Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-16 / 113. szám
1984. május 16. “NÉPÚJSÁG 5 Önköltség. — A társadalmi termelési költségnek pénzformában kifejezett, a vállalatnál elkülönülő része, amely a felhasznált termelési eszközökre és munkabérekre fordított kiadásokat foglalja magában, önköltségről csak termékekkel vagy szolgáltatósokkal kapcsolatban beszélhetünk. Az önköltség összefügg az árakkal, amennyiben az az árképzés fő kiindult pontja — írja a Közgazdasági Kislexikon. Egy tonna búza A VI. ötéves terv gazdaság- politikai célkitűzéseire épülő népgazdasági terv az élemi. szergazdaság területén is komoly feladatokat jelölt meg. A kalászos növények csoportján belül meghatározó szerepe van a búzatermelésnek. Megyénk termelőszövetkezetei a kedvezőtlen időjárás ellenére is, összességében kimagasló hozamokat takarítót, tak be. Az 1983. évi fajlagos hozam a szövetkezetek átlagában hektáronként 5521 kilogramm volt. Nehéz és komoly munkával jut mezőgazdaságunk odáig, hogy évről-évre megtöltse magtárainkat búzával. De amíg odáig eljut a búza, hogy raktárba kerülve, mindennapi kenyerünket adja az asztalokon, nagyon sok tényezővel kell számolni. Mégpedig a termelőszövetkezetek dolgozóinak, vezetőinek egyaránt. A bonyhádi Pannónia termelőszövetkezet főkönyvelője Szőcs László és Sebestyén Gergely üzemgazdasági csoportvezető ismertetett meg a búza önköltségével és annak összetevőivel. — Az anyagköltséggel kezdhetjük, ami a búza esetében vetőmagból, műtrágyából és növényvédő szerekből adódik. — kezdte a főkönyvelő, — A vetőmag fajtája és szaporítási foka meghatározó a terméseredményeknél. A műtrágyák, növényvédő szereknél az egyenletes kiszórás és az optimális mennyiség igen fontos. — Szövetkezetünk összes anyagköltsége 4 millió 912 ezer forint volt 1983-ban. — folytatja a csoportvezető. — A következő a munkabér, ami a búza esetében minimális, hiszen az erőgép vezetője amúgy is dolgozik, bért kap. Itt segédüzemi ráfordítási költségként kap szerepet. — Ez utóbbi mit takar? — A traktorok, tehergépkocsik, kombájnok költségeit. — És az egyéb költségek miből tevődnek össze? — Rendszerhozzájárulásból, repülőgépes növényvédelemből, idegen szolgáltatásokból egyszóval. — veszi át a szót Szőcs László. Az ágazati általános költségekből le kell vonni a mellékterméket (búza estében a szalmát) elszámoló áron. Ekkor kapjuk a szűkített önköltséget. Ha teljes önköltségre vagyunk kiváncsiak, akkor a gazdaság általános költségeit kell alapul venni. A mi esetünkben a termelési költségek 39 százalékát tette ki az anyagköltség. — Mi tavaly 1400 hektáron termeltünk búzát. A termésátlagunk pontosan egyezett a megyei átlaggal A termett összes mennyiség 7700 tonna volt. Egy tonna termelési ára 1584 forintba került. Ugyanekkora mennyiség eladási ára 3413 forint. Az egy tonnára jutó nyereségünk 1829 forint volt, így a jók közé tartozunk. — mondja Sebestyén Gergely. Meddig ertelmes a spórolás? — Az anyagtárolás milyensége befolyásolja, csökkenti a veszteséget Az önköltséghez semmi köze az üzemi és a szövetkezeti általános költségeknek. De, számíthatjuk úgy is: mennyi egy szövetkezet működésének az önköltsége? A tolnai Gemenc Ipari Szövetkezetben erről beszéltünk Stróbl Józseffel, a szövetkezet elnökével. A Gemencben negyedévenként megvizsgálják — eléggé kritikusan — az üzemi költségeket. Hol és mikor nyúltak a szebbe mélyebben, mint kellett volna? Mivel és mikor lehet takarékoskodni? Meddig értelmes a spórolás? Mert, amikor arról beszélünk, hogy drágán termelünk, akkor legtöbbször az önköltség mellett azokra az általános költségekre gondolunk, amelyek rárakódnak egy-egy termékre. Beszélünk az adminisztráció — vagyis a bürokrácia — kiadásairól... A szövetkezetben két jelentős ágazat — faipar, vasipar — van. A vasipar üzemi költsége 3,1 millió forint, a faiparé pedig 4,2 millió forint. Ez az összeg sok, de feltétlenül szükséges, hogy az üzem termelni tudjon. Miből tevődik össze? A vasipari részlegnél 1983-ban 654 ezer forintot fordítottak rezsianyagok felhasználására, 767 ezer forintot bérre és SZTK-járulékra. Ez a bér nem a szériatermeléshez kötött bér. Az anyagellátás biztosításához, a szállításhoz, a TMK működéséhez szükséges. A faiparban majdnem egymillió forintot használtak el TMK-ra. Ez jelentős ösz- szeg. Természetesen mindenkor vizsgálni kell ezeknek a forintoknak a hasznosságát. Mert ha összehasonlítjuk az előbbi egymilliót a vasipar 448 ezer forintjával, akkor már lehet vizsgálni azt, hogy hol, mennyit és milyen formában használtak fel. Ekkor szükséges olyan összetevőket is megnézni, akár filléres alapon is, hogy mikor kell egy csapágyat kicserélni, lehet-e rendszeres zsírzással hosszabb ideig azokat üzemben tartani, vagy a villanymotorok leégésének körülményeit tisztázni... A szövetkezet működéséhez feltétlenül szükség van a szövetkezeti általános költségekre. Ennek vizsgálata rendszeres ellenőrzése kötelező. A Gemenc Ipari Szövetkezetben a szövetkezeti általános költség 8,5 millió forint. Ebben vannak olyan költségek, amelyeket nem, vagy alig lehet csökkenteni. Ilyen a bér. A szövetkezet irányításához 4 millió forint bért használnak fel. Ezt csökkenteni nehéz: mert szükség van adminisztrációra takarítóra, portásra és elnökre ... Egy másik költség, a kamat: 546 ezer forint. Lehet szinte nulla szintre is csökkenteni, de manapság ilyen üzem nem létezik. Kölcsönt kell kérni, azért meg kamatot is kell fizetni. Természetesen a szövetkezeti általános költségeken belül is vannak olyan tényezők, melyeket feltétlenül lehet csökkenteni. Vegyük a szállítást. A Gemenc Ipari Szövetkezetben a két saját gépkocsijuk szállítási költsége 943 ezer forint. Az idegen cégeknek fizetett szállítás pedig 966 ezer forint volt, ami sok, mivel ezt a szövetkezet egyetlen gépkocsival a felére csökkenthétté volna. Természetesen ez már az anyagszállítás, az alapanyag-ellátás, a termelés ütemessége függvénye. Azt mondja az elnök, hogy vannak olyan állandó költségek, amelyek nem tüntethetők el, de vannak olyan apróságok, ahol még mindig van mit lecsípni. Ezért szükséges szinte napról napra figyelni a költségek alakulását, mert hiába használnak a termelésben kevés anyagot és kevés bért fel, az eredményt megemészthetik a költségek. Sok függ a szállítás szervezésétől is Szőlő és bor A Szekszárdi Szőlőtermelő és Borászati Társaság gesztor Szekszárdi Állami Gazdaság ügyvezető igazgatója Módos Ernő számolt be a szőlő és bor kérdésében felmerülő önköltség fontosabb összetevőiről. — Szőlő és bor esetében az alaphelyzetet az adja, hogy az állam mindig dotálta a telepítéseket. Természetesen ennek a megoldásánál voltak hullámhegyek és -völgyek is. Ebből következően egyértelmű, hogy a befektetés mielőbbi megtérülése a cél. A koncepció szerint a támogatás elvonása a szőlőt is sújtotta. — Fontos kérdés ez? — Feltétlenül. A szőlő intenzívebb belterjesebb kultúra mint például az évelő növényeké. Itt minimálisan 25 évre lehet tervezni, így intenzívebb munkát is keli végezni. — Melyek a legfontosabb tényezők, melyekkel számolni ítéli ebben az esetben? — Négy alapvető kérdés köré csoportosíthatóak ezek az összetevők. Műtrágyák, növényvédő szerek, gépek és munkaerő. Vitán felüli, hogy egyértelmű a változás anyagi vonatkozásban. A munkát télen-nyáron nehéz körülmények között is el kell végezni. A szőlő pedig munkaerőigényes. Ezek a dolgok befolyásolják az anyagköltséget, és ez a szőlészetre ugyanúgy kihat mint a borászatra. — Van még befolyással bíró más tényező is? — A kamatszintek változása is érzékenyen érinti különösen azokat a területeket, ahol meliorációt is kellett végezni. Döntően hitelből lehet ezeket megoldani. Az eszközök gépi beruházások így magas kamattal realizálódnak, és ma nincs a szőlőn és boron 14 százalékos A mennyiség mellett a minőségnek is fontos szerepe van nyereségráta. A kamat is önköltségnövelő a gazdaságok esetáben. A régi 4—5 százalékos kamattal köny- nyebben lehetett boldogulni. — Mi az, ami még emelkedett? — A vállalatok általános költségei, aminek az ellen- súlyozása komoly feladat. Szinten tartani, eredményesen dolgozni a mai piaci rendszer szerint magas termésátlagokkal lehet. Tolna megye és a szőlészeti társaság ebben a kérdésben jó helyzetben van. — Miért? — Sok az új ültetvény, jók a termésátlagaink. Az országos átlag 5,7 tonna hektáronként. A megyei 7,2 tonna, a szekszárdi társaságé 11,2 tonna. Ezek között az adatok között szerepel a megye nem történelmi borvidékének és a kistermelőknek az adata is. — Térjünk át a borra... — Az alapköltségek a teljes költségnek a fele. Így a bor esetében a szőlőnél már megismert költségek ide is vonatkoznak. A vegyszerek és segédanyag-árak emelkedtek. Az energiaárak emelkedése inkább a borászat esetében számottevőek. A borászati készletgazdálkodás esetében az általánosan figyelembe vett gazdálkodási elvek a mérvadóak. A minőségi boroknál többéves készleten tartás szükséges. Amennyiben készlettöbblet jelentkezik, az büntető szankciókat von maga után. — Világhírű boraink esetében is? — Csak a tokaji borok esetében beszélhetünk korosí- tásról, őket ez nem érinti. A termelt bort forgatni kell a készletgazdálkodás törvényei szerint. Drágult a termékek fogyasztóhoz való eljuttatása is. Palackok, dugók, címkék ára. — Kinek mihez fűződik érdeke? — A szőlőt drágán kívánja a termelő értékesíteni. A borász célja az olcsóbb vásárlás. — A megoldás? — A megoldás ma már csak együttesen képzelhető el. Közösen szőlésznek és borásznak egyaránt. A szőlő végső soron csak félkésztermék. A tervszerűséget a kettő együttes önköltségének kialakítása jelenti. A kettő együtt és egymást segítve fejlődhet megfelelően és dolgozhat hatékonyan. A megye szőlőcentrikusságán változtatni kell, hogy biztos feldolgozó piac is álljon a rendelkezésünkre. Az önköltség csökkentésében is közösek az érdekeink. A minőségi termelésre is komoly súlyt kell fektetni a mennyiségi mellett. Közös az érdek és ez nem mondható ki elégszer. Ebben segít a Szekszárdi Szőlőtermelő és Borászati Társaság. Vagy jól, vagy sehogy! A megye termelőszövetkezeteinek 1983. év végi szarvasmarha létszáma 54 268 volt. Az aparhanti Búzavirág ebből 1105-öt mondhatott magáénak, amiből kifejezetten tej hasznosítású 396 tehén volt. Az értékelésnél ezek az állatok a magyartarka állományba kerültek besorolásra. Tavaly összesen 1 875 041 liter tejet termeltek, aminek a zsírkilogrammja 67 208 kilogramm volt. A tej- zsírátlaguk 3,8 százalék, megyei szinten is jónak mondható. 1983-ban 56 adatközlő termelőszövetkezet közül a fele, tehát 28 volt veszteséges a tehenészeti ágazatban. Aparhant nyereséget könyvelhetett ebben az ágazatban. Megyei vonatkozásban 38 fillér nyereség jutott egy liter tejre, amin már az árkiegészítés is rajta van. Nálunk 2 forint 62 fillér, ezzel a megyében elsők voltak. Török Tivadar főkönyvelő segített eligazodni az önköltség adatai között. — Miből tevődik össze? — kérdeztem. — Elsőként a teljes költséget kell tekinteni, amibe számottevően jut szerephez az anyagköltség. Ennek alakulását befolyásolja az önköltségi áron megtermelt takarmány ára. A mi esetünkben a felhasznált összes takarmány háromnegyed része saját termény. — Mi tartozik még az önköltségbe? — Az energiaköltségek, ami villamos energiából, fejőgépek motorkenéséből, üzemanyagból áll. — Következő? — Az egyéb anyagköltségek listája. Ebbe sok minden tartozik, többek között áram- és vízdíjak, fogyóeszközök, a megtermékenyítésre használt sperma, munkaruha, alkatrészek cseréje, javítások, tároló- és szállítóedények... — Természetesen a munkabér is. — Igen. Dolgozóink teljesítménybérezés szerint dolgoznak. Az ötödik jelentős kategóriába az amortizáció tartozik. — Jön még erre valami költség? — Egyéb költségként kényszervágás, törzskönyvi ellenőrzési díjak, karbantartás. A főágazati általános költség a központi szakmai vezetés munkadíja és jutalmak. — Mégis, hogyan lehet nyereségessé tenni? — Csak példák erre: az ágazatvezetőnk odafigyel arra is, hogy mekkora az önköltsége a takarmányoknak. Takarmánykeverőt építettünk, üzemeltetése olcsó és helyben van. A telepen tárolunk, ami csökkenti a szállítási öltségeket. A két silónk befogadóképessége 460 vagonnyi. A széna és a siló közötti árkülönbözeten is lehet spórolni. A tehéntartásnak Aparhanton tradíciói vannak, ami meghatározó szempontként esik a latba. A háztájiból évente 402 ezer liter tejet vásárolunk meg. Sok aprónak tűnő tényező, de együtt jelentősen hozzájárul az eredményes gazdálkodáshoz. Kerekes Ferenc, a szövetkezet elnöke szerint: — Mi a szarvasmarha ágazatot nem csinálhatjuk másképp, csak jól! Másképp belebuknánk.
