Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

2^ÉPÜJSÁG 1984. május 20. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Parlamenti választások a Fülöp-szigeteken, a belpolitikai feszültség jegyében. — A dél-afrikai maga­tartás miatt kudarcba fullad a lusakai Namíbia-értekez- let. — Mitterrand skandináviai körútja. Kedd: Libanonban kiújulnak a harcok, nehézségek a hadsereg átszervezésével kapcsolatban. — Beiktatják az új jugoszláv kollektív államfői testületet. — Válaszként a NATO-telepítésre, további megnövelt távolságú, szov­jet hadműveleti-harcászati rakétákat helyeznek el az NDK-ban. Szerda: Megállapodás Nicaragua és Costa Rica között. — A NATO-hadügyminiszterek értekezlete, heves bírá­latok a holland kormány ellen. — Izraeli katonai akció egy dél-libanoni palesztin tábor ellen. Csütörtök: Befejeződik Lázár György bulgáriai látoga­tása. — A mexikói elnök Washingtonban. — Kongresszu­si kompromisszum az Egyesült Államokban az MX-raké- ták ügyében. — Sztrájkok az NSZK fémipari üzemeiben. Péntek: Éleződik a Perzsa-öböl körüli válság, az Egye­sült Államok katonai beavatkozás lehetőségeit mérlegeli. — Essenben katonapolitikai kérdésekről tanácskozik a nyugatnémet szociáldemokraták kongresszusa. Szombat: Kim ír Szén vezetésével úton van Moszkvába a KNDK párt- és állami delegációja — Rumsfeld ameri­kai közel-keleti különmegbízott lemondása. A hét 2 kérdése 1. Miről tanácskoztak a NATO hadügyminiszterei? Zárt ajtók mögött tanácskoztak a NATO székhelyén az atlanti hatalmak hadügyminiszterei, de gondoskodtak ar­ról, hogy megfelelő mennyiségben hírek szivárogjanak ki a tárgyalt kérdésekről. Megbeszéléseik középpontjában két kérdés állt — legalábbis ezt engedik sugallni a nap­világra jutott információk. Az Egyesült Államok ismét sürgette szövetségeseit, hogy fordítsanak nagyobb ener­giát s főként pénzeszközöket a hagyományos fegyverke­zésre, vagyis új erőre kapott a Rogers-terv. (A névadó amerikai tábornok, a NATO európai főparancsnoka nem­rég olyan fejlesztési tervet javasolt, hogy a tagállamok — az inflációs hatásokat leszámítva — legalább évi 4—5 százalékos „tiszta” emelést hajtsanak végre katonai költ­ségvetéseikben, s ezzel fokozzák a fegyverkezési versenyt. Szó volt a rakétatelepítésről is, amelynek során a leg­szélsőségesebb NATO-körök heves kirohanásokkal illet­ték a holland kormányt, mert immár három év óta hú­zódik döntése a woensdrechti támaszpontra tervezett 48 amerikai robotrepülőgép ügyében. A kritika nyilvános hirdetője Luns, a NATO lelépő főtitkára lett, aki külön­ben 19 éven át volt holland külügyminiszter. „Határozat­lansággal és tehetetlenséggel” vádolta a hágai kormányt, „túlságosan engedékenynek” mondva a békemozgalmak iránt. Egykori kollégái és utódai természetesen nagy fel­háborodással fogadták e kijelentéseket, s határozottan visszautasították. Üjra napirendre került tehát a sokat emlegetett „hollanditisz”, a „holland betegség”, amelynek ragályosságától tartanak a NATO-ban. Ha ugyanis Hol­landia megmakacsolná magát (erről egyelőre nincs szó, a holland kormány inkább az időhúzást választotta) az óhatatlanul kihatna Belgiumra is. Közben Dániában ki­lencedszer szavazták le a kormányt nukleáris fegyverke­zési ügyekben, igaz, dán területre nem kerülnek eurora- kéták, s a kormány csak jelképes anyagi hozzájárulást vállalt, de a sorozatos parlamenti döntéseknek kétségte­len politikai-erkölcsi jelentősége van. A három „nagy befogadó” London, Bonn és Róma változatlanul támogat­ja a telepítést, ugyanakkor olyan kérdésekben, mint az erő kizárásáról szóló szerződést kívánó budapesti felhí­vás, a nyugat-európai országok több megértést és na­gyobb ésszerűséget tanúsítanak, mint Washington. A fegyverkezési hajsza felpergetése (ami mögött az egyoldalú előnyszerzés ábrándja jelentkezik) az Egyesült Államokban is belpolitikai csatározások tárgya lett. A képviselőház végül is egy kompromisszumosnak tűnő ha­tározatot fogadott el az MX-rakéták ügyében, amely nem elégítette ki a kormány kívánságait, de nem is vetette el a programot. Hasonló ellentmondásosság és felemás állásfoglalás jellemezte a többi fegyverkezési szavazá­sokat is, végső soron azonban a fegyverkezési versenyt tovább serkentik Washingtonból. A fegyverkezés nyugati megszállottjaira kijózanítólag Lázár György, a Minisztertanács elnöke hivatalos baráti látogatást tett a héten Szófiában. A magyar kormányfő vendéglátójával, Grisa Filipov bolgár miniszterelnökkel. hathatott az a szűkszavú TASZSZ-jelentés, miszerint to­vábbi, megnövelt távolságú, szovjet hadműveleti-harcá­szati rakéta-komplexumokat helyeztek el az NDK terü­letén. Ez is a válaszlépések sorába - illeszkedik (jól­ismert a Varsói Szerződés véleménye: ha intézkedések történnek a rakétatelepítés előtti helyzet visszaállításá­ra, nem lesz szükség a kényszerű válaszlépésekre sem), s bizonyítja, hogy a katonai erőegyensúlyt nem lehet fel­borítani. Ha pedig így van, jó lenne ezt a bizonyos egyen­súlyt minél alacsonyabb szinten, kevesebb költséggel, fegyverrel és veszéllyel megvalósítani... 2. Milyen új fejlemények történtek Közel- és Közép- Keleten? Libanonban a héten némileg halványult az optimiz­mus: a hadsereg kulcskérdésnek tartott újjászervezése akadályozza a nemzeti egységkormány munkáját. De hát igazából az történt, amire számítani lehetett, a viták és ellentétek most a kormánykeretekben jelentkeznek. Azért sajnos az utcákon most is ropogtak a fgyverek, még nem lehetett tartós tűzszünetet teremteni a bejrúti zöld vo­nalnál, a keresztények és mohamedánok lakta városré­szek határán. Aggasztó hírek érkeztek Dél-Libanonból, ahol a Szidon melletti nagy palesztin menekülttábor, Ain el-Helua el­len Izrael szabályos katonai támadást hajtott végre, szá­mos áldozattal és nagy anyagi károkkal. A helyzet olyan mértékben kiéleződött, hogy Kuvait állandó ENSZ-kép- viselője javaslatot tett a Biztonsági Tanács összehívására. Egy másik kérdésben is fontolgatják a BT esetleges bekapcsolódását. Az Irak és Irán közötti háború eszka­lálásának, kiterjesztésének minőségileg új, rendkívül ve­szélyes elemei jelentkeztek a héten. A harcok nem kí­mélték azokat az olajútvonalakat sem, ahol a világ olaj­exportjának mintegy fele bonyolódik, s több harmadik országbeli, mindenekelőtt kuvaiti és szaúdi óriás tartály­hajót gyújtottak fel a légitámadások. A hat öböl-menti arab ország Iránt vádolta a történtekért, Teheránban vi- szint Irakot igyekeztek felelőssé tenni azért, hogy a há­ború „nemzetközivé válik”. RÉTI ERVIN Törvényhatósági választások voltak a héten Iránban. Khomeini ajatollah, az ország vallási vezetője is leadta szavazatát. Atomerőművek a szocialista országokban 5. Bulgária: a világ élvonalában A világ már megismerhet­te a nukleáris energia pusz­tító erejét és sajnos a 80-as évökre is találóbb az atom­fegyverek korszaka, mint az atomkorszak elnevezés. A nemzetközi elemzések pedig azt mutatják, hogy a világ energiagondjainak meg­nyugtató megoldását csak a nukleáris energia békés célú felhasználásának növelése biztosíthatja. A szocialista országok — közöttük a Bol­gár Népköztársaság — ezen a területen világviszonylat­ban is jelentős eredménye­ket értek el. A bolgár atom­energia-ipar eredményei láttán pedig talán még az is elmondható, hogy újabb taggal bővül az atomfegyver nélküli, „atom-nagyhatal­mak” klubja. Bulgáriában jelenleg egy atomerőmű működik a Du­na melletti Kozlodujban. Ez az egy erőmű azonban 1983- ban már az ország energia- termelésének 29 százalékát adta. Az atomközpontban négy szovjet gyártmányú, egyenként 440 megawatt ka­pacitású áramtermelő blokk működik, s a közeli jövőben állítják üzembe az ötödik blokkot, amelynek kapacitá­sa 1000 megawatt lesz. A tervek szerint 1980-ban újabb 1000 megawattos blokk kezd üzemelni az 1974 óta műkö­dő kozloduji erőműben, s a hat blokk fogja előállítani 1990-re az ország villamos- energia-termelésének több mint 40 százalékát. A ro­hamléptekkel fejlődő bolgár atomenergia-ipar eredmé­nyeinek köszönhetően Bul­gária a világranglista 3. he­lyét foglalja el az egy la­kosra számított atomenergia­termelésben. Minden való­színűség szerint még előke­lőbb helyezésre számíthat 1990-ben, mert e tervek er­re az időpontra tűzték ki az ország második atomerőmű­vének üzembe helyezését. A Duna melletti Belene térsé­gében felépülő atomerőmű­ben négy, egyenként 1000 megawattos reaktoregység termel majd elektromos ára­mot. Az erőmű építésének előkészületeit jövőre fejezik be. Az új bolgár atomköz­pont felépítésében a Szov­jetunión kívül a szocialista országok Interatomenergo nemzetközi egyesülése is részt vesz. A hagyományos energia- forrásokban szegény Bulgá­riában érthető, hogy a nuk­leáris energia kiemelkedő je­lentőségű az energiamérleg javításában. A legjelentő­sebb energiaforrás a szén, azonban az évente kitermelt több mint 30 millió tonna mindössze 7 százaléka a leg­jobb kőszén, 75 százaléka viszont alacsony fűtőértékű lignit. A gondokat súlyosbít­ja, hogy a jelentősnek tar­tott bolgár lignitkészlet leg­nagyobb részének víztartal­ma néha az 50 százalékot is eléri. Az évente kitermelt szén­mennyiség 18 százalékát adó barnaszén és a lignit legna­gyobb része a hőerőművek­be kerül, amelyek az ország energiatermelésének mint­egy 60 százalékát adják. A vízi energia és a kőolaj, illet­ve a földgáz adja a termelés fennmaradó részét. Az or­szág jelentős mennyiségű kőolajat és földgázt vásá­rol, a kőolajbehozatal mint­egy 90 százalékát, azaz évente több mint 10 millió tonnát, és a földgáz teljes mennyiségét, azaz körülbelül 6 milliárd köbmétert a Szov­jetuniótól kapja. Bulgáriában nincs szó energiahiányról, ugyanakkor egyre sürgetőbbé válik a megtermelt energia takaré­kos felhasználásának biztosi, tása. A statisztikák szerint a KGST tagországai között Bulgáriában a legmagasabb a fajlagos energiafelhaszná­lás. Az atomenergia-program megvalósítása mellett jelen­leg ezen a területen várják a legtöbbet az energiamérleg javításában. KELLER TIVADAR (Szófia) Magyar-francia pártközi megbeszélések A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására május 18— 19-én Budapesten tartózko­dott Maxime Gremetz, a Fran­cia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Jacques Planche, a KB külügyi osztá­lya munkatársának kíséreté­ben. A francia párt képviselői­vel Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára folyta­tott megbeszéléseket. A szívélyes, elvtársi lég­körű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi élet, különösen az európai bizton­ság és a kelet—nyugati vi­szony időszerű kérdéseiről. Tájékoztatták egymást a két párt helyzetéről és soron kö­vetkező feladatairól. Áttekintették a magyar— francia kapcsolatokat, vala­mint a pártközi együttműkö­dés helyzetét, és megerősítet­ték az ezek fejlesztésére irá­nyuló kölcsönös szándékot. Maxime Gremetz szomba­ton hazautazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Kó- tai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője búcsúztatta. (MTI) Csernyenko az űrfegyverkezésről A világűr militarizálásá­nak megakadályozásával kapcsolatos szovjet álláspon­tot fejtette ki Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke amerikai tudósok felhívásá­ra adott válaszlevelében. Két amerikai tudós — Ri­chard Garvin és Carl Sagan — a világ országainak ve­zetőihez intézett felhívásá­ban mélységes aggodalmá­nak adott hangot a kozmikus térség militarizálásából adó­dó veszélyek miatt. Támo­gatásukról biztosították a a Szovjetuniónak az ENSZ- közgyűlés legutóbbi üléssza­ka elé terjesztett szerződés- tervezetét az űrfegyverkezés betiltásáról, és néhány konk­rét elképzelésüket is vázol­ták az ember irányította űr­hajók katonai célú felhasz­nálásának korlátozásáról. Válaszában Konsztantyin Csernyenko rendkívül idő­szerűnek nevezte a két ame­rikai tudós felhívását a vi­lágűr militarizálásának, a fegyverkezési hajsza újabb fordulójának megakadályo­zására. Teljesen érthető az amerikai tudósok aggodalma — írja Csernyenko. A koz­mikus térség a tudomány és technika hatalmas vívmá­nyainak jelképévé vált; bé­kés célú felhasználása hasz­nos mindenkinek. Némelyek azonban az agresszió és a háború felvonulási területé­vé kívánják változtatni a világűrt. Az Egyesült Álla­mok — mint az a nyilvá­nosságra hozott tervekből kitűnik — rakétaelhárító eszközöket és különböző műholdelhárító rendszereket, valamint földi, tengeri és lé­gi célpontok elleni támadás­ra szolgáló legkorszerűbb fegyvereket kíván elhelyezni a kozmoszban — állapítja meg Csernyenko. A Szovjetunió határozottan ellenez mindenfajta versen­gést a fegyverzetek, egyebek között a kozmikus fegyver­zetek terén is. Ezzel egyide­jűleg meg kell érteni azt is, hogy a kozmikus fenyegetés­sel a Szovjetunió kénytelen lesz intézkedéseket tenni sa­ját biztonságának megbízha. tó szavatolására. Illuzóriku­sak azok az elképzelések, hogy a világűrben megsze­rezhető a katonai erőfölény. Vannak azonban, akik nem hajlandók szembenézni ez­zel az igazsággal, és ez rend­kívül veszélyes következ­ményekkel fenyeget. Ezek megakadályozása — még mielőtt késő lenne — sze­mélyes kötelessége minden államférfiúnak, tudósnak, és mindenkinek, aki valóban felelősséget érez az emberi­ség jövőjéért. A Szovjetunió ismételten megerősíti — mutat rá vála­szában Konsztantyin Cser­nyenko —, hogy kész maxi­mális erőfeszítéseket tenni a fegyvekezési hajsza világűrre való kiterjesztésének meg- akodályozásáért. A Szovjet­unió meggyőződése szerint a világűr fegyverekkel való be­telepítésének megakadályo­zására irányuló politikának minden ország számára köte­lező magatartási normává, általánosan elfogadott nem­zetközi kötelezettséggé kell válnia. A Szovjetunió határozottan ellenzi a nagyméretű rakéta­elhárító rendszerek kidolgo­zását, mivel ezek célja, hogy büntetlenséget biztosítsanak atomagressziót elkövetőknek. Van már egy lejárati határ­idő nélkül megkötött szovjet —amerikai szerződés a raké­taelhárító rendszerekről, amely megtiltja ez utóbbiak létrehozását; ezt a szerződést maradéktalanul tiszteletben is kell tartani. Mint Csernyenko rámuta­tott, a világűrbe telepített ra­kétaelhárító rendszerek létre­hozásának szándékáról való ünnepélyes lemondás megfe­lelne a szerződés szellemének és betűjének, s hozzájárulna ahhoz, hogy az egész emberi­ség érdekében biztosítani le­hessen a kozmikus térség békéjét. Egy ilyen lépést vi­lágszerte úgy üdvözölnének, mint az emberiség békés jö­vője iránti igazi gondosko­dás megnyilvánulását. Nem tűr halasztást a mű­holdelhárító fegyverek betil­tásának kérdése sem — hangsúlyozza válaszában Csernyenko. Az ilyen fegy­verek kidolgozása még sok­kal bizonytalanabbá tenné a helyzetet, növelné a megle­petésszerű támadás veszé­lyét, aláásná azokat az erő­feszítéseket, amelyek célja az atomfegyverekkel rendel­kező államok közötti biza­lom szavatolása. — Önök, mint tudós szakemberek mindenki másnál jobban tudják, hogy ez milyen ve­szélyes lenne. Haladéktala­nul lépéseket kell tenni, még mielőtt a világűr militarizá- lásának folyamata vissza­fordíthatatlanná válna. E téren nincs helye a propa­gandafogásoknak, az időleges fölény megszerzésére tett lépéseknek. A világűr mili­tarizálásának megakadályo­zása az egész emberiséget érintő feladat. A Szovjetunió a világűr militarizálásának megakadá­lyozására olyan szerződés megkötését javasolta, amely megtiltaná katonai erő al­kalmazását a kozmikus tér­ségben és onnan kiindulva a Föld ellen. E szerződés ér­telmében mindenki mara­déktalanul lemondana a műholdelhárító fegyverekről, és megsemmisítené a már meglévő ilyen rendszereit. A megállapodás létrejötté­nek megkönnyítése végett a Szovjetunió egyoldalúan mo­ratóriumot hirdetett a mű­holdelhárító fegyverek vi­lágűrbe telepítésére, és ez mindaddig érvényben ma­rad, amíg más országok is hasonlóan cselekszenek. — Ami az ember vezette és automata űrhajók katonai célú felhasználásának korlá­tozására vonatkozó szovjet szerződéstervezettel kapcso­latos javaslatainkat illeti, azokat a hivatalos tárgyalá­sok során lehetne áttekinte­ni — válaszolta Konsztan­tyin Csernyenko a két ame­rikai tudósnak, sok sikert kívánva a világűrben folyta­tott fegyverkezési hajsza megakadályozására irányuló tevékenységükhöz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents