Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-06 / 81. szám
1984. április 6. NÉPÚJSÁG 3 Kinek jó a szerződéses üzemeltetési forma a kereskedelemben? Nemrégiben átfogó vizsgálatot folytattak illetékes szervek a szerződéses üzemeltetésű kiskereskedelmi és vendéglátó egységéknél. A megállapítások ismeretében, továbbá meghallgatva Andrási Imrének, a megyei tanács kereskedelmi olytálya vezetőjének véleményét, no meg nem kevés saját ismerettel rendelkezvén, most már bátorkodhatunk, ha nem is teljes, de nagyjából átfogó értékelésre vállalkozni ennek az új kereskedelmi formának a megítélésében. Azt se hallgassuk el, hogy a kezdetkor — 1981 volt ez az esztendő — többen többféleképpen közelítettek az ügyhöz. Hogy csak a három legszélsőségesebbet említsük: Voltak, akik a szocialista tulajdon meghatározó szerepét féltették, mások azt várták, hogy most aztán egyszeriben minden rendbe jön a kereskedelem és vendéglátás terén. És akadtak olyanok is — nem túl nagy számban —, akik azért vállalkoztak, mert robbanásszerűen gyors meggazdagodást vártak valamely üzlet szerződéses bérbevételétől. Nos, a három vélekedés közül egyik sem következett be. A kereskedelem alapvetően továbbra is szocialista maradt, gondok, időnként nehézségek továbbra is vannak, tehát nem volt mindent megoldó gyógyír, és ez a forma nem kedvez a kalandoroknak, a szerencselovagoknak. Mindenesetre színesebbé vált kereskedelmünk és némileg rugalmasabbá is. A vizsgálat tanúsága és az osztályvezető tájékoztatása szerint is mindig lényegesen több volt a meghirdetett, mint a bérbevett kereskedelmi egység. Feltétlenül ide kívánkozik egy kimutatásnak egy részlete, miszerint a kezdettől mostanáig felmondással megszűnt szerződések miatt vállalati kezelésbe vett egységek száma 21. Ebből tíz a kereskedelmi egység, tizenegy a vendéglátó. Az üzemelés első hónapjában senki sem mondta fel a szerződést, a másodiktól a hatodik hónapig hét. a hetediktől a tizenkettedik hónap végéig tíz, egy év után. a szerződés lejárta előtt négy. A szerződést nyolc esetben a vállalat mondta fel. Nyilván a bizalom rendült meg különböző okok miatt az üzletvezető iránt. Tizenhárom esetben az üzletvezető szabadult meg az egységtől. AZt hiszem, nem rosszmájúság. ha azt mondom, rájött: ez a kereskedelmi forma sem éldorádó. KINEK JÓ EZ A FORMA? Nem tagadom, elsősorban vásárlópárti vagyok. Mindenek előtt a fogyasztók érdekeinek oldaláról próbálom megközelíteni a kérdést, de a tisztességes vállalkozónak sem vagyok ellensége, sőt, szurkolok néki, hogy anyagi tekintetben is találja meg a számítását. Andrási Imre elmondta, hogy a fogyasztók nem jártak rosszul, sőt... Javult az áruellátás, néhány helyen meghosszabbodott a nyitva tartás, vagy legalábbis az eddiginél jobban alkalmazkodik a fogyasztói szokásokhoz, igénykehez. Kényszer- pályára kerültek ezek a boltok, kénytelenek felmérni a lakossági igényeket, s kielégíteni azokat, ha meg akarják tartani a vásárlóerőt. Idézem az említett vizsgálat ide vonatkozó megállapításainak egy részét: összegezve megállapítható, hogy a szerződéses üzemeltetési forrna bevált. Alkalmazása kölcsönösen előnyt jelent a vállalatoknak és az üzemeltetőknek egyaránt. Az új gazdálkodási forma felszínre hozott számos kezdeményezést, ötletet, mobilizálta a vállalkozók pénzeszközeit, növelte az áruválasztékot, a fogyasztói igényekhez megfelelően igazította a nyitva tartási időt, kedvezőbb helyzetet teremtett a bolti dolgozók és a vásárlók kapcsolatában. GONDOKTÓL SEM MENTESEN Azért annyira nem szép a menyasszony, mint első rá- tékintésre hihetnénk. Mindjárt egy gond: a nagykereskedelmi vállalatok nem szívesen teremtenek közvetlen kapcsolatot a kis tételeket igénylő szerződéses boltokkal. Így azok túlnyomó részben az anyavállalatokon keresztül szerzik be az árut. Mondani se kell ,'hogy ezzel nemhogy rövidülne, de megnő az áru útja a termelőtől a fogyasztóig. Ennek — közismerten — többféle kihatása lehet és van _is. Hogy ez előnyös, nem előnyös a boltoknak, nehéz innen, kívülről megítélni, mindenesetre biztonságosabb, ezért ki is használják ezt a lehetőséget. Hogy a fogyasztónak elo- nyös-e, ítélje meg a fogyasztó. Amikor indult ez az uj kereskedelmi forma, mindenki azt hitte, hogy a vállalatok munkája csökken, talán még a központok létszámszükséglete is. Nos, ez nem jött be. Legalább ugyanolyan szinten kell tartani a központi irányítást, mint eddig, de az ellenőrzés területén néhol még erősíteni is szükséges. Mindennek, persze, több oka is van, ezek taglalásába most már, utólag, belemenni nem érdemes, hiszen az egyértelműség megteremtésére és a hibák kijavítására megszületek a kívánt intézkedések és azok végrehajtása folyik. ÜJ FORMÁK Amint a kereskedelmi osztály vezetője elmondta, tavaly két új szerződéses forma bevezetésére is sor került. Az egyik a jövedelemérdekeltségű rendszer. Ennek előnye, hogy bolt, — illetve annak dolgozói, — saját maga gondoskodhat a beszerzésről, az árak megállapításáról, és a nyereség fölött saját maga rendelkezik. Ez az ellátás javítása szempontjából föltétlenül jónak ítélendő. A másik a költségátalányos rendszer. Elsősorban takarékosságra ösztönöz, a megtakarítás a boltban marad. Ennek hasznossága már nem egészen egyértelmű, hiszen, ha eltúlozzák a takarékosságot, könnyen maradnak hidegek, elhanyagoltak a boltok. De bízunk benne, hogy nem ez lesz erre a formára a jellemző. ES A KISTELEPÜLÉSEK? Joggal várta mindenki, hogy a szerződéses rendszer mindenekelőtt a kistelepülések ellátását javítja majd. Nos, ez nem nagyon következett be. Legfeljebb a vendéglátás területén. Az ezeken a területeken működő élelmiszer-, vagy vegyesboltokra nem akad szerződő. A kis forgalom, a kis nyereséglehetőség magyarázza ezt. Az illetékes szervek keresik a megoldást, mert kellő szervezeti keretek megteremtésével ezeken a helyeken különösen előnyös lenne a szerződéses forma. ÉS VÉGÜL, MENNYIEN VANNAK? A végére hagytuk annak ismertetését, hány szerződéses üzlet is működik Tolna megyében ? A mai nappal a szerződéses egységek száma 241. Ezek közül 152-t az áfész-ok adtak szerződéses kezelésbe, 42-t a Vendéglátó Vállalat, 19-et a Népbolt, 28-at pedig a Zöldért. L. GY. Huszonötezer volt Tolnanémediig II. A vasúton most vágányzár van, dolgoznak a szerelők, éppen a simontornyai hídnál. A száz ember közül négyen vannak itt Maródi Pál művezető olyan régen kezdte ezt a felsővezeték- építő szakmát, hogy... — Azóta új mozdonyok tucatját láttam közlekedni, ahol szerte az országban dolgoztam. Van háromezer ki- lowattos mozdony is — mondja. — Én 1954-ben kezdtem ezt a mesterséget. Most a hídnál beszabályozzuk a vezetéket. Ez a híd annak idején nem villamos- vezeték-befogadásra készült, tehát kicsit alacsony. Most úgy kell szerelnünk, hogy az áramszedő ne kapjon a hídon áramot, hanem csak két végén. Kicsit bonyolult dolog, de a műszerek, az egész berendezés nagyon sokat tud. A szerelőkocsin három ember dolgozik. Kósa Kálmán, Tátorján Antal és Bana Ferenc. ők nem olyan régi „motorosok” mint Maródi Pál, az új generációhoz tartoznak. Kiváló munkát végeznek. Papp György is ott van a drótok, porcelánok között. Alig tudja őket fényképezni kollégám, aki ugyancsak légtornásznak számít, a szerelőknek vetélytársa is lehetne, hiszen nincs olyan torony, daru, amelynek magasságából ne fényképezte volna a munkást. Ez a vonalvillamosítás is jelentős munka, bár értéke alig több kétszázmillió forintnál, de! Már a földben van a korszerű biztosító berendezés, az állomási rendszereket is átépítették, a vágányt nagyobb sebesség elbírására erősítették. S most el jött a villamosítás ideje, Igaz, erről legalább harminc éve Írtam már. de ami késik, nem múlik. Ennek a villamosított MÁV-vonalnak a tranzitforgalomban is jelentős szerepe lesz majd... De térjünk vissza a felsővezetékeket szerelő brigádhoz. Maródi Pál mondja: — Minden reggel autóbusszal jövünk ki a munkahelyre, első osztályú szállásunk van, este kapunk főtt ételt, itt van velünk egy melegedő-pihenő kocsi is. Szóval kényelmes az ellátásunk. A fizetés is megjárja, a jobb embereim huszonöt forintos órabérrel dolgoznak. Természetesen egy riportnak az is célja, hogy a témában ismeretterjesztést végezzen. Például ilyen adatokat közöljön: a rézhuzal vastagsága olyan, hogy legalább negyven évig elviseli az áramszedők koptatását. Egy méter rézhuzal súlya 60—100 deka között van. A vezeték alatt legalább százhatvan kilométeres sebességgel száguldhatnak a villamosmozdonyok. A fém hőmérséklet- ingadozását feszítő betonsúlyok biztosítják, harminc kilós egy, s ezekből tizenötöt —tizenhetet füzérbe akasztanak — ezerötszáz méterenként van ilyen beépítve. A vezeték magassága a síntől 570 centiméter. A rézvezeték nem körkeresztmetszetű, hanem nyolcas, lapított nyolcas alakú. Ez huszonöt- ezer volt áramot ad a mozdonynak. A második szerelőkocsit nem érjük utol. Az emberek erről betonoszlopot — éppen a feszítőtérségben — szerelnek fel, erősítik meg a vezetéket, szabályozzák a kötéseket. Távolodik tőlünk a kocsi. A vezeték vége már Tol- nanémedi állomásig ér, kész. Egy hét múlva akár villamos mozdonyokat is lehetne alatta, segítségével indítani, közlekedtetni. * Most csak a felsővezetéképítési munka egyik fázisát láttuk. Látványos munka, amint az emberek az állványkocsin dolgoznak, nem különben ahogyan a kábelvonatról húzzák le a „drótot”. De az sem az utolsó férfimunkák közé tartozik, ahogyan az oszlopokat rakják le a vágány mentén. Most éppen Döbrököz állomáson dolgoznak az oszlop- állítók. Tolnanémedi térségében betonoszlophoz kötik a vezeték szigetelőjét Maródi Pál művezető A simontornyai hídnál különleges feladat várt a szerelőkre Pálkovács Jenő Fotó: Gottvald Károly Több fürdőszoba- berendezés A 300 millió forintos költséggel végrehajtott rekonstrukció eredményeként az idén, a korábbihoz képest, másfélszer annyi — mintegy 12 000 tonna — fürdőszobaberendezés készül a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban. A darabszámot tekintve még nagyobb arányú a növekedés; a termékek átlagsúlyát ugyanis több mint tíz százalékkal csökkentették. így azonos súlyú masszából mintegy 140 000- rel több mosdókagylót, polcot és más fürdőszobai porcelántárgyat öntenek. A kecsesebb formájú, könnyebb, korszerűbb termékek külföldön is keresettebbek. Máris megkezdték a szállításukat Nyugat-Európá- ba. Évi termelésük több mint egyharmada — együttesen mintegy 120 millió forint értékű színes fürdőszoba berendezés — Ausztriában, Hollandiában és az NSZK-ban talál vevőre. Ellendrukkerek Mindenki tudja, hogy a címben foglalt kifejezés a jónak mindig pártját fogó Legnagyobb Magyarra véletlenül sem vonatkozhatott, sőt ilyen formában az ő korában nem is létezett. Tartalmában azonban igen, és ezt épp gróf Széchenyi István saját szavaival lehet bizonyítani, melyek a „Lovakrul” című korszakos művében olvashatók. „Némelly embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmi újat nem próbál, és minden próbatételről már előre mindég azt jövendöli: E bizony, meglássák, nem fog menni...” Széchenyi naplójának sok kötetét, vagy a csak nemrég megjelent ezekből készült válogatást végiglapozva, bőven lehetne akkori példákat, rég megholt személyek nevét idézni, szavai igazolására. Nem kell azonban a XIX. századba visszaszállni: — sajnos. Bármelyikünk szétnézhet a saját környezetében, vagy ha kiváltságosán önkritikus hajlandóságú, olykor másszor betekinthet a tulajdon leikébe is. Majdnem mindannyian voltunk már bizalmatlanok új ötletek, a megszokott formáktól elütő megoldások iránt. Sokszor okkal, de az is bebizonyosodhatott már nem egyszer, hogy ok nélkül. Arról még soha. senki nem készített. mert nem készíthetett statisztikát, hogy ez az ellendrukker szemlélet hány valóban jó terv fiaskójának okozója volt már és hányszor bizonyult a fejlődés kerékkötőjének. Erről mostanság azért érdemes szót ejteni, mert oly korban élünk, amikor a hasznos ötletek, elképzelések, tervek pártolására minden korábbinál sokkalta nagyobb szükség van. Amiből egyenest következik, hogy az ellendrukker kedés minden korábbinál károsabb. Skálája azonban ennek ellenére sajnos roppant széles. Az még csak hagyján, amikor eleve nevetünk valakinek a ci- garettázás elhagyására irányuló próbálkozásán, noha egyetlen ember egyetlen egészségesebben töltött éve sem csak neki magának hasznos. Nevetünk, vagy legyintünk azonban közhasznúbb dolgokon is. Tessék csak — és ez egyetlen példa — a megyénkben született, égést gyógyító szer kálváriájára gondolni, születéstől a megvalósulásig. Netán munkahelyi apróságokra, ötletekre, újításokra, az életet előbbre vivő elképzelésekre, melyeket a konok ellendrukkerség hagyott a megvalósulatlan álmok birodalmában. Természetesen mindannyiunk kárára, hisz ilyen értelemben nincs magánügy. Ellendrukkerségnek csak a focipályák lelátóin van létjogosultsága. Bár ott sem mindig veszélytelenfór das).
