Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

1984. április 21. A^PÜJSÄG Munkáért ünnep ••• Igaza van Kretzer József­nek, a nagymányoki nemze­tiségi együttes koncertciterá- sának, aki a múltkorjában esti próbára érkezett kedves hangszerével és ünneplés fő­szereplője lett. Ügy lett ünne- peltté, hogyha elő nem veszi kicsit karcos, de nagyon ere­deti humorát, talán látható­vá válnak a meghatottság férfikönnyei az arcán. Így csak állt az általános iskola rajztermében, ahol falak mel­lé sorakoztak érkeztére a keskeny asztalkájú munkapa­dok. Körben, illetve félka- rélyban a száz tagot számlá­ló együttes legifjabbjai, meg a nagyobbacskák, az ifjak és az idősebbek. Nagyszülők, szülők. Csokrok, ajándékok, harapni- és innivalók. Amit ..Jó. ha szeretik az embert” a megbecsülő szeretet össze­hozott, a szép összeesküvésbe vont legkisebbek őszinte bol­dogságára. Tulajdonképpen ők alkották a meglepetéské­szítésben a legfőbb haderőt. Szigorúan őrizve napokon át a „titkot”, azt, hogy ünnepet csinálnak. Hogy ez az 1978-ban ala­kult nemzetiségi együttes — mely működését csak dalo­lással, muzsikával kezdte —, fennállása óta őrzi azt a szo­kást, miszerint névnapjukon megköszönti a tagjait, nem szenzáció. Körükben termé­szetes az egymás iránti figye­lem. S ha egyéb nem lenne, már ezért is nagyon számon kellene tartani őket. De van több, súlyosabb ok a kalap megemelésére. Amint mun­kához kezdett az együttes, nyomban észrevétette magát sikeres színpadi, majd tévé­szerepléseivel. Először 1980- ban, majd 1982-ben nyerte el a bronzfokozatot, minősítésre jelentkezve. A közelmúltban, a szövetkezeti együttesek mi­nősítővel összekötött szemlé­jén Lakodalmasjátékukkal az aranyfokozatot érdemelték ki. Mennyi része van ebben Kretzer Józsefnek, Baloghné Wusching Ágotán, Hadikfal- Viné Mányoki Elzán és Krasz Lőrincné általános iskolai ta­nárokon kívül? Oroszlánré­sze! A félvak öregember a nagymányoki német nemzeti­ségnek elismert nótafája, s tán maga sem tudja, milyen hatalmas kincs került citerás kedvének évtizedei alatt kot­tafüzetekbe. A köszöntők, megemlékez­ve az ünnepelt névnapjáról is, ezt ünnepelték és köszön­ték meg az este fél hétkor kezdődő próbán. Kretzer Jó­zsef ötven éve elválasztha­tatlan a „stájer citerának” té­vesen nevezett koncertciterá- tól. S nagyjából akkor telje­sedett ki muzsikás kedve, amikor megszületett ennek a ma fölöttébb népes együttes­nek alig húszfős magja. Gratulációk. Taps. Tiltako­zás a József-napi köszöntés ellen, hogy nem József ő, ha­nem Szepi, s ez az, amit min­denki tudhat. Tudják is, hi­szen aki nagymányoki, csak Szepi bácsinak szólítja. — Azt kérdezte tőlem itt a sarkon valaki — mondja az ünnepelt —, hogy mit csiná­lok a következő ötven évben? Azt, amit az elmúlt ötven év­ben! Nevetés, taps, örömtől ki­pirult arcok. A vörös szekfűs kosár majd nagyobb, mint a kislány, aki átadja és elfo­gódottságtól halk hangon gratulál. Menten oda a drukk, amikor elhangzik, hogy „In­kább sok ilyen kosarat még, mint koszorút.” Most Genczler Péteré, a Hazafias Népfront és a taka­rékszövetkezet elnökéé, az együttes pártoló tagjáé a szó. Meg a kedves kötelesség is, hogy átadja a kiváló társa­dalmi munkásokat megillető kitüntetést, hogy odasorakoz­zék az is a három éve kapott Szocialista Kultúráért kitün­tetés mellé. Lányoknak, asszonyoknak puszi, a gratuláló férfiaknak csak kézfogás, hogy „ne ter­jesszük ami puszilkodás nél­kül is van.” Megszólal melletem egy lenszőke hajú kisfiú, akiről csak annyit sikerül megtud­nom, hogy Laci a neve és el­sős. — Jé, mennyi pakkja lett a Szepi bácsinak! — A kö­zelben ülő pajtások rápisz- szegnek, mert most műsor kezdődik. Előbb a kicsiké, az. tán a felnőtteké. S az ünne­pelt „átmegy” zenei kísérő­be. Ahogy ötven év alatt már annyiszor. Most nagyobb a kedve, mint máskor? Gyö­nyörűen szól keze alatt a rit­ka hangszer és átmenetileg feledve az a keserűség, hogy volt húsz tanítványa az el­múlt évtizedek során, de utód? Ünnepkor is gond ez a gond? Az bizony a javából! De talán az általános iskola fiatal énekszakos tanára — aki besorolt szakértelmével az együttes munkájába — megmenti az eddig volt tanít­ványok becsületét. Szünet és körbejárnak a tálcák. Azok is, amelyeket gondosan letakarva az együt­tes tagjai hoztak és azok is, amelyeket a titokcsináló gye­rekek készítettek el nagy mű­gonddal. Olyan ennek a te­remnek a képe. mintha egy óriási család vette volna bir­tokába. Hagyom, hogy a hul­lámzás odasodorjon, ahol Szepi bácsi álldogál, el nem mozdulva Linzben készült hangszerétől. Hogy ez hánya­dik? Sokadik. De tényleg a legkedvesebb, talán azért is, mert amikor a hangjába be­leszeretett Bonyhádon, nem remélhette, hogy egyszer az övé lesz. Aztán mégis üzent a tulajdonos, aki iparosem­ber volt és jó zenész. — Nem örült a feleségem a hírnek, de mondtam, hogy inkább nem megyek Har­kányba, sehova se a nyáron, csak megvehessem. Együtt mgjltek Bonyhádra és amikor elhangzott a vétel­ár, Szepi bácsi odasúgta az asszonyának: gyorsan szá­mold oda a pénzt, meg ne gondolja magát a mester! Hát így volt. — Rengeteg dolog megtör­tént velem. Ha meghalok, nyugodtan odaírhatják a ko­porsómra, hogy „Élt 200 évet.” Hogy jön ide az elmúlás gondolata? A 68 éves, élet­vidám Kretzer József évek óta él egy gyógyíthatatlan betegséggel. De ezt soha sen­ki se érezhette még, amikor megszólaltatta a citeráját. Ismét mozgásba jön a kö­szöntők sokadalma és mire fölocsúdok, Szepi bácsinak nyoma vész hangszerestül. Hazaszökött volna? Dehogy. Most fönt a tanáriban mag­nófelvétel készül, segítség­képpen az iskola szaktárgyi vetélkedőre induló diákjai­nak. A felnőttáncosok a tor­naterem ajtaja mögött tűn­tek el. Hát ilyen volt ez a munka elismerésére rendezett ünnep. Azzal folytatódott, amiért meg kellett rendezni. Mun­kával. Tudva, hogy hátra van még egy alkalma a szeretet és köztisztelet nyilvánításá­nak: a nagymányoki nemze­tiségi együttes fenntartói má. sodik sorba kerültek a kö­szöntéssel. Hagyták, hogy előbb az éltető közösség ün­nepeljen... A Kretzer—Mányoki duó egy korábbi fellépés alkalmá­val. Figyelem! Figyelem! Ma délután háromtól nem lesz víz! De kedvesek nyáron a legnagyobb forróságban! Ál­lítólag a Balogh néniéknél van valami gubanc. Jaj, de jó, nem kell fürödnöm, anya ez irtó jó dolog! Ne vi- háncolj, hanem rohanj az edényeket megtölteni! A ko­szosakat is? Idefigyelj, te cafat! Megöllek. Azt próbáld megtenni, inkább adj pénzt! Éhen halnak a gyerekek. A pasasodnak kell a pénz, nem a gyerekeknek, ne ha­zudj, te canga! Segítség! A Gizikét a negyedikről eltalálta egy lavór! Mentőket, segítsenek! Segítség! Kézit csókolom, vissza­hoztam a lavrot. Magának is elfogyott a vize? Na hall­ja! Az embert fölzabálhatják a tetvek, a csótányok, nem ügy. Nincs víz, hát haljon szomjan az a szerencsétlen bérlő. Legalább lesz egy kiutalható tanácsi lakás! Én mondom, hogy a Szaharában jobb. Ott legalább van oázis. De itt? Már három napja cipelem ezt a nyamvadt vizet. Az agyamra megy ez a csőtörés. Tudja, mit hal­lottam? Hogy azt mondja a Balogh néni, hogy őt akar­ták eltenni láb alól a szomszédok, de csak a csövet si­került. Aha. Én azt is hallottam, hogy valami tojás árán vesztek össze. Engem kérem, nem érdekel az az öreg­asszony, meg a többi pletyka, csak víz legyen! Képzelje, a Gizikére rázuhant egy lavór. Már két napja bent van a kórházban. Látja, így jár az, aki fér­fiakat hurcol fel a lakásába. Bocsánat, Zsitvai úr, ne haragudjon, hogy zavarom! Hallgatom, nassasszony. Tud­ja, az illemhelyről lenne szó. A vécé? No, igen, így is lehet mondani. Khm. Az ülőkéje, hogy úgy mondjam, enyhén elrohadt. Értem, asszonyom, és most maga sze­rint ki rohasztotta el ? De Zsitvay úr, micsoda modor- talanság! fgy helyezze az ember bele a bizalmát egy la­kóbizottsági elnökbe? Nézze, nassasszony, szóljon a Zom- borinak, hogy ne pisilje le a vécét, hanem kevesebb sört igyon! Akkor legalább a feleségéhez sem fogja a lavó­rokat vagdosni. Micsoda parasztok vannak manapság, is­tenem! Ahogy gondolja, nassasszony. Nekem most a vi­zet kell elintéznem, érti? A vizet!!! Aztán majd meg­nézzük a budit is. Balogh néni, drága! Megkérhetném egy szívességre? Csak tessék! Megkérhetném, hogy ne a fejemre rázza a szőnyeget? Oda rázom, ahová jólesik, különben is nem szőnyeget, hanem egy porrongyot ráztam, azt se a maga fejére, hanem a pincetetőre, annak pedig mindegy, hogy mit rázok rá. Kár, hogy ma már kérni se lehet! Anyuuuuuu! Mi, van fiam? Anyuuuuuu! Ne üvölts már, mi van? Dobd le a rágómat! Nem dobálok le semmiféle rágót, azt sem tudom, hogy hová tetted. Maga szerint mikor lesz már víz? Hát tudja, kedveském, tegnap kint volt egy olyan szerelőféle ember. De tudja, mit? Nem engedtem be. Képzelje csak el! Én egyedül egy fiatal, izmos, erős férfival?! A párom ugye, odavan üdülni, hát isten ments, hogy beengedjem! Lehet, hogy nem is sze­relő volt, csak azt mondta, hogy kiraboljon, megöljön, felnégyeljen, partvisra feszítsen, csillárra akasszon, a hús­darálón áttör... De Balogh néni! Gondolkozzon egy ki­csit! Az egész házban nincs egy csöpp víz a maga cső­törése miatt. Mit gondol? Az én lakásomban talán van? Na látja, Balogh néni! Ha legközelebb jön a szerelő, ko­pogjon át a falon, és én is bejövök vele. Jó? Kettőnket csak nem fog megölni. Ne etesse a harmadikról a galambokat, ha megkérhet­ném! Nézze meg az ablakomat, olyan, mintha lehányták volna! Ügy, szóval maga uszít itt a házban mindenkit a galambok ellen? Hát kit bántanak azok az ártatlan jó­szágok? Félreértett szomszédasszony! Én egy szóval sem bántottam azokat a rohadt dögöket, csak arra kértem magát, hogy vigye le az ennivalót nekik a térre! Az ab­lakból minden szmötyő az én ablakomra csurog. Cö, nem is csodálom, hogy háború van mindenütt, amikor egy galambetetést sem értenek meg. Szűcs Mariann: Együttélők Hová fejlődik a világ?! Ez bérház, és nem óvoda! Ugyan már, hagyják abba a veszekedést! Hagyják a gyerekeket játszani! Persze, maga könnyen beszél, mert nem a maga ajtaja előtt dobognak! Bandika, Bandi! Gyere szépen haza, hallottad, hogy a Balogh néninek nem esik jól a hangoskodás. Bandi! Bandika! Az anyád- úristenittekölök! Jössz haza azonnal! Szép, mondhatom, gyönyörűen beszél a gyerekével, aztán meg majd cso­dálkozik, ha börtöntöltelékké cseperedik. Jaj, jaj, segítsenek! Az ég szerelmére, kérem, hogy segítsenek! Mi van már megint? Alacsonyan repülnek a lavrok? De szellemes Zsitvaikám, nem hallja, hogy a liftbe szorult valaki? Ó, szűzanyám, ezzel a rossz lábam­mal menjek le most a másik házba vízért? Ne sopánkod­jon, hanem segítsen! Hogy én? Egy szegény védtelen öregasszony? Mit tudok tenni? Figyelje, hogy mikor lesz zöld a lámpa! Mi lesz már, emberek, segítsenek! Gon­dolják, hogy a tanács a két szobám mellé még ezt az átkozott liftet is kiutalja nekem? Látod, kisfiam, milyen jó, hogy mi mindig gyalog járunk! Asszonyom, ne iz­guljon, ki fog jönni, de előtte egy icipicit zuhanni fog. Óvatosan, most már ki tudom nyitni az ajtót. Ügy, ka­paszkodjon! Nagyon köszönöm, Zsitvai úr! Hálásán kö­szönöm! Nos, akkor küldjék már föl a liftet, mi lesz? Meg se moccan. Ez egy elátkozott ház, kérem. Se víz, se lift! Itt laksz? Psszt! Figyelnek. Na és? Ó, a fene egye meg! Mi van? Bedöglött a lift, most mehetünk gyalog a harmadikra. Pfuj, de ronda ez a ház! És micsoda bűz van! Pinceszag, és gyere már, ne forgolódj! Sose érünk fel! Mi van? Nem bírom ezt a bűzt. Legközelebb elké­rem a haver kulcsát, eszméletlen ez a ház. Halkabban gyere, ha lehetne! Ott mi van? Cselédlépcső, legalábbis régen arra használták. Aha. Szép jó estét, Katika! Lá­tod, észrevett az öreglány! Látta? Mit? Nézze, ott a lépcsőn! Teremtőn, egy pat­kány! Az ám, és vegye tudomásul, hogy ha bántani me- ri a cicákat, hát maga lesz az első, akinek a fenekébe J fognak harapni ezek a dögök. Én viszont nem tűröm, ! hogy a macskái lepisiljék a lábtörlőmet! Olyan büdös az előszobám, mint egy oroszlán barlangja. Figyelem! Figyelem! Ma délután egy órától újra lesz víz! Ez óriási, csak nem személyesen Mózes jött ki a há­zunkba, Zsitvaikám? Lajos, te ne dumálj, hanem kotródj be, mosakodni! Végre! Na végre! Miklós! Kit keres? Miklós! Hagyja már abba, jöjjön fel, és csöngessen be! Miklóóóóós! Süket? Tessék? Azt kérdeztem: SÜKET? Nem a Miklóst keresem. Mégis mi a neve? Áztat nem tudom, csak beszaladt ide, és aztat mondta, hogy várjam mán öt percet, mert átöltözik, és azonnal jön. Miklóóóóós! Ne kezdje már megint! Valaki lépjen már ennek a nőnek a szájára! Miklós! Ez kérem í egy átjáróház, a maga Miklósa, gondolom, elpucolt, mert ■ itt nincs semmiféle Miklós nevű lakó. Oda! A pincetető közepére köpjél! Nagy dolog, cöcö! ■ Hát idenézz! Várjál, a kanálist úgyse találod el! Apu- j kám, kicsi vagy te ehhez. Ide süss! Uramisten! Embe- * rek! Nézzék ezt a gyalázatot! Ott az elsőn! Mi ez a ri­csaj, már megint? Ott az a két csibész! Köpködtek az emeletről! Nem szégyenli magát vénasszony létére, ha- zudozni, hogy az én fiam köpköd? Szégyellje magát, Ba­logh néni! Adja vissza a kutyámat! Szerencséje, hogy ideért. Már félig kilógattam az utcára. Ha esetleg kimúlna, hát én fogom megmérgezni. Nekem ne ugasson az ablakom alatt, ha pihenni vágyom! Különben is maga egy szadista állat, hogy lehet ekkora dögöt egy pici lakásban tárolni? Mi ez a szag? Tűz van? Mi van? Valaki odaégette a rán­tást. Ez magának rántás? Ez. hús. Teljesen mindegy, de a lakásom tele van ezzel a bűzzel. Honnan jött? Lajos, te gyere be! Te ne üsd bele mindenbe az orrodat! Büdös van, hát büdös van. A te gatyád tiszta és kész. Felejtsd el, asszony! Lehet, hogy végre a Baloghnét égetik! Jaj nekem, jaj! Mi van már megint, az istenért! Víz van! Megőrülök, hol? Fenn, a Sárosiéknál, és nincs ott­hon senki, elmentek nyaralni Bulgáriába. És honnan ve­szi ezt a badarságot, hogy víz van? A levesembe csurog. A mennyezet, teljesen beázott. Telefonáljanak a rendőr­ségre vagy tudomisén hová, mert elázik az egész ház, ha nem intézkednek! Pardon! Előbb a főnyomócsövet kell el­zárnunk. Utána jöhet a rendőrség, a vízszerelő, meg a vízözön. Mi ez a lárma? Fogalmam sincs, de valami óriási botrány lehet. Mindenki őrizze meg a nyugalmát! A gyerekemet für­detem, mit akarnak? Na, nyögje már Zsitvaikám, hogy mi a dörgés?! ___ F igyelem! Figyelem! Ma délután háromtól nem lesz víz! Csőtörés! Egy újabb csőtörés. Cö, kellett nekünk víz! Teljes létszám a színen Az együttesalapító dalosok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents