Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

1984. április 7. NÉPÚJSÁG 3 Negyven éve munkában Negyven évvel ezelőtt, 1944 tavaszán egy fiatalem­ber jelentkezett a tamási gazdaszövetkezet vezetőjé­nél: szeretne traktoros lenni. Kapóra jött az ajánlata, a traktoros SAS-behívót ka­pott, így hát Schiszler Györ­gyöt „ráültették” a Hofher- re. Ma talán hihetetlennek tű­nik, de a felszabadulás előtt is voltak szövetkezetek (Han­gya, tejszövetkezetek és né­hány helyen olyanok is, mint a tamási gazdáké: 10—20 holdas parasztok fogtak ösz- sze, hogy közösen vásárol­janak és tartsanak fenn traktort és cséplőgépet). A felszabadulás után meg­alakult a földművesszövet­kezet, „beleolvadt” a gazda­szövetkezet is. összeszedték a lerobbant uradalmi trakto­rokat és a szövetkezet ezek­kel szántotta föl az igaerőt nélkülöző újgazdák földjeit. Ott volt a traktorosok kö­zött Schiszler György is. De nemcsak szántott-vetett-csé- pelt. MADISZ-tagként — majd 1946-tól a kommunista párt tagjaként — végezte a mozgalmi munkát, lelkesített, agitált, benne volt a tamási haladó ifjúság szinte minden megmozdulásában. Traktoros­ként ismerkedett meg azzal a lánnyal — földjükön szán­tott és a kislány ebédet ho­zott neki —, aki a felesége lett. Közben, 1948 őszén meg­alakult a döbrököz-sütvényi gépállomás. Mi sem termé­szetesebb, hogy Schiszler György ott volt az első trak­torosok között. — Sikerült nagyon jó, ösz- szefórrott kollektívát kiala­kítanunk — emlékezik az ak­kori időkre. — Végeztük becsülettel a munkát, dolgoz- turtk az új gazdáknak, a tée- szeknek, sőt az Alsóleperdi Állami Gazdaságnak — a mai Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát egyik elődjének — vasárnaponként pedig vontatóval-pótkocsival jártuk a falvakat, kultúrműsorokat rendeztünk, politizáltunk. Tudtuk, hogy a gépállomások — mint ahogy akkor fogal­mazták — a szocializmus előretolt bástyái a falun. Ennek megfelelően éltünk, dolgoztunk. Szezon idején ügyeletet tartottunk a gép­állomáson. Emlékszem, egy alkalommal Mászlonyban csépeltünk, eltörött a dob­tengely. Tartaléktengely nem volt, a töröttet kellett meg­javítani. Behoztuk Dalmand- ra — akkor már itt volt a gépállomás — vittük a te­herautóval Nagyszokolyba hegeszteni, visszahoztuk, le­esztergáltuk. összeszereltük. Éjfél is elmúlt, mire végez­tünk. hétfőn hajnalban már dolgozhatott a gép. Senkinek se jutott eszébe, hogy ezért valamiféle különpénz is járna ... Közben — még a földmű­vesszövetkezetnél — szak­n W' / Schiszler György munkástanuló-szerződést kö­tött, már a gépállomáson volt, mikorra megkapta a gépészkovács és szerelő szakmunkás-bizonyítványt. A polgári iskola után ez volt az első vizsgabizonyítványa, ezt követte később a többi. ötvenhat őszén együtt ma­radt a gépállomás kollektí­vája, dolgoztak, ötvenhétben Schiszler Györgyöt válasz­tották meg a pártalapszerve- zet titkárának. Azóta párt­titkár. A gépállomáson, majd a gépállomások meg­szűnése után — a dalmandit az állami gazdaság vette át — a gazdaságban. A hatva­nas években ez még nem volt függetlenített funkció, ő a személyzeti munkát és az oktatás irányítását végezte. Hogy milyen eredménnyel? A gazdaság már régóta or­szágos hírű, ehelyütt ered­ményeiről felesleges szólni, hiszen lapunkban már nem egyszer adtunk hírt a dal- mandiak sikereiről. Ami azonban az eredmények mö­gött van: — Azon dolgoztunk együtt a gazdasági, műszaki veze­téssel, hogy olyan szakem­bergárda alakuljon ki, amely képes megoldani azokat a feladatokat, amelyeket a párt, a kormány az állami gazdaságunk elé kitűz. Az élenjáró technika, technoló­gia meghonosítása, merész kezdeményezések a termelés korszerűsítésére... A hatva­nas évektől kezdve rendsze­resen tíz-tizenkét ösztöndí­jasunk tanul az egyeteme­ken, főiskolákon. Amennyire csak lehet, támogatjuk, sőt biztatjuk az embereket a munka közbeni továbbtanu­lásra is. Sorra rendeztük a szakmunkás-tanfolyamokat. Különösen az asszonyokat lett volna nehéz beiskolázni többhónapos vidéki tanfo­lyamra, így — együttműköd­ve a lengyeli iskolával — itthon rendeztük meg a szakmunkás-tanfolyamokat. Ma a gazdaság dolgozóinak több, mint négyötöde szak­ember: mérnök, technikus, szakmunkás. 1975-ben megalakult a gazdaságban a pártvezetőség, titkárának Schiszler Györ­gyöt — aki már tagja, majd titkára volt a csúcsvezető­ségnek — választották. Há­rom év múlva megalakul a gazdaság pártbizottsága, a titkár azóta is Schiszler György. — Természetes, hogy párt- bizottságunk, alapszerveze­teink elsősorban a termelés­sel, gazdálkodással foglalkoz­nak, felkarolva, bátorítva minden kezdeményezést, ami előrevisz bennünket. De — és enélkül nem dicsekedhet­ne olyan kimagasló eredmé­nyekkel a gazdaság — nagy figyelmet fordítunk az em­berek életkörülményeinek javítására is. Csaknem teljes egészében sikerült megolda­ni dolgozóink lakásgondjait — bár ahogy jönnek a fia­talok, itt sohasem lehet „be­fejezettségről” szólni, — jó az egészségügyi ellátás, a közlekedés, megvannak a fel­tételei — és ezek hasznosul­nak is — a közművelődés­nek. . Nyolc alapszervezetet irá­nyít a Dalmandi Mezőgazda- sági Kombinát pártbizottsá­ga — köztük „újakat” is, amelyek az alsótengelici gaz­daság idecsatolásával kerül­tek a pártbizottsághoz. Be­vált gyakorlat, hogy a gaz­dálkodás egyes területeiről történő beszámoltatáskor a munkabizottságok is tanul­mányozzák a helyzetet, be­szélgetnek a dolgozókkal, így reális képet kap a végre­hajtó bizottság, a pártbizott­ság — de az alapszervezeti vezetőség és taggyűlés s — és hozhat az ügyet előrevivő politikai döntéseket, határo­zatokat. Csütörtök reggel kerestem fel irodájában — ami köz­vetlenül a központi igazgatási épület bejáratánál az első ajtó, találják meg könnyen a pártbizottságot, akik kere­sik — akkor már túl volt néhány megbeszélésen. Első­ként a személyzeti vezető jött megbeszélendő a káder­fejlesztési elképzeléseket, őt az szb-titkár követte, a szakszervezeti oktatásról volt szó, majd a művelődési ház igazgatója számolt be arról, hogy az április 4-i FIN-rendezvények jól sike­rültek, 300 fiatal vett részt. Beszélgetésünk közben ko­pogtatott be egy fiatalember, Molnár Ferenc, szarvasmar- hatelep-vezető. A kaposvári főiskolán szeretne tanulni, mivelhogy jelenleg „csak” technikusi végzettsége van. Ehhez szükségeltetik a párt- bizottság javaslata. Termé­szetes, hogy a pártbizottság titkára aláírja. Schiszler Györgyöt az El­nöki Tanács a felszabadulás 39. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntette ki. J. J. A MÉSZÖV küldöttközgyűlése Tegnap délelőtt a MÉSZÖV székházában tanácskozott a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének küldöttközgyűlése. Előzőleg ülésezett a három — az áfész, a takarékszövetkezeti és a lakásszövetkezeti — vá­lasztmány. A küldöttközgyűlésen Kál­mán Gyula MESZÖV-elnök értékelte a fogyasztási szö­vetkezetek 1983. évi munká­ját és szólt az 1984. évi fel­adatokról. Mint mondotta, a közgazdasági környezet a tervben feltételezettnél ked­vezőtlenebbül alakült, nega­tívan hatott a mezőgazdasági termék-előállítást tartósan sújtó szárazság is. így a szö­vetkezetek összességében az erőfeszítések ellenére is gyengébb eredményeket ér­tek el a tervezettnél. A 'ter­vezéskor ugyanis arra szá­mítottak, hogy az 1982. évi­nél dinamikusabb fejlődés érhető el. A kiskereskedelmi forgalom 3,1, a vendéglátás 3 százalékkal nőtt, az aszály ellenére is a legeredménye­sebb ágazat volt a felvásár­lás. Az áfészek nyeresége magasabb az előző évinél, de nem éri el a tervezettet, és az országos átlagot sem. To­vább fejlődött a takarékszö­vetkezetek tevékenysége, elő­reléptek a lakásszövetkeze­tek is. Szélesedett az elmúlt évben a szövetkezetek társa­dalmi bázisa, a három ágazat taglétszáma meghaladja a 127 ezer főt. Tovább fokozó­dott a tagok anyagi áldozat, vállalása, 16,7 százalékkal nőtt a részjegy, 17,3 száza­lékkal a célrészjegy-állo­mány. Tovább fejlődött a szocia­lista brigádmozgalom, mely­ben 227 kollektíva 2025 tag­gal vett részt. Munkájuk, vállalásaik jó segítséget je­lentettek az elmúlt év gaz­dasági, mozgalmi feladatai­nak megoldásához. Szorosab­bá, operatívabbá vált a társszövetkezeti ágazatok és azok szövetségeivel való együttműködés. Ami az 1984. évi terveket illeti, az áfészek mind a bol­ti és vendéglátóipari árufor­galomnál, mind a nyereség realizálásánál túlzottan óva­tosak, alig számolnák a kez­deményezőkészség, az újsze­rű megoldások lehetőségei­nek pozitív hatásával. Na­gyobb figyelmet kell fordíta- niok a szövetkezeteknek az alapellátásra, ki kell dolgoz­ni olyan módszereket, ame­lyekkel a kistelepülések ipar­cikk-kínálata folyamatos készlettartás nélkül javítha­tó. A takarékszövetkezetek munkájának értékeléséről, távlati fejlődésük lehetősé­géiről Triber Dezső titkárság- vezető terjesztett elő jelen­tést, majd Szoboszlai Jenő titkárságvezető előterjesztet­te az 1984. évi költségvetést. Korsós István a felügyelő bizottság elnöke a bizottság jelentését az 1983. évi ellen­őrzések tapasztalatairól és a költségvetés felülvizsgálatá­ról. A küldöttközgyűlés — vita után — a beszámolókat, jelentéseket elfogadta. HÉTRŐL I ÜTi-TJ ^^HhIrreI HÍRRŐL Az év 14. hetét tudjuk magunk mö­gött és a sokak által bolondosnak emle­getett áprilisba értünk. Hogy iá jelző mennyire találó, :azt igazolta elsejei lap­számunk is, amelyben arról értesülhet­ték kedves olvasóink — de fotóval is igyekezték bizonyítani a szerzők —, hogy Garay János szobrát páratlan technikai bravúrral áthelyezték a Saj- tóház elé. Mindez áprilisi tréfa volt csu­pán. A másik tréfát laz időjárás űzte ve­lünk. Igazi tavaszi napsütést, rügyfa- k'asztó meleget vártunk. S mit kaptunk helyébe? Hűvös, széles, csapadékos időt. Kellemetlen és kellemes dolog egyszer­re. De maradjunk ez utóbbinál. Jól jött az áprilisi eső a sarjadó vetésinek, a földben lévő magnak. Most már a me­legebb napokat várjuk. Megyénket, településeinket járva a héten azt tapasztaltuk, hogy szirmot bontott a jácint, sárga virágát kínálja az aranyeső, barka bóiogat a szélben, lassan virágba öltöznek a díszfák. Egy­re többen pihennek meg most már a parki padokon el -eldiskurálva. Egyszó­val minden újjáéled. m mm Tavaszi hangulat Évforduló Harminckilenc éve élünk békében és munkában, a szocialista rendért dolgoz­va. A héten ünnepeltük a független, sza­bad Magyarország 39. születésnapját. Nagygyűléseken, koszorúzásokon kü­lönböző ünnepségeken emlékeztünk meg azokról az ismert és ismeretlen hő­sökről, akik vérüket hullatták, életü­ket áldozták szabadságunkért és új világot hoztak. Mindnyájunk előtt ismert, nem köny- nyű az új világ építése. De iaz is igaz — történelmi tények igazolják—, hogy tudturtk élni a felszabadulás adta lehe­tőségekkel. Bizonyítja ezt iparunk és mezőgazdaságunk fejlettsége, eredmé­nyessége és a 'békés napok... Megelége­dettek azonban mégsem lehetünk. Nö­velnünk kell a jó munka rangját, hisz tőlünk függ, hogy a jövő, a holnap olyan lesz-ie, mint amilyennek elterveztük. De kötelességünk is továbbvinni — közö­sen, összefogássial — a megkezdett mun­kát. Évfordulóról, ünnepről szóltam az előzőekben. Még valamit 'azért el kell mondanom: minden ünnep — túl az ünnepélyességen — erőgyűjtés is a to­vábbi békés építőmunkásoz. Kitüntetések Hazánkban már több évtizedes ha­gyomány, hogy április 4-e alkalmából is 'kitüntetik azokat az országépítésben, a mindennapi munkában kiemelkedő eredményt elérő egyéneket, kollektívá­kat, — fizilkad és szellemi dolgozókat, művészeket —, akik egy-egy területen tudásuk javát adva, becsülettel helyt­állnak. Az idén is vannak kitüntetettek megyénkben. Tudom, megérdemelnék, hogy még egyszer felsoroljam a nevüket, hisz sikerükre, eredményükre büszkék vagyunk mindannyian, de nem teszem. Inkább — témánál maradva — egy másfajta példát hozok. Napjainkban — nagy-nagy örömünk­re — egyre több olyan beruházás, mun­ka készül el, ami a lakosság és az üze­mek összefogásából, társadalmi munká­Fejlődésünket, gyarapodásunkat tanúsít­ja ez a szekszárdi fotó is jávail, különböző felajánlásokból való­sul meg. Nagyon jó példa erre az ápri­lis 4-én átadott döbröközi óvoda, helyi és környező üzemek felajánlásaiból, munkájából egy korszerű óvodát vehet­tek birtokba a gyerekek. A hat és fél millió forint társadalmi munkát „igény­lő” gyermekintézmény az összefogás nagyszerű példája. Az avatásnál Döhröközön is osztot­tak kitüntetéseket. Úgy gondolom, ér­demes a jutalmazott kollektívák közül egyikre visszaemlékezni. Arról a kato­nai alakulatról van szó, amely védnök­séget vállalt az építkezés felett és 1 mil­lió 250 ezer forint értékű segéd- illetve szakipari munkával járult hozzá az óvo­da elkészítéséhez. Tudom, ezek a kato­nák egy másik településünkön is igen sokat segítettek és segítenek ma is. öre­gek napközi otthona, parkosítás, kisebb- magyobb településfejlesztő munkák min­dennapi részesei. Tisztelet övezi ezért őket, hisz mindezt a napi katonai fel­adataik mellett végzik el. Tetteik — a lakossággal való jó kapcsolat — példa a javából. És még valami. A köztudatban úgy él, hogy a mai fiatalság „békevi­selt” nemzedék és nem látják meg, mi­lyen forradalmi tettekre van lehetőség. A megállapítás — természetesen nem ál­talánosítható. Cáf olj ák ezt az említett taa- tonafiatalok is, hisz cselekedeteik — napjaink társadalmi igényének megfe­lelő — forradalmi tettek. Kívánatos lenne azonban, ha példá­juk a még nem, vagy a már nem „an­gyalbőrben” lévő fiatalok körében is „ragadós lenne”, ugyanis igény minde­nütt van és a lehetőség ás adott minden­kinek. Jobban kellene vele élni. Végül... Harminckilenc békés évet, s vele együtt az alkotó, a mának, a holnapnak és a holnaputánnak dolgozó szocialista embert is ünnepeltük a héten. A közel négy évtizeddel ezelőtti április 4. csak egyetlen nap, egy parányi időegység volt a nagy időfolyamban, de ünnep­pé vált, mindnyájunk ünnepévé. Az év­forduló kapcsán elkészített számvetések nagyszerű eredményékről tanúskodva bizonyítják, hogy népünk képes az or­szág vezetésére és jó gazdája annak. A megkezdett munka folytatást kíván, hisz egy a célunk, melyet a költő, Juhász Fe­renc így fogalmaz meg: „...ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, építse, építse, építse a hazát!” —él— Fotó: Cz. S. A nagymányoki Gábor Áron Téesz föld­jein is folynak a tavaszi munkák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents