, hogy mint általában az embereknek, nekem is van igen sok hibám. Szeretek én bizony énekelni, de, sajnos, egyre kevesebb időm jut arra, hogy kikapcsolódjam. Értem a célzást) és ezentúl igyekszem elmenni minden olyan rendezvényre, amelyre a téesz-tagok, a község lakói megtisztelnek a meghívásukkal.

D. VARGA MÁRTA

Múltunkból

n-A.iT,°lna megyei Nemzeti Bizottság tevékenységének első szakaszában meglehetősen sok nehéz feladatot oldott meg. Az ülésekről készült jegyzőkönyvek tanúsága szerint szinte minden alkalommal éles vita bontakozott ki a megtárgyalt napirendek felett, s nem egy alkalommal el kellett halasztani a döntést — egyet nem értés miatt.

1945. márciusában, áprilisában is bőségesen akadt gond. Március 29-én például napirend előtt felszólalt a kommunista párt képviselője és indítványozta, oszlassák fel a nemzeti bizottságot, mert annak megalakításában csak két párt volt képviselve (a kommunista és a kisgazdapárt).

Április 6-án sok napirendet tárgyaltak. Elsőként a főfspáni megbízásról döntöttek. Az indítványt tevő bejelentette; hogy Klein Kálmán főispáni teendőit a kommunista párt megyei szervezetének és az első orosz katonai parancsnokságnak személy szerinti kijelölése folytán látta el eddig. Javasolta, hogy amíg a kormányhatóság személyi kérdésben nem dönt, a főispáni teendőkkel a nemzeti bizottság bízza meg Klein Kálmánt, akinek munkájával elégedettek voltak. A bizottság ellenszavazat nélkül megerősítette tisztségében Klein Kálmánt.

A következő napirend a közalkalmazottak igazoló eljárás alá vétele volt. A napirend előadója a tennivalókat így fogalmazta: „ ... a működő köztisztviselők megrostálása érdekében múlhatatlanul szükséges az igazoló bizottságok felállítása, és azok működésének haladéktalan megkezdése. Szükséges továbbá a fasiszta elemek munkásszázadba gyűjtése, a suttogó propaganda megaka- dályoztatása, középületek kitisztogatása, földmunkák elvégzésé és a robotkérdés megoldása céljából.”

A radikális javaslatot a nemzeti bizottság az eredeti formájában nem fogadta el. Már a felszólalások során is elhangzott, hogy a munkásszázadok szervezésében kellő óvatossággal kell eljárni, nehogy helyrehozhatatlan hibát kövessenek el. De ugyanakkor megfogalmazták, hogy „a Volksbundisták és a köztudomás szerint vitán felül álló nyilasvezetők munkatáborba való összeszedése ellen semmi észrevétel nincsen. További lépéseket azonban nagyon meg kell gondolni, hogy olyan lejtőre, mint a nyilas banditák, ne kerüljünk, s ne legyen senki személyes bosszú áldozata. Az új, demokratikus Magyarország nem tűrheti az emberi és személyes szabadság bebizonyítás nélküli, csupán gyanú alapján történő megsértését.”

A volt jobboldali pártok tagjainak baloldali pártokba lépésének tilalmát is megtárgyalták ezen a napon. Vita nélkül fogadták el a beterjesztett javaslatot, mely szerint:

„Azok, akik bármikor nyilas pártnak, a megújhodás pártjának, vagy a keleti arcvonal bajtársi szövetségének tagjai voltak, azok semmi körülmények között köztestületnek (nemzeti bizottság, képviselőtestület, törvényhatósági bizottság, stb.) vagy a most meglévő öt demokratikus párt tagja nem lehet, az eddig nyilvántartásban szereplő párttagok ebből a

szempontból felülvizsgálan- dók. A felülvizsgálatnál más baloldali párt javaslatát is figyelembe kell venni.”

Két nappal később ismét ülésezett a bizottság. Nem kisebb jelentőségű kérdést tárgyaltak meg, mint a köz- biztonság helyzetét. A napirend előadója Bőcskey Imre, a szekszárdi bűnügyi rendőrség vezetője volt. Elmondotta, hogy vidéki panaszok alapján

tudomása van arról, miszerint a vidék védelem nélkül van. Megszervezendők lennének sürgősen a vidéki köz- biztonsági szervek, éspedig a régi minta szerint, őrsönként. Kéri a főispánt, hogy a szervezést és a szervek felállítását szakértők bevonásával eszközölje.

A vitában felszólalt a főispán is. Véleménye szerint számos intézkedés történt, amely a vidék védelmét szolgálja. „ ... a völgységi és a dombóvári járásban központi vezetés mellett járási rendőrség alakíttatott, az őrsök szükségszerűen működnek. Ugyancsak működik az őrs Decs, őcsény, Bátaszék és Báta községekben, Fadd községben és Hőgyész községben. A hiányzó őrsök is szervezés alatt vannak, és kb. három hét leforgása alatt a vármegyében, a régi csendőrőrsök helyein, mindenütt működőképes őrsök fognak alakulni."

A főispáni állásfoglalásnak megfelelően szövegezték meg a határozatot is.

Feszültséggel teli félóra következett ezután. A napirend címe: Interpelláció az 1945. április 7-én történt rendőri behívások és fogva tartások tárgyában. Dr. Tóth Sándor volt az interpelláló, aki szavait Klein Kálmánhoz, a főispánhoz, a nemzeti bizottság elnökéhez címezte.

A terjedelmes interpellációban elhangzott: „ ... a városban az emberek egy csoportját nyilvántartásba való vétel cíihén a rendőrség megidézte, és őket azonnal íogva- tartotta, és most is fogva- tartja, összefüggést lát a múlt ülésen tárgyalt indítvány és az ismertetett letartóztatásoK között. Arra kiváncsi, hogy a főispán, mint a kormány képviselője, tudott-e erről az eljárásról, mert fogvatartás rejtélyes alapon és rejtélyes céllal történik.”

Az interpelláló bejelentette tiltakozását a letartóztatások miatt. Ezzel az interpellációval kezdetét vette megyénkben is a demokratikus rendőrség elleni hosszan tartó támadássorozat, amelynek célja a rendőrség tekintélyének csorbítása a működésének megnehezítése, fékezése es korlátozása, s végső soron a jobboldali, antidemokratikus személyek mentése volt.

A kérdés megítélésében nem jutottak közös nevezőre, ezért a hozott határozat szerint a letartóztatottak ügyet át kell adni a népügyészségnek, és ott döntsenek további sorsukról, fogva tartásukról vagy szabadon bocsátásukról.

A rendőrség ezzel még nem került le a napirendről. Április 10-én a politikai rendőrség szervezetéről, személyi összetételéről kellett volna tanácskozni, de a vita visszakanyarodott a két nappal korábban tárgyaltakhoz. Az éles szócsatát végül dr. Dulin Jenő felszólalása zárta. Idézzük a jegyzőkönyvet:

„Dr. Dulin Jenő előzetes tájékozódás után ismerteti letartóztatottak ügyét. Jogalap: a rendőrség a közrend szempontjából veszélyesnek latszó elemeket őrizetbe vette. A rendőrség vezetője úgy tájékoztatta, hogy minden egyes őrizetbe vett ügyét haladéktalanul megvizsgálják, a volksbundistákat, nyilas vezetőket és bebizonyitottan nyilas párttagokat rendőrhatósági jogkörben internáljak, a népellenes bűncselekme- nyekben vétkeseket népbíro- ság elé állítják, a többi egyént szabadlábra helyezik.

Ezt követően egy semmit- mondó határozat született, mely szerint a tájékoztatást tudomásul vették. Ez az ügy lezárult, de a rendőrség elleni támadások más ügyek kapcsán tovább folytatódtak.

K. BALOG JÁNOS