Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-13 / 87. szám
1984. április 13. Képújság 3 Viták helyett együttműködés A kisvállalkozások elterjedésének idősza_ kában végképp elhalkult a tsz-mellék- üzemágak működését ellenzők hangja: végre valahára polgárjogot nyertek a magyar gazdaságban. Igaz, a tevékenységük megítélésében a mai napig számos kérdésben eltérneik a nézetek, de fontos, ságukat nehéz lenne elvitatni. Ezt az állásfoglalást csak megerősítette a közelmúltban a két egykori vitapartner, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium és az Ipari Minisztérium vezetőinek találkozója, ahol sok egyéb kérdés mellett az együttműködés fejlesztésének lehetőségei is o napirendi pontok között szerepeltek. A HÁTTÉRIPAR RÉSZEKÉNT A népgazdaság érdeke egyértelműen megköveteli, hogy a kisebb, így rugalmasabb egységek gyártsák azt, ami a nagyipar számára tehertétel, s — egyéb teendőik mellett — váljanak a nagyipar hátterévé. A tsz-melléküzemágaknak lenne erre kapacitásuk, ám a technikai felszereltségük gyakran nem felel meg a követelményeknek. Például a szövetkezetek nie. gyei szervei hónapról hónapra ajánlgatják ipari kollégáiknak a tsz-melléküzemágak kihasználatlan gépi és emberi munkaóráit, de a legtöbbször szakképzetlen, vagy betanított munkával előállított termék szere. pel a listán. A magyar iparnak viszont szakmunkákra lenne szüksége. A pénz hiánya is gátolja az együttműködést. A tsz-melléküzemágak is megérezték a 70-es évek végén kezdődött zord gazdasági klímát: bár tevékenységük 1970 és 1982 között csaknem megötszöröződött, de a beruházásokra kevés jut a fejlesztési alapokból. Ilyenkor kerül szóba az együttműködés a szó valódi értelmében, amikor két vagy több cég egymásnak pénzt vagy gépet kölcsönözve kezd egy terméket gyártani. Az ipari üzemek közül a Csavaripari Vállalat példáját szokás emlegetni: gépe. két adott a tsz-melléküzemágaknak, hogy azokkal a régóta hiánycikknek számító csavarokat gyártsák. Hasonló jó példa a Borsodi Vegyi Kombinát: amikor nem kellett a piacon a honi pvc-por, egy kis fejlesztési alappal toldották meg a kínálatukat, így került pvc-ből készült műanyagflakonba a kecskeméti Szikra Állami Gazdaság Olympos citrom- és narancslévé. VAN LEHETŐSÉG S hogy miért? Az objektív adottságok keverednek sokszor a szubjektív véleményekkel és félelmekkel. Az ipari szakemberek még mindig félnek a tsz-mellék- üzemágaktól. Mi lesz, ha jön a szüret, mondják sokan, s az üzemekben hirtelen megnő a betegszabadságok, táppénzes napok száma, s leállnak a gépsorok? S valljuk be őszintén, ezzel az érvvel nehéz vitába szállni. Hiszen a mai szerződéses fegyelem mellett még mindig a legbiztosabb megoldás, ha a gyárkapun belül teremtik meg, olykor ráfizetéssel, a kívánt alkatrészeket, mert az legalább mindig kéznél van. Másfajta előítéletek is gátolják az együttműködést. Nem egy nagy gépipari gyárban az ottani és tsz-melléküzemágak hegesztői és vasesztergályosai egymás mellett dolgoznak, előbbiek 45 forintért óránként, az utóbbiak 30-ért. A bérek közötti aránytalan eltérés nemcsak feszültségeket kelt az emberek között, hanem olykor teljes brigádok viszik át a jobban fizető helyre a munkakönyvüket. S a statisztikák is igazolják ezt a fajta munkaerőcsábítást; 1978 és 1982 között mintegy 180 ezren mentek át az iparból a mezőgazdaságba dolgozni, igaz, mások a mezőgazdaságot hagyták ott az iparért, de az egyenleg végeredményben 50 ezer fős hiányt mutat — az ipar rovására. Pedig lehetőségekben nem lenne hiány. A Salgótarjáni Tűzhelygyár például a tervek szerint megszünteti a korábbi bedolgozói rendszerét, s néhány termékét ezentúl tsz-melléküzemágakkal vagy kisvállalkozásokkal szeretné gyártatni. Nemcsak gépeit adja el. hanem a termelésben szerzett eddigi tapasztalatait is, know-how formájában; ilyen feltételek mellett még az alacsony termelési szinten dolgozó cégek is pályázhatnak a munkára. Bizonyos kedvező jelekből pedig már arra lehet következtetni, hogy a technikai elmaradottság sem lesz jellemző a tsz-melléküzemágak termelésére a következő években. DÖNTENI KELL Egy kérdésben viszont hamarosan meg kell egyezniük a mezőgazdasági és az ipari tárca vezetőinek: új megállapodásra kell jutniok az import-gépek beszerzése ügyében. Ugyanis a jelenlegi importfeltételek miatt az ipari üzemeknél gondot okozhat egyetlen külföldi berendezés beszerzése is: érthetően nem szívesen áldoznak saját forrásaikból a velük szerződő tsz-mellék. üzemág gépére. Ám, a másik oldalról igazságtalannak ítélik ezt a megoldást, mondván, a gép az ipar termelését gyarapítja, ne a mezőgazdaság fizessen érte devizát. Az értekezleten szóba került ez a probléma, és a két tárca vezetői keresik a közös érdekeket figyelembe vevő megoldást. Hiszen, a kiegyezés és az együttműködés nemcsak a saját ágazati és vállalati érdekeiket, hanem a népgazdaság igényeit is szolgálja. LAKATOS MÁRIA Felújítják a szegedi szalámigyárat Félmiilliárd forintos költséggel felújítják, bővítik a 115 éve alapított szegedi öreg szalámigyárat. Ez lesz a befejezése a szegedd szalámigyár fejlesztésének, amelyre már eddig több mint 1 milliárd forintot költöttek. A munkálatok eddigi szakaszában, többek között, egy lényegében teljesen új szalámigyártó üzem is épült. A régi, a szegedi szalámi hírét-nevét megalapozó öreg üzem rekonstrukciója során modern klímaberendezéssel látják el, és egy-egy emelettel bővítik a 38 méter magas szalámi- érlelő raktártornyokat. Az épületek elavult külső hőszigetelő fémburkolatát is kicserélik. E munkát egy alpinista munkaközösségre bízták. Épül a csongrádi híd Döntő szakaszához érkezett a csongrádi vasúti híd építkezése: a földbe mélyítették az árterület fölötti szakasz betoncölöp jelt, s megkezdték rájuk a pillérek építését. Ezek a pillérek tartják majd az ártéri hídrész 700 tonnás acélszerkezetét, amelynek a Ganz-MÁVAG által elkészített részegységei már megérkeztek a helyszínre. A 168 méter hosszú szerkezetet előre összeszerelik, s csörlőkkel, egyben húzzák rá a pillérekre. A teljes hosszúságában 500 méteres híd másik szakasza a Tisza medre fölött ível majd át. A víz mélyébe kerülő cölöpalapok építésének előkészítéseként tisztogatják a Tisza medrét. .Kotróhajóval már több ezer tonna követ hoztak a felszínre. Ezek a szomszédos régi híd pilléreinek védelmére kerültek korábban a mélybe. A tisztogatás befejezése után, még ebben a hónapban hozzáfognak a cölöpök helyének fúrásához egy duplatestű hajóról, amely már ugyancsak a helyszínre érkezett. Vetik a lenyőmagoí Megkezdték a magvetést a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csemeteként jeiban. Most szórják földbe, a homokvldék örökzöld erdeiben összegyűjtött fekete- és erdei fenyő magját. A szaporítóanyagból önellátó alföldi fásítók évente 40—50 millió fenyőmagoncot nevelnek a folyamatos erdősítéshez. Alumíniumipari nagyberuházás Befejeződött a Székesfehérvári Könnyűfémmű 1978-ban kezdett félgyártmány-fejlesztési nagyberuházása. Az új létesítmény a közelmúltban zárult Alumíniumipari Központi Fejlesztési Program egyik legjelentősebb alkotása. A korszerű présmű, hengermű és más üzemrészek révén az országnak lehetősége nyílt arra, hogy versenyképesebb alumíniumipari termékeket értékesítsen a világpiacon. Regölyi krónika (3.) Feljegyzések a kelengyésládából Tavasz a határban Ahhoz, hogy a jelenlegi Kaposvölgye Egyesült Mező- gazdasági Termelőszövetkezet 1967-től napjainkig tartó történetének rövid összefoglalását leírhassuk, bizony jó néhány kelengyésláda fedelét fel kellene használni. Akkora a fejlődés és átalakulás, hogy az összefoglaláshoz néhai Riba Józsefné ládájának amúgy is teleírt belső fele nem adhatna helyet. 1967-ben a termelőszövetkezetnek Péti József volt az elnöke, akire a maiak is emlékeznek még, de akiről többnyire az idősebbek mondtak véleményt. Józan paraszti ésszel megáldva tevékenykedett, és rendes, becsületes emberként emlegetik ma is a faluban. Amikor idejött, jó irányba fordította a szekeret, mert előző évben, 1966-ban — a Népszabadság és a Jókai Téesz egyesülésekor — sok minden döcögni látszott. Ekkoriban csak szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1967-ben 1200 szarvasmarha, 150 ló és 6—7000 sertés volt a téesz- ben. A két regölyi közös gazdaság egyesülése nem jelentett igazán erősödést. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a rosszat vették át egymástól. A tagok igyekeztek kihasználni a vezetők gyengéit, és ez nem szült jót. Ezt az állapotot Péti József felszámolta és helyes irányba fordította a dolgokat. Tisztelettel kell emlékezni a kezdetekre. 1975-ben a szakályi Kaposvölgye Termelőszövetkezettel egyesültek és így a nagy termelőszövetkezetek sorába léptek. Ekkor, sajnos, a szakályi szarvasmarhák brucellózisban és tbc-ben szenvedtek, amit nem tudtak kiirtani. Az állományt teljes egészében fel kellett számolni. A gondokat szaporította, hogy a két falu lakói — oda-vissza alapon — nem tapsoltak egymásnak és a közösködésnek sem. Talán a rosszul beivódott szemléletből, talán saját lokálpatrióta féltésükből táplálkozva, eleinte fújtak egymásra. A szakályi téesz megélt két szanálást és (akkor) átlagalatti színvonalat képviselt a gazdálkodásban. Az egybeolvasztás persze minden józan számítás szerint helyes volt, de ki tudta ezt akkoriban megértetni — főleg — a re- gölyiekkel? A közös, nagy sertéstelep se vált be, bár ezt már együtt építették. Kísérleti telepnek szánták és a téesz nem bírta el ezeket a kísérletezéseket. A gazdaság rovására bajos kísérletezgetni, a telep később más funkciót is kapott... A nehéz kezdet ellenére, ma már a tények ismeretében elmondható, hogy 1967- től 1976-ig egyértelműen fejlődött a termelőszövetkezet. Területe gyarapodott, taglétszáma nőtt, gazdaságossági mutatói javultak. 1976-ban havi 3000 forintnak felelt meg az egy főre jutó átlag- kereset, amit a háztájiban megtermelt javak ellenértéke még szaporított. Ekkor már bizonyossá vált, hogy a házuk tájára mindig büszke regölyiek ezt fölöslegesen féltették, mert az nem vissza-, hanem előrefelé fejlődött. 1977-ben mégis veszteségessé vált a tsz. Sokan ezt az akkori elnök számlájára írták, de mint kiderült, az ő gyengesége abban mutatkozott meg, hogy nem lépett sokak lábára, akik ezt megérdemelték volna. A maiak gyenge kezűnek mondják, mert talán keményebb vezetői stílus esetén mindez nem következett volna be. Még három hónapig maradt a szövetkezetben Péti József, mint terményágazat-vezető, aztán elment Nagykónyiba. Sértett ember lett belőle — azt mondják —, akit nagyon meggyúrt az élet... összegezzük úgy, hogy ennek az időszaknak — különösen a hetvenes évek elejéig — a jellemzője a „két szomszédvár” hangulat volt. A regölyiek lesújtó véleménnyel voltak és epés példabeszédekkel szolgáltak a szakályiakról, akik a maguk részéről nem késlekedtek hasonlókkal válaszolni. Lassan- lassan azonban csitultak a hevült kedélyek, és ma már csendes nyugalom jellemzi ennek a két falunak közös kenyéren élő tsz tagságát és lakosságát. Esetleg eljutnak odáig is, hogy „Két falu, egy nóta?”. Ezt tulajdonképpen nem kérdezni, hanem bizonyítani kellene és a bizonyságot a jövő majd meghozza. Jó témát kínálva ezzel 10—15 év múlva Regölybe látogató kollégáinknak, akik az eddigiek jóvoltából aligha szűkölködhetnek majd ösz- szehasonlitásra alkalmas alapanyagban... Az 1978-tól kezdődő időszakot már szinte mába nyúló krónikaként is felfoghatjuk, ami épp úgy megér egy folytatást, mint néhány szó arról, hogy miért érdemes Regölyben élni. SZABÓ SÁNDOR Fotó; Gottvald Károly Regöly a lószerető emberek faluja. A híres tolnatamási tájfajtának még a háztájiban is 46 képviselője van. V[ £ —TPanel családiház-épí ~r,t Wir:: Gélszerű, hőtakarékos épületelemeiket fejlesztett ki a kislakásép itok részére a nyék- ládházi Mezőpanel Mezőgazdasági Épületelemgyár. Nem. csalk a jelenlegi, hanem a mostaninál lényegesen szigorúbb, s várhatóan hazánkban is bevezetésre kerülő hőszigetelési szabványoknak is megfelelnek. Az újtípusú elemekből földszintes, tetőtérbeépítéses és emeletes épületeik egyaránt kialakíthatók. A homlokzati panelok szép színezéssel készülnek. A belőlük emelt épületek padlózata az igények szerint burkolható parkettával, szőnyegpadlóval, pvc-vel, mozaikkal és más anyagokkal. Az épületek alagsorában garázs, kazánház és tüzelőanyag-tároló alakítható ki. Az elemekből egy-egy körülbelül 100 'négyzetméteres családi házat, a már kész alapokon, öt nap alatt lehet összeszerelni. A nyékládházi gyár évente mintegy 250 lakáshoz elegen, dő panelt készít, az igények növekedésével párhuzamosan azonban növelni tudja a termelését.
