Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

1984. április 7. NÉPÚJSÁG y Egy fej salata = egy liter ólai Érdekes felmérést végeztek most, a nők napján harminc­két virágüzletben. Megkérték az üzletvezetőket: striguláz­zák, hányán vásárolnak há­rom szálnál több szegfűt. A harminckét boltban egyetlen ilyen vevő sem akadt. Nem, mintha a férfiak egyike má­sika nem lenne még most is gáláns, de hát a szegfű drá­ga, és igaz ugyan, hogy szép, de sem megenni, sem megin­ni nem lehet. Tehát haszon­talan. Manapság viszont a haszontalan dolgoknak nincs értéke. A primőrpiacon megjelent a zöldpaprika is, 14, még 12 forintért adják darabját. A paprikát vitaminbombának nevezte el Szentgyörgyi Al­bert, a C-vitamin Nobel-díjas feltalálója, de bomba ide, bomba oda, napról napra fonnyadnak az üzletben ezek a paprikák. Mert drágák. Mint minden primőráru, amelyet mesterséges ‘meleg­nél és fénynél állítanak elő. Ügy számolják: egy fej sa­láta termeléséhez egy liter Olaj szükséges, s minthogy az üzemek 10 forintért veszik az olajat, ennyiért árulják a boltok is. Igaz ugyan, hogy ennek egy része háztáji fóli­ában termett, ahol is 4 fo­rintba kerül egy liter olaj, de hát nincs az ráírva a sa­láta levelére, -hogy nagy­üzemben vagy háztájiban ter­mett. Megyénkben is a kertészeti termelésen belül a zöldség- termesztés az egyik legtöbb ellentmondást magába fogla­ló ágazat. A 70-es évek előtt szinte valamennyi nagyüzem foglalkozott zöldségtermesz­téssel. A szántóföldi termő- terület 1975*-ig fokozatosan csőikként, majd 1977-re elér­te az 1990-re tervezett mér­téket, viszont 1981-re az 1975. évi vetésterületnél i» lényegesen alacsonyabb volt. Az elmúlt 11 évben a ter­melés legnagyobb gondja az értékesítés területén jelent­kezett, csupán az utóbbi né­hány évben volt biztosítva az ipar és a lakosság szükség­lete. A megye zöldségter­mesztése jelenleg — terülej és termésmennyiség vonatko­zásában egyaránt — a lakos sági ellátás maximális kielé­gítéséhez és a Paksi Konzerv­gyár alapanyag-ellátásához igazodik. Az ágazatban jelen­tős szerepe van a komplex technológiák kidolgozásával és közreadásával, a háztáji- és kisegítő gazdaságok integ­rálásával, és a szolgáltatás bővítésével a kilenc téesz együttműködését megvalósí­tó Kertészeti Gazdasági Tár­sulásnak. amely több mint ezer hektáron koordinálja a zöldségtermesztést. Zöldségből mi meglehető­sen keveset fogyasztunk: 85 kilót évenként, holott az egészségügyi szakemberek azt ajánlják, hogy egy-egy em­ber 130 kiló zöldséget egyen meg. Ez lenne a kívánatos, s a bőséges termés ezt lehető­vé tenné, hisz jelenleg főleg értékesítési gondjaink van­nak. Főleg gyümölcsnél, ami­ből 87 kiló jut évente, s eb­ből is 10 kilogramm a déli­gyümölcs, és 10 kilogramm a dinnye. A számítások szerint Ma­gyarországon tavaly 1 millió 640 ezer tonna zöldségféle termett, az állami és szövet­kezeti kereskedelmen keresz­tül 180 ezer, a piacokon 250 ezer tonna körüli áru érté­kesült. Igen sok zöldség, gyümölcs terem a házi ker­tekben, szőlőikben, amelye­ket részben frissen fogyasz­tanak el, de bőségesen kerül belőle télire, a kamrapolcok­ra is. A tavalyi aszályos évben sem panaszkodhattunk, volt zöldség bőven. Ez a piaci felhozatal mindenkori garan­ciáját jeleníti, s azt, hogy csapadékban gazdag évben — még csökkenő termőterület mellett is — a belföldi igé­nyeket messze meghaladhatja a termésmennyiség. Szóval kínálati piac volt tavaly is. Az értéktörvény értelmében ettől azt várhattuk volna, hogy olcsóbb lesz a zöldáru. De nem. Az elmúlt évben 9,4 százalékkal magasabbak vol­tak a zöldség- és gyümölcs- átlagárak. mint az előző év­ben — igaz, ezen belül a gyümölcsé csak 2,9 százalék­kal. Ez meglehetősen sok, hisz az elmúlt öt év átlagá­ban csak 6,7 százalék volt az évi emelkedés. A piac szabad, a termelő ott adja el az áruját, ahol ez néki előnyösebb, s a keres­kedőket sem kell félteni, ha megvan a kellő érdekeltsé­gük, megtalálják az áru for­rásait. A kistermelők, a kis­termelés szerepe megnőtt. Igaz, hogy nagyon sokan fog­lalkoznak kertészeti áruter­meléssel, de csupán a nagy­üzem segítségével tehetik. Egy újabb terminológia sze­rint a háztájit nyugodtan ne­vezhetjük nagyüzemnek, hisz ahogy mondják, a nagyüzemi zöldségtermesztés nem fel­tétlenül gépesített területet jelent, s a dolgozó a háztáji­ban csupán a munkaerejét és idejét adja a termeléshez. A „spontán” kistermelésre sem most, sem a jövőben nem le­het alapozni, kizárólag a nagyüzemre, illetőleg a mellé kapcsolódó „háztáji” nagy­üzemre. Előállítja a palántát, fóliát, gépi munkát, vegyszert ad a nagyüzem, szervezi az értékesítést, és vállalja a koc­kázatot. Mert az is előfordult már Pálfán, Nagydorogon, Mözsön is, hogy nem kellett a zöldség, tehát a szövetkezet viselte a kárt. Azaz ráfize­tett. • A gyümölcstermeléssel sincs baj, annál több a gyü­mölcskereskedelemmel. A gyümölcsterület 48 százaléka nagyüzemben, 52 százaléka háztájiban van. Az arány a háztáji felé tolódik, az érté­kesítési gondok miatt az üze­mek nem telepítenek jelen­leg, ami nem most, vagy jö­vőre. hanem 8—10 év múlva, a VIII. ötéves terv idején érezteti majd hatását. A kisüzem olcsóbban állít­ja elő a gyümölcsöt, zöldsé­get, csemegeszőlőt, nem szá­molja a munkaidőt, nincs SZTK-járulék, közteher, bankkamat, általános költ­ség. A piac’viszont nem dif­ferenciál. A szőlőben,, gyümölcsösben is szükséges a biológiai ala­pok lecserélése, a rotáció, hisz a szőlőtőkék és gyümölcs, fák is tönkremennek, elöre­gednek. Ezért is kell alkal­manként egy-egy területet kivágni, s a helyén, vagy másutt újratelepíteni. A zöldség-, a gyümölcster­melés 45—50 százalékát a tartósítóipar vásárolja fel, a konzerv-, a hűtőipar, illető­leg szövetkezeti ipar. A Paksi Konzervgyárban a fejlesztési lehetőségek isme­retében 1985-ig termelésnö­vekedés nem várható. Első­rendű fontosságú a termék­szerkezet korszerűsítése, a termékek minőségének és cso­magolási színvonalának eme­lése, valamint a munkaerő- hiány kompenzálására irá­nyuló fejlesztések megvaló­sítása. A következő, 1985. utáni években a termelés nö­vekedése egy-egy ötéves terv­időszakban 10 százalék körűi] lesz. Az értékesíthetőség és a feldolgozó kapacitás oldalá­ról tekintve reálisan a meggy, a zöldborsó, a zöldbab és az uborka alapanyagú termé­keknél várható a fejlesztés megvalósítása. A kertészeti termelés az elmúlt két évtizedben felfu­tott olyannyira, hogy sem technológiailag, sem pedig a munkaerővel nem tudják kö­vetni, kiszolgálni, az árut manipulálni. Az almatermésnek csupán 20 százalékát tudják hűtőben tárolni, míg más országban ennek 80 százalékát képesek hűteni. Aztán. Furcsa hely­zet, de igaz, 1970-ig nem a piac, a bevétel miatt telepí­tettek, hanem azért, hogy hasznosítsák a földet, sok­szor nem az éppen legjobb termőképességű homokot, lejtőt. Így telepítettek pél­dául gyümölcsöst Bogyiszlón olyan területre, amelyen na­gyon magasan van a talajvíz. A túlzott szakosodás sem tűnik ésszerűnek: ha a mono­kultúrában termelt növény, amely a lakosságot eltartja, piacképtelenné válitk, tönkre­megy a körzet. Többet kell foglalkozni a piaccal is, mert jelenleg a piac jelenti a leg­fontosabb programot a fajta, és a csomagolás korszerű igé­nyével. Mi várható a jövőben? Továbbra is lesznek ter­melési, árukínálati problé­mák, lesz áru és lesz piaci szabadság. Újból kínálati piaccal lehet számolni. Az árat a szabad piac törvényei alakítják, tehát kínálati piac esetén lefelé kellene irárlyul- niuk. Ennek a gazdasági tör­vénynek az érvényesülését csak ideig-óráig lehet kike­rülni. Ha reálisak az árak, növekedhet a fogyasztás is. Ez egészségügyi és termelés- politikai kérdés is egyben. S a termés csak akkor nő, ha van rá igény. Mert termelünk, s mert fo­gyasztunk, mindjobban fog­juk érezni azt is, ha sok, és azt is, ha kevés terem. D. VARGA M. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Zöldségből kínálati piac van. paprikavásár Szekszárdim A végrehajtó útitársa voltam Kiss Albert munka közben A sötétbarna kétcsatos diplomatatáska első ráné­zésre semmiben nem külön­bözik bármelyik társától. Tartalma azonban más. — Hány irattal indulunk útra? — kérdezem Kiss Al­bertet, a megyei bíróság vég­rehajtó irodájának egyik végrehajtóját, amint elhagy­tuk a szekszárdi várostáblát. — Tizenöttel-hússzal — fe­leli a harminckét éves, jogi diplomájának megszerzése előtt álló fiatalember. — Vízdíjelmaradások, otépé- és gyermektartásdíj-követelések és más ügyek „laknak” ben­ne. Minden munkanapra meg kell terveznünk az utunkat. Miközben Decs felé haj­tunk, Kiss Albert elmondja, hogy az ő munkájuk a bíró­ság által kiadott végrehaj­tási okirattal kezdődik. Ha a fél a megadott határidőre nem teljesíti a fizetési köte­lezettségét, ha nem emel el­lene kifogást, akkor indulnak ők útra. Három főbb ügycso­portjuk van, — a gazdálko­dó, az igazságügyi szervek, valamint a magánszemélyek követelései. Most olyan köve­telésekben „jár el” Kiss Al­bert, amelyben a végrehajtó okiratot kizárólag személye­sen kézbesíthetik a végre­hajtók. — Hol lesz az első állomá­sunk? — Decsen. Az első egy gyermektartásdíj-követelés. Ez az az ügyfajta, melyet so­ron kívül, nyolc napon belül el kell intéznünk. Viszonylag sok ilyen végrehajtási ügyünk van. És tudja mi az érdekes? A magyar ember inkább pereskedik ... Megállunk az egyik decsi ház előtt. A bejárati ajtón lakat, a huszonkilenc éves adós nincs otthon. Tizenegy- ezer forinttal tartozik volt feleségének. Várunk, egy- szercsak ránk köszön az adós édestöstvére. Aztán meg is bánja, öccse helyett nem nyilatkozik, még a jegyző­könyvet sem írja alá, mond­ja, mert abból neki baja le­het. A jegyzőkönyvre mindez rákerül. A végrehajtási lapot postán kikézbesítik. Figyelem a végrehajtót. Határozott, de udvarias. És nagyon sokat kérdez. Fülem­nek ismeretlen, de őneki is­merős neveket. Hol dol­gozik ez és az, és az asz- . szony válaszol neki. Gyűjti naprakész információit a végrehajtó. Esetleg egy má­sik ügyhöz. A decsi kocsma előtt a járdán fekszik egy férfi. Útitársam a volán fö­lött megjegyzi, az utóbbi időben bizony sok a detoxi- káló kezelés költségének végrehajtása. Egyik-másik házban hiá­ba keressük az adóst, aki négyszázvalahány forinttal tartozik. Egy férfi jön he­lyette elénk. Szomorúan. — Pénteken meghalt az apám — mondja. — Állítson ki egy csekket, mindent ki­fizetek. Bent a lakásban vagy hú­szán gyülekeznek. Délután lesz a temetés. Kiss Albert szótlanul végzi a papírmun­kát, majd részvétet kíván. — Ez nem mindennapi eset — mondom a kocsiban, miközben továbbhaladunk. — Már egyszer jártam így. — Hiába a részvét, a törvénynek érvényt kell sze­reznünk. Az első időben, négy évvel ezelőtt bizony sokszor nehéz helyzetben éreztem magam. Most nem a megfenyegetésekre gondo­lok. Ilyenkor ... Meg akkor, amikor a foglalás, ha köz­vetve is, de gyerekeket érin­tett. Ha az adós nem fizet, ak­kor a végrehajtónak foglal­ni kell. Mit? A tartozás ará­nyában mindent. Mérlegeli, hogy imlyen értékű a va­gyontárgy. Végrehajtás alá vonhat a helyszínen ingósá­gokat, autót, házat. Jogában áll felnyittatni minden helyi­séget, szekrényt. Árverezhet. Egyvalamit nem tehet; sze­mélyi motozást nem végez­het. Mosolyog Kiss Albert. — Az aranyat és a kész­pénzt azonnal át kell venni — mondja. — Szabályozták, hogy mit hová kell eljuttat­nunk. De mondanom se kell, hogy aranyat még nem fog­laltam le. Hiába volt tele­aggatva az adós arannyal, a kezéről nem vehetem le. Tarnóczi József vezető végrehajtó, a végrehajtói iro­da vezetője: — Az utóbbi években emelkedett a végrehajtást kérők száma, de a követelé­sek összege is. Az állami gazdálkodó egységek jobban odafigyelnek kintlévőségükre, de az adósokra is. Jó a mi behajtási arányunk, közel hetvennyolc százalékos. Egy­re kevesebb az adós pana­sza, kifogása munkánk egyes mozzanatai ellen. Sok nehéz­ség megszüntethető lenne, ha a végrehajtást kérők azonnal feltüntetnék, hogy milyen vagyontárgyak és ingóságok vannak az adós birtokában. Én kollégáimmal együtt szükségesnek tartom, hogy az emberek ismerjék a vég­rehajtó jogi lehetőségeit. így már itt az irodában sok vitát el lehetne kerülni. De hadd mondjam azt is, hogy a vég­rehajtók munkája révén a bíróság tekintélye is növek­szik. — És a végrehajtóké mi­lyen? — Erre nem tudok egyér­telmű választ adni. Mind a hat munkatársunk másmi­lyen. Mentalitásban, közlé- kenységben, a munkavégzés­ben is. Szerintem manapság nincsenek már azok a régi típusú végrehajtók. Nálunk egy felkészült végrehajtói gárda dolgozik. Láthatta ho­gyan. Nem rettegnek tőlük az emberek... — Miért lesz egy szer­számkészítő bírósági végre­hajtó? — Azért, mert tanulni akartam — mondja Kiss Al­bert. — Jogot. Azt akartam, hogy közelebb kerüljek le­endő hivatásomhoz. Megsze­rettem ezt az előítéletekkel terhes pályát. Egy másik portán • is ta­pasztalom, hogy a végrehaj­tó a meggyőzésre törekszik. Igyekszik rábírni az adóst, hogy rendezze elmaradását. Mint itt is. Huszonötezer forint a szerződésből származó ma­gánkövetelés. A férjet nem találjuk otthon, a feleség először mindenbe beleegye­zik, majd kifogásokat keres. Mondja, hogy az ő nevükön szinte nincs semmi sem, az az ember becsapta őket és csak találkozzon vele... A végrehajtó már vagy har­madszor ismétli, hogy a ha­tározat jogerős és végrehajt­ható. Amint a tanyához porosz- kálunk, máshonnan ismert információt erősít meg a végrehajtó. Az emberek gyakran felületesek, a jog­ban tájékozatlanok. Nem ol­vassák el figyelmesen a pa­pírokat, így abban a Íriszem­ben élnek, hogy minden rendben van. Holott nem . . . A tanyán a hetvenéves bá­csi ugyanezt gondolta. Aztán beszélni kezd. Elmondja az ügyletet, az ő oldaláról. A válasz nem kioktató és nem is nyers. Tárgyszerű. A vég­rehajtónak a hátralék behaj­tása a dolga. Mivel a végzés jogerős, le kell foglalni húsz birkát. A bácsi megnyugodni lát­szik. Búcsúzóul azt mondja, hogy a szerdai panasznapon bemegy a bíróságra. Új pert indít. — Ilyenkor még nem ér­zékelik az emberek a lefog­lalást — mondja már ismét a kocsiban Kiss Albert. — Jó, gondolják, papíron van. Ám,' amikor megjelenik a kocsi az ingóságokért, né­melykor elszabadulnak a szenvedélyek. Alsónánán izzott a levegő. A negyvennégy éves férfi negyvenhétezer forinttal tar­tozik az egyik gazdaságnak, ö is átvette a hivatalos ira­tot és nem támadta meg. Azonban most dühödten szi­dalmaz. Becsapták — ismétli. A végrehajtó nyugodtnak látszik. Higgadtan beszél, tisztességesen jár el. Mi­vel nincs más értékesebb ingóság, egy 1200-as Ladát vesz zár alá. A férfi fenye­getőzik, hogy azt innen sen­ki el nem veszi, inkább széttöri. A kertajtóban azért mindkettőnkkel kezet fog ... A végrehajtó rendet tesz a kétcsatos, barna diploma­tatáskájában. A ma intézett ügyiratokat külön teszi, majd előveszi a slusszkulcsot. Megpörgeti a Wartburg ' mo­torját, indulunk. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents