Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 100. szám

1984. április 29. NÉPÚJSÁG 5 Orvosi önkísérletek aszpirinnal, A-vitaminnal Az USA-ban kereken 28 000 orvos vállalkozott ön­ként arra, hogy öt éven át naponta egy tabletta Aszpi­rint, vagy A-vitamint vegyen be, annak eldöntése céljából, hogy az Aszpirinnek van-e szívinfarktust vagy agyvér­zést megelőző hatása, az A- vitamint pedig azért, hogy fejt-e ki védőhatást tüdőrák ellen. A 28 000 amerikai or­voshoz menet közben 5000 angol orvos is társulni kí­vánt. Az orvosok első cso­portja acetil-szalicilsavat, a második karotint, a harma­dik pedig hatóanyagnélküli, úgynevezett placebo tablettát szedne be. Az évekig tartó kísérlet közben nem tudnák, hogy mikor kaptak acetil- szalicilsavat, mikor karotint, és végül mikor placebót. A közelmúltban ünnepel­tük az Aszpirin felfedezésé­nek 100. évfordulóját. Kez­detben az Aszpirin volt a legnépszerűbb láz- és fájda­lomcsillapító. Időközben ki­derült, hogy nemcsak olcsó és biztosan hatásos láz. és fájdalomcsillapító, hanem le­galább annyira csökkenti az izület-gyulladást, mint az egyébként drága és veszélyes kortizonok. Legújabban pe­dig kiderítették az Aszpirin­ről még azt is, hogy gátolja a vérlemezkék összecsapódá- sát, és éppen ezért mindenfé­le vérrögösödés, trombózis megelőzésére alkalmas. Szer­te a világon több nagyváros­ban is folytattak járvány ta­ni módszerekkel vizsgálato­kat annak eldöntésére, hogy az Aszpirin képes-e az in­farktusveszélyt csökkenteni, ha valaki naponta egy-két tablettát szed belőle. Sok vizsgálat történt e kér­dés eldöntése érdekében, de az eredmények sajnos, soha­sem hoztak teljes bizonyossá­got. A karotin az E-vitamin elő­futára, táplálékunkkal vesz- szük magunkba, és szerveze­tünkbe alakul át A-vitamin- ná. Azt remélik, hogy ez a kí­sérleti munka meghozza gyü­mölcsét, mert az orvosok be fogják szedni a tablettákat, és tudatában lesznek annak is, hogy önkísérletük milyen haszonnal fog járni. DR. SZENDE1 ÁDÁM Homlokpánt-változatok Divat a homlokpánt. Sporthoz pedig nemcsak divat, de nagyon praktikus viselet, mert felfogja az izzadságot, ha nedvszívó anyagból készült. Rajzun­kon frottírból készített homlokpántok láthatók csavart és sima változat­ban. Frottírtörülközőből ki­kerül mind a kettő. A si­ma, mindössze egy két vé­gén összevarrt pánt, amit hátul esetleg egy széles gumi beiktatásával illeszt­hetünk össze, a csavarthoz két csík szükséges. Egy színből, de kettőből is mu­tatós, percek alatt elké­szíthető, ha van varrógé­pünk Keménytojás, olasz módra Hozzávalók: 6 tojás, 1 zsemle, szardellapaszta, 2 dkg vaj, só, bors, 2 dl tej­föl, 1 evőkanál mustár, 1 doboz ajókagyűrű (ringli). A tojásokat keményre főz­zük, kettévágjuk, a sárgáját kiszedjük. Közben a beázta­tott zsemlét drótszitán át­törjük, ugyanígy a tojások sárgáját is. A vajat egy nyers tojás sárgájával ha­bosra keverjük, beleadjuk az áttört tojássárgáját és zsem­lét, ízesítjük szardellapasz­tával, kevés sóval, borssal; kevés tejfölt adunk hozzá. — A félbevágott tojás mind­két felét megtöltjük, egyik­be ajókagyűrűt teszünk, és a két fél tojást összefordít­juk. A maradék töltelékhez mustárt és annyi tejfölt adunk, hogy sűrű mártást kapjunk. Üvegtálkára salá­talevelet teszünk, erre he­lyezzük a tojásokat. Bevon­juk a fenti mártással, díszít­jük szardellapasztával, pet­rezselyemzölddel. Célba dobó játészobába A gyerekek kedvelik az ügyességüket próbára tevő, szórakoztató, hasonló korú társaikkal versenyezve játsz­ható játékokat. A veszélye­sen hegyes végű, parafalap­ra hajítható nyilak vagy zörögve ledőlő bádogdoboz- gúla helyett egy veszélyte­len és csendes célba dobó játékot ajánlunk elkészítés­re. A textil anyagú céltábla mennyezetre vagy ajtónyílás elé akasztható. Kör alakú nyílásaiba kell hajítani a szivacsdarabkákkal töltött textillabdákat. Az egyes nyí­lásoknak (aszerint, hogy mi­lyen nehéz beletalálni a lab­dával) eltérő pontértékük van. A céltábla (a) 150x150 cen­timéteres ponyvából, nyug­ágyvászonból vagy vastag kartonanyagból varrt lap. Hat darab, 27 centiméter széles és 166 centiméter hosszú, különböző színű tex­tilcsík alkotja. (Kiszabáskor a csíkok szélességét egy-egy, hosszát 8—8 centiméterrel nagyobbra vágjuk, hogy ösz- szevarrva a 150x150 centi- méteres méret kiadódjon.) A céltábla felfüggesztéséhez, illetve merevítéséhez 2 da­rab 60 centiméter hosszú és 3,5 centiméter átmérőjű fa- rudat vegyünk. A 20 centi­méter átmérőjű kivágásokat 2 centiméter széles színes ripsz, esetleg köpper szalag­gal szegjük majd be, a hát­oldal felől pedig színes sza­lagdarabokkal esetleg krepp- papír csíkokkal takarjuk. A kb. 10 centiméter át­mérőjű labdákat (c) külön­böző színű és mintájú kar­ton, jersey vagy más, vé­kony textília maradékából készítsük. A 30x30 centimé­teres vágott anyagdarabok­ra annyi szivacstörmeléket helyezzünk, hogy összekötö- zés után a labda jól tartsa alakját, bevonata feszes, töl­tőanyaga kellően rugalmas legyen. A szükséges anyagok, kel­lékek beszerzése után hozzá­foghatunk a varráshoz. A színes anyagcsíkok összeerő- sítésének sorrendjét krétá­A járműveken történő utazásaim közben igen sokfajta viselkedési formát tudok megfigyelni. Mások az emberek akkor, ha nagyon me­leg van, mások, ha lehűlt a levegő, másfé­lék a csúcsforgalomban és mások, ha alig van a buszon vagy a villamoson rajtuk kí­vül valaki. Ilyenek a gyermekek is, csak azzal a kü­lönbséggel, hogy ők még nem alakítanak, még nem viselkednek: ami a szívükön, az a szájukon. És azon nyomban. Természetesen itt most nem a jól nevel­tekről beszélek, hanem főleg olyanokról, akikkel odahaza még vagy egyáltalán nem tárgyalták meg a szülők, hogy hol, hogyan és mint illik viselkedni. De gondolom, hogy ezekkel a gyerekek­kel másról se igen nagyon diskurálhattak a felnőttjeik. Egyik ilyen utam alkalmával a velem szemközti ülésre huszonéves, tehát fiatal mama huppant le, Az általam négyesz­tendősnek gondolt kislánya ácsorgóit mel­lette. Az asszony unottan bámult kifelé. Csörgött róla a verejték. A kislánya nyúj­totta felé a kezecskéit, hogy az anyuci ab­ba szórja bele a golyó alakú, kámforos cu­korkáit, lehetőleg minél többet, egy olyan kis műanyag dobozból, aminek picike ré­sén át kábé tíz percen belül legfeljebb két, maximum három szem gurulhat csak ki, de az is csak manőverezések árán. Az asszony eleinte a mutatóujjával kezdte el lökdösni a kis műanyag dobozt, aztán amikor négy szemecske a gyerek te­nyerén landolt, visszahelyezte az egészet a szatyrába. A kislány továbbra is tartotta a tenye­rét, és vádlón, elég dühösen követelőzni kezdett. — Adjál még! — ordította. Az anya kategorikusan kijelentette, hogy nem hajlandó, és a csemetéje érje be az­zal. Nem javította ki, hogy az „adjál még” Adjál meg! helyett mennyivel szebben hangzana pél­dául: a „kérnék szépen”. Egész egyszerűen eltolta a feléje nyúj­tott kezet. A kislány — most már sírva — még jobban felemelte a hangját, és az „ad­jál még”-et megismételte vagy négyszer, toporzékolva. A feldühített asszony azzal vetett véget az „akciónak”, hogy háromszor rácsapott gyermeke keze fejére, amitől az „adjálmé- gezés” abbamaradt ugyan, de a sírás nem. Közben én leszálltam a járműről, és el- gondolkodtam az eseten. Itt valószínű, nem a cukorkát, hanem a szülői szeretetet kö­vetelte ki a gyerek. Amit viszont nem le­het letudni négy szem mentolos cukorká­val. Miután a kislány érzelmileg kielégítet­len maradt, megpróbált toporzékolni, de úgy sem járt jobban. Mint két ellenség, úgy néztek már egy­másra a szülő és gyermeke. Már a nyelve­men volt, de nem szólaltam meg, pedig le­het, hogy kellett volna: „Ott, ami a ke­zecskédben van, azok közé rakta anyukád a legfinomabbat!”. De eltekintettem tőle. Nem akartam a szülő tekintélyén (ha ugyan volt még) csorbát ejteni, meg aztán láttam, amúgy is rossz idegállapotban volt az asszony. Ügy éreztem, hogy itt egy kedves szóval, egy érzelmi töltéssel teli mosollyal, egy si- mogatásnyi kedvességgel meg lehetett vol­na hódítani a csöppséget. Az anyja fáradt­fásultságából erre nem futotta. Kedves fiatal anyukák, apukák! A kis­gyerek „adjál még”-jelzéseire adni kell. Még idejében! Igényli. Adni kell, önként, és nagyon sokat. S nem a cukron kell, hogy legyen a hangsúly, hiszen a cukorka — észre kell, hogy vegyük — az csak ürügy! A kinyújtott tenyér eszköz. A cél pedig az, hogy a két ember, jelen esetben az anya és a gyermeke közelebb kerüljön egymás­hoz, és szorosan összetartozzék. —cstj— Takarítás - lakásfestés után Bélyeggyűjtőknek Április, május A korábban ismertetett If­júság bélyeg 289 300 fogazott és 5700 vágott példányban jelent meg április 2-án. Az előző tájékoztatástól eltérő­en az új kiadvány Lengyel György grafikusművész terv­rajza alapján szülő és gyer­mek piktogramját ábrázolja. Az Ifjúság bélyegen és a Bélyegkiállításek blokkon kívül áprilisban és május­ban már újdonság nem je­lent meg. Május viszont gazdagnak ígérkezik. Hét bélyegen tar­ka pillangók keltenek tava­szi hangulatot. 15-én gyö­nyörködhetünk a honfogla­lás kori művészeti alkotások­ban, e sorozat megjelenése még márciusról maradt el. val, számozva jelöljük meg a hátoldalukon. Rajzoljuk elő és vágjuk ki a 20 centi­méter átmérőjű nyílásokat. Széleiket a 2 centiméter szé­les szalaggal szegjük be. A dobott pontértékeket a kör alakú kivágások alatt szá­mok jelzik. A számjegyeket nem foszló anyagból (pél­dául filcből) vágjuk ki, és varrjuk a helyükre. A lyukak beszegése után varrjuk egymáshoz a 27 cen­timéter széles textilcsíkokat. Két oldalukon 1—1 centimé­ternyit számítsunk a varrás­ra, az anyagszéleket cik­cakköltésekkel tisztázzuk el. A kész tábla alsó és felső szélét 8 centiméternyire hajt­suk vissza és gépeljük le. Varrjuk fel a kör alakú kivágásokat takaró szalag­darabokat (b) is. Egy-egy lyuk mögé nyolc darab 2.5 centiméter széles és körül­belül 30 centiméter hosszú szalag kerüljön. A ledarabolt csíkokat két öltéssorral erő­sítsük a céltábla hátoldalá­ra. A felső és alsó visszahaj­tott anyagszélbe fűzzük be a farudakat. A felső két végé­re kötözzünk erős zsineget (például ruhaszárító kötelet), s annál fogva függesszük fel a céltáblát. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy elég a takarítást akkor elkezdeni, amikor be­fejeződött a lakásfestés. A takarításnak állandónak, fo­lyamatosnak kell lennie, kü­lönösen, ha a lakók a festés alatt is a lakásban marad­nak. A legfontosabb hely a la­kásban a fürdőszoba, akár itt folyik a festés, akár csak lerakóhelyül szolgál, a min­dennapi szükségletek lebo­nyolítása, a mosakodás és a vízvétel miatt még az étke­zés helyénél, a konyhánál is fontosabb. Ha elég gondo­san megvédtük a kádat, a mosdót ócska ruha belera- kásával a festés idején, nincs nagyobb gondunk, mint jól kimosni a kádat, esetleg ki­súrolni (ezt a módszert csak erős szennyeződés esetén al­kalmazzuk. mert a súrolópor vagy az erős kefe sérti a kád zománcát), s már használha­tó is. Nagyon ügyeljünk vi­szont, hogy a hulladék el ne tömje a lefolyót, mert ez­zel nagy gondot okozunk magunknak! A festés idején, a fal le­kaparása után takarítsunk először: jól szellőztetve a la­kást, illetve a szobát, szed­jük össze a hulladékot. Ez­után terítsük be a szobát fűrészporral, s adjuk át a te­repet a festőnek, illetve, ha fóliát használunk a padlón is, szedjük össze a lekapart falfesték nagyját. Kövessük a mestert seprő­vel, vödörrel és felmosó­ronggyal: sőt későbbi fá­radtságot takarítunk meg magunknak, ha a helyiség elkészültekor azonnal hozzá­kezdünk a takarításhoz! A mész, a Diszperzit, a disz- krilát vízzel oldódik, a Wall- kyd azonnal feltörölhető, később már csak hígítóval vagy pengével távolítható el! Legnehezebb persze a mázo­lás nyomait eltüntetni, itt a megelőzésre fordítsuk a leg­nagyobb gondot: a környeze­tet ragasszuk be nylondara­bokkal, csomagolópapírral vagy újságpapírral. Amikor az első helyiség kész, összeseperjük a fűrész­port, leszedjük — nagyon óvatosan, hogy ne szemetel­jünk tovább vele — a ny­lonfóliát, az öreg szőnyeget, a csomagolópapírt a búto­rokról és tárgyakról — és megszemléljük az ered­ményt. (Ügyeljünk a sor­rendre! Előbb seperjünk, kü­lönben megvédett bútorunk úgy beporozódik, mintha le sem takartuk volna). A ta­karítást mindig felülről kezdjük. Lekapcsolva a vil­lanyt, miután leszedtük lám- pabúráinkról a takarást, a zsinórokat tisztítsuk meg. Jöhet a szekrények teteje, majd egyre lejjebb szállva eljutunk a padlóig. Ha csi- szoltatni, lakkoztatni aka­runk nincs nagy gondunk, legfeljebb a gondos felmosás, hogy ne hordjuk szét a la­kásban fehér lépteinket. Ha nem, akkor bizony elő kell vennünk nagyanyáink bevált súrolókeféját, s jól fel kell mosnunk a padlót. A festő ^ szakemberrel beszéljük meg, milyen mosószert használ­junk. öblítésként féldeci ecetet töltsünk egy vödör vízbe, így nem lesz fehér­foltos a padló. Ha makacsul tartják magukat a festék­pöttyök, bizony elő kell ven­ni az erőteljesebb módokat: kis késsel vagy még jobb a •mosogatásnál használatos dörzskendővel tisztítani a padlót. Ne törekedjünk a tökéletességre, amíg a la­kásban dolgozik a festő: a leenagyobb elővigyázatosság mellett is újból fel kell ta­karítani a behordott láb­nyomokat, a port. A könyvek tisztára porol­va kerüljenek vissza a he­lyükre, nemkülönben egyéb tárgyaink. A könyvek poro­lását ajánlatos udvaron, er­kélyen, szabad levegőn vé­gezni, portörlővel, ütögetés- sel, kis kézi porszívóval. A mellékhelyiségekben is a legmagasabban lévő tárgyak­kal kezdjük a tisztítást: a fregolival — itt az ideje az elhasználódott kötél kicse­rélésének —, a bojlerral. A csempe könnyen tisztítható, a köves padló is. Amikor mindent ki- és lemostunk, amikor a festő már elhurcolkodott a lakás­ból, akkor szedjük elő óvó rejtekhelyükről a képeket, a függönyöket. Cseréljünk ki minden elpiszkolódott zsi­nórt, mossunk le minden vázát, és egyikükbe feltétle­nül vegyünk virágot, meg­ünnepelendő lakásunk újjá­születését.

Next

/
Thumbnails
Contents