Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
TOUtt'^V mm A NÉPÚJSÁG 1984. május 20. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Jogos a büntetés? Csötönyi Julianna, Szekszárd, Bálint köz 18. szám alatti olvasónk március 16- án Tengelicre utazott. „A szekszárdi vasútállomás jegypénztáránál kértem retúrjegyet Tengelicre. A pénztáros azt kérdezte: Kölesd-Alsótengelicre? Én azt válaszoltam: Tengelicre. Kifizettem a jegyért tizenhat forintot. Visszafelé jövet megbüntettek száz forintra. Ráadásul még a nyolc forintot is ki kellett fizetnem, mert a jegyen nem látszott jól a dátum. Én nem tartom vétkesnek magam. Kérem, hogy a száznyolc forintot fizessék vissza.” A Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatósága a levélben foglaltakat kivizsgálta és ennek eredményéről Busch Károly igazgatóhelyettes tájékoztatta szerkesztőségünket: — Megállapítottuk, hogy a téves jegykiadás a célállomás elnevezésének hasonlóságán alapuló félreértés miatt történt. Csötönyi Juliannának a többletként fizetett száz forint pótdíjat visszatérítettük. „Nem bántja a szemét •••? „Nem bántja a szemét a szemét?” felhívással kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmüket, hogy igenis bántja az, ami Szekszárdon a Toldi u. 4. számú ház udvarán díszük tavaly október óta. A ház a MÁV tulajdonában van. Az illetékeseket a lakók többször kérték a Telefonszámunk: 16-211 szemét elvitelére, de hiába. Jön a nyár, a szemétdombtól néhány méterre játszanak a bölcsőde gyerekei. Kérjük, hogy újságon keresztül hassanak oda, hogy ez az állapot megszűnjék...” — írta egy szekszárdi olvasónk. A Magyar Államvasutak Épület és Hídfenntartó Főnökség Kaposvár, bátaszéki építésvezetőségének építés- vezetője Támer József válaszolt : — A Szekszárd, Toldi u. 4. szám alatt lévő MÁV-bér- házak udvarán tárolt építési törmeléket 1984. május 11- én elszállíttattam. Ezt megelőzően februárban két ízben megkíséreltük a szemét elszállítását, azonban az ott parkoló gépkocsik a bejáratot eltorlaszolták és nem volt lehetséges az IFA tehergépkocsinak a bejárati kapu megközelítése. Köteles-e megengedni? Vannak dolgok, amikre előre nem gondol az ember. Ilyen az az ügy is, amellyel egy olvasónk — nevét és címét érthető okokból nem közöljük — felkereste szerkesztőségünket. Olvasónk 1959-ben vásárolt egy darab szőlőt, tanyával. Kutat ásat- tak és, hogy ne kelljen a szomszédnak messzire járnia vízért, megengedték, hogy onnan hordja a permetezéshez szükséges vizet. A szomszéd eladta a szőlőt. Az új szomszédnak is megengedték, hogy használja a kutat. Három év_ vei ezelőtt nézeteltérésük támadt a szomszéddal és olvasónk, mivel saját területen lévő saját kútról van szó, lelakatolta a kutat. A szomszéd a tanácshoz ment, majd bíróságra került az ügy. A bíróság úgy döntött: „...az én kutamra rátették a szolgalmi jogot. Ezzel én nem tudok egyetérteni.” A Polgári Törvénykönyv 166. és ezt követő paragrafusai az alábbiak szerint rendelkeznek a szolgalmi jogról: „Telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék. Telki szolgalmat, átjárás, vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet alapítani. Elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásáig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. A bíróság a telki szolgalmat megszüntetheti vagy gyakorlását felfüggesztheti, ha a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges.” Peres ügyekben a döntés- hozatal a bíróság feladata. Mi csak azt a tanácsot adhatjuk: amennyiben olvasónk úgy érzi, hogy az idézett rendelkezéseket az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta, az ítélet kézbesítésétől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel élhet a másodfokú bírósághoz. Meddig lesz sötét? Szili Péterné őcsényi olvasónk egy, két évvel ezelőtt hozzánk küldött levelére hivatkozott: „Akkor azt a választ kaptam, hogy öcsényben ledobálják az utcai villanyokat, nem győzik csinálni. Igaz, ledobták, mert akkor is már vagy három hónapja nem égett, amikor a levelet írtam. Azóta nem tudom, hogy égett-e ismét három hónapig a javítás után. 1983. októberében leszedték a foglalatot, és azóta nincs villany. A Bethlen Gábor utcában és környékén összesen kilenc lámpa nem ég, pedig itt van a buszmegálló is. A buszról sokan járnak haza későn, és csak botladozhatnak a sötétben.” A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatósága nevében Göttlinger László válaszolt. — öcsényben legutóbb 1984. május 8-án javítottunk közvilágítást az egész községre kiterjedően. — A közvilágítást rendszeresen és folyamatosan javítjuk munkaerőhelyzetünktől függően. Sajnos, mint ahogy a levélből is kiderül, sok és gyakori a rongálás. A garázda rongálókat a kirendeltség nem tudja felderíteni, ezek felderítésében a lakosság és a községi tanács tud segíteni, öcsényben május 8-án kivétel nélkül az összes közvilágítási lámpa üzemképes volt. Ml VÁLASZOLUNK Tiszthelyettesképző szakközépiskolák létesítéséről szól a Minisztertanács 1014/1984. (IV. 18.) számú határozata, amellyel a Minisztertanács felhatalmazza a honvédelmi minisztert, hogy Budapesten zeneművészeti, Debrecenben elektroműszerész, Orosházán gépszerelő és kabantartó, Szabadszálláson gépjárműtechni- kai, Szolnokon repülőgép-szerelő és repülőgép-műszerész, Tápiószecsőn elektroműszerész és mechanikai műszerész, Vácon pedig elektroműszerész tiszthelyettesképző szakközépiskolát létesítsen és tartson fenn. A szakközépiskolákat 1990-ig kell megszervezni. A művelődési miniszternek a 10/1984. (IV. 18.) MM számú, a felsőoktatási intézmények által adományozható díszoklevelekről szóló rendeletéből itt csupán arra utalunk, hogy a díszoklevél adományozását a felsőoktatási intézmény volt hallgatója kérheti, de azt az adományozó felsőoktatási intézmény, a volt hallgató utolsó munkahelye és társadalmi szervezetek is kezdeményezhetik, ha az érintett az oklevelet 50, 60, 65 illetve 70 éve szerezte, szakterületén, valamint a társadalmi élet más területein legalább 30 éven át eredményesen dolgozott és magatartása közmegbecsülésre méltó. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a SZÖVOSZ Tájékoztató idei 16. számában megjelent arra a közleményre, amely a radiátorok tulajdonjogáról szól, s amely szerint a központi fűtőberendezés — amely a jogszabály alapján szövetkezeti tulajdonban van — műszakilag magában foglalja az alap és felszálló vezetékszakaszokat és az azzal összefüggő fűtőtesteket is. A távfűtéses lakások távhőellátó berendezései hasonlóképpen a szövetkezet tulajdonában vannak, így a radiátorok is. A központi fűtéses lakások radiátorainak tulajdonjogát tehát rendelet szabályozza, közgyűlésen ettől eltérően rendelkezni nem lehet. Fenntartásukról ennek megfelelően a szövetkezeteknek kell gon. doskodniuk. A Kereskedelmi Értesítő f. évi 7. számában irány- mutatás olvasható az áruvásárlást kölcsönakció keretében árusítható cikkek jegyzékéről és a pénzügyi feltété, lekről. A Belkereskedelmi Minisztériumnak ez a közleménye részletes tájékoztatást ad az általános áruvásárlási kölcsönakciókról, felsorolja az áruhitelre értékesíthető cikkek teljes jegyzékét, a hitel igénybevételének általános és az általánostól eltérő feltételeit, külön fejezetben foglalkozik az ifjúsági takarékbetéttel rendelkezők, illetve a fiatal házasok és a gyermeküket egyedül nevelő fiatalok részére adható áruvásárlási kölcsönnel, ez utóbbi körben kimondja, hogy: „Kedvezményes áruvásárlási kölcsönt vehetnek fel azok a fiatal házasok, akik a kölcsön igény- bevételekor 35 éven aluliak. Felvehetik a kedvezményes áruvásárlási kölcsöt azok is, akik egyedül nevelik gyermeküket, és 35. életévüket még nem töltötték be. A felvehető kölcsön összege 10 000—30 000 Ft lehet, kamata évi 8 %, lejárati ideje legfeljebb 3 év. A kölcsön igénybevételekor az áruvásárláshoz előtörlesztést nem kell fizetni.” DR. DEÁK KONFAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Gyógyvizeink múltja, jelene, jövője A bükkszék! Salvus gyó gyforrás fürdőmedencéje Ismeretes, hogy a föld mélye felé haladva 100 méterenként átlagosan 3 fokkal emelkedik a hőmérséklet. Az ezer méter mélységből feltörő víz már 39-40 fokos. Ha a felmelegedett víz nem talál utat, a mélyben „hurkot vet”, és a beszivárgó hidegebb víz nyo. mására a felszínre emelkedik, magával hozza az útjában feloldott gázokat, elemeket. Mennyi idő alatt zajlik le ez a körforgás? A mérési adatok szerint 700 évtől 10 ezer évig terjed az az idő, míg a talajra hullott esőcsepp hévíz formájában ismét a napfényre kerül. Ez azt jelenti, hogy a legkevesebb a tatárjárást követő évtizedekben esett az az eső, mely átlényegülve mostanában bukkan elő hőforrásainkban. Hazánk a gyógyvizekben leggazdagabb országok közé tartozik. Több mint száz helyen tör gyógyító erejű forrás a felszínre. Az 1937-ben megtartott fürdőügyi kongresszus idevonzotta a világ legtekintélyesebb szakorvosa, it, akiknek a véleménye közrejátszott abban, hogy fővárosunk lett a nemzetközi fürdőügyi szövetség székhelye, s magyar szakembert válasz, tottak főtikárul. Már a rómaiaknak fejlett fürdőkultúrájuk volt Pannóniában. Ismerték a vízvezetéket, a csatornát, sőt házaik egy részében, s a fürdőkben padlófűtést alkalmaztak. A Széchenyi-fürdő felesleges meleg vize most is lakásokat fűt, sőt a fürdőkádak csapjaiból is ez folyik. A kereszténység eleinte tiltotta a fürdők használatát. A 6. században azonban már klastromokat és kórházakat építettek a meleg vizű források mellé. A honfoglaló magyarok áhitatosan tisztelték a természet erőit, többek között a hőforrásokat is. Egyik korai településük a Császár-fürdő közelében lévő Felhévíz volt. A fejedelmi város két szélét is Fel-, illetve Alhévíznek nevezték. A magyar fürdőkultúra híre Bizáncba is eljutott. Ezt bizonyítja az a feljegyzés, mely szerint Bíborban született Konstantin császár elrendelte, hogy eredeti „bőrmedencés magyar fürdőt” hozzanak neki. A Mar- git-legenda szerint II. Endre királyunk (1205-től 1235-ig uralkodott) leányának, Szent Erzsébetnek a Gellért-hegy tövében állt az „ispotálya”, melyben maga a királylány is ápolta, fürdette a betegeket. A király többek között egy ezüst fürdőkádat adott hozományul a lányának. Zsigmond király uralkodása idején, 1438-ban olyan pezsgő fürdőélet zajlott Budán, hogy a burgundiai hercegi udvar itt-tartózkodó követe külö beszámolt róla urának. Mátyás idejében fedett folyosó kötötte össze a királyi várat a Rácz-fürdővel. Még jobban felvirágzott a fürdők építése a török hódoltság idején, mert a fürdés vallási rítusuk része volt. Nemcsak Budán, hanem az ország más vidékein, például Egerben is több fürdőt építettek a törökök a meleg vizű források fölé. Miután a törököket kiűzték, az ország egyéb gondjai miatt nem sokat törődtek a fürdők helyreállításával, fejlesztésével. Különös, hogy a Balatonnal egyidős Hévízi-tó gyógyító hatását is csak a 18. századtól hasznosították, holott már az ősember is lakta ezt a vidéket. 1739-ig a Gersei-Pethő család birtoka volt ez a terület. Malmok hajtására hasznosították a patak vizét. Az új tulajdonos, Festetics György ismerte fel a hőforrásban rejlő gazdasági lehetőségeket, s fürdőházat, utat építtetett a tó partján, 1795-ben. Ekkor vette kezdetét Európa legnagyobb meleg vizű tavának fejlesztése, A 38 méter mély forrástöl- csérből naponta 86 millió liter víz tört fel, mely évente mintegy 630 milliárd kalória meleget hoz föl a föld mélyéből. A felszabadulás után 1959-ben kezdődött meg a nagyarányú kórházfejlesztés, mely még napjainkban is tírt. Hévízen azonban nemcsak a gyógyvíz világhírű, hanem az iszap is, melyet szárított formában a világ számos országába exportálnak. A 19. században újabb lehetőségeket nyitott a szénbányák, majd az olajkutak feltárásánál alkalmazott mélyfúrási technika elterjedése. Számos meleg vizű artézi kutat fúrtak, melyek segítségével olyan helyen is építettek gyógyfürdőket — mint például Hajdúszoboszlón —, ahol nem természetes forrásként tört a felszínre a gyógyvíz. A Dél-Dunántúl területén az egyszerű hévizektől az al- kalikus, illetve kénes gyógyvízig szinte minden megtalálható. Természetes forrásból, illetve fúrt kutakból táplálkozik a Buzsák-Csiszata- íürdő-i, a nagyatádi, csoko- nyavisontai, harkányfürdői és zalakarosi gyógyfürdő. Fejlődésük, széles körű gyógyászati alkalmazásuk a fel- szabadulás utáni időszakban indult meg épp úgy, mint például a Bükk törésvonalában feltörő egri, miskolctapolcai, diósgyőri, kácsi gyógyvizeké. Kőolajkutató fúrások nyomán tört fel sok helyen az értékes gyógyvíz. így például Bükkszéken, Mezőkövesden, Bogácson, Miskolcon, az Alföld és a Dunántúl számos helységében. E páratlan értékű gyógyvizek mellett fürdők, kórházak, szállodák épültek, épülnek s a hazánkba látogató turisták ma már nemcsak a pusztát és a „gulást” akarják megcsodálni, hanem egyre többen szeretnének üdülni Hévízen, Bükkfürdőn, Zalaka- roson, vagy Hajdúszoboszlón. De az egyszerű, nem gyógyhatású hévizek se folynak el haszontalanul. Szegeden például üvegházak, lakások fűtésére használják a kutakból feltörő hőenergiát. Energiában szűkölködő világunk egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a hévizek felé, s a tudományos kutatások homlokterébe került a föld mélye hőenergiájának felhasználása. Kutatások folynak például, hogyan lehetne — a kőolaj másodlagos kitermeléséhez hasonlóan — hideg víz bepréselésével forró vizet nyerni a föld belsejéből. Elképzelhető, hogy a jövő század egyik fontos energiaforrása lesz a mély rétegek hőenergiáját kazánként haszno. sító meleg víz. T. ÁGOSTON LÁSZLÓ A zalakarosi fürdő fedett medencéje
