Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
1984. április 7. NÉPÚJSÁG 9 Krkonose-hegyseg Megismételhetetlen csoda A Krkonose-hegység megismételhetetlen természeti és kulturális értékeit okvetlenül meg kell őrizni. Az itteni nemzeti park dolgozói már évek óta figyelmeztettek erre. A hegységet húsz esztendővel ezelőtt nyilvánították nemzeti parkká, több okból is. A jégkorszakban a Krko- nose képezte az északi jégmező határát. Akkoriban itt tizenöt önálló, néhol öt kilométer hosszúságú völgyi és gleccservájatos jégmező volt. Ebben az időben honosodtak meg olyan ritka növények, amelyek egyébként csak az északi sarkvidéken élnek. A botanikusok a Krkonosében 31 félét tartanak belőlük nyilván. De nem maradtak érdekesség nélkül a zoológusok sem. ök szintén ritkaságszámba menő, még a jégkorszakból ittmaradt élőlényekre bukkantak — a havon élő rovarokra. A hegység a XVI. századig csupa erdőség volt. Elsőként a favágók jelentek itt meg, őket az állattenyésztők követték. A XIX. század végén jöttek az első síelők. A kis hegyi falvak egyre inkább turistaközpontokká fejlődtek. Napjainkra a Krko- nose-hegységet teljes mértékben utolérte a civilizáció, s annak negatív hatásai is. Prágából naponta több autóbusz is indul a hegység főbb üdülőhelyeire. Aki reggel buszra ül, még ebéd előtt síelhet egy jót. És a prágaiak sokan jönnek, ezért is mondják, hogy a Gyönyörű ez a vidék A hegytetőn Krkonose immár a csehszlovák főváros tizenegyedik kerülete lett. De nemcsak a prágaiak kedvelik a vidéket. A hegyi szállók és házak többnyire vállalati, iskolai üdülők. A hegység átlagos napi látogatottságát ma már 70 ezer főre becsülik. így óhatatlanul egyre inkább szennyeződik a környék. Közben nagy ipari létesítmények is épültek, amelyek szintén veszélyeztetik az itteni erdőségek természetes életét. A természetvédők figyelmeztetései nem voltak hiábavalók. A párt- és állami szervek úgy döntöttek, hogy felül kell vizsgálni Krkonose területfejlesztési tervét. A tíz évvel ezelőtt készült terv ugyanis már nem felel meg a követelményeknek. Addig is, míg az új elképzelések valóra válnak, a nemzeti park dolgozói szigorú intézkedéseket hoztak. A leginkább fenyegetett területeket lezárták, s tárgyalnak a közlekedés korlátozásáról. Mindezt annak érdekében teszik, hogy a jövő nemzedék is eredeti szépségében láthas- sa-élvezhesse a Krkonose különös báját és egyedülálló természeti értékeit. Teve és kékróka Kulturális hírek A VSZK „nagy öregje”, a 82 éves Vuong Kiem Toan _ nemrég kapta kézhez az UNESCO elismerő emlékérmét pedagógiai munkásságáért. A kiváló pedagógus kiemelkedő munkát végzett az írástudatlanság felszámolásában. Vuong Kiem Toan az ellenállási harc nehéz éveiben sem szűnt meg hivatását gyakorolni. Lehetőségeihez mérten gondoskodott a távoli falvak tanulni vágyó lakosainak tankönyv- és írószerellátásáról, tankönyveket szerkesztett és írt a hazai kisebbségek nyelvén is. Több népszerű tudományos művet alkotott az anyanyelv védelmében, a tudás terjesztése érdekében. Idős kora ellenére még napjainkban is részt vesz a hanoi Nevelési Szolgálat munkájában. * Ho Si Minh Város nemzeti művészeti fesztiválján, 132 dalt, 40 táncot és 13 különböző zeneművet mutattak be a résztvevők. Ez volt az első alkalom Dél-Viet- nam felszabadulása óta. hogy hivatásos művészeti együttesek ilyen jellegű bemutatkozására került sor. A legjobbak között díjat kapott a Quang Nam-i művész- együttes, a Hau Giang-i kmer nemzetiségi csoport és a Binh Tri-ből érkezett művészeti együttes. * A vietnami—kubai kulturális együttműködési program keretében jelentős kubai kiadvány jelent meg legutóbb vietnami nyelven: a moncadai programról szóló dokumentum, a Su That Kiadóvállalat gondozásában. * Az elmúlt évben 145 ki- sebb-nagyobb kulturális létesítményt adtak át rendeltetésének a VSZK területén: könyvtárakat, kultúr- otthonokat, színházakat, filmszínházakat, megyei, járási székhelyeken, de a ki- „ sebb falvakban is. Kazahsztánban, Pavlodar területi központ környékén gazdálkodik a Kazahsztán 30. éve nevű kolhoz. Többféle ágazatával mintaszerűen dolgozik, évenként a jövedelme mintegy 13 millió rubel. A szarvasmarha-állomány tejet és húst ad, a kertek ontják a gyümölcsöt, a méhesekben méhecskék szorgoskodnak. A kolhoz foglakozik növendékállatok — csikó, borjú, bárány, malac — nevelésével és eladásával is. Minden hektárnyi művelés alá vont föld kitűnő szemes takarmányt, zöldségfélét ád. Mindezt a bőséget a víznek köszönhetik, hiszen itt egyébként egy évben 300 napon át erős szél jár a pusztákon, és csak 200 mm a csapadék egész esztendőben. Régebben a föld gyakran annyit sem hozott, mint amennyi munkát belefektettek. Konsztantyinovka falu — a kolhozközpont — mesterséges tó partján terül el. A tó vize tiszta, jó ivóvíz, amit egy 600 miéterre lefúrt kút hoz a felszínre. Harminc évvel ezelőtt alakították ki ezt az első tavat, s azóta már hat víztározót építettek. Innen húzódnak a vízvezetékek a földekre, a legelőkre, ahol az öntözést esőztető berendezések is segítik. A víz az emberek évszázados álmait váltotta valóra, s maga a kolhoz is a víz segítségével vált többszörös milliomossá. A víznek köszönhető az új ágazat, a halászat, továbbá a tározók partjára telepített 50 ezer víziszárnyasból származó jövedelem. A kolhoznak külön félmillió rubel haszna van a szőrméből: kisállattenyésztő farmjain rókát, nercet, nutriát, kékrókát tenyésztenek. A nemesprémek a kolhoznak félmillió rubel hasznot A kolhoz tevetenyészetében a tejből gyógyitalt készítenek a kisgyerekeknek NDK A barnaszén hazája Az NDK népgazdaságának energetikai alapját a barnaszén adja. Jelenleg ebből nyerik a villamos energia 80 százalékát, s ez az arány a jövőben még tovább emelkedik. Az ország 35 fTatalmas külszíni fejtéséről évente 260 millió tonna barnaszenet szállítanak az iparnak. Ez ma a világ barnaszén-termelésének több mint az egynegyede. A külszíni fejtések jelenleg 73 ezer hektár területet foglalnak el, s az ezredfordulóig még újabb bányákat nyitnak a felszínen. Például, egyedül Cottbus megyében 160 ezer hektárt foglalnak el majd az új külszíni fejtések a következő években. Mindez nagyon fontos és hasznos a gazdaság számára, de hátrányai is vannak. A kimerült bányák helyén pusztasággá, meddővé vált területek maradnak vissza. Éppen ezért az NDK-ban, ahol mindössze 0,37 hektár mezőgazdaságilag művelhető termőföld jut egy-egy lakosra, nagy figyelmet fordítanak az elhagyott bányaterületek újrahasznosítására. Az egykori bányaüzemek helyén eddig több mint 50 ezer hektárt tettek újra termőterületté. A tudósok és a gyakorlati szakemberek azon fáradoznak, hogy a rekulti- vált táblákon mielőbb meginduljon a növénytermesztés. A helyileg illetékes szervek egy-egy kibányászott terület újrahasznosítására tervet készítenek, amelyet a lakosság bevonásával előzetesen megvitatnak. A bányavállalat pedig egészen addig felelős a földterületért, amíg át nem adja mező- vagy erdőgazdasági célokra. A rekultiválásra milliárdo- kat költenek. A bányaipar például hektáronként 15-20 ezer márkát fordít erre a célra. Az államháztartás pedig rendelkezésre bocsátja a trágyázáshoz, a meliorációhoz szükséges összeget. Egy-egy hektár újrahasznosítása 30 ezer márkába kerül, ez a pénz azonban 6-10 év alatt megtérül. Magyar barátsági napok Lódzban Hagyományosan lengyel—magyar barátsági napokat rendeznek évente Lódzban, amióta megalakult a városban a Lengyel—Magyar Baráti Társaság. Tagjainak száma , Lódzban az utóbbi időben elérte a kétezret. A barátsági napok nem rég lezajlott programja új formával és tartalommal bővült. A lódzi városi múzeum dísztermében rendezett nyitókoncert mellett, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének, a Varsói Magyar Intézet képviselőinek és a Baráti Társaság számos tagjának és patronálójának részvételével egy sereg érdekes és különleges rendezvény zajlott le. Bemutattak a legújabb magyar filmtermésből is, azonkívül történelmi témájú előadások hangzottak el. így például a kuruc felkelésről, filmvetítéssel egybekapcsolt előadások a magyar népművészetről, a magyar kultúrának a Néprajzi Múzeumban őrzött emlékeiről. Teljesen újdonságnak számított a hódmezővásárhelyi majolika gyár termékeinek bemutatása, melyeket a baráti társaság tagjai vásároltak, amikor Csongrád megyében dolgoztak a betakarításnál. A társaságnak több mint 350 tagja dolgozott csoportokban magyar termelőszövetkezetekben és kerestük egy részét a szép magyar kerámiák megvásárlására fordították. Érdekes volt a magyar népi hímzések kiállítása, melyeknek készítői a baráti társaság áltál szervezett magyar népi hímzőtanfolyam résztvevői. A tanfolyamon Lódzban élő magyar asszonyok tanítják a hímzést, s a kiállítási anyag egyben pályázati anyag is. A városi Néprajzi Múzeumban megrendezett — a maga nemében igen egyedi — kiállítás látogatói szavazólapok segítségével választották ki azt a három főt, akik megkapták a társaság díjait. A barátsági napok idei rendezvényein egyébként részt vett a Csongrád megyei termelőszövetkezetek elnökeinek néhány fős csoportja is, és beszámoltak a kitűnő magyar mezőgazdaság tapasztalatairól. A barátsági napok jelentőségéhez ezúttal nagymértékben hozzájárult a magyar párt- és kormányküldöttségnek legutóbbi, tavaly október végi látogatása Kádár János vezetésével A látogatást és a magyar nép vezetőjének beszédeit azóta is széles körben propagálta a lengyel sajtó, rádió és televízió, mintha megsokszorozta volna a lengyel társadalom érdeklődését a magyarok — a lengyelek hagyományos és ma is hűséges — barátai iránt. A Lengyel Televízió a látogatásról szóló beszámolókon kívül számos magyar filmet és filmsorozatot újított fel, melyeket évekkel ezelőtt mutattak be a televízióban. Most is nagy tetszésre talált a nézők körében, akik szívesen tekintették meg újra a már ismert filmeket, különösen a történelemmel kapcsolatosakat, melyek gyakran testvérnemzeteink közös sorsáról szólnak. A lódzi Lengyel—Magyar Baráti Társaság gazdag tevékenységét magasra értékelték mind a lengyel, mind a magyar hivatalos szervek. E tevékenység elismeréseként dr. Maria Hemmert-Udalska, a lódzi Lengyel—Magyar Baráti Társaság elnöke megkapta az LNK kulturális és művészeti miniszterének Kultúráért jelvényét és az MNK művelődési miniszterének Népművelő-érmét. Az elnökség tagja, Julia Kolozsvári- Jakubowska pedig Lódz város Tanácsa kulturális osztályának díját kapta. A lódzi barátsági napok rendezvényein egyébként részt vett számos más Lengyel—Magyar Baráti Társaság képviselője is, például Varsóból, Poznanból, Slupskból, Piotrków Trybunalskiból és máshonnan. E körzeti társaságok közötti tapasztalatcsere is új formákkal gazdagíthatja a lódzi társaság tevékenységét, s közelebb hozhatja azt az időt, amikor a Lengyelországban működő összes ilyen társaságok országos társaságba tömörülnek. CEZARY JUSZYNSKl
