Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-27 / 98. szám

1984. április 27. / TOLNA \ TmÉPÜJSÁG 3 Jobb munkával, hatékonyabb gazdálkodással védjük meg vívmányainkat! Kitüntetett kollektívák (Folytatás az 1. oldalról) a Szekszárd—Paksi Vízitár­sulat 25 éves munkáját, majd kitüntetéseket adott át azoknak a kollektíváknak és dolgozóknak, akik élenjártak abban, hogy a társulat ötöd­ször elnyerhette a kiváló cí­met. A Szekszárd—Paksi Ví­zitársulat 1983-as munkája alapján első helyezést ért el a Közép-Dunántúli Vízitár­sulatok munkaversenyében is. ben exportáltak dollár elszá­molású piacra. Ennek elis­meréseképp az ipari minisz­ter és az OKISZ elnöke el­ismerő oklevelet adományo­zott a szövetkezetnek. «• A tegnap délutáni ünnep­ségen Fodor Tibor, a KI- SZÖV elnöke méltatta a si­montornyai szövetkezet ered­ményeit, majd átadta a kol­lektívának az elismerő okle­velet. Ezt követően Bajcsy Géza, a szövetkezet elnöke öt szo­cialista brigádnak és 10 szö­vetkezeti dolgozónak adott át kitüntetést. A zöldség-, gyümölcs­ellátás helyzete Az élelmiszer-ellátás szín­vonalának emelkedésében jelentős a szerepe a zöldség, gyümölcs, burgonya termelé­sének, forgalmazásának. A termesztés és a kereskedel­mi munka gyengeségei azon­ban — főként a korábbi években — gyakran külön­féle feszültségek forrásai vol­tak. Időnként egyes cikkek termelése esett vissza a csök­kenő jövedelmezőség miatt, máskor a forgalmazás rend­szere bizonyult merevnek, aminek következtében a ter­mény nem ritkán az admi­nisztráció útvesztőjét követ­ve vargabetűkkel jutott el a fogyasztókhoz. Az ellentmon­dások feloldását a kormány­zati szervek az elmúlt évek­ben a jogszabályok egysze­rűsítésével, esetenként gyors intézkedésekkel segítették. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tavalyi aszály ellenére sem volt zavar az ellátásban, a piaci felhozatal, a fogyasztás tovább növekedett, s az el­látás összességében jelenleg is kiegyensúlyozott. Az ellátás biztonsága, a termelés-forgalmazás továb­bi korszerűsítése, a még meglévő ellentmondások fel­számolása megkívánja, hogy a kormányzat továbbra is figyelemmel kísérje a zöld­ség-, gyümölcsellátás alakulá­sát. A Gazdasági Bizottság megvizsgálta a zöldség-gyü­mölcs- és burgonyatermelés és -ellátás helyzetét, kijelöl­te az előrelépéshez a továb­bi feladatokat, s mindezt, csütörtöki ülésén a kormány is megerősítette. A szárazság miatt tavaly egymillió 620 ezer tonna zöldség termett, 16 százalék­kal kevesebb, a tervezettnél. E mennyiség a lakosság el­látásához elegendő volt ugyan, de exportra szeré­nyebb mennyiség jutott. A kieső exporttételeknek egy részét gyümölcsökből fedez­te a külkereskedelem. Külö­nösen a vízigényes burgonya sínylette meg a szárazságot. Kereken 100 ezer tonnával takarítottak be kevesebbet a termelők, mint egy évvel ko­rábban, ami 26 százalékos termeléskiesést jelentett. Ugyanakkor a minőség sem ütötte meg a kívánt mérté­ket. Biztosítani kell, hogy a növekvő háztáji és kisgazda­sági felhozatal mellett a piaci értékesítésben, a for­galmazásban kiegyenlített, szervezett ellátás valósuljon meg. Tavaly elsősorban az aszály miatt egymillió-hat- százötvennyolcezer tonna gyümölcsöt takarítottak be az üzemek, ami 9 százalék­kal marad el az előző évi mennyiségtől. Az áru értékét azonban növeli, a termés megmentését segíti a bővülő ipari feldolgozókapacitás. A jelenleg meglévő almatáro­lók és hűtőterek fokozott ki­használására van szükség. Ezek bővítése helyett előtér­be kell helyezni a rekonst­rukciót. A kiegyensúlyozott idei el­látáshoz a biológiai, anyagi, műszaki feltételek adottak. A forgalmazás színvonalá­nak emelésére célszerű elő­segíteni újabb termelők be­kapcsolódását a közvetlen ér­tékesítésbe, ami elősegítheti az áru útjának rövidülését, s előnyösen hathat a minőség­re, illetve a költségek csök­kentésére. A kereskedelem új rendszerű üzemeltetési formái — a szerződéses, a bérleti és jövedelemérde­keltségű boltok — élénkítik a forgalmazást, ezért az el­látás további javítása, a közvetlen árubeszerzés növe­lése érdekében szorgalmazni kell elterjesztésüket. A nagybani piacok szervezése vontatott, a fővárosban is csak a Bosnyák téri piac áll ilyen célra rendelkezésre. Itt rendszeresen előfordul, hogy ugyanazt a terméket három­négy viszont-eladó is megvá­sárolja és tovább adja, mi­előtt az a fogyasztóhoz ke­rülne. így — a lánckereske­delem árfelhajtó szerepével — egyes termékek fogyasz­tói ára két-háromszorosa az eladási árnak. A kialakuló magas fogyasztói ár nemcsak a vásárlókat, hanem a ter­melőket is irritálja. A lánckereskedelem mun­kanélküli, spekulációs jelle­gű és kiugróan magas jöve­delmet biztosít. Nélkülözhe­tetlen, hogy a budapesti, de a vidéki nagybani piacokon is a jövőben szabályozott, irányított áruforgalom ala­kuljon ki. Tavaszi munkák Jó ütemben haladnak a tavaszi munkák, nincs lema­radás, a mezőgazdasági üzemek az ütemterv szerint végzik a vetést, a trágyá­zást, a vegyszeres gyomir­tást, s más aktuális tenni­valókat — állapította meg Magyar Gábor mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes csütörtökön, az időszerű munkákról tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta, hogy az elmúlt napok esőzése jól jött a nö­vényzetnek, de a lehullott csapadék kevésnek bizo­nyult, általában még mindig 100—150 milliméter víz hi­ányzik az alsóbb földréte­gekből. Az öntözés ösztön­zésére a közelmúltban ho­zott kedvezmények nyomán várhatóan a korábbiaknál jobban élnek az üzemek a mesterséges vízutánpótlás lehetőségével. A vetésterület meghatáro­zásánál általában találkozott az ágazati vezetés és az üzemek elképzelése. Cukor­répából azonban mintegy ezer hektárral kevesebbet vetettek a gazdaságok a kí­vánatosnál, összesen 114 ezer hektáron. A tavaszi erős széljárás mintegy 8000 hek­tárnyi frissen vetett cukor­répát tett tönkre, amit most pótolnak az üzemek. Az egyik legfontosabb gabona- növényből, a kukoricából megközelítően 30 ezer hek­táron vetettek kevesebbet az indokoltnál. A kukorica­vetés egyébként megfelelő ütemben halad, jelenleg az összes terület mintegy 60 százalékán földben van a mag. Az elmúlt évben jöve­delmezőnek bizonyult a nap­raforgó-termesztés, a száraz­ságot is jól vészelte át ez a növény, emiatt megnőtt a termesztési kedv, s az ere­detileg előirányzottnál mint­egy 10—12 ezer hektárral nagyobb földterületen vet­nek az állami gazdaságok, tsz-ek ebből az ipari nö­vényből. A munka a befeje­ző szakaszához érkezett. Be­fejeződött a rizs vetése. Az évelő pillangósok fej­lődésére kedvezőtlenül ha­tott a hűvös tavasz, fejlődé­sük lassú, ennek következté­ben a lucerna első kaszálá­sának időpontja május vé­gére tolódik. Ankét az iparfejlesztésről Az ipar- és területfejlesz­tési politika új céljairól ren­dezett csütörtökön ankétot Tatabányán a Magyar Köz- gazdasági Társaság. Antal László, az Országos Tervhi­vatal képviselője elmondot­ta, hogy a hosszú távra szó­ló fejlesztési program irány­elveit — amelyek kidolgozá­sában részt vettek a minisz­tériumok, a* főhatóságok, a társadalmi szervek, a taná­csok és a kutatóintézetek is — minden megyében ismer­tetik a helyi szakemberek­kel, majd ez év őszén tár­sadalmi vitára bocsátják. A fórumokon elemzik a terü­letfejlesztés eddigi tapaszta­latait, és javaslatokat gyűj­tenek a fejlődéssel egyide­jűleg kialakult új ellent­mondások, egyenlőtlenségek fokozatos megszüntetésére. A jövőben — hangsúlyoz­ták az ankéton — az ipar te­rületi fejlesztése alapvetően a már meglévő bázisokon történik, és a települések fejlődésében nagyobb szere­pet kap a helyi gazdasági adottságok kihasználása. Az új termelőegységek létreho­zásával a kis- és középváro­sok, valamint a városiasodó települések gazdasági bázisát erősítik, de kiemelt szerepet szánnak az új fejlesztési programokban az aprófal­vaknak, az üdülőkörzetek­nek és a gyenge adottságú mezőgazdasági területeknek. Az ipar nagyobb fokú de­centralizálásával gyorsítani kívánják a termékszerkezet korszerűsítését, és javítani a munka termelékenységét. Az ipari centrumokban a visz- szafejlesztés vagy az intenzi- fikálás nyomán felszabaduló munkaerő hasznosítását az iparon kívüli ágazatok fej­lesztésével kívánják megol­dani. Cukorrépa-termesztésünk II. Dalmandon így csinálják A Rau-multisem vetőgép pe mcsak cukorrépát, hanem kukoricát is vet A mezőgazdasági üzemek többsége — a minimális át­lagos területi csökkenés el­lenére — nem szívesen vál­lalkozik cukorrépa-termelés­re. Mégpedig azért nem, mert míg a nyeresége 1981- ben 11 ezer 500 forint volt átlagosan az országban hek­táronként, addig 1983-ban csupán 5—6 ezer forint kö­rül alakult. Kevesebb nyere­ség, nagyobb költségek, négyszeresen magasabb esz­közigény, mint a gabonánál, a kultúra precíz munkát igé­nyel, nagy a kockázat — érthető, hogy romlott a ter­melési kedv. Dalmandon mindezek el­lenére, hosszabb szünet után az idén tavasszal ismét ve­tettek cukorrépát. Miért? — kérdeztük Haris Ferenctől, a kombinát vezérigazgató­helyettesétől. — Valóban, 1978-ig min­dig termeltünk cukorrépát, évente úgy 200—250 hektá­ron. Mi nem azért számol­tuk fel ezt a kultúrát, mert nem volt nyereséges, hanem azért, mert a betakarítás ideje egybeesik a kukoricáé­val, és a hibridkukorica­ágazatot fejlesztettük. Ná­lunk nyereséges volt a cu­korrépa, mert a 40—45 ton­nát hektáronként mindig be­takarítottuk. Az idén ismét termeljük, részben azért, mert ezt kívánja meg a nép­gazdaság érdeke. Dalman­don egyébként ennek ha­gyományai vannak; az elsők között kapcsolódtunk a zöld­ség, a burgonya, a mellék- termék feldolgozási prog­ramjába. De a cukorrépa­termesztés vállalati érdek is, mert sok melléktermékhez jutunk, a répalevelet és -fe­jet közvetlenül betakarítás­kor a földről felhasználjuk, s a cukorgyártól is kapunk melaszt és répaszeletet, mely takarmányozásra igen alkal­mas. — Az országban úgy tudom egyedül a kombinát kötött olyan szerződést a cukor­gyárral. hogy a gyári mellék. termékre is igényt tart. — Az idén 250 hektáron termelünk cukorrépát, s úgy kötöttük a szerződést, hogy nem a terület után hi­vatalosan járó melaszt és répaszeletet kapjuk meg, ha­nem ennél jóval többet: 2500, illetve 10 ezer tonnát. Azzal, hogy ide hozzuk a ré­paszeletet,,. és az állatokkal feletetjük, takarmánytermő terület szabadul fel. Mert 100 kilogramm silónak 300 kiló répaszelet felel meg, s ha a 10 ezer tonna répasze­letet használjuk fel, 74 hek­tár területet nyerünk. Amin mondjuk, nem silókukoricát, hanem bármilyen más, jól értékesíthető, és a termelés más ágazataiban nélkülöz­hetetlen árunövényt tudunk előállítani. A répaszeletet is, mint minden fölhasznált mellékterméket át lehet szá­mítani területegységre. — Hogyan, milyen módon etetik az állatokkal a me­laszt, illetve a répaszeletet? — A melaszt nem folyé­konyan kapják az állatok, mint egykor, hanem a szarvasmarha-, illetve a sertéstápba bedolgozva. A szarvasmarhatáp 12 százalé­ka, a sertéstápnak pedig 6 százaléka áll melaszból, aminek magas a beltartalmi értéke, és kitűnő az étren­di hatása is. Rendkívül elő­nyös az is, hogy a szarvas­marhatápba így már lehet karbamidot adni, ami arány­lag olcsó, ipari eredetű fe­hérjepótló anyag. Minthogy a fehérjeadagolást eddig drágábban oldottuk meg, ezt is átszámolhatjuk nyu­godtan takarmánytermő te­rületre. A répaszelettel siló- kukoricát helyettesítünk, en­nek az etetése nem gond. — Mondhatnánk: mi az új ebben, hisz a cukorgyárak környékén lévő uradalmak­ban az állattartást zömében a földön megtermett répale­vélre és -fejre, valamint a gyári melléktermékekre ala­pozták. — Ez igaz, de a hatékony­sága ennek mai mércével nehezen mérhető, hisz mi már tápba keverjük a me­laszt, tehát nem önmagában kapják azt az állatok. A ha­tás mérhető például a tej­hozamok közötti különb­ségben. — Hogyan oldják meg en­nek a nem kevés gyári mel­lékterméknek a szállítását? — Ez nem okoz különö­sebb gondot: a melaszt tar­tálykocsikkal, a répaszele­tet pedig tehergépkocsikkal szállítjuk Kaposvárról Dal- mandra. Eszközeink vannak, csupán meg kellett szervez­ni a szállítás lebonyolítását. — Milyen képet mutat, ho­gyan sikerült az idén a cu­korrépa-vetés? — Ragyogóan kelt: 90— 110 ezer növény bújt ki a földből hektáronként. Ez fontos dolog, mert a répa különösen kényes a vetésre: se túl mélyre, se túl sekély­re nem szabad vetni a ma­got. Jó a kelés, aminek na­gyon örülünk, hisz a terme­lést alapvetően meghatároz­za, hogy mennyi a tőszám. — Sok helyütt gondot okoz a gyomirtás, s illetékes he­lyen olyasmit is hallottam, hogy néhány nyugati ország mintájára mi is vegyük elő a kapát. — Nem szabad összeté­veszteni a kéthektáros kis­termelőt a 200 holdon cukor­répát termelő nagyüzemmel. A vegyszeres gyomirtást csak nagyüzemileg lehet megoldani. Ehhez viszont érteni kell, jól kell használ­ni és ismerni a vegyszert, idejében és jól kiszórni — persze még így is előfordul, hogy nincs csapadék, s a vegyszer nem az előírt ha­tást fejti ki. — Önök a Magyarországon kapható szereket használják? — Természetesen, ugyan­azokat, amelyeket idehaza árulnak. De nagyon-nagyon figyelmesen végezzük a vegyszeres gyomirtást, mert jól tudjuk, hogy kapával nem lehet cukorrépát ter­melni. A munkaerő nagyon drága, magas az SZTK-járu- lék, és nem sokan vannak, akik vállalkoznának erre a rpunkára. Répát csak nagy­üzemi módszerekkel lehet termelni, s az elhatározás melé a szakértelem is nél­külözhetetlen. — Milyen gépekkel dolgoz­nak? — Rau-multisem vetőgé­peket vásároltunk, amelyek­kel nemcsak répát vetünk, hanem mint épp most is, kukoricát. De apró magvak vetésére is alkalmas ez a gép, s mert minden vetési szezonban dolgozik, jól ki­használható. Most várjuk a Rau kultivátorokat, vala­mint a Kleine fejelő- és fel­szedőgépeket. A cukorrépa gépi hátterének a megterem­tése 4,5 millióba került a gazdaságnak, viszont nagy teljesítményű, hatékony, és gyors gépeink vannak. Az eszközökre fordított összeg remélhetőleg megtérül: a mellékterméket nem számít­va, az idén hektáronként 15 500 forint nyereségre szá­míthatunk cukorrépából. D. VARGA MÁRTA (Folytatjuk.) Elismerő oklevél a SIMOVILL-nak A simontornyai SIMO VILL Ipari Szövetkezet 1981 ben OKISZ dicsérő okleve­let, 1982-ben kiváló szövet kezet címet nyert kiemelke dő munkája alapján. A simontornyai szövetke­zet 1983-ban jelentős fejlő­lést ért el export fejleszté­sében. Míg 1982-ben 7 mil­iő forint, addig 1983-ban nár 20 millió forint érték-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents