Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. május 19. ftpÜJSÄG 13 Együtt és egymásra Az úttörőcsapat immár több mint három évtizede éppen úgy hozzátartozik az iskola életéhez, mint a taní­tási órák, szakkörök, diá­kok, pedagógusok. Ez persze nem jelenti azt, hogy min­den iskolában mintaszerűen működik. Sok még a látszat­eredmény, sok lehetőség el­sikkad, de az kétségtelen, hogy az úttörőmunka vonzó, megbecsült tevékenység ál­talános iskoláinkban. Tulajdonképpen nem is erről akarok most írni. Az izgat, ami a dolgok, a jelen­tések mögött van, ami isko­lai és iskolán kívüli maga­tartásotokban jelentkezik. Ott és akkor, amikor nin­csen közelben a tanár, szü­lő, amikor egymás között vagytok. Az úttörőélet alaptörvé­nyéből következik például az, hogy segítitek egymást, vigyáztok társaitokra, főként a kisebbekre és gyengébbek­re. Nem a látványos dolgok­ra gondolok. Afelől semmi kétségem nincs, hogyha va­lamelyik társatokat baleset éri, akkor azonnal ott te­remnek a vöröskeresztes út­törők. Ellátják a sebet és szükség szerint intézkednek, orvost, mentőt hívnak, haza­kísérik sérült társukat, te­szik, amire kötelezettséget vállaltak. Csakhogy elgondolkozta­tok-e egyszer is azon, hogy mi okozza az iskolai balese­teket. Akad, ami kivédhetet­len. A salakos, vagy sóderos iskolaudvaron focizás köz­ben könnyen lemegy a „gla- zur”. A sérülés mégsem tör­vényszerű, ha kíméletesen kergetitek a labdát. Akkor is, ha nem megy a játék, ha az ellenfél vezet, ha a másik csapat játékosai ka­kaskodnak. Az adok-kapok foci nem vezethet jóra. A durvaság semmiféle sport­ágban nem keverhető össze a keménységgel, az alatto­mosság sem a nyílt sisakkal vívott, becsületes győzni aka­rással. Semmiféle cél, a raj, vagy az osztály, de még az iskola érdeke sem szentesíti az eszközt. Egy-egy iskolai közösség­ben óhatatlanul kialakulnak kisebb-nagyobb csoportok, amelyeket a közös érdeklő­dési kör, valamilyen közös hobbi, vagy a közös drukko­lás hoz és. tart össze. Ez így is van rendjén — egészen addig, míg az egyik vagy a másik csoport nem akarja a többiekre is rákényszeríteni ízlését, véleményét. Ilyenkor aztán megkezdődik az áská- lódás, jönnek a „kitolások”. A rosszul védett közös érdek lendíti ütésre a fejesvonal­zót. Az elmérgesedett lég­körben robbannak ki azok a felnőttek számára érthe­tetlen verekedések, amelyek végén tényleg senki sem tudja, hogy ki és miért kezd­te, de a sérüléseket, a meg­rovásokat már nehéz meg nem történtté tenni. A meg­előzés ez esetben is úttörő­feladat. Még akkor kell köz­belépni, az osztályfőnökö­tök, és rajvezetőtök és min­denekelőtt a jobb érzésű tár­saitok segítségét kérni, ami­kor kialakulóban van a ve­szekedés, amikor még csak a mélyben izzik a parázs. Ez mégis csak célszerűbb, — bár néha nehezebb, mint utólag bekötözni a sebeket, sínbe rakni az eltörött kezet. Az iskola mindennapos munkájában természetesen nem ezek a jellemző esetek. Sőt éppen arra van több lehetőség, hogy kölcsönösen segítsétek egymást, különö­sen a gyengébbeket, kisebbe­ket. Nem lehet például min­den tizenkét éves kislányból elsőosztályú úszó, vagy tor­nász, de arra hogy vala­mennyien megtanuljatok úsz­ni, vagy hogy minden úttö­rőtársatok elsajátítsa a kü­lönböző sportágak alapisme­reteit, arra mindenütt meg­van a lehetőség. Az úttörőbarátság nem re­kedhet meg az iskola falain belül. Az iskolába, hazafelé menet számtalan veszély fe­nyegeti különösen a kiseb­beket. Könnyebb megtanulni kinek van elsősége a zebrán, a közlekedési jelzőlámpák­nál, mint a gyakorlatban al­kalmazni a tanult szabályo­kat. Igenis rászólhattok ar­ra a társatokra, aki az el­hangzott figyelmeztetések el­lenére az utcán focizik, gör­korcsolyával „közlekedik” a járművek számára biztosított helyen, életveszélyes bravú­rokat csinál a játszótér hin­táján. Amikor a baj meg­történt. már késő! Megdöbbentő, hogy a köz­lekedési balesetek áldozatai vigyázva között évről évre növekszik a gyerekek száma. Tudom, hogy a közúti baleseteknél elsősorban a felnőttek a hi­básak, de az autóbusz mögül kiugró, a forgalmas utcán körültekintés nélkül átroha­nó gyerekek haláláért nem­csak ők okolhatók. Sok bajt, helyrehozhatatlan tragédiát megakadályozhatnánk azzal, ha mindegyikőtök vigyázna a vele együtt haladó társá­ra, főként a kisebbekre. A közlekedési őrsök nagyon eredményes munkát végez­nek, de tevékenységük in­kább csak az iskola környé­kére a tanítás megkezdésé­nek és befejezésének idősza­kára irányul. A lakótelepe­ken, iskolába menet már nincsenek ott, pedig a bal­esetek többsége az iskolán kívül következik be, ott van tehát szükség igazán elővi- gyázatra, egymás segítésére. örvendetes, hogy ismét kezd népszerűvé válni a ke­rékpározás. Csak hát a for­galomban kellően felszerelt kerékpárral lehet részt ven­ni. A lámpák, fényvisszaverő prizmák, rossz fékkel cikázó fantombiciklik már sok bajt okoztak azoknak is, akik a nyeregbe ültek, de a gyanút­lan járókelőknek, közülük is a nehezebben mozgó kiseb­beknek. Ezek a legsúlyosabb és re­mélhetőleg a ritkább esetek. Sokkal több az apróbb, já­ték közben hazafelé menet előadódó sérülés. Számuk nagymértékben csökkenthe­tő ha jobban vigyáztok, se­gítitek egymást. Jó szándék­kal, figyelmességgel sok baj, baleset megelőzhető! Vasvári Ferenc Egy kis számtan írjátok be az ábra üres mezőibe a hiányzó számokat úgy, hogy vízszintesen és függőlegesen is a beírt ered­ményeket kapjátok. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Arany Já­nos: Tetemrehívás. I ; — Hű, de nehéz napom volt ma is... BÍRT ALAN FERENC: Érdekes Amikor a felnőttek szerint rosszak vagyunk, annyi mindenre emlékeznek, hogy így meg úgy ... és akkor ők ... Akkor ők is gyerekek voltak, és nem emlékezhettek arra, hogy így meg úgy, mert ahhoz előbb felnőttnek kell lenni. De ezt nekik is hiába magyarázták. Oscar Wilde: Az igaz szó és az aranytallér Volt egyszer egy király, és ez a világ összes többi királyánál gazdagab volt. És mert ő volt a leggazda­gabb, a legszebbnek is tartotta magát. Azért is, mert az arany csábítja a hízelgőket, és egy művész a király arcáról az aranytallérra szép képmást készített. Egyszer egy napon abban lelte kedvtelését a király, hogy kísérete nélkül indult sétaútjára. A kastélya fel­járójánál egy koldusba ütközött, akit a hanyag testőr­ség nyilván nem látott meg. A koldus megállította az ismeretlen királyt és így kéregetett: „Én szegény va­gyok, Uram, és olyan éhes ... Kérlek, adj nekem valami pénzt, hogy magamnak egy kevés ételt vehessek...” A király az összes zsebében pénzt keresett, de csak egy aranytallér volt nála, a saját képmásával. Moso­lyogva mondta: „Bár csak a saját képmásom van ná­lam, azért neked adom.” A koldus a csodálkozástól tágra nyílt szemmel nézte tenyerében a pénzt. Miután alaposan megszemlélte, így szólt: „Uram, amikor azt mondtam, hogy szegény vagyok, akkor igazat mondtam. De miért akarod nekem azt mondani, hogy ez a Te képmásod? Te királyi aján­dékot adtál nekem, és én köszönetét mondok érte. De az aranyon lévő képmás annyira hasonlít Tehozzád, amennyire én a római pápához hasonlítok!” így először tudta meg életében a király, hogy nem fiatal és nem is szép. Ebben a pillanatban odasietett egynéhány testőr és el akarták fogni a koldust. Ekkor vette észre a koldus, hogy a királlyal beszélt. Félelemtől remegve borult a király elé és így jajveszékelt: „Irgalom, irgalom, kirá­lyom! Ne vétesd fejemet, mert olyan buta voltam és a képmásodat a talléron nem ismertem meg! De öreg szemeim már igen nagyon meggyöngültek. De most látom: a képmás itt a talléron elképesztően hasonlít rád — és te a valóságban még sokkal szebb vagy!” „Egy szót se többet!” kiáltott a király. „A félelem­től ne légy ugyanúgy hazudozó, mint ezek itt! Vedd az aranytallért, s én megtartom, amit te mondtál! Mert igazmondó ember vagy, és olyannal ajándékoztál meg engem, amit nem lehet megfizetni az egész világ ara­nyával sem: az igaz szóval!” Fordította: ZOLTÁN ARANKA I. kategóriás ipari szövetkezet szekszárdi székhellyel pályázatot hirdet FŐMÉRNÖKI munkakör betöltésére. A kinevezés meghatározatlan időre szól. A főmérnök feladata: a szövetkezet termelésének, műszaki tevékeny­ségének szervezése, irányítása és ellenőrzése. A feladatkörön belül a termelés, a technológia, műszaki fejlesztés, a TMK, szállítás, az anyag- gazdálkodás irányítása. A szövetkezet építőipari tevékenységet végez. A pályázat tartalmazza a pályázó: — részletes önéletrajzát, — eddigi munkaköreinek és tevékenysé­gének részletes ismertetését, — iskolai, politikai végzettséget. A pályázatot 1984. június 1-ig kell a Tolna me­gyei Lapkiadó Vállalathoz eljuttatni: „MAGAS KÖVETELMÉNY” jeligére. (511) I. kategóriás ipari szövetkezet szekszárdi telephellyel pályázatot hirdet FŐKÖNYVELŐI munkakör betöltésére. A kinevezés meghatározatlan időre szól. A főkönyvelő feladata: a szövetkezet gazdálkodásának szervezése, irányítása, ellenőrzése. A tevékenységen belül a számviteli, pénzügyi, üzemgazdasági, bér- és munkaügyi, munkásellátási feladatok irányítása. A pályázat tartalmazza a pályázó: — részletes önéletrajzát, — eddigi munkaköreinek és tevékenységének rész­letes ismertetését, — iskolai, politikai végzettséget. A pályázatot 1984. június 1-ig kell a Tolna megyei Lapkiadó Vállalathoz eljuttatni: „MAGAS KÖVETEL­MÉNY” jeligére. (512) A szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat azonnali belé­péssel felvesz dolgozókat az alábbi munkakörökbe: ESZTERGÁLYOS (hagyományos és NC. tip. gépre), MARÓS, TMK-VILLANY­SZERELŐ, PRÉSGÉPKEZELÖ, ANYAGMOZGATÓ. kétműszakos munkaidő­beosztással. Kereseti lehetőség: gyakorlati időtől függő­en, megállapodás sze­rint. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi cso­portjánál, Szekszárd,, Keselyűsi út 20. Telefon: 11-611/56. (696) A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgató­ságának Tolna megyei Igazgatósága IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI FÖREVIZORI munkakör betöltésére. Feltételek: egyetemi, vagy főiskolai végzettség és számviteli képesítés. A pályázatot — részle­tes önéletrajz csatolásá­val — az igazgatóság vezetőjének címezve: 7101 Szekszárd, Pf. 108. címre kell beküldeni. (721) A nagydorogi Nagyköz­ségi Közös Tanács V. B. szakirányú középfokú végzettséggel rendelkező műszaki előadót keres Jelentkezni a tanács el­nökénél lehet. (1/12) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felső- és középfokú épületgépész végzett­ségű szakembereket keres felvételre SZERZŐDÉS- ELŐKÉSZÍTŐI ÉS TERMELÉS­IRÁNYÍTÓI munkakörbe. Fizetés megegyezés sze­rint. Letelepedéshez se­gítséget nyújtunk. Jelentkezni lehet: TÁÉV személyzeti oszt., Lőczi József oszt. vez. 7100 Szekszárd, Tartsay V. u. 10. Telefon: 72/12-311. (722)

Next

/
Thumbnails
Contents