Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
1984. április 10. TOLNA ^ A rtÉPÜJSÁG Moziban A vérszívó versenyautó Még a főszereplő színészrendező Jiri Menzel neve sem csábított sokakat a szekszárdi moziba, hogy megnézzék a Vámpír négy keréken című, új csehszlovák filmet. A Panoráma filmszínház nézőterén alig húszán ültünk szemlélve a mind bonyolultabbá és rejtélyesebbé váló történetet. Mert meglepetésekben nem volt hiány. A Vámpír négy keréken című film egy versenyautóról szól, ami sorra nyeri a versenyeket és falja a versenyzőket. Különleges, bioenergiával működő motorja van, ami a gázpedálon keresztül kiszívja a versenyzők vérét és azzal hajtja a motort, éri el a szenzációs eredményeket. Ilyen egyszerű az egész. Csak amíg ide eljutunk, amíg Marek doktor — Jiri Menzel — kideríti az igazságot, nagyon sok minden történik. Tulajdonképpen a sok váratlan fordulatnak, meglepő fejleménynek köszönhetően igazán izgalmas film is kikerekedhetett volna a Josef Nesvadba ötletéből írt filmből, de az alapötlet annyira valószínűtlen, hogy még izgulni sincs kedve a nézőnek, hisz tudja, hogy semmi valószínűsége sincs a történetnek. így hát csak ül a nézőtéren a néző és várja, hogy a szimpatikus, bár kissé bamba doktor megoldja a szaporodó rejtélyeket. Közben sofőrje, titkos szerelme Mima is elcsábul, autóversenyző lesz, mert a versenyautó előző pilótájának, Luisa-Cla- ra-nak minden energiáját felemésztette. A versenykocsit gyártó Fe- rat cég közvetítőkocsijából nézheti végig Marek doktor az utolsó nagy versenyt, ahol minden kiderül. Igaz késve, emberáldozatot követelve és mire kiderül, addigra a Fe- rat cég összecsomagolt, kétes világhírre tett szert, de az üzleteket megkötötték, ők jól jártak. Egyetlen vesztes marad csak, a főszereplő, nyomozószerepbe kényszerült orvos. Alakítója Jiri Menzel mindent megtett, nem az ő bűne, hogy mégsem kerekedett ki jó film ebből a történetből. TAMÄSI JANOS Könyv Nagy László: A rossz hírű Báthoryak Rádió A Regélő és Kunli Zsigmond Bármilyen ismeretszerzést elpackázni vétek — verte belém egyik tanítóm. Biztos vagyok abban, hogy B. G. útmutatását sok rádióhallgató követi, a Ha még nem tudná című tudományos mozaik barátai mindenképpen. Mert ez az adás a „kis témák taktikájával” él és a félórás műsoridő témái mind fontosak és érdekesek. Csak azoknak, akik nem töltik rendszeresen idejüket a Kerekes István szerkesztette és Benda Kálmán vezette Ha még nem tudná műsor mellett, kedvcsinálóként mondom: az elmúlt vasárnap a Petőfi adón 14 órától sugárzott újabb kiadásban sokaknak ismeretlen történeteket hallhattunk a szabadságharc után első képeslappá lett Regélőről, Libéria egyetlen orvosának, majd egészségügyi miniszterének, dr. Fuszek Rudolfnak a kalandos életéről. Emellett természetesen még más ínyencségeket is hallhattunk. Például Kunfi Zsigmondról, a magyar történelem egyik rejtélyes személyiségéről. A rádió tudományos mozaikja jó kedvcsináló. Egy- egy adást követően rányitja a szemünket újabb témákra és felkelti érdeklődésünket újabb izgalmas történelmiirodalmi- és művészeti témák iránt. szűcs Négy rossz hírű Báthory arcképét rajzolja meg érdekesen, lendületesen és kivételes bizonyító erővel Nagy László, aki a korabeli írásos dokumentumok és a magyar történelmi regényirodalom köztudatban is rögződött elemeit szembesíti a valósággal. A legrosszabb hírű Bátho- ny kétségkívül Erzsébet, a „csejtei szörny” — Nádasdy Ferencnek, a „fekete bégnek” az özvegye volt. A róla szóló írásban — akárcsak a következő háromban — a szerző visszanyúl a korabeli magyarországi és erdélyi forrásanyaghoz, ezek alapján igazítva ki a korábbi feldolgozások torzképeit. Az egészben az a megdöbbentő, hogy a levéltári források elemzése után szó sincs pszichopata szörnyetegről és szadistáról. Annál valószínűbb, hogy egy bírósági komédiával az özvegy birtokainak elkobzása, az asszony elevenen történő eltemetése volt bizonyos feudális nagyurak célja, és ennek hátterében Thurzó nádor állt. Báthory Zsigmond arcképe következik másodikként. A szerző ebben az írásában erkölcstörténeti képet is nyújt, fehér foltja ez a magyar történeti irodalomnak. Véres kezű zsarnok helyett ugyanolyan abszolút fejedelmet láthatunk Báthory Zsig- mondban, mint korának bármelyik más francia, itáliai vagy spanyol fejedelmében; machiavellistát, aki nem sokat habozik, ha politikai ellenfeleit kell vérpadra küldenie. Báthory Gáborról éppen az ellenkezőjét állítják a források. A föld népe az orgyilkos merénylet után még évekig azt suttogta, hogy „Gábris vitéz él még valahol”. Alakját nagy történelmi regényíróink, Móricz Zsigmond és Makkai Sándor szembeállították Bethlen Gábor alakjával. Az összehasonlítás nem volt kifogástalan, amikor Báthory Gábort vérengző, asszonyfaló és könnyelmű ifjúként ábrázolták, Bethlen Gáborban viszont a feddhetetlen reálpolitikust ünnepelték. A negyedik arcképen Báthory Annát, az ecsedi boszorkányt látnánk —, ha maradt volna róla egyáltalán hiteles ábrázolás. Azt sem tudjuk, szőke volt-e vagy barna, sőt, születési évére is csak utalásokat találtunk. A Bethlen által rendezett boszorkányper valóban csak a nagy fejedelem hatalmi érdekeit szolgálhatta, hiszen a boszorkányság vádjában végül is elmarasztalt Annának haja szála sem görbült. A négy arckép között nem találjuk Báthori István lengyel király portréját, ö a magyar, de főként a lengyel történelmi emlékek ismerete szerint pozitív szerepet töltött be. Husek Rezső zongoraestje Husek Rezső a szekszárdi művelődési házban adott nagy sikerű zongoraestet. Műsorának középpontjaiban Bach Chaconne-ja állt. Busoni pia. nistákat erősen próbára tevő átiratában. A Chaconne nem önálló mű, a szólóhegedűre írt d-moll partita ötödik tétele, amit azonban gyakran szólaltatnak meg önmagában, mindenképpen Bach szellemében, ez a tétel ugyanis az egész műnek csaknem a felét teszi ki, de az első rész mintha csak nyitány lenne a zeneirodalomnak ehhez a kivételes alkotásához, amelyről egyik méltatója azt mondta „a szellem diadala az anyag felett”. Az előadók ma gyakran térnek vissza a korabeli hangszerekhez, már amennyire ez lehetséges, s mindig fölmerül a kérdés, nem idegen-e az eredetihez képest minden átirat, Liszt nagyszámú ilyen műveit is beleértve. Busoni, akiben a kortársai új Liszt Ferencet láttak, elsősorban Bach bűvöle. tében élt, s átiratai, legjobban talán a Chaconne, a mester iránti tiszteletet sugározza, még akkor is, ha az eredetihez képest sok benne a romantikus elem. Így sem idegen Bachtól. A zongoristák számára pedig kivételes próbatétel. Husek Rezső állta a próbát. Chaconne-jában .Busoni szán- déka valósul meg. virtuozitás, erő és romantikus líra hatja át játékát. Mozart A- dúr szonátájában egy kicsit a romantika kísért, némileg eltérve a megszokott felfogástól, de jól is van így. hisz ezt a szonátát olyan érzelmi gazdagság járja át, ami szinte sugallja az előadónak a gyengédséget. A műsor második részében egy Chopin-ballada csendült fel, majd Mendelssohn aránylag ritkán játszott Rondo cappriccioso-ja, végül két Liszt-mű. Stílusosan, mert mindkettőt Szekszárdon írta a mester. A VIII. rapszódia nagy technikai felikészültséget tételez fel, de ebben a sorozatban sem tartozik a legjobbak közé. A Mosonyi halálára írt gyászzene 1870- ben keletkezett, s Liszt jelentős alkotásai közé tartozik, a később Magyar Történelmi Arcképek címmel sorozatba foglalt művek egyik legszebb darabja. Husek Rezső előadásában drámai látomássá lett ez a gyászmenetet idéző félelmetes zene, méltóan Liszthez, s áldozva a halála előtt nem sokkal Szekszárdon vendégeskedő Mosonyi Mihály emlékének. Az estnek, melynek műsorát Kékesi Mária ismertette, őszinte sikere volt, a szépszámú közönség sokáig ünnepelte a jeles művészt, aki egy Schubert-keringővel mondott köszönetét. Cs. L. Színházi esték Hongkongi paróka Szakonyi Károly darabját 1973-ban mutatták be, s nagy sikerrel játszották több évadon át, a külföldi elismerés sem maradt el, majd ismételten felújították. Közben itt-ott korszerűsíteni kellett « darabot, mi. után változtak az idők és nemcsak az árak, amint Szakonyi megjegyzi a veszprémi felújítás műsorfüzetében. Az igazítás szükséges volt, bár csak részleteknek szólt, nem az egésznek, s a Hongkongi paróka lényegét tekintve ma is őrzi az első fogalmazás frisseségét, derűjét, szerény társa- dalomkritikáját. De mintha ez az igazítás nem lenne elégséges, mert bizonyos szituációk azóta idejüket múlták. Hogy mást ne mondjunk, egy nyugati útlevélért, szóljon akár Amerikába, nincs szüksége senkinek protekcióra, főleg ha az ottani rokon küldi az útiköltséget. Az a bizonyos frankfurti kiküldetés is gyanús, vállalati igazgatókat tudtommal nem is szoktak egyéves tanulmányútra küldeni. Tehát a „mához igazítás”, ahogy a darab műfaji meghatározása mondja, nem sikerült igazában, s talán jobb is lett volna meghagyni „történelmi vígjátéknak”. Egy minisztériumi főhivatalnok például ma már semmiképpen nem mond ennyi közhelyet, a leleplezés pedig ami az újonnan épült villa avatásán következik be, nem egészen meggyőző. Ahogy nem meggyőző a szerelmes Ancsika alakja sem, mert a jóságos és megváltó nő helyett inkább az alkalmi szeretőt érezzük benne. Az, hogy ma már világosabban látjuk a darab gyengéit, természetesen nem jelenti azt, hogy felújítása indokolatlan lenne. Szakonyi mindig tele van ötlettel, a hatás titkát is tudja, s figuráit biztosan mozgatja a színpadon, bár a darab szerkezete lehetne feszesebb, mert a sok jövés-menésben, színpadi átrendezésben gyakran a jó ötletek is elillannak. Viszont megmarad a darab frissesége, a mától némileg független mondanivaló hatásossága. Egy ezután következő felújításhoz azonban lényegesen több átigazitás kell. A veszprémi színház előadása jó közepes. Balogh Gábor rendező keveset tesz az eredeti szöveghez, a biztos hatást nem kockáztatja, viszont a második rész sokkal elevenebb, pergőbb játékot kívánna, mert épp a nagy „leleplezés" sikkad el. A színészek közül Spányik Éva és a Pécsről Veszprémbe szerződött Lukács József megbízhatóan viszi a darabot, Dem- jén Gyöngyvért esetenként zavarba hozza a szerep, s mi sem tudjuk, hogy futó barátnő e vagy ő lenne az „igazi". Nagyon jó Balogh Tamás és Csák Zsuzsa, akik a régmúltból lépnek elő, s így egy mához igazított komédiában kevés a hitelük. CSANYI LÁSZLÓ Tévénapló Főhajtás A háborús években irodalmi csoportosulás alakult Győrött, amely előbb Babits Mihály nevét viselte, majd József Attila körré alakult. Az irodalmat kevesen művelték közülük, nem is ez volt az elsődleges cél, mert a fasizmus ellen szövetkeztek, bár volt közöttük egy igazi költő is, Németh L. János, akit negyven év múltán is Jancsikaként emlegettek a visszaemlékezök. Egy verse is elhangzott, Latinovits Zoltán mondja egy régi filmfelvételen, de a József Attila kör igazi célja az volt, hogy a nyilas uralom ellen egyesítse az erőket. Jobbára munkások voltak a kör tagjai, s az emlékezők szavaiból egy lehetőségeiben szerényedé szándékában és tetteiben bátor mozgalmat ismerhettünk meg, melynek emléke már csak azért is tiszteletet ébreszt, mert két vezetője, Németh L. János és Stelzer Lajos volt a nyilas uralom két utolsó áldozata. Jól gazdálkodunk-e múltunkkal? Még negyven év után is van mit törlesztenünk, hisz a győri vagongyári ellenállókról eddig alig esett szó. Az április 4. alkalmából bemutatott dokumentumfilm az ő ténykedésüket elevenítette fel, áldozva a meggyilkoltak emlékének. A túlélők érzékletesen idézték a régmúltat, volt, akinek könnyel telt meg a szeme, mert az akkori rettenet ma is oly elevenen él szívükben, hogy emlékét is nehéz elviselni. Mi is megilletőde hallgattuk vallomásukat, tisztelettel adózva a résztvevőknek, s Németh L. János- nak, aki a mártír költők számát szaporítja. CS. Dél-alföldi krónika Bevallom, szeretem, és szívesen nézem a televízióban a különböző magazinműsorokat. Sokszínűségük. érdekességük, változatosságuk, a rövid riportok pergése, aktualitásuk mindig lekötik a figyelmemet. De van még más előnye is az effajta programoknak: biztosítják a nézőknek a szelektálást. A fentiek ráillenek a Dél-alföldi krónika áprilisi bemutatkozására is. Az Olajos Csongor vezette műsor több aktuális témát is bemutatott. Bevezetőben képeket láthattunk a Békési Galériáról, melynek anyagát — a XIX. századi festményeket és szobrokat — a Nemzeti Galéria adta kölcsön. Ezután mindenkit érdeklő riportok következtek. Hallhattunk — igaz, konkrétabb is lehetett volna — a közigazgatás átszervezésével kapcsolatos tapasztalatokról, a technikusképzéssel kapcsolatos kísérletről viszont tömör, jó riportot. Majd az Élet és Irodalomban Czeizel Endre által „kirobbantott” vitához szólt hozzá a szegedi körzeti stúdió. Az öngyilkosság, ról, annak kiváltó okairól, valamint a megelőzés módjáról kaptunk értékes ismereteket, hasznos tudnivalókat a megszólaltatott német professzortól. A krónika zárásaként pedig olyan rövid tudósításokat láthattunk, hallhattunk, amelyek nemcsak a dél-alföldi embereket, hanem mindnyájunkat érdekelt. Biztosan ezért nem éltem a szelektálás lehetőségével ... Ünneplő fúvósok Megalakulásának ötéves jubileumát ünnepelte a paksi fúvószenekar. A fenntartók nevében, dr. Tóth Lajos vb- titkár köszöntötte az együttest. A nagyszámú közönség előtt, színes repertoárjuk bemutatásával adtak számot eddigi munkájukról. Fotó: Szabó Gyula. Beatles-múzeum A beatmozgalom gombafejű úttörői immár véglegesen bevonulnak a halhatatlanok közé: szülővárosukban az elmúlt hét végén nyílt meg emlékmúzeumuk, mintegy háromszáz meghatott rajongó jelenlétében. A város, amely egykor rossz szemmel nézte a ma már jólfésült kisfiúknak tűnő lázadókat, az elmúlt években igyekezett kihasználni a Beatles emlékét, különösen azóta, hogy John Len- nőn 1980-ban bekövetkezett értelmetlen halála végérvényesen meghiúsította azt az elképzelést, hogy a négy muzsikus újra összeálljon. A zenekar szobrot kapott a várostól, Lennon síremlékét maga a liverpooli származású canterbury-i érsek szentelte fel, és valamennyien megkapták a díszpolgári címet Liverpooltól. Három év óta Beatles-városnézésen vehetnek részt a Mersey partjára látogató rajongók. Beatles-daloktól hangos autóbuszon viszik őket az együttes sikereinek színhelyeire, bemutatják a város olyan helyeit, mint a Penny Lane, vagy a Strawberry Fields, amelyeket Lennon és McCartney dalai tettek világhírűvé.
