Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

1984. április 14. 1 a Képújság „Virágozzék száz virág” Négyszemközt az ifjúsági díjas Sáth Sándorral A kitüntetett szakvezető a legifjabb tanítványai körében Sportműsor SZOMBAT Asztalitenisz: Az NB II- ben: Tolnai VL II—Sabaria SE 11 órakor. Kerékpár: Megyei páros­bajnokság 10 órától a 63-as számú székesfehérvári úton. Kézilabda: Az NB II-ben: Szarvas—Dunaföldvár 15.30, KÖFÉM SC—Tolnai VL 15.30. Megyei bajnokság: Si- montornya—Szedres 9 és 10 óra (Kerekes, Török). Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa együttese Felszabadu­lási Kupa mérkőzésen fo­gadja 15 órakor a TFSE csa­patát a Zrínyi utcai csarnok­ban. Az NB II-ben: Dombó­vári VMSE—Bakony Ve­gyész 11 órakor. Labdarúgás: Országos ser­dülő- és ifibajnokság: Bp. Vasas—Szekszárdi Dózsa 11 és 13.30. Ökölvívás: A Leposa De­zső emlékére kiírt megyei körverseny III. fordulója 10.30-tól Németkéren. Tájfutás: A Paks melletti Imsós erdőben 9 órától me­gyei középiskolás bajnokság. Tenisz: Szekszárdon a vá­rosi teniszpályán megyei korcsoportos csapatbajnok­ság 9 órától. VASÁRNAP Kézilabda: Megyei baj­nokság: Zomba—Szekszárd 9.30 (Merkl, dr. Török), Honvéd Nógrádi SE—Szed­res 10 (Kincses I., Kincses II.). Tenisz: Szekszárdon 9 őrá* tói folytatódik a megyei korcsoportos csapatbajnok­ság. Labdarúgás NB II: Soproni SE—Szek­szárdi Dózsa 16.30 óra. Területi bajnokság: Boly— Bonyhád, Kisdorog—Nagy- mányok 16.30 órakor. Megyei bajnokság: Apar- hant—Tevel (Lehel), TÁÉV SK—DVMSE a városi sport­telepen (Fazekas), B. Pannó­nia—Paks (Beck), Dunaföld­vár—Tamási (Köő), Nagy- dorog—Tengelic (Albert), Kocsola—Alsónána (Oszter- majer), Dombóvári Vasas— Kaposszekcső (Somogy me­gyei hármasl, Németkér— Ozora (Kovács). Kezdési idő: 16.30. Körzeti bainoksáe: Zom­ba—Báta (Balázs J.). Báta- szék—Alsótengelic (Nagy), Tolna—Kétv (Antlfinger), öesény—Cikó (Pál), Fadd— Bonyhádvarasd (Jilling), Sióagárd—Bogyiszló (Tóth), Izmény—Kakasd (Taba), Re- göly—Kisvejke (Hegyi), Döbrököz—Iregszemcse (Sán­dor), Attala—Szakcs (Kapos­vári hármas), Závod—Sza- kály (Lódri), Dalmand—Nak (Varga), Dunaszentgyörgy— Gerjen (László), Atomerőmű SE—Tolnanémedi (Király), Madocsa—Simontornya (Só- thy), Kajdacs—Bölcske (Ta­kács). Paks II.—Pusztahen- cse (Csepregi), Pálfa—Pince­hely (Nyitrai). Kezdési idő: 16.30. Pályacsere A TÁÉV SK labdarúgó­csapata a megyebajnokság tavaszi idényéből még hát­ralévő bajnoki meccseit a városi sporttelepen rendezi meg. Holnap a Dombóvári VMSE együttesét már ezen a pályán fogadják a szek­szárdiak. A pályacserét az tette indokolttá, hogy az építők sporttelepén felújí­tási munkálatokat végeznek. „Pénteken a Parlamentben Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Állami Ifjú­sági Bizottság elnöke átadta az Állami Ifjúsági Bizottság által adományozott 1984. évi Ifjúsági díjakat. Ez évben kilenc kollektív és tizenegy egyéni díjjal ismerték el az ifjúságpolitikai feladatok megvalósításában kiemelke­dő munkát végzők tevé­kenységét.” Így hangzott a hivatalos közleményben. A kitüntetet­tek között volt Sáth Sándor, a Tolnai VL asztalitenisz­szakosztályának vezető edző­je is. Ezek után most álljon itt egy több mint hét esz­tendeje nem látott, több száz kilométer távolságban élő egykori barát leveléből né­hány sor, ami talán minden méltatásnál beszédesebb: „A sportvezető feladata a szakmai oktatás, a verseny­zők nevelése, az ifjú re­ménységek felvezetése az élet kapujához. S hogy a jövő generációjának élete milyen lesz, hogyan veszik át a sta­fétabotot, azoktól az .előbb született’ felnőttektől függ, akik egy életre eljegyezték magukat a gondoskodás, a figyelmesség, az oktatás, a nevelés megszámlálhatatlan feladatával. Széles ez a ská­la, színes ez a paletta, s Te szíved melegével, tudásod, erőd teljével helyesen, em­berközelben alkalmaztad.” — Mi indította arra, hogy edző legyen, gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozzon? — Szeretni kell a gyere­keket, és akkor az embert is viszont szeretik. Évek óta olyan űrt érzek a fiatalok életében, ami egészen kis­korban kezdődik, s az évek múltával csak egyre növek­szik. Meggyőződésem, hogy ennek betöltése ránk vár, a mi feladatunk, a felnőtteké. Ez a „hiány” a velük szü­letett mozgásigényből adódik, amit már a bölcsődétől kezd­ve következetesen fojtanak el bennük. Mert az a gyerek, aki nyugodtan ül, egy hely­ben játszik és nem izeg-mo­zog — a jó gyerek, aki vi­szont futkározik, ugrál, az már úgymond „nem fér a bőrébe” — az a rossz gyerek. Majd hatévesen, beülnek az iskolapadba — ki hosszabb, ki rövidebb ideig —, ahol heti másfél-két óra tömeg­sport-foglalkozás adott, hogy levezessék energiájukat, ki­elégítsék mozgásigényüket... Ez pedig nyilvánvalóan ke­vés. így nem kell csodálkoz­ni az egyre több alkalmat­lan fiatalemberen a katona­ságnál, az elkényelmesedett, mán. Ezért pedig mi idősebb nemzedék hibáztathatjuk csak magunkat, hiszen mi formáltuk ilyenné őket, csi­náltuk másként, mint kel­lett volna. Ennek a fehér foltnak az eltüntetése a leg­fontosabb feladatunk. — Önök meg is próbáltak valamit Tolnán! — Ha egészen fiatalon, 6— 7 éves korban vonják be a gyerekeket a rendszeres ed­zésmunkába, kezdenek el foglalkozni velük, akkor hozzászoknak és természe­tessé, szinte életelemükké válik. — De ez embertelen is le­het, kényszer a kicsinyek számára... — Sokat tettünk és teszünk azért szülőkkel, pedagógu­sokkal együtt, hogy ne vál­jon azzá, hogy meleg, csa­ládias légkörben jól érezzék magukat a gyerekek, és szí­vesen jöjjenek az újoncok is. Ez az összefogás, kölcsönös figyelem nélkülözhetetlen a sportban. Nagyon fontos már az első pillanattól kezdve, hogy ne kényszerből vállal­ják a munkát, hanem a sportág, a közösség, a bizo­nyítási vágy jelentsen vonz­erőt. — Egy edzőben milyen arányban kell, hogy megle­gyen a szakember és a pe­dagógus? — Ez utóbbiból kell a „na­gyobb rész”, a pedagógia ta­lán kétszer olyan fontos, mint a szakmai tudás. Hi­szen, aki nem tud bánni az emberekkel, lehet a legjobb szakember is, nem képes át­adni ismereteit. — Azt mondják, a Tolnai VL „Bolvári-centrikus”. Mi erről a véleménye? — így van és ez termé­szetes is. A Bolvári testvér­pár jelenség nemcsak sport­körünkben, de az egész ma­gyar asztalitenisz-életben is. Nevük szorosan összefonó­dott szakosztályunkéval. So­kat tettek az egyesületért és kaptak is, a kapcsolat tehát kölcsönös. Nem tartom egészségtelennek ezt a jelen­séget, hiszen ez nem egy nyomasztó, közösséget sértő, sokkal inkább összetartó sze­rep. Mi sem bizonyítja job­ban, minthogy mindenkinek megvan a maga egyénisége, külön stílusa, játékfelfogása csapaton belül is. Látatlan­ban is fel lehet ismerni a lányokat adogatásaikról, ütéseikről. — Jelent-e hátrányt a sportéletben vidékinek len­ni? — Persze, a lehetőségeket a fővárosban összehasonlí­tani sem lehet a mienkhez, akkora a különbség. Én még­is sértőnek tartom a vidék —Budapest megkülönbözte­tést, ami ellen éppen a fő­városiaknak kellene legjob­ban tiltakozniuk. Az, hogy Tolna méreteit tekintve el­marad a nagy sportközpon­tok mögött, egyben előnyt is jelent, hiszen rendkívül jó légkör, sportszerető kis kö­zönség alakult ki, a helybe­liek ma már szívügyüknek tekintik a szakosztály sorsát, büszkék eredményeinkre és sikereinkre. — Dr. Ormai László, a Statisztika vezető edzője „kis Kínának” nevezte Tol­nát. — Tény, hogy nagyon ma­gasak a követelményeink, kemény munkát végeznek szakosztályunkban a fiata­lok, de ezt a mércét mi ál­lítottuk fel magunknak. Másként ugyanis nem men­ne, nem tudnánk megfelel­ni a nemzetközi követelmé­nyeknek, nem álltunk volna helyt már eddig is a nagy mezőnyben. Ez persze áldo­zatokat is követel, hiszen reggel 5 órakor nap mint nap felkelni, minden időben edzésre járni nagy kitartást és fegyelmet követel a gye­rekektől. Ormai dr. előbbi szavai mellé egy kínai mon­dást állítanék: „Virágozzék száz virág”. Nőjenek fel nagyszerű sportemberek szakosztályunkból, bontakoz­tassák ki tehetségüket, vál­janak egyéniségekké vala­mennyien nemcsak szűkebb környezetük, de az egész or­szág dicsőségére. — Ehhez a „virágzáshoz” milyen körülményeik van­nak? — A tornacsarnokunk, saj­nos, még mindig fűtetlen, s az évek óta húzódó vitában, egymásra mutogatásban egyedül a sportoló a vesztes, akinek sokszor 5—6 fokos hi­degben kell asztalhoz állnia. Ez az, ami leginkább ki tud hozni a béketűrésből, azaz minden, ami kellemetlenség, támadás a gyerekeket érinti. — Vannak ellenzőik, akik olykor igyekeznek gátolni munkájukat? — Mint mindenhol, ahol valami újat, vagy a megszo­kottól eltérőt csinálnak akad ilyen is. A legtöbbben azonban szorítanak értünk, figyelik munkánkat, ered­ményeinket, és ez nagyon jóleső érzés. Azt hiszem el­mondhatjuk, nemcsak Tolna, de Tolna megye csapata is a Tolnai Vörös Lobogó gár­dája. — Azon két sportvezető között volt, akik megkapták az 1984. évi Ifjúsági díjat. Hogyan fogadták a „lá­nyai”? — Velem örültek. Még azon az estén, amikor a tv- híradóban szó esett róla, át­jöttek a lakásomra Bolvári- ék gratulálni.... — Előtte nem tudtak ró­la? — Akkor éppen a BEK- döntőre és az NSZK elleni viadalra készültünk, nem akartam kizökkenteni a lá­nyokat. Az ünneplésnek csak később jött el az ideje. Ak­kor már együtt örült a csa­pat az elismerésnek, ami nemcsak nekem, hanem a kis kollektívánknak, verseny­zőknek, edzőknek, szülőknek, pedagógusoknak is szólt. Hi­szen sokat tehet az ember egymaga is, de mindenre nem képes. — tzs — Kézilabda NB II A nagyobb rutin döntött Szekszárdi Spartacus—Ta­mási MEDOSZ 18-12 (9-5). Tamási, 100 néző. V.: Cson­ka, Rákóczi. Szekszárd: Fichtermé — Katzenberger, Hosnyánszkiné, Tekauer, Czibor, Tóth, Lovász. Csere: Plutzer, Szabó, Pasinszki, Kelemen, Besenyő. Edző: Szabó Attila. Tamási: Győr- ffyné — Tóthné, Kozma, Ágoston, Schmidtné, Szíjár­tó, Tóth. Csere: Turbók, Mi­hály, Kelemen, Sákovicsné. Edző: Tóth István. Egyper­ces gyászszünettel adózott a két csapat Nagyné (Sparta­cus), hétközben elhunyt édesanyja emlékének. A ha­zaiak kezdtek jobban, a 10. percben 5-3-ra vezettek. Lelkesen, harcosan küzdött első hazai NB Il-es mérkő­zésén az újonc Tamási. A 15. percben Tekauer 5-5-re egyenlített, majd fokozato­san elhúzott a rutinosabb, érettebb csapatjátékot fel­vonultató Szekszárd. A ha­zaiak visszaestek, büntetőket hibáztak — Fichterné hár­mat kivédett — s a véghaj- rás feljavulásuk is csak szépítésre volt elegendő. G.: Hosnyánszkiné 5, Katzenber- ger, Czibor 4—4, Tekauer 3, Lovász, Tóth, illetve Szíjár­tó 5, Ágoston 2, Kozma, Tóth, Sákovicsné, Mihály, Schmidtné. Jók: Hosnyánsz­kiné, Katzenberger, Fichter­né, Czibor, illetve Szíjártó, Ágoston. Tóth révén indul a ház aiak egyik támadása Buda István nyilatkozata a Magyar Olimpiai Bizottság állásfoglalásáról A Magyar Olimpiai Bizott­ság pénteki ülése után az ott született állásfoglalásról nyi­latkozott Buda István, a MOB elnöke: — A Magyar Olimpiai Bi­zottság április 13-i ülésén át­tekintette sportolóink olim­piai felkészülésének helyze­tét. Ezzel kapcsolatban meg­állapította, hogy a felkészü­lés rendben, szervezetten az előirányzott terveknek meg­felelően folyik. Valamennyi olimpiai kerettag és szakve­zetőik nagy erőfeszítéseket tesznek a sikeres szereplés ér­dekében. A továbbiakban még nagyobb lelkesedéssel és odaadással kell folytatni a felkészülést — hangsúlyozta a MÖB elnöke. — Az ülésen a Magyar Olimpiai Bizottság foglalko­zott a XXIII. nyári olimpiai játékok szervezésével kap­csolatban kialakult helyzet­tel is. A MOB-nak változat­lan álláspontja, hogy az olimpiai játékok a népek kö­zötti béke és barátság, a fia­talok nemes vetélkedésének egyik jelentős megnyilvánu­lása. Hazánk az olimpiai esz­me ápolója és terjesztője, Magyarország képviselője az újkori olimpiai játékok egyik alapító tagja volt. Ezért is tartja a MOB rendkívül saj­nálatosnak, hogy most olyan körülmények alakultak ki, amelyek a XXIII. olimpiai játékok megzavarására irá­nyulnak és szöges ellentét­ben állnak az olimpiai alap­okmány előírásaival. — Ma már közismert, hogy e nagy világverseny előké­születeit milyen szélsőséges politikai megnyilvánulások zavarják — folytatta Buda István. — Bizonyos körök mindent megtesznek azért, hogy a világ legkiválóbb sportolóinak találkozóját a szocialista országok elleni propaganda céljaira használ­ják fel. A Magyar Olimpiai Bizottság határozottan elítél minden olyan törekvést és megnyilvánulást, amelyek a Szovjetunió és más szocialis­ta országok sportolói, sport­vezetői ellen irányulnak. Megengedhetetlen, hogy szél­sőséges politikai csoportosu­lások provokatív akciókra készülhetnek a szocialista országok sportküldöttségei­vel szemben. Az is nyugtala­nító már hosszabb idő óta, hogy az idei nyári olimpiai játékok szervezésével kap­csolatban eluralkodott az üzleti szellem, amely szin­tén idegen az olimpiai esz­métől. Mindezeket figyelembe véve egyetértünk azzal, a számos nemzeti olimpiai bi­zottság által már nyilvános­ságra hozott állásponttal, hogy kerüljön sor a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság vég­rehajtó bizottságának rend­kívüli ülésére, amely meg­tárgyalja a felmerült prob­lémákat. — A Magyar Olimpiai Bi­zottság úgy határozott, hogy felkéri a Nemzetközi Olim­piai Bizottságot, az illetékes nemzetközi sportszövetsége, két, és a Los Angeles-i olim­pia szervező bizottságát: kö­vessenek el mindent, hogy a XXIII. nyári játékokon vala­mennyi sportoló teljes biz­tonságban és egyenlő feltéte­liek között versenyezhessen. A MOB egyúttal kifejezte azt a reményiét is, hogy a jelen­leg fennálló súlyos problé­mák, amelyek veszélyeztetik a Los Angeles-i olimpia si­keres megrendezését, a hátra­lévő időben megoldódnak, és a nyári játékokon maradék­talanul érvényesül az olimpia nemes eszméje — fejezte be nyilatkozatát Buda István, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. * Az AFP hírügynökség je- lentete Lausamne-ból: A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság végrehajtó bizottsága áp­rilis 24-én a svájci Lausanne- ban rendkívüli ülést tart — jelentete be a NOB székhe­lyén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szóvivője. Az ülés összehívását a Szovjetunió és más szocialista országok olimpiái bizottságai kérték. A NOB végrehajtó bizott­sága legközelebbi rendes ülé­sét május 28—30-ára tervez­te, ugyancsak Lausanne-ban. A végrehajtó bizottság rendkívüli ülését összehívó Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke pénteken Rómá­ban tartózkodott, ahonnan szombaton afrikai körútra indül. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents