Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-24 / 120. szám
1984. május 24. Képújság 3 — Nem volt szokatlan itt az isten háta mögött? — Az embereket ismertem már régóta. Tudtam, hogy ők milyen munkát végeznek. Nyugodtan el mertem vállalni a munkát, nem bántam meg. Egymás mellett áll a három brigád tag: Kövér János, Födi József és Simon János. Szeretnék velük beszélgetni, de nem szoktak a szóhoz. Most is, mint régen, Födi József a szóvivő. A másik kettő bólogat, néha egy-egy szóval megerősítik a brigádvezetőt vagy a társukat. — Hat éve még nem volt senkinek sem kocsija. — mondom. — A Födi Pista vett a fiának egy kocsit — mondja a másik Födi. A többiek közbeszólnak: — A Jóska is vett egyet. — A kiegészítést végül a brigádvezető mondja: — Három kocsi van már a telepen. — Hallom színes tévé is jutott. — Vettünk egyet — mondja Födi József, de úgy mondja mindezt, mintha egy kiló kenyeret vett volna. — Más változás? — Mit mondjunk. A dolog még mindig nehéz. — Szabadság, voltak-e már nyaralni? — Nem vesszük ki mi a szabadságot, de ki is jönne ide helyettesíteni. — kapom a választ természetesen Födi Józseftől. — Továbbra is az asszonyok veszik fel a fizetést? — Továbbra is. — Sör? — Most sincs. — Bor? — Fizetéskor vesznek egy üveggel. — Nem hiszem. — Ne higyje. aprójószAgok ÉS EGYEBEK ... Legegyszerűbb Fődinével beszélgetni. — A fizetés emelkedett-e? — Nem. — Mennyit keres a férje? — A múlt hónapban 2800- at kapott. — Kevés az — szól közbe Horváth Ferenc. — Mindent mondjak meg? — kérdezi tőle az asszony. — Mindent. — Hát van olyan hónap, amikor 16 ezret is kap, vagy tízezret. De, csak negyedévenként. — vallja be az asszony a teljes jövedelmet. — Az 1983-as átlaguk 91 — 92 ezer forint volt — tesz pontot a fizetésügyre Horváth Ferenc. Beszélgetünk még a ház körüli dolgokról. Fődiné azt mondja, hogy talán van kétszáz csirkéje, de van pulykája is meg volt húsz hízó, de abból öt megdöglött... — Ügy van az: a haszon bajjal is jár, a baj néha haszonnal is jár — mondja, ezzel le is zárhatjuk az öt jószágnyi veszteséget. Horváth Ferenccel ballagunk a telepre. A változásokról beszél. — Most már bejár a gyerekekért a busz. Napközben a gazdaság is küld egy járatot. Közelebb vannak már a központhoz. Tavaly elkészült végre egy mélyfüra- tú kút is. Nem kell nyáron lajtozni a vizet. A telepen most 414 darab üsző van, azokat gondozza a brigád. Aszerint kapják a fizetést, hogy hány lesz vemhes. így van az, hogy az egyik hónapban alig háromezer forintot visznek haza az asszonyok, a másikban, a megyedév végén pedig tízezren is fölül. Volt egyszer egy állami díjas szocialista brigád. A brigád még ma is létezik. Megfogyatkoztak már, de a munkát, amit itt a csallánosi tehenészeti telepen vállaltak továbbra is becsülettel végzik... HAZAFI JÓZSEF GOTTVALD KAROLY Volt egyszer egy állami díjas brigád tőbe, vagy nyugdíjba, a legfiatalabb, Vereség Ferenc pedig Szekszárdon dolgozik. Hajdics Feri bácsi is már a postástól kapja a fizetést. Efe, nem lett hűtlen a telephez, vagy nem lett soha budapesti lakos? — Mert ott építkezett. Maradt Kecsegén, a régi lakásban. Munkát, így nyugdíjasán is talál magának. Egyszer meg kellene fogalmazni a munkahelyhez, a kollégákhoz való hűséget. Róluk mintáznám azokat a sorokat. A csallánosi tehenészekről. FODINÉ SZÍNES TÉVÉT VETT... Egyszerűbb az asszonyokkal. ök szívesen elmondják, mi történt itt hat év alatt. Födi Józsefné a konyhakertben dolgozik. Megismerjük egymást, hat éve találkoztunk. Akkor éppen kenyeret sütöttek az asszonyok. — Sütnek-e még kenyeret? — Már nem. Beszakadt a kemence. Nincs már olyan ember, aki megcsinálja. — mondja Fődiné, közben beljebb inivitál bennünket. A bejárati ajtó előtt napozna özvegy Viga Ferencné, aki 84 éves és Fődiné édesanyja. Napozna, de a felhők még az éltető meleg sugarakat is sajnálják a mamától. Bent a szobában továbbra is a kenyérnél tartunk még. Hiába a csallánosi kenyérnél nincs, nem volt és nem is lesz jobb. — Mi Ozoráról jöttünk ide — mondja az asszony — ott édesapám épített egy kemencét, amiben hat kenyeret lehetett sütni. — erre válaszolja a mamika, kintről a gangról: — Sokan voltunk ám, akkor, lányom, voltunk még 11-en is az asztalnál. — Mi történt magukkal? — evezek más vizekre. — Nem történt velünk semmi különös, se rossz, se jó. Vettünk egy színes tévét, talán csak ennyi a változás. Sajnos, a Gulyás Józsi meghalt, nagyon jó ember volt, elfáradt. — Változott-e valami? — Hát nem gyomroznak annyit az emberek. KESERŰ KENYÉR VOLT AZ ... Az előbb jártuk végig a telepet Horváth Ferenccel. Sok változás nincs. Megmaradtak a régi épületek. Hátul azért építettek újat is, megoldották a gépi etetést. — Keserű kenyér volt ám az — mondja Horváth Ferenc. — Gyomron, vékával kellett még 1978-ban ezeknek az embereknek a jószághoz vinni a silót. Az iroda előtt beszélgetünk tovább. Megismerkedtünk Szabó Lászlóval, aki a honvédség után került ide 1983-ban brigád vezetőnek. A régi fényképet nézegetjük Horváth Ferenccel, a Tamási Állami Gazdaság ke- rületvezetőjével. A fényképen nyolcán állnak. Középütt Hajdics Feri bácsi a brigádvezető. Munkásőr- egyenruhában van. Büszkén áll a többiek között. Kemény vonásai jelzik, ő az igazán nagy egyéniség a tehenészek között. Mellette balról Gulyás József, a két kezét összekulcsolja, szemét összehúzva, érdeklődve néz a 'kamerába. Egy éve, későn este rosszul lett, meghalt. A bal oldali szélső ember, úgy legényesen, szinte vigyázzba meredve Simon János, a fehér ing összegombolva a nyakán, ünnepélyessé teszi a vetetkezést. Ott van a képen kihajtott inggallérral a legbeszédesebb, a huncut nézésű Födi József. Horváth Ferenc sorra veszi az embereket. A valamikori — 1978. április 4. — állami díjas brigádból ma már csak négyen vannak. A többiek eltávoztak, ki a temeA brigád 1978-ban Fődiné a konyhában A legidősebb lakó: özv. Viga Ferencné Három család lakóháza Hárman a brigádból Vendégek 13 országból Ősrégészeti kongresszus lesz Szekszárdon Megkezdődött a szervezés Valószínűleg egyetlen község van megyénkben, melynek nevét a világ minden ős- régésze ismeri. Ez Lengyel, ahol jövőre lesz 100 éve, hogy Wosinsky Mór megkezdte páratlan, tudományos jelentőségű ásatásait, és melyről elnevezte egy rég letűnt, de mai határainkon túl is élt, kultúra népét. A napokban 13 ország legnevesebb tudósaihoz keltek útra meghívók, melyek jövőre Szekszárdra invitálják őket. Ausztriából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Görögországból, Hollandiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, Nagybritanniá- ból, az NDK-ból, az NSZK- ból, Romániából, a Szovjetunióból és az USA-ból várják a látogatókat. Egyébként 13-nál jóval több tudományos intézményből, hiszen csak csehszlovák szomszédainktól külön képviseltetik majd magukat a cseh-, a morva- és a szlovák területen lévő múzeumok. Ilyen találkozóra megyénk tudományos életében még soha nem került sor, de ami a szakterületet illeti, hasonló nagyságrendűre az országban sem. Ezért az előzetes híradás. Az előzmények a tavalyi évre nyúlnak vissza, amikor dr. Zalai-Gaál István, megyénkben fiatal tudós olyan nagy feltűnést keltő előadással szerepelt az Alsó-Auszt- riában lévő Poysdorfban tartott tudományos tanácskozáson, a Mórágy-Tűzkődombon végzett és Wosinsky nyomában Lengyelben folytatott ásatásairól, melynek a résztvevők egész egyszerűen igényelték folytatását, és a helyszín megismerését. Ezekről a kutatásokról, megyénk tanácsa, a mőcsényi községi közös tanács és a lengyeli szakközépiskola hathatós támogatásáról a maguk idején már több alkalommal képes riportokban számoltunk be olvasóinknak. „Az i. e. IV. évezred szo- ciál-archeológiája” című kongresszusra, amely cím a korabeli életmód vallatását jelenti, jövő májusban, a Magyar Tudományos Akadémia patronálásával kerül sor. Fővédnökségét Császár József, megyénk tanácselnöke és dr. Bökönyi Sándor, a MTA Régészeti Intézetének igazgatója vállalta. A rendező bizottság: dr. Vadas Ferenc megyei múzeumigazgató, dr. Kalicz Nándor kandidátus, a Régészeti Intézettől, és szervező titkárként dr. Zalai- Gaál István, aki e pil'anat- ban aspirantúráját tölti az akadémiai intézet kebelében. A világ minden tájáról érkező szakemberek, tudományáguk legjobbjai, előadásokat tartanak majd a lengyeli- és rokon kultúrák társadalmi problémáiról, temetkezési viszonyairól. A Poysdorfban felkeltett igények kielégítésére helyszíni tanulmányutakon vesznek részt Mórágyon és Lengyel ben. Természetesen megismerkednek múzeumunkban a már eddig előkerült, világhírre jutott leletekkel is. ORDAS IVAN Részletek a szekszárdi múzeum gazdag ősrégészeti anyagából
