Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-25 / 96. szám
1984. április 25. TOLNA 4 NÉPÚJSÁG 3 Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! Egy varroda születése A jövendő varroda épülete (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A kölesdi Egyetértés Tsz melléküzemágat hoz létre. A vezetőség Kocsis Györgyöt bízta meg a kezdeti teendők koordinálásával és a szervezési munkákkal. Tőle érdeklődtünk. — A sajtüzem megszűnésével a tsz lett az egyedüli nagyüzem a faluban. Ezzel megnőtt a községpolitikai feladata is. Két melléküzemünk már van (téglagyár, fémtömegcikk), de a köz- igazgatási területen — Bor- jád, Kölesd, Kistormás — van szabad munkaerő, főleg nők. Nem titkolom, arra gondoltunk, hogy az eljáró nőket hazacsalogassuk, illetve tartsuk itthon. Mielőtt hozzáfogtunk volna a szervezéshez, végeztünk felmérést — így a bizodalmunk is nagy. — Miről van tulajdonképpen szó? — Arról,* hogy varrodát létesítünk. Megkerestük a Szekszárdi Szabó Szövetkezetei, elmondtuk tervünket, kívánságunkat. ígértek minden segítséget. Júniusban indulunk. A szövetkezet főleg exportra dolgozik, s ezért örültek annak, hogy bővül a dolgozói létszám. Mi meg annak, hogy kezdetben húsz, később harminc nőnek — főleg anyukának — tudunk munkalehetőséget biztosítani helyben. — Ügy érzem, itt mégis a gyerekről van szó?! — A termelés csak egy- muszakos lesz. Reggel fél nyolctól fél négyig. Így minden anyuka nyugodtan indíthatja és várhatja óvodás, iskolás gyermekét. — Hol lesz a varroda? — Kistormáson. Egy épületet vásároltunk meg. Eléggé nagy összeget kell a renoválásra fordítani. Teljesen újra kell szerelni az elektromos hálózatot — a világítást, a gépek lekötési helyeit. A szociális létesítmények már nagyjából készen is vannak. Lényegében: a tsz gondoskodik a helyiségről és a munkaerőről, a szövetkezet pedig biztosítja a gépeket, a nyersanyagot — s a betanulás időszakára szakembert. — A jövendő varrónőknek milyenek a kilátásaik? — A tanulási idő alatt — kb. 3 hónap — egységesen 2300 forintot biztosítunk. Ezt követően egyszerűbb ruhákat varrnak, de már teljesítményben. A normák a szövetkezetnél kialakultak szerint lesznek nálunk is, 2500 —3000 forint közötti keresettel. KONRAD LÁSZLÓ Eredeti készítmények Miképp fokozhatjuk a gyógyszerexportot? Exportunk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a gyógyszeripar. A népgaz_ dasági egyensúly helyreállításában ezután is nagy szerep jut az immár évszázados hagyományokkal rendelkező hazai gyógyszeriparnak. amely a tervek szerint 1990-ig megduplázza termelését. A gyógyszeripar hosszú távú fejlesztési terveinek kialakításánál alapvető szempont volt a növekvő belföldi igények kielégítése. Magától értetődik, hogy ezzel párhuzamosan, a szükségletnek megfelelően, jelentősen bővíteni kell a tőkés gyógyszerkülön. legességek importját is. SZAKOSODÁSI EGYEZMÉNYEK Az államközi egyezmények alapján tovább bővül a szocialista országokba irányuló gyógyszerexportunk. Persze a kínálat összeállítása során mindinkább számolnunk kell azzal, hogy igen lendületesen fejlődi* a gyógyszeripar a többi szocialista országban is, különösen Bulgáriában, Lengyel- országban és a Szovjetunióban. A szakosítási és kooperációs egyezmények értelmében egy-egy cikkből teljes mérték, ben mi fedezzük partnereink igényét. A szocialista országokba irányuló exportunk döntő hányadát a kiszerelt, kész gyógyszerek alkotják. Az 1990-re célul kitűzött évi 500 rubeles forgalom eléréséhez jelentősen kell bővíteni a forgalomban lévő állatgyógyászati készítmények kínálatát is, amelyekre különösen a szovjet piacon nagy az igény. A nem szocialista piacokra irányuló exportunk fejlesztésének egyik sarkalatos pontja a termékszerkezet korszerűsítése. A fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünk döntő hányadát ugyanis a hatóanya. gok alkotják. Ez elég hátrányos számunkra hiszen — vegyük például az amerikai piacot —. az ottani patikában vásárolt or. vosság árának maximum öt százalékát teszi ki a hatóanyag, bár ha szabadalommal nem védett hatóanyagról van szó —, akkor legfeljebb 1—2 százalékos az arány. Ráadásul egyre nagyobb konkurrenciát jelent a fejlődő országok gyógyszeripara is, köztük Kína és India —, amint azt a Magyar Kereskedelmi Kamara közelmúltban rendezett Export ’84 vitafórumán hallhattuk. Sokat emlegetett közhely az iparágban: a gyógyszergyártó cég csak akkor tudja elérni a patikai ár 60—70 százalékát, ha a kutatástól az értékesítésig mindent a kezében tart. Magyarországon erre az óriási költségek miatt nem igen nyílik a jelenlegi gazdasági feltételek mellett lehetőség. A legtöbbe a biológiai kutatás, a klinikai vizsgálatok és a piaci tevékenység kerül. A CHINOIN TÁRSULÁSAI Az export fokozása érdekében szakítani kell a hagyományos módszerekkel; s külföldi partnerekkel kell társulni. Olyan együttműködést kell kialakítani, amely lehetővé teszi a költségek megosztását, illetve azt, hogy eredeti magyar készítményekkel jelenhessünk meg a piacon. Mint például a Chinoin tette ezt a közelmúltban: az angol Wellcome céggel a piretröin nevű növényvédő szer közös gyártására írt alá szerződést. Ugyancsak a Chinoin az amerikai Johnson Vax céggel három másik vegyület, illetve gyógyszer közös előállításáról folytat tárgyalásokat. Ezek közé tartozik a iPar.kinson-kór ellen használt Ju- mex, a Prinicin nevű antibiotikum és a görcsoldó: Nospa. A tárgyalások eredményeként. lehet, hogy még az idén, de leg. később jövőre a magyar gyógyszeripar történetében először jelenik meg originális magyar gyógyszer az USA piacán. Hosszabb távon exportunkban csakis az eredeti készítmények értékesítése jelenthet minőségi ugrást, hiszen ezeknél lehet a legnagyobb hasznot elérni. Kivitelünkben az elkövetkező esztendőkben nagy szerepet játszanak a szabadalommal nem védett, úgynevezett generikus készítmények is. E szabadversenyes termékek piaci pozícióját azonban a mindenkori kereslet-kínálat szabja meg. Ezek a cikkek alapvető gyógyászati célokat látnak el, leginkább a fejlődő országok vásárolják. Növekszik a jelentősége a licenckészít- mények exportjának is. A licencvásárlás többnyire korszerű készítmények, modern hatóanyaggyártási és gyógyszertechnológiai eljárások átvételét jelenti, vagyis a termék, szerkezet gyors változását teszi lehetővé. A gyógyszerkutatás csillagászati összegekre növekvő költségeit tekintve ma minden ország gyógyszeripara él ezzel a lehetőséggel. CSAK A JÓ MINŐSÉGET A minőségi követelmények is egyre szigorúbbá válnak világszerte. Versenyképességünk érdekében egyre sürgetőbb szükségszerűséggé válik a zárt rendszerű technológiák bevezetése, hiszen ez kizárná a mechanikai szennyeződés lehetőségét. Az export fokozásának egyik elengedhetetlen követelménye, hogy a korábbinál nagyobb figyelmet fordítsunk a kiszerelt gyógyszerek csomagolására, a megfelelő kapszulagyártásra. A jelenlegi barna ampullák például nem alkalmasak a fényre érzékeny injekciós oldatok tárolására, de a használatos kartonok és címkék sem trópusállóak, a magas páratartalmú, meleg levegőn megpenészednek. elrothadnak. Pe. dig sokszor ilyen apróságok miatt lehet egy-egy megszerzett piacot elveszíteni. B. MEZEI ÉVA Az első hónapok mérlege Simontornya „átigazított mellényben” Az idén készül el az új, nyolctantermes iskola Több, mint száz nap múlt el azóta, hogy az átigazított közigazgatási térképen T .r.i megyében három település különleges szerep1 >rbe került. Dunaföldvát i már hónapokkal korábban bemutattuk. A sort Tolna zárja majd. Ezúttal Szabó Sándorral, a simontornyai Nagyközségi Közös Tanács elnökével beszélgetek mindarról, ami az átigazított mellény alatt elfér. — Meggyőződésem — mondja irodájában Szabó Sándor —, hogy nincs meg sem a tanácsi dolgozóknak, sem magának a tanácsnak az igazi, elvárható tekintélye. Hogy miért? Mert ezekben az években nagyon sok olyan lakossági kívánalmat kell visszamondani, melyek megvalósításának nincs meg az anyagi fedezete. Ez pedig sok-sok ember kedvét szegi. Hiába igyekszik a lakosság serénykedni, ha munkájához mi nem tudjuk megadni az alaptámogatást. Mégis, mi lehet az út? Ennek ellenére fel kell mutatni sorozatos eredményeket és kérni a lakosság segítségét. NÉGY MÍNUSZ Szabó Sándortól .tudom, hogy már a járási hivatalok megszűnése előtt értesült a lakosság a sajtóból a készülő „huszárvágásról”. Simon- tornyán sem múlt el úgy tanácsülés, hogy ne kértek és kaptak volna a tanácstagok naprakész információkat a lehetőségekről, a hogyan to- vábbról. — A tanácsapparátus mikor látott tisztán? — kérdezem. — December utolsó hetében — feleli a nagyközségi tanácselnök. — Január 1- ével pedig már élt az átállás. — Ez rövid idő. — Annak elenére, szerintem sikerült. Múlt év közepétől a Minisztertanács létszámzárlatot rendelt el. Tavaly, éppen az átállás szakaszában négy mínuszunk volt. Négy munkatársunk különböző oknál fogva távozott tőlünk. Szerződéssel nem tudunk felvenni senkit, ám később ez a konfliktusunk megoldódott. Jogos a kérdés, hogy miként. A simontornyai tanács — a feldolgozott stopp után — felvett négy fiatal, kvalifikáltnak mondható új munkatársat. Így pedig nemcsak a létszámhiányt szűntették meg, hanem szakmailag is volt módjuk megerősíteni az apparátust. Ez pedig, a közismert körülmények — lásd: tanácsi dolgozók presztízsét — idején nem kis dolog. ÉLNI AZ ÖNÁLLÓSÁGGAL Kérdezem a tanácselnöktől, hogy az új státusz lehetőségét hallva elsőként mire gondoltak a helybéliek. Szabó Sándor mosolyog. — Sokan arra, hogy mi, most nagyok lettünk. Ez nem igaz! Azt is gondolták, hogy a szerepformálódás kapcsán a korábbiakhoz képest lényegesen több fejlesztést, lehetőséget, magyarul pénzt kapunk. Ez sem így van. — önnek hol kényelmes ez a mellény? — Kényelmet nem érzünk benne — tromfol le Szabó Sándor. — Magunknak, az apparátus dolgozóinak is számtalanszor elmondtam már, hogy ez a szerep nagyobb felelősséggel, nagyobb önállósággal és nagyobb kezdeményezőkészséggel jár együtt. — A vezetők felelőssége egyszeriben megnő és köny- nyebben számon is kérhető munkájuk — mondom. — Igaza van. Élnünk kell a kapott önállósággal. Ezt nem lehet eltenni holnapra. Ez ma is feladat, mint minden helybéli akció, tennivaló, kezdeményezés. — A „társkiemeltektől” tudom, hogy őnáluk nem ment egykönnyen az átállás. — Talán Simontornya ebben különbözik — így Szabó Sándor, — Már a volt járási hivatali kollégákkal is jó volt a munkakapcsolatunk. Mi már korábban is erre törekedtünk. Most pedig, hogy előállt ez az új helyzet, igyekszünk a tapasztalatcseréken minél több jó, alkalmazható „menetrendet” átvenni. Helyzetünket segíti, hogy a szakhatósági feladatokban már korábban is sok első fokú ügyet intéztünk. A teljes átállásban pedig a megyei osztályok is segítenek bennünket. KÖZÖS ÖSSZEFOGÁSSAL Szabó Sándor tanácselnök elégedetlen. Most sok múlik a fejlesztéseken. Ez pedig egy település esetében a helybéli „gesztorok” segítségével képzelhető el manapság. Közös összefogással az elmúlt évben rendeződtek a simontornyai gyermekintézmények. Korszerűsítették a bölcsődét, az öregek napközi otthonát, ezekben a hónapokban Simontornya belső területén házakat szanálnak, parkosítanak. — Az idén elkészül a nyolctantermes általános iskola is — mondja a tanácselnök. — Csak az elismerés hangján tudok szólni a bőrgyárról. Nagyon sokat tesz a településért. Reméljük, hogy a Bőr- és Szőrme új vezetése is partnerünk lesz. Egy új helyzet elején tartunk. A tanács felállásában is és a feladatok végzésében is. Társadalmi munkát is szeretnénk tovább végezni. Ebben nem lehet hitegetni az embereket. Az értelmes, szép célokért mozdulnak. Ezért kell reálisan terveznünk. A jó célokra a lakosság szívesen áldoz, de túl- feszítés nélkül. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS—- CZAKÓ SÁNDOR Lebontják a régi házakat, parkosítják a felszabadult területet
