Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 83. szám. ÄRA: 1,40 Ft 1984. április 8., vasárnap. TÖBB HAZAI FEHÉRJÉT (3. old.) VÉDETT NÖVÉNYEINK (i. old.) CSALÁD — OTTHON (5. old.) VENDÉGÜNK VOLT: VERRASZTÓ ZOLTÁN (6. old.) NEHÉZ ÖRÖKSÉG (3. old.) Szolgáltatások- ma és holnap Kezdetben 'volt a család, mint teljesen zárt és önellátásra berendezkedett társadalmi egység. Egy fedél alatt több nemzedék élt együtt. A tennivalókat ennek megfelelően osztották el a család tagjai között. Ezek az önellátó sejtek századunk első évtizedeiben kezdtelk nyitottá, nyitottabbá válni. A folyamatot a nők tömeges munkába állása indította meg. Ez forradalmi méretű változást hozzott az addigi, századok óta bevált munkamegosztásban, hiszen a nők a háztartási munka mellett új terheket vállaltak magukra, és ezért elodázhatatlanná vált a régi munkamegosztás átalakítása. Kétségtelen, hogy a nők munkába lépése hatalmas vívmánynak számított, erőteljes lépésnek az egyenlő jogok kivívásának útján. Mégis ez tette szükségessé a szolgáltatások létrehozását és fejlesztését. A szolgáltatásokat, amelyek akkoriban még nyomokban sem léteztek, legalábbis a mai értelemben nem. Ügy lis mondhatnánk, hogy az igények voltaképpen előbb keletkeztek, mint az orvoslás módozatai, azaz maguk a szolgáltatások. A szükségszerűség tehát adott volt: a társadalom vállaljon fel, vegyen át mind többet legkisebb gazdasági egysége, a háztartás gondjaiból. A szolgáltatások fejlesztésének viszonylag magas fokára jutottunk el a hetvenes években. Ez jelentős gazdasági fejlődésünk, életszínvonalbeli gyarapodásunk szükséges és örvendetes kísérőjelensége volt. A hatvanas évek második felében került mind több háztartásba televízió, hűtőszekrény, mosógép, s ma már sok tartós fogyasztási pikk esetében a telítődés küszöbén vagyunk. Ekkor teremtődtek meg az anyagi — pénzben és építőanyagban értve — feltételek az elhanyagolt, régi lakások korszerűsítéséhez, felújításához, méghozzá tömeges méretekben. Ezért vált akkoriban sürgető feladattá az országos szolgáltatóhálózat létrehozása, amely, mintegy húszmilliárdos állami támogatással, egy évtized alatt meg is valósult. Ez azért örvendetes, mert egy ország gazdasági fejlettsége a többi között azon is mérhető, milyen helyet foglal el benne az úgynevezett tercier szektor, a harmadik, nem termelő — hanem szolgáltató — ágazat. Nos, Magyarországon az utóbbi években, a nyolcvanas évek elejére jutottunk el oda, hogy a szolgáltatásban már nem dolgoznak kevesebben, mint az iparban, vagy a mezőgazdaságban, pontosabban: az arány hozzávetőlegesen egyharmados. * A szolgáltatások megléte azonban egy sor lehetőség mellett egy sor bossZankodnivalót, az érdekvédelem hiányát, a kiszolgáltatottságot is felszínre hozta. Sok hát a javítanivaló. Ezt a célt szolgálja a most folyó szervezeti korszerűsítés, a nagyvállalatok decentralizálása is. Ugyanakkor egy másik gond is jelentkezett, nevezetesen az, hogy a szolgáltatások árait viszonylag alacsonyan állapították meg, ebből következően a kereslet jóval nagyobbra duzzadt a valós igénynél. Most látszik csak mindez, amikor — a legtöbb szolgáltatás a szabadáras kategóriába átkerülvén — értékén méretik, s máris kevesebben és kevesebbet veszünk igénybe belőle. Ezért nagyon nehéz előre pontosan kiszámítaná, mely szolgáltatások iránt növekszik majd az igény az elkövetkező években; milyen irányban haladjon a szolgáltatások fejlesztése. Ügy tűnik, a tendencia olyanfajta fejlesztés irányába mutat, amelyet a közösség viszonylag olcsón meg tud oldani. Gondoljunk például a minden családnak rendszeres, visszatérő gondot, feladatot adó napi munkák közül a főzésre. Az éttermi, de meg az éthordóban hazavihető vacsorának is olyan magas az ára, hogy hosszú távon nem jelent megoldást. Az már sokkal inkább, ha mondjuk, egy lakótelepi ház közös helyiségében néhányan valóban olcsó, és a helyi igényeket is rugalmasan követő kifőzést nyitnak. A barkácsolást is jól szolgálhatják a közös műhelyek, ahol a szerszámok igénybe, bérbe vehetők, és még szakember is ellátja a kezdőket tanácsokkal. Hasonlóan, a szervezett szolgáltatóipar kezdeményező közreműködésével, segítségével lehetne sok helyen a gyermekfelügyeletet is megoldani. Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a szolgáltatásoknak nem a mind sokfélébbb, ám drágább javítások, tisztítások irányában kell fejlődniük, hanem sokkal inkább a közösség bevonásával, félig saját erőből, s ezért az átlagosnál olcsóbban megvalósítható szolgáltatásoké a jövő. VARGA ZSUZSA „ Vizsgáztak” az egészségügyi szakiskolások Országos verseny Szekszárdon Tegnap befejeződött Szekszárdon az Egészségügyi Szakiskolában az az országos tanulmányi verseny, amelyet az Egészségügyi Minisztérium szervezett. A kétnapos rendezvényen az ország tizenhat szakiskolájának negyvenegy harmadéves tanulója vett részt, akik az iskolai előfordulókon sikerrel vették azt az akadályt, amelyet a minisztérium „tesztlappal” állított eléjük. A megméretés első napján, pénteken, sorszámot húztak és nevüket ezzel a sorszámmal ellátott borítékba tették a versenyzők. Így szinte névtelenül adtak számot ismereteikről. Ezzel a módszerrel kívánták elkerülni a rendezők az esetleges részrehajlást, illetve így biztosították a verseny tisztaságát. Pénteken egy tesztláp kitöltése után huszonötre csökkent a mezőny létszáma. A délutáni programban ez a huszonöt harmadéves adott számot gyakorlati ismeretekből. Az utolsó versenynapon, szombaton délelőtt, a szakmai tantárgyak ismeretének szóbeli számonkérése következett. Ezután került sor az országos verseny értékelésére, amelyet az orvosokból, egészségügyi szakiskolai A résztvevők egy csoportja------------------------------------------------------------------------Az 1. és 2. sorszámú versenyző (gyakorlati „vizsgája” igazgatóhelyettesekből és szakmai szakfelügyelőkből álló héttagú zsűri végzett el. A szervezők következetességét bizonyítja hogy végig a sorszám alapján értékelték a résztvevők teljesítményét. Kilétük csak a borítékra írt szám valamint a benne elhelyezett név azonosítása után derült ki. A verseny végeredménye a következő: I. helyezett Dravucz Zoltán, ''Budapest, 2. Makra Gabriella, Szeged, 3. Mészáros Andrea, Budapest, 4. Ba- rek Zsuzsanna, Miskolc, 5. Szilágyi Éva, Kaposvár, 6. Simon Mária, Szekszárd, 7. Kolozsi Erzsébet, Gyula, 8. Vass Gyöngyi, Budapest, 9. Hári Ildikó, Salgótarján, 10. Török Éva, Szeged. A felsorolt tanulók jutalma, hogy jeles bizonyítványt kapnak és nem kell képesítő vizsgát tenniük sem szakmai, sem gyakorlati tantárgyakból, csak társadalomtudományi ismeretekből vizsgáznak. Ezenkívül az 1., 2., 3. helyezettek pénzjutalmat is kaptak. A KISZ Szekszárd városi Bizottsága az 1—10. helyezettnek könyvjutalmat, a megyei kórház pedig — hogy emlékezetessé tegye a szekszárdi versenyt — minden résztvevőnek és felkészítő tanárnak emlékplakettet adott. Oj ház a vásártéren A TOTÉV évek óta épít lakásokat Tolnán. Most egy 40 lakásos épület befejező munkálatainál tartanak. Az első 20 lakásba decemberben költözhetnek a lakók, a ház másik felében pedig most végzik a festést, tapétázást, padlóburkolást, valamint a kőművesek a kisebb javító munkákat. A 20 tanácsi és OTP-lakás- ból álló épületrész műszaki átadása a hónap végén lesz. Fotó: Gk. Balázs János kőműves j Gyuricza János brigádja a lépcsőházat festi i
