Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

1984. április 7. NÉPÚJSÁG 9 Krkonose-hegyseg Megismételhetetlen csoda A Krkonose-hegység meg­ismételhetetlen természeti és kulturális értékeit okvetle­nül meg kell őrizni. Az itte­ni nemzeti park dolgozói már évek óta figyelmeztet­tek erre. A hegységet húsz esztendővel ezelőtt nyilvání­tották nemzeti parkká, több okból is. A jégkorszakban a Krko- nose képezte az északi jég­mező határát. Akkoriban itt tizenöt önálló, néhol öt kilo­méter hosszúságú völgyi és gleccservájatos jégmező volt. Ebben az időben honosodtak meg olyan ritka növények, amelyek egyébként csak az északi sarkvidéken élnek. A botanikusok a Krkonosében 31 félét tartanak belőlük nyilván. De nem maradtak érdekesség nélkül a zooló­gusok sem. ök szintén ritka­ságszámba menő, még a jégkorszakból ittmaradt élő­lényekre bukkantak — a havon élő rovarokra. A hegység a XVI. századig csupa erdőség volt. Elsőként a favágók jelentek itt meg, őket az állattenyésztők kö­vették. A XIX. század vé­gén jöttek az első síelők. A kis hegyi falvak egyre in­kább turistaközpontokká fej­lődtek. Napjainkra a Krko- nose-hegységet teljes mér­tékben utolérte a civilizáció, s annak negatív hatásai is. Prágából naponta több autóbusz is indul a hegység főbb üdülőhelyeire. Aki reg­gel buszra ül, még ebéd előtt síelhet egy jót. És a prágaiak sokan jönnek, ez­ért is mondják, hogy a Gyönyörű ez a vidék A hegytetőn Krkonose immár a csehszlo­vák főváros tizenegyedik ke­rülete lett. De nemcsak a prágaiak kedvelik a vidé­ket. A hegyi szállók és há­zak többnyire vállalati, is­kolai üdülők. A hegység át­lagos napi látogatottságát ma már 70 ezer főre becsü­lik. így óhatatlanul egyre inkább szennyeződik a kör­nyék. Közben nagy ipari lé­tesítmények is épültek, ame­lyek szintén veszélyeztetik az itteni erdőségek termé­szetes életét. A természetvédők figyel­meztetései nem voltak hiá­bavalók. A párt- és álla­mi szervek úgy döntöttek, hogy felül kell vizsgálni Krkonose területfejlesztési tervét. A tíz évvel ezelőtt készült terv ugyanis már nem felel meg a követel­ményeknek. Addig is, míg az új elképzelések valóra válnak, a nemzeti park dol­gozói szigorú intézkedése­ket hoztak. A leginkább fe­nyegetett területeket lezár­ták, s tárgyalnak a közleke­dés korlátozásáról. Mindezt annak érdekében teszik, hogy a jövő nemzedék is eredeti szépségében láthas- sa-élvezhesse a Krkonose különös báját és egyedülál­ló természeti értékeit. Teve és kékróka Kulturális hírek A VSZK „nagy öregje”, a 82 éves Vuong Kiem Toan _ nemrég kapta kézhez az UNESCO elismerő emlékér­mét pedagógiai munkássá­gáért. A kiváló pedagógus kiemelkedő munkát végzett az írástudatlanság felszá­molásában. Vuong Kiem Toan az el­lenállási harc nehéz évei­ben sem szűnt meg hivatá­sát gyakorolni. Lehetőségei­hez mérten gondoskodott a távoli falvak tanulni vágyó lakosainak tankönyv- és írószerellátásáról, tan­könyveket szerkesztett és írt a hazai kisebbségek nyelvén is. Több népszerű tudományos művet alkotott az anyanyelv védelmében, a tudás terjesztése érdekében. Idős kora ellenére még nap­jainkban is részt vesz a hanoi Nevelési Szolgálat munkájában. * Ho Si Minh Város nemze­ti művészeti fesztiválján, 132 dalt, 40 táncot és 13 különböző zeneművet mutat­tak be a résztvevők. Ez volt az első alkalom Dél-Viet- nam felszabadulása óta. hogy hivatásos művészeti együttesek ilyen jellegű be­mutatkozására került sor. A legjobbak között díjat kapott a Quang Nam-i művész- együttes, a Hau Giang-i kmer nemzetiségi csoport és a Binh Tri-ből érkezett mű­vészeti együttes. * A vietnami—kubai kultu­rális együttműködési prog­ram keretében jelentős ku­bai kiadvány jelent meg legutóbb vietnami nyelven: a moncadai programról szó­ló dokumentum, a Su That Kiadóvállalat gondozásában. * Az elmúlt évben 145 ki- sebb-nagyobb kulturális lé­tesítményt adtak át rendel­tetésének a VSZK terüle­tén: könyvtárakat, kultúr- otthonokat, színházakat, filmszínházakat, megyei, já­rási székhelyeken, de a ki- „ sebb falvakban is. Kazahsztánban, Pavlodar területi központ környékén gazdálkodik a Kazahsztán 30. éve nevű kolhoz. Több­féle ágazatával mintaszerű­en dolgozik, évenként a jö­vedelme mintegy 13 millió rubel. A szarvasmarha-állo­mány tejet és húst ad, a kertek ontják a gyümölcsöt, a méhesekben méhecskék szorgoskodnak. A kolhoz foglakozik növendékállatok — csikó, borjú, bárány, ma­lac — nevelésével és eladá­sával is. Minden hektárnyi művelés alá vont föld kitű­nő szemes takarmányt, zöld­ségfélét ád. Mindezt a bőséget a víz­nek köszönhetik, hiszen itt egyébként egy évben 300 napon át erős szél jár a pusztákon, és csak 200 mm a csapadék egész esztendő­ben. Régebben a föld gyak­ran annyit sem hozott, mint amennyi munkát belefektet­tek. Konsztantyinovka falu — a kolhozközpont — mes­terséges tó partján terül el. A tó vize tiszta, jó ivóvíz, amit egy 600 miéterre lefúrt kút hoz a felszínre. Har­minc évvel ezelőtt alakítot­ták ki ezt az első tavat, s azóta már hat víztározót építettek. Innen húzódnak a vízvezetékek a földekre, a legelőkre, ahol az öntözést esőztető berendezések is se­gítik. A víz az emberek évszá­zados álmait váltotta való­ra, s maga a kolhoz is a víz segítségével vált többszörös milliomossá. A víznek kö­szönhető az új ágazat, a ha­lászat, továbbá a tározók partjára telepített 50 ezer víziszárnyasból származó jö­vedelem. A kolhoznak külön félmillió rubel haszna van a szőrméből: kisállatte­nyésztő farmjain rókát, ner­cet, nutriát, kékrókát te­nyésztenek. A nemesprémek a kolhoznak félmillió rubel hasznot A kolhoz tevetenyészetében a tejből gyógyitalt készítenek a kisgyerekeknek NDK A barnaszén hazája Az NDK népgazdaságának energetikai alapját a barna­szén adja. Jelenleg ebből nyerik a villamos energia 80 százalékát, s ez az arány a jövőben még tovább emelke­dik. Az ország 35 fTatalmas külszíni fejtéséről évente 260 millió tonna barnaszenet szállítanak az iparnak. Ez ma a világ barnaszén-termelésé­nek több mint az egynegyede. A külszíni fejtések jelen­leg 73 ezer hektár területet foglalnak el, s az ezredfordu­lóig még újabb bányákat nyitnak a felszínen. Például, egyedül Cottbus megyében 160 ezer hektárt foglalnak el majd az új külszíni fejtések a következő években. Mindez nagyon fontos és hasznos a gazdaság számára, de hátrányai is vannak. A kimerült bányák helyén pusztasággá, meddővé vált területek maradnak vissza. Éppen ezért az NDK-ban, ahol mindössze 0,37 hektár mezőgazdaságilag művelhető termőföld jut egy-egy lakos­ra, nagy figyelmet fordítanak az elhagyott bányaterületek újrahasznosítására. Az egykori bányaüzemek helyén eddig több mint 50 ezer hektárt tettek újra ter­mőterületté. A tudósok és a gyakorlati szakemberek azon fáradoznak, hogy a rekulti- vált táblákon mielőbb meg­induljon a növénytermesztés. A helyileg illetékes szervek egy-egy kibányászott terület újrahasznosítására tervet ké­szítenek, amelyet a lakosság bevonásával előzetesen meg­vitatnak. A bányavállalat pedig egészen addig felelős a földterületért, amíg át nem adja mező- vagy erdőgazda­sági célokra. A rekultiválásra milliárdo- kat költenek. A bányaipar például hektáronként 15-20 ezer márkát fordít erre a célra. Az államháztartás pe­dig rendelkezésre bocsátja a trágyázáshoz, a meliorációhoz szükséges összeget. Egy-egy hektár újrahasznosítása 30 ezer márkába kerül, ez a pénz azonban 6-10 év alatt megtérül. Magyar barátsági napok Lódzban Hagyományosan lengyel—magyar barátsági napokat rendeznek évente Lódzban, amióta megalakult a vá­rosban a Lengyel—Magyar Baráti Társaság. Tagjai­nak száma , Lódzban az utóbbi időben elérte a két­ezret. A barátsági napok nem rég lezajlott programja új formával és tartalommal bővült. A lódzi városi mú­zeum dísztermében rendezett nyitókoncert mellett, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének, a Varsói Magyar Intézet képviselőinek és a Baráti Társaság szá­mos tagjának és patronálójának részvételével egy sereg érdekes és különleges rendezvény zajlott le. Bemutat­tak a legújabb magyar filmtermésből is, azonkívül tör­ténelmi témájú előadások hangzottak el. így például a kuruc felkelésről, filmvetítéssel egybekapcsolt előadá­sok a magyar népművészetről, a magyar kultúrának a Néprajzi Múzeumban őrzött emlékeiről. Teljesen újdonságnak számított a hódmezővásárhelyi majolika gyár termékeinek bemutatása, melyeket a baráti társaság tagjai vásároltak, amikor Csongrád megyében dolgoztak a betakarításnál. A társaságnak több mint 350 tagja dolgozott csoportokban magyar termelőszövetkezetekben és kerestük egy részét a szép magyar kerámiák megvásárlására fordították. Érdekes volt a magyar népi hímzések kiállítása, melyeknek ké­szítői a baráti társaság áltál szervezett magyar népi hímzőtanfolyam résztvevői. A tanfolyamon Lódzban élő magyar asszonyok tanítják a hímzést, s a kiállítási anyag egyben pályázati anyag is. A városi Néprajzi Múzeumban megrendezett — a maga nemében igen egyedi — kiállítás látogatói szavazólapok segítségével választották ki azt a három főt, akik megkapták a tár­saság díjait. A barátsági napok idei rendezvényein egyébként részt vett a Csongrád megyei termelőszö­vetkezetek elnökeinek néhány fős csoportja is, és be­számoltak a kitűnő magyar mezőgazdaság tapaszta­latairól. A barátsági napok jelentőségéhez ezúttal nagymér­tékben hozzájárult a magyar párt- és kormányküldött­ségnek legutóbbi, tavaly október végi látogatása Kádár János vezetésével A látogatást és a magyar nép veze­tőjének beszédeit azóta is széles körben propagálta a lengyel sajtó, rádió és televízió, mintha megsokszoroz­ta volna a lengyel társadalom érdeklődését a magya­rok — a lengyelek hagyományos és ma is hűséges — barátai iránt. A Lengyel Televízió a látogatásról szóló beszámolókon kívül számos magyar filmet és filmso­rozatot újított fel, melyeket évekkel ezelőtt mutattak be a televízióban. Most is nagy tetszésre talált a né­zők körében, akik szívesen tekintették meg újra a már ismert filmeket, különösen a történelemmel kapcsola­tosakat, melyek gyakran testvérnemzeteink közös sor­sáról szólnak. A lódzi Lengyel—Magyar Baráti Társaság gazdag tevékenységét magasra értékelték mind a lengyel, mind a magyar hivatalos szervek. E tevékenység elis­meréseként dr. Maria Hemmert-Udalska, a lódzi Len­gyel—Magyar Baráti Társaság elnöke megkapta az LNK kulturális és művészeti miniszterének Kultúráért jelvényét és az MNK művelődési miniszterének Nép­művelő-érmét. Az elnökség tagja, Julia Kolozsvári- Jakubowska pedig Lódz város Tanácsa kulturális osz­tályának díját kapta. A lódzi barátsági napok rendezvényein egyébként részt vett számos más Lengyel—Magyar Baráti Tár­saság képviselője is, például Varsóból, Poznanból, Slupskból, Piotrków Trybunalskiból és máshonnan. E körzeti társaságok közötti tapasztalatcsere is új for­mákkal gazdagíthatja a lódzi társaság tevékenységét, s közelebb hozhatja azt az időt, amikor a Lengyelor­szágban működő összes ilyen társaságok országos tár­saságba tömörülnek. CEZARY JUSZYNSKl

Next

/
Thumbnails
Contents